Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-02 / 259. szám
1960. november 2, szerda A MAGVAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA A társadalmi tulajdon védelmében Az „elnézők* és „lekicsinylők* — Gondolatok egyes nézetek és az igazságszolgáltatás félévi munkája alapján A szocialista társadalmi rend gazdasági alapja a társadalmi tulajdon. Ez a tétel könnyen érthető, mindenki előtt világos és a céljainkkal egyetértőek számára szükségesnek is tartott. Olyan esetekben azonban, amikor egy-egy társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményről van szó. még a céljainkkal egyetértőek között is akadnak olyanok, akik hajlandóak elnézni az ilyen »keresetkiegészítést«. Csökken abűcselekmények száma Mindezért szükségesnek tartjuk, hogy foglalkozzunk a társadalmi tulajdon védelmének jelenlegi állapotával, mert abból kitűnik: nemcsak az össztársadalom, de az egyes ember ellen — köztük az »elnéző« magatartás úak ellen — is bűnt követnek el azok, akik a köz tulajdonára emelik kezüket Mindenki tudja, hogy az ellenforradalom utáni konszolidációban milyen gondot akozott a népgazdaság számára az elharapózott sikkasztás —< az állampolgári fegyelem meglazulása következtében. A vállalalatok, üzemek szakfelügyeleti szerveinek ellenőrző, az ügyészi szervezet felügyeleti, a rendőrség felderítő, s a bíróság ítélkező munkája, na meg az egyre inkább szélesebb tömegekre ható jogpropaganda azonban meghozta eredményét, s az ilyen természetű bűnesetek száma — nyugodtan mondhatjuk *—> rohamos mértékben csökkent. Idén például az első félévben elkövetett társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények kánértéke mintegy 40 százaléka az 1958 hasonló időszakában elkövetett bűncselekmények értékének, s a vállalatok és igazságügyi szervek egybehangolt munkájának köszönhetően e károk megtérülése is biztosítottabb. 1958-ban csak 41.2 százaléka térült meg a társadalmi tulajdonban okozott károknak, I960 első félévében pedig 65 százaléka. Hozzá kell tenni mindehhez, hogy igazságügyi szerveink kellő megkülönböztetéseket tesznek az egyes ügyekben, s így a bűncselekmény súlyának megfelelő ítélet, vagy felmentés, illetve társadalmi bíróság elé utalásról szóló határozat születik e bűncselekmény-kategóriákban. Jellemző erre, hogy míg tavaly, az első félévben 2,2 százalékát ítélték csupán javító-nevelő munkára a társadalmi tulajdon ellen bűncselekményt elkövetőknek, addig ez év első felében e szám 5.1 százalékra emelkedett. Osztályidegenek az „élen“ Az ilyen irányú bűncselekmények megelőzése, s a megfelelő büntetéskiszabási gyakorlat tehát helyes, s nyomában szilárdult az állampolgári fegyelem, csökkent a hasonló bűncselekmények száma. Mégis van olyan tanulság az igazságügyi hatóságok gyakorlatában, amely még ma is a cikkünk elején említett káros szemlélet meglétére, s mi több: eredetére utal. Mint köztudomású, az osztályidegen, vagy éppen bebizonyíthatóan ellenséges elemek gyakran a többé-kevésbé »semlegesének tartott számviteli és kereskedelmi pályákon húzódnak meg. S hiába a gyakoribbá vált ellenőrzés, hiába minden preventív, megelőző tevékenység, éppen ezeken a helyeken — főként a földművesszövetkezetekben — fordul elő a társadalmi tulajdon megsértése és károsítása legnagyobb mennyiségben és legnagyobb értékben. Említettük az elején, hogy szocialista társadalmunk alapja a társadalmi, a közös tulajdon. Nos, ha ebben a tekintetben nézzük a osztályidegen személyek nagyarányú társadalmi tulajdon ellenes bűncselekményeit —, ha nem is minden esetben szervezett, de bebizonyíthatóan tudatos támadásról beszélhetünk, amelyet társadalmi rendünk alapja ellen intéztek. Ha most hozzávesszük a fentiekhez azokat a mende-mondákat, azt a hírverést, amelyet az egyes bűncselekmények súlyának kicsinyítése érdekében cselekszenek egy-egy ügy kapcsán, már ismerjük is azt az ellenséges társadalmi kört, amely még a szocialista építés céljaival különben egyetértők között is időleges hívekre talál néhanapján. Kiknek érdeke? Mi hát ilyen helyzetben a további feladat? — Tovább szigorítani az ellenőrzést és minél inkább társadalmivá, közüggyé tenni azt. Feltűnő például, hogy a termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek ellenőrző és felügyelő bizottságai mennyire nem működnek! Nagyobb munkát kell végezni a szakszervezetek bizalmijainak is a társadalmi tulajdon megbecsülése érdekében, s a társadalmi felelősségrevonást is erősíteni kell. Feltűnő, hogy megyénkben ötven társadalmi bíróságot szerveztek üzemeinkben, s ezek közül jó, ha pár működik. Itt is A üzletek nyitvatartása november 5-én, 6-án és 7-én A megyei tanács kereskedelmi osztálya a lakosság ünnep előtti zavartalan áruellátása érdekében a nyílt árusítási üzletek nyitvatartását az alábbiak szerint szabályozza: November 5-én a megye valamennyi üzletét a szombaton szokásos időben kell nyitni és a szokásos ideig kell nyitva tartani. November 6-án, vasárnap reggel 7-től 10-ig Kecskeméten öt, Kiskunfélegyházán három, Baján három, Kalocsán kettő, Kiskunhalason kettő tejet árusító élelmiszerbolt tart majd nyitva. Nagyobb községekben a helyi tanács a járási kereskedelmi felügyelővel egyetértésben rendeli el, hogy hány élelmiszert és tejet árusító bolt tartson nyitva. November 7-én a megyében minden bolt zárva lesz. A vendéglátóipari egységek, az édesség- és dohányboltok a vasárnap szokásos időben árusítanak. a szakszervezetek felelőssége merül fel, s annak szükségessége, hogy a termelési, takarékossági agitáció és nevelés mellett egy-egy termelő-kollektíva felelősségét is ébreszthessék a közös tulajdon érdekében. Végezetül csupán csak annyit: cikkünkben igyekeztünk párhuzamot vonni a társadalmi tulajdonban bekövetkezett károk és az osztályellenség tevékenysége között. Nem akarunk ezzel semmiféle »kampányt« elindítani; egyedül és kizárólag az ellenőrzés szükségességére, no meg arra akarjuk felhívni a figyelmet, hogy a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények súlyának a társadalom előtti hírveréssel való csökkentése egyeseknek még ma is érdekükben áll, tehát rájuk ügyelnünk kell. Ismételjük: »kampányt« nem akarunk kezdeményezni, de a fentiekre nyomatékosan hívjuk fel olvasóink figyelmét, annyival is inkább, mert az egyes bűncselekmények megítélése bírói feladat, bíróságaink pedig ezekben az ügyekben is igazságos kézzel osztják ki a büntetést (— ng —) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadő: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Pártépltés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra t2 Ft. .... i Levél a bevonulókhos Nemsokára ti is magatokra ölthetitek néphadseregünk egyenruháját. Most még csak kíváncsian találgatjátok: milyen lesz a fogadtatás a laktanyában, hogyan áll majd rajtatok az egyenruha, miként telik majd el az első nap? Évekkel ezelőtt engem is hasonló izgalom, s kíváncsiág töltött el, amikor kezemhez kaptam a katonai behívó> arancsot. Űtravalóul elmondom nektek — és ezt ti is rövidesen tapasztaljátok majd —, hogy életeteknek egyik legnagyobb iskolájába kerültök. A mi hadseregünk teljesen mentes az emberi tudat • és önérzet durva megaláztatásaitól, mégis szigorú rend, a katonák magasfokú öntudatán alapuló fegyeem uralkodik nálunk. Esküt tesztek majd, melyben megfogadjátok, hogy népünket, hazánkat szerető, hűséges katonák lesztek, parancsnokaitokat, elvtársaitokat soha sem hagyjátok cserben, a honvédségi és népi vagyont megőrzitek és — mint az eskü is mondja — megőriztetitek.. Amikor ruhát, fegyvert kaptok, s a laktanyában eltel** nek az első napok, hetek, tapasztaljátok majd, milyen nagy és szép feladat elé kerültetek. Nemcsak katonai ismereteket, a győzelem tudományát kell szívvel-lélekkel megtanulnotok, hanem a napi politikai életben való jártasságot is el kell sajátítanotok. Tanultok majd nemzetünk hősi múltjáról is, s katonai szolgálatotok megkezdésével lehetőség nyílik arra, hogy — akinek kedve van hozzá — új mesterséget, új szakmát tanuljon. Sokan közülünk — akikkel együtt vonultam be — most mint magas képzettségű rádiószerelők, gépjárművezetők, szerelők, technikusok szereltek le, mások pedig — akik már mint szakemberek vonultak be — továbbfejlesztették szakmai tudásukat. Itthon csak néhány tagú kis családnak voltatok tagjai. Most egy sokkal nagyobb családba, s számotokra egy második otthonba kerültök. Már az első lövészeten és gyakorlaton látjátok majd, hogy egyes emberek jó eredménye magában véve még semmit sem ér. Az egész alakulatnak jól kell dolgozni. Ezért tanítsátok és szeressétek a lemaradókat is. Eddigi katonai éveim alatt sok társammal együtt gyakran kerültem olyan feladat, illetve nehéz gyakorlat elé, melynek sikerében sokszor magam sem hittem. Nem gondoltam, hogy annyi erő rejlik mibennünk. És mégis, egyetlen egy eset sem volt, amikor munkánk, fáradtságunk eredménye elmaradt volna. Bebizonyosodott előttem, hogy egy kollektíva erős akarata előtt nincs olyan akadály, amit nem lehetne leküzdeni. AA őst egy időre itthon hagyjátok szüléiteket, legkedve* '' sebb hozzátartozóitokat, a régi, megszokott munkahelyeket, a jól ismert gépeket, szerszámokat. Helyettük azonban kipróbált, jó fegyvereket kaptok, hogy ezekkel védjétek meg az itthoniak nyugalmát, eredményeinket, hegyetek jó gazdái, mesteri kezelői a gondjaitokra bízott fegyvereknek. Legyetek büszkék arra a nagy tisztességre, hogy szabad hazánk bátor védelmezői lehettek. Szűcs Antal százados Antonin Dvorák, Szonatine op. 100, Louis Fümberg verse, fordította: Antalfy István Nyár volt, szép este. Én a nyitott ajtókon át hegedűszót hallottam, és zengő zongorát. A kicsi szonatina szívem’ úgy fonta be: cseh tavak felett zúgott a préri vad szele.., Krumplitüzet vigyáztunk, zni, fiúk, éjszakán, s őserdőkben üvöltött a sok kis indián. Wigwam mélyén pipáztunk, s folytak paláverek... — Ö, Antonin Winnetou, látod, rádismerek! Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, — Tel.: 15-29, 27-49 .OOOÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Szívem, hogy’ fogjalak meg?! Mit akarsz most velem...? Gyerekkor... szép szonáta! ».. Ajtók mögül lesem. •, Cikkből a cakkba - kerékpár „tevék"- lovaskocsi, mint vendéglő — „egérlyuk* a sorompón — az Alsószegedi úton — pipaszártisztitás a kocsiúton Kecskeméti közlekedési mozaik Portyára indultunk a minap a megyei rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának járőrével. Magyarázatot kerestünk azoknak a baleseteknek az eredetére, amelyekről elszomorító képet fest az osztály háromnegyedéves statisztikája, s amelyek jelentős része Kecskemétien történt. íme, a helyzetképek: * Dongó-kerékpáros halad a Szabadság téren. Kormányán vödör csüng, lóbálózik ide-oda, akadályozza közlekedésében utasunkat. A járőr figyelmezteti: »... tilos a kormányon olyan tárgyat szállítani, amely akadályozza a biztonságos vezetést...« Barátunk megszeppenten fogadkozik: nem tudta, máskor nem tesz ilyet... Miközben a figyelmeztetés tart, az úttest túlsó felén, velünk szemben újabb kerékpáros jön. Kormányára jókora gázpalack akasztva, amely cikk-cakkban rángatja a járművet. Lélegzetünk is elállt, amikor a következő »cakk« csaknem egy autónak irányította. A kerékpáros — szerencséjére — ura maradt a helyzetnek, megúszta baj nélkül, s mire a járőr felszabadult, eltűnt a túlsó oldalon, az Arany János utca valamelyik házának kapuján. Hiába, minden szabálytalankodó mellé nem juthat rendőr! , Parkírozni tilos! — jelzi a tábla csaknem szemben a TÜZÉP teleppel. Néhány méterrel odébb azonban nyugodtan „lehorgonyzott” egy „vendéglővé alakult” lovaskocsi. Ügy ám, vendéglővé, mert a szekér széliében elhelyezett deszka valóságos terülj asztalkám lett, rajta sörös üvegek, borospohár. K. Hajagos Sándor helvéciai lakos és sérült arcú társa éppen a szájukról emelték le az üveget. amikor a járőr intézkedik velük, — feljegyzi adataikat. Egy szabálysértést elkövettek és egyet megkezdték. Mert az elfogyasztott sör és bor feltétlenül ittas hajtáshoz vezet, hiszen a szeszgőzt már itt érezni köröttük a levegőben... * A Dózsa György úton leeresztett sorompó inti megállásra az áthaladni vágyókat. A sorompót — a nagyobb biztonság kedvéért — még korláttal is megtoldták egy szakaszon, de sok kerékpárosnak ez sem elég. Ügy látszik, nagyon sürgős az útjuk, mert megtalálják az »egérlyukat« ^melyen átcsúsznak, s közben eszükbe sem jut a veszély. amely az ilyen felelőtlen átkelésnél rájuk leselkedik! * — A kerékpárosok a közieke* iés rémei — jegyezte meg a közlekedési járőr. S hogy meny* nyíre így van ez, érdemes körülnézni például az Alsószegedi úton. Elől két kosár, és hátul még kettő, s szinte nyögdécsel* ve haladnak a »kerékpártevék«. De ha még csak tolnák a gaz* dák! Hanem fel is ülnek, s mindjárt kész az összeütközés, íme, ott is felbillen a kékken* dős utas, egyik kosarából szét* gurul a krumpli, aztán ember legyen a talpán az a járműve* zető, aki az ilyen forgalmi aka* dállyal türelmesen birkózik! • Az Erzsébet körúton a gyalogosok felejtették el, hogy az úttest a járművek forgalmát szolgálja. Egy idősebb bácsika az út kellős közepén magábafeledkezve, hosszú pipaszárát tisztogatja. Csak a gépkocsi ismételt tülkölésére ocsúdik és sétál félre az úttest szélére. Néhány méterrel odébb két menyecske sasszézik a teherautó előtt, — egyet jobbra, egyet balra, — s milyen könnyen történhetett volna itt is baj! P. J.
