Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

I 1980. november «0. vasárnap S. oldal Tudás kell a földhöz A valósághoz kell igazítani! Sánta Qánős ttehnikamlm Lratkozatt KÖZTISZTELETBEN álló gazdálkodó Petőfiszálláson Sán­ta János. A községi tanácsházán úgy emlegetik, mint aki a tíz hold földjén és a gyümölcsösé­ben mintaszerű gazdálkodást folytat. Emelett részt vesz a közügyek intézésében is, igaz­gatósági tagja a kiskunfélegy­házi földművesszövetkezetnek. írtunk már róla, hogy ta­nács három esztendeje műkö­dő szeszfőzdéje révén nem vész kárba a környék gyümölcsösei­nek hulladéktermése. Azt most említjük meg, hogy Sánta Já­nos a téli hónapokban működő kisüzemnek a vezetője. Persze, mint vezető, nemcsak az adminisztrációs ügyintézést végzi, hanem ugyanúgy kiveszi részét a pálinkafőzéssel járó fizikai munkából is, mint Tóth János, a főzde másik dolgozója. Egymást váltva, kettős műszak­ban főzik a pálinkát, s hogy jusson ideje a saját gazdasá­gára is, Sánta János az első műszakban tevékenykedik. Éj­fél után fél kettőkor már tal­pon van, s a délelőtti órákig fűtő, derítő, s ki tudja mi még, egyszóval az egész „személy­zet” a naponta 80—100 liter szeszt előállító kicsi üzemben. — Bírja ezt a kevés pihenést engedő, nem csekély gonddal, erőkifejtéssel járó munkát? — kérdeztem tőle. » A NEGYVENÖTESZTENDŐS erőteljes férfi mosolyogva vála­szolta: „Egészséges életmódot folytatok. Hiába, én főzöm a pálinkát, nem iszom belőle. Ahogy elmesélte, hogyan küz­dött a homokkal, miképpen hó­dította meg almáskert létesíté­sével. s mennyit tanult mások­tól, a könyvekből, amíg elérte eredményeit, azt, hogy a kör­nyék gazdálkodói becsüljék, tiszteljék, — arra gondoltam: milyen kár ezért az emberért, amiért a tudását végeredmény­ben mégis csak szűk lehetősé­gek határai között érvényesíti. S kellemesen meglepett, hogy ezt tudja ő is. Az is, hogy ké­szül a jövőre, amikor már nem tíz hold földhöz, a rajta levő gyümölcsöshöz kell az évek hosszú során gyűjtött tapasz­talatait felhasználnia. — Beiratkoztam a mezőgaz­dasági technikum levelező ta­gozatára — újságolta. — Ma már nem lehet meg a paraszt sem magasabb iskolai képzett­Kérdezz — felelek-est Kecelen Jól sikerült Kérdezz—felelek­­est volt Kecelen a Hazafias Nép­front rendezésében, az OTP köz­reműködésével. Szőke Mihály, a tanács v. b. titkára megnyitó be­szédében ismertette a takaré­kossági hét jelentőségét és cél­ját. Kérte a lakosságot, min­denki úgy gazdálkodjon, hogy minél előbb takarékbetét-tulaj­donos legyen. Az esten fellépett b helyi földművesszövetkezet Gyakorlattal rendelkezőkét : építőipari technikust felvesz az Ingatlankezelő Vállalat, j Kecskemét, Reiszmann ■ Sándor utca 20. sz. 2744 • kisegyüttese. A rendezvényen négyszázan vettek részt. Kárpáti Istvánná »OOOÖOOOOOOOOOO Tőotizú életű emberek Az Altáji Orvostudományi Fő­iskola tudományos konferenciá­ján érdekes beszámolót mondott B. Pogogyin, a bamauli kórház vezetője. Az általa felsorolt ada­tok szerint az altáji határterü­leten 30 000 nyolcvan éves és ennél idősebb ember él, közü­lük 3803 túljár már a 90-en, 446 pedig a 100 esztendőn. Többségük a tajgán és a hegy­vidéken lakik. A hosszú életko­rú állampolgárok több mint 77 százaléka nő. ség nélkül. Tudás ken a föld­höz, minél több iskolázott em­ber. Éppen ezért nekem nem tetszik, hogy a száznegyven je­lentkezőnek csak a felét vették fel, holott a dupláját kéne. No, ez nem az én dolgom. Nekem most az a feladatom, hogy a gazdálkodás, a munka mellett tanuljak. ötvenéves leszek, amire végzek. S NEM KELL hozzá dús fantázia elképzelni őt, ahogy akkor valamelyik közös gazda­ság nagyüzemi tábláin, gyümöl­csösében irányítja a munkát, úgy, miként tanulta, s főként, ahogy azután tanulni fogja. .........%■ '• Rövidesen szakmunkás lesz Megyénk minisztériumi helyiipari üzemeiben és szö­vetkezeteiben a termelékeny­ség emelésének előfeltételei a termelő berendezések kor­szerűsítésével megteremtőd­tek, ennek ellenére a termelés növelésének elenyésző há­nyada származik a termelé­kenység emelkedéséből. Ez a helyzet nem tartható fenn hu­zamosabb ideig, ezért eljött az ideje, hogy a megváltozott körülményekhez igazítsuk a termelés munkanormáit. A második ötéves terv so­rán úgy kell dolgoznunk, hogy a termelés emelésének majd­nem 70 százaléka a termelé­kenység emeléséből származ­zon. Ennek biztosításához már most hozzá kell fogni: tehát a korszerűsített termelő be­rendezésekhez kell igazítani a normát. Ezzel lényegében egy régi adósságot, mulasz­tást pótolnak üzemeink gaz­dasági vezetői, vagyis végre­hajtják az 1957-ben megje­lent, a munkanormák változ­tatására vonatkozó kormány­­határozatot. Lesz olyan üzem, ahol át­menetileg egyes csoportok, vagy műhelyek dolgozóinak keresete csökken a normák kiigazítása után, másoké vi­szont emelkedik. A helyen­ként bekövetkező csökkenést rövid idő alatt meg lehet szüntetni a gépek jobb ki­használásával, az állásidők, a sétálgatások, s a végnélkül! reggelizések megszüntetésé­vel, a munkaidő alaposabb és jobb kihasználásával, a selejt további csökkentésével, új technológiai módszerek szé­leskörű elterjesztésével stb. A Kecskeméti Cipőgyárban például azt tervezik, hogy na­pi 50 párral növelik a terme­lést, s ezzel minimálisra szo­rítják a keresetcsökkentést. Másutt új technológiai utasítá­sokkal biztosítják a termelé­kenység emelését. Van olyan üzemünk, ahol a felesleges munkaműveleteket hagyják el, ezzel gyorsítják a terme­lést, legtöbb helyen új mű­szaki normákat dolgoznak ki, s a rejtett tartalékok feltárá­sával alapozzák meg az új normák teljesítését. Ezekből is láthatjuk, hogy eddig sok minden „belefért” a laza normába, s ez az álla­pot hátráltatta a több és gaz­daságosabb termelést, a ter­melékenység emelését. A fent ismertetett szándékok egyút­tal megmutatják a lehetősé­geket is, amelyeknek okos felhasználásával eddig egyál­talán nem, vagy kevésbé tö­rődtek üzemeink vezetői. Amikor az üzemekben a megváltozott műszaki feltéte­lekhez, a mai valósághoz iga­zítjuk a normákat, egy újabb fellendülésnek, az ötéves terv sikeres beindulásának. az életszínvonal megtartásának és további emelésének alap­jait rakjuk le. Utolsó Alig egy esztendeje dolgo­zik a Kiskun Cipőüzemben Bense Sándor. Naponta 350— 380 pár cipőt húz le a szalag végén a kaptafáról, mellette políroz és a talpak díszvarrá­sát is elvégzi. Bense Sándor nemsokára vizsgát tesz, s az újonnan épülő cipőüzemben már szakmunkásként áll mun­kába. Egy tompái házacska kiska­puját csalódott, könnyes arccal csukja be három esztendő óta mindennap egy édesanya, ami­kor az arrajáró postás sajnál­kozva tárja szét a táskáját: — Most sem jött kérem... talán holnap hozok ... A holnapokból újabb holnapok lesznek, hetek sietnek, nyár és tél váltja egymást s Liliom néni szemét egyre fakóbbra ége­tik a kiapadhatatlan könnyek. Liliom Mihály 1956 novembe­rében disszidált Magyarország­ról. Az akkor még 18 éves ' fiatalember a kéményseprő Annyi Tegnap van már emlékezete raktárán, hogy egész trilógiát írhatna be­lőle. Csak lenne egy íródeák, aki papírra vetné gondolatait, mert a tollbamondás még ked­vére való, a betűt azonban csak olvasva szereti. Az én időm viszont csak egy riport erejéig futja. Így csupán arra kérem, hogy az elmúlt két esztendőről beszéljen, mit tett azóta, hogy megválasztották? — Ez olyan szakma, amivel még nem foglalkoztam, — szól nevetve és hozzáteszi — pedig októberben ünnepeltem a ha­todik ikszel TréJEás ember Végh József országgyűlési képviselő, a kon­zervgyáriak Józsi bácsija és nem tudom még hány funkció viselője. Csak a szakma tisztel benne három mestert: konzerv­­mester, pálinkafőző mester és húsmester. Aztán üzemvezető, szakoktató, munkásőr, az üzemi tanács tagja, a párt vezetőség szakmai tanácsadója: Egyszó­val mindig az, akit az adott helyzet követel. De legjobban a fiatalokat szeretem. Több mint négy éve már, hogy tanítónak nevezett ki az igazgató. Azóta kilenc­­venkét segéd került ki a kezem alól, most megint harmincki­lencet nevelek. — És milyenek a gyerekek? — Jó gyerek, meg szép öreg­asszony nincs a földön. Hun­cut, pajkos, csavarteszű vala­mennyi. Sok gond van velük míg segédember válik belőlük, de azt mondhatom, hogy helyt­áll valamennyi, sőt heten a konzervipari technikumba is járnak már — feleli és még a szarkalébak is mosolyognak a szeme alatt. SZOLGALATBAN képoitdő pariséin I átszik, ez a téma igen családom: egy egész gyár. Ti­­” kedvére való. Én viszont zenhárom éves múltam, amikor bánom, hogy ilyen vágányra bekerültem a mai kettes te­tereltem a szót, mert Végh Jó- lepre, az akkori Alföldi Kecs-M< zsi bácsi máris a régmúltban jár, a maga gyermekkorában, meg a gyár történelmében. Ar­ról beszél, hogy nincs nyomasz­tóbb érzés a magánynál. Az a jó, ha az ember mindig be­szélhet valakivel fájdalmáról, öröméről. Mesélhet a múltról, ábrándozhat a jövőről, megtár­gyalhatja a világ folyását, ö viszont árva gyerek volt. So­káig nem érezte, hogy tartozik valahova. Rokonsága nem volt, osztályrészül meg számkivetés, megalázás jutott. Ö viszont va­lahová tartozni akart. — Így lett nekem nagy a keméti Konzervgyárba, öt fil­lér órabér, napi tizenkét óra munka. Ennyit diktáltak a tő­kések, a Weiss Manfréd, mi pedig nem ellenkezhettünk, csak gyűlöltük őket. Később már szót emeltünk a szakszer­vezetben, de az igazi munkás­hajnal csak negyvenötben kö­szöntött ránk. Végh József akkor lett * párttag, és amit talán kevesen tudnak a felszabadulás után, ő volt Kecskeméten az első ;7emi bizottság elnöke. Azé'-i szolgálja a dolgozók ügyét. — Ez nem pontos meghatáro­zás — vitatkozik velem. — Igaz, régen volt már, amikor szak­tudásom után előléptettek, em­berek felügyeletét bízták rám a gyárban. Azt hitték a tőké­sek, hogy jó hajcsár leszek, de én hű maradtam elveimhez. Ma is az a jelszavam: az embere­ket szeretni kell, a vezetőnek nevelni kell. Nem tagadom, volt és fájt, ha valakiben csa­lódtam, de nagyon sok olyan embert sikerült már megnevel­nem, akire mások kimondták a szentenciát: 3avíthatalan. | egpróbálom ismét képvi­selői munkájára terelni a szót. — És most, mint képviselőt, milyen gondok foglalkoztatják? — Sohasem unatkozom. Nem­csak nagy megtiszteltetés volt, hogy az országgyűlésbe bevá­lasztottak, hanem komoly fele­lősség és gond is. A választás a munkám és múltam elisme­rése volt. A bizalom virága vi­szont csak akkor nyílik, ha rendszeresen ápolják. Havonta kétszer-háromszor vagyok foga­dónapos, de itt a gyárban min­dennap. Otthon pedig ritka az olyan este, hogy ne kopogtatna egy-egy vendég. — Hogy mi a leggyakoribb kérelem? Ezt a naplómból kel­lene összeszámlálni. Hol bíró vagyok, hol meg tanácsadó, se­gítő. Jönnek családi ügyben, mintha az apjuk volnék. Pa­naszkodnak a lakótársra. Van aztán útügy, kútügy, bölcsőde, adóügy, kérvényistápolás, meg ami éppen probléma. De hát ak­kor eredményes az ember mun­kája, ha szolgálatban telik. A dolgozók szolgálata pedig kü­lönösen nagy tisztesség. Sándor Géza címe... vállalat alkalmazottja volt. Dolgozott, megbecsülték, — fel tudja, micsoda erő szédítette túl faluja, országa határán a csodák lidércfényében hazugul viliódzó Nyugatra? Utolsó levelét 1958. január 23-án írta. Címe: Sudbury Na­­vier St. 126 Canada Ant. volt. Ebben panaszkodik, hogy mun­ka nélkül van. Szűkszavú, rövid levél, mégis árasztja a csaló­dottságot, keserűséget. A szülők azonnal elküldték a megbocsátó, hazahívó üzene­tet s a borítékban útrakel az aggódó, meggyötört szívek fáj­dalma. De sem erre, sem a többi kétségbeesetten sürgető levélre nem érkezik válasz az utolsó címről. Akkor újra tollat ragadnak a szülők s most már a Hazafias Népfront járási bi­zottságán keresztül próbálnak érdeklődni az elveszett fiú után. A kereső levél fórumtól fórumig kerül s most már a Nemzetközi Vöröskeresznél van. De azon a nagy országúton, amelyen annyi megtévedt em­ber lábanyoma keveredett össze négy évvel ezelőtt — nehéz el­igazodni. Az utolsó cím óta a szenvedésnek ki tudja hánya­dik stációját járta meg Liliom Mihály, ki tudja, mikor s egyáltalán rátalál-e életben a kereső, hazaváró szülői és hon­fitársi szeretet? ... s a kiskapuban minden­nap ott vár az anya. Könnyes szemében a remény bágyadt, de örök lángja ég, amíg várja a sarkon felbukkanó postást, várja a híradást a fiától vagy a fiáról. S egyszer, talán nem­sokára ki is nyílik a Liliom­porta előtt az öreg leveles■> táska... G. K. Egy darab m EGY FŰRÉSZLAPOD S GATTER, VILLANYMOTORRAL, * ■ « rönkkocsival, tartalék ■ fűrészlapokkal, teljes sze- : relékkel együtt, üzemképes 5 állapotban eladó. Megte- 5 kinthető a szövetkezet Ist- S ván u. 84. sz. alatti telep- s ■ helyén. — Asztalos Ktsz, : Kalocsa, telefon 279. 2737 s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents