Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

:9öt>. november .Z, szerda 5. aídaJ Nem sárh áshat nah el as élettől Ügy látszik, ez a sors furcsa Játéka. Ahányszor csak ke­zünkbe vesszük a tollat abból a célból, hogy beszámoljunk ol­vasóinknak a kalocsai művelő­dési ház életéről, mindig bírá­lattal, éspedig súlyos bírálattal kell kezdeni. Most is ez a hely­zet. Több mint fél éve annak, hogy kezdte kiheverni a ka­locsai művelődési ház azt a jó néhány esztendős egy helyben topogást, amely alatt a koráb­ban nagyszerű állapotban tar­tott épület teljes mértékben le­­züllött, csaknem összedőléssel fenyegetett. Fél évvel ezelőtt azt tapasztaltuk, hogy gondos kezek helyrehozták a felelőtle­nül okozott károkat, összefogtak a KISZ-fiatalok, kijavították, ki­festették a szobákat, s berendez­tek egy szép eszpresszót az egyik teremben. Vártuk, mikor indul meg az anyagi feltételek meg­teremtése után a pezsgő, eleven kulturális élet. Szerény jelek Bizony még ma is nagyon szerény jelecskék utalnak csak arra, hogy valamikor talán lesz valami. Sőt... azóta újból rom­lott az épület állapota. Az üre­sen kongó termek szemetesek, elhanyagolt külsejűek. Pedig azóta új igazgatót kapott az intézmény, s ez az igazgató megkapott minden támogatást. Megnéztük a művelődési ház programját, amelyet megyei ta­nácsi határozatok alapján a legnagyobb részletességgel kel­lett volna összeállítani. Meg kellett volna szervezni azokat a várható eseményeket, ame­lyek hivatottak lennének a mű­velődési ház elnéptelenedésé­nek megszüntetésére. Szeret­tünk volna tájékozódni a terv­ből, mire készül a színjátszó csoport, egyik vagy másik szak­kör, milyen ismeretterjesztő programot vettek tervbe, mind­ez azonban hiányzik. Néhány, általános igazságokat hangoz­tató mondat utalt csak a mun­ka tartalmi vonatkozásaira, tel­jesen körvonalazatlanok a szer­vezeti keretek és — sajnos, nem Igen jár senki a művelődési házba — művelődni. Táncolni igen, meg színházi tájelőadást nézni. Ellentétek Beletekintettünk a városi kulturális bizottság által össze­állított és a tanács végrehajtó bizottsága jóváhagyó pecsétjé­vel ellátott egész Kalocsa mű­velődésügyét felölelő téli és őszi programtervezetbe. Az a gon­dosság, körültekintés és részle­tekbe menő tervszerűség, ami ebben a tervezetben megnyil­vánul, szöges ellentéte a műve­lődési ház jelenlegi helyzetének. Jellemző az is, hogy bár a művelődési háznak egy „alvál­lalata”, a városi munkásklub igen gyakran látogatott intéz­ménye a városnak, mégsem használják ki az ebből adódó lehetőségeket. Mindössze egyet­len 12 előadásból álló ismeret­­terjesztő sorozatot rendez itt a művelődési otthon (tulajdon­képpen ehhez snics sok köze, mert az előadókat a jól mű­ködő TIT-szervezet bocsátja rendelkezésre, mindössze a he­lyiséget biztosítja a művelődési ház, illetve a munkásklub). Vé­leményünk szerint egy ilyen, jelentős állami hozzájárulással működő nagy intézmény, mint a művelődési ház, nem tart­hatja magát ennyire távol a város kulturális életétől. Nem rekesztheti ki magát szinte hermetikusan az ismeretterjesz­tő munka szervezéséből sem. Biztatás Egyszer már leírtuk: Kalo­csán nem reménytelen a hely­zet. Akkor is, most is a tár­sadalmi összefogás erejére, a művelődési otthon vezetőségé­nek rátermettségére apelláltunk. Két irányelv mindenképpen helytálló erre a szép, de eléggé hanyatlóban levő művelődési intézményre: részt kell vennie teljes erővel a termelőszövet­kezeti város büszke címét vi­selő Kalocsa társadalmi fel­­emelkedésének nagyszerű prog­ramjában. A legérzékenyebb politikai éleslátással kellene meghatározni a sajátos kalo­csai viszonyokból adódó (tsz­­város, de van jelentős ipara is) feladatokat, és minden erő­vel bele kellene zökkenteni a kultúra szekerét abba a kerék­vágásba, amely Kalocsa szel­lemi és anyagi felvirágzása felé vezet. Csáky Lajos Nogybendőjűek versenye Ne hívják meg Ghitarruékat ebédre: rámenne az egész fize­tésük! Az 52 éves, 130 kilós An­gelo Maria Ghitarru — Szardí­nia evőbajnóka — és 29 éves fia, a 120 kilós Giuseppe, a sziget »legeredményesebb« nagy­evői. Giuseppe versenyre hívta ki apját: a bajnoki mérkőzést Cagliariban tartották meg. Ghitarru apa és fia a Rabe­­laishöz méltó versenyevés során a következőket pusztították el: két tucat nyársonsült foglyot, 150 tojást, két sült birkát, több méter kolbászt. 50 kiló para­dicsomot és két demizson bort. Az idősebb Ghitarru maradt a győztes: 10 tojással (öt kemény és ötből rántotta), 12 fogollyal, 3 kg paradicsommal és egy fél birläval »verte« szerényebb ké­pességű csemetéjét — Jegyezzük meg: nem mind arany, ami fénylik. Mondj erre példát, fiam. — A tanító bácsi nadrágja. ÖJ FILMEK Rózsák az államügyésznek Wolfgang Staudte rendezte ezt a mulatságos nyugat-német filmszatírát A haladó gondol­kodású nyugat-német rendező, aki Reinhardtnál színházi ren­dezőként kezdte pályafutását azt ábrázolja, hogyan próbál­nak álarcot öltve, vezető pozí­ciókban ma is tovább tevékeny­kedni a voft fasiszták. A film egy hajdani hadbíró története, aki most a Német Szövetségi Köztársaságban ál­lamügyész. Egy javíthatatlan nácit és faji uszítót hozzásegít a büntetése előli meneküléshez és a sikeres akció jeléül rózsá­kat kap. Staudte filmjében vá- ; dolja a nyugat-német társadal­mat, rámutat gyengeségeire. Hi­ányolja a becsületes kisemberek összefogását, akik részben anya­gi érdekeiket féltve, részben re­zignáltságból nem leplezik le ezeket a sötét múltú gonoszte­vőket. Maróan éles a film kri­tikája, amelynek tendenciája a militarizmus és a fasizmus el­len irányult és igazi humanista gondolatokat hirdet. 1945-ben, a háború befejezése előtti utolsó napokban, amikor a németek a különböző fronto­kon »tervszerűen« visszavonul­tak, egy hadbíró halálra ítélte Rudi Kleinschmidt őrvezetőt, mert két tábla »katonai« csoko­ládét vásárolt feketén. Amikor az ítéletet végre akarták hajta­ni, mélyrepülők jöttek, a kivég­ző osztag menedéket keresett, az elítélt pedig megszökött. Va­lószínűtlen körülmények között a kezébe került tehát saját ha­lálos ítélete. Tizennégy évvel később Rudi Kleinschmidt vándorárusként ugyanabba a városba került, ahol a volt hadbíró főállam­­ügyészként tevékenykedik. Egy napon találkoznak. Az állam­ügyész á hajdani őrvezetőt ki akarja űzetni a városból, ne­hogy elrontsa új karrierjét. Pedig Rudi nem akar egye­bet, csak egy kicsit élni. Dr. Schramm majdnem mégegyszer halálra ítéli egy olyan cseleke­detért, amely miatt a háború­ban már igazságtalanul elítélte. A főtárgyaláson szellemesen leplezi le a vádlott a vádlót. Ki­tűnő színészi adottságokkal ren­delkezik a két főszereplő: Wal­ter Giller és Martin Held. Camilla Spira, mint feleség nyújtott kiváló alakítást, a női főszerepben a tehetséges és csi­nos új filmszínésnő, Ingrid von Bergen tűnt fel, mint étterem­­tulajdonosnő és Rudi szkepti­kus barátnője. Az operatőr a fényképezésben virtuóz Erich Claunig kifejező hatásos képsoraival hozzájárult a film sikeréhez. A film drámai feldolgozása, rendezése, a színészek játéka, Rosenberger kísérő zenéje egy* aránt elismerést érdemeL SADOVEANU: MEDVESZEM tOOOOOOOOOO-OOOOOOOOÓÓOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC OO-OOOóOOOO-OóO-OOO-O-OO-OOóO-OOOOOOO-O-O-OOOOOO-O-OOOOO-O-O­II. Marcello vállat vont. Nincs értelme vitatkozni a fotóripor­terrel. Paparazzo arcvonásait úgyis mindig elfelejti az em­ber, koszos bőrzekéje viszont emlékezetében marad. Rossz­akarói szerint két lábon járó lencse, lelkiismerete helyén fénymérővel. Paparazzo hegyes könyökével megböki Marcellót. Marcello le­tekint A pilóta is vigyorog, azután éles szögben a föld felé irányítja a gépet. Egy villa tetőterasza felett köröznek. Négy lány napozik ott, tenyérnyi, szűk bikiniben. Felugróinak és integetnek. Mar­cello félrehúzza a helikopter tolóablakát — Micsoda köldök! — sóhajt Paparazzo. — Ritkán látni ilyet..: — és máris felkapja a fényképezőgépét — Leszállhatnál — mondja Paparazzo a pilótának. — Le én. — Azok ott egyedül vannak — vélekedik Marcello. Kihajol a gépből. — Meglátogathatunk benneteket — kiáltja. A lányok fülüknél tölcsért formálnak kezükből, vállukat vonogatják. — Mind borotválja a hónal­ját — mondja Paparazzo. Mar­cello odébbtolja a fényképészt — Mi a telefanszámotok? — harsogja. A pilóta egyenesbe hozza a gépet. Lassan gázt ad, a csillogó kupola emelkedni kezd. Az ezüstözött Krisztus már messze jár. A lányok nevetnek... Marcello izgatottan mutogat, a levegőben tárcsázik. A lányok még jobban nevetnek, aztán mihd a négy megrázza a fejét Kacagva kiáltják: »Nem... nem.. ? nem...« — Nem megy — mondja a pilóta és fölveszi a gépet ma­gasba. Messze előttük repül a gipszkrisztus, kiterjesztett kar­ján fénylenek az acélkötegek. Öntött arca mosolyog a déli napban, amint a Szent Péter katedrális fölött lebeg. Megáldott mindent.. Marcello még este is nyug­talan. Nem akaródzik neki ha­zamenni. Ina bizonyára raviolit készít Marcello szereti a főzt­­jét De most nem ízlenék... Ilyen ideges estéken minden ta­szítja Inától, minél távolabbra tőle, a féltékenységétől és a ra­violijától: el a Via Venetóra A Via Veneto! A forgalom, az asszonyok, a levegő — nincs a világon még egy ehhez fogható rövid, izgalmas utca. Mennyi pénzt szórnak itt el, és mennyi időt ütnek agyon. Marcello gyű­löli a Via Venetót, s megveti magát, hogy mégis vonzódik oda. De hol is vetne horgonyt másutt hol találhatna még olyan környezetre, amely ezer­nyi zajjal és pletykával, tekin­tettel és szóval, hívással és kacajjal mindent ígér és sem­mire sem kötelez? Nyitott sportkocsijával elhajt az amerikai követség előtt, föl-' felé a Via Venetón. Hirtelen eszébe ötlik a mentő gondolat: a jó kifogás. Kell még egy-két story a pletykarovatba. És hol lehetne jobbakat összeszedni, mint a Via Venetón? A kávé­házak és a szállodák előtt úgy • sorakoznak szorosan a székek, mintha mindig valami szenzá­cióra várnának. Az üldögélő emberek nézik egymást, ásíta­nak és ők is várnak. Ina megérti majd, hogy dolga akadt. Utóvégre — morogja, mi­közben kiszáll kocsijából — nem vagyunk összeházasodva. A bár tükrökkel határolt kör, tárgyilagosan világítja meg a tompán hűvös neonfény. Min­den asztal foglalt a gyűrűalakú emelvényen és lent, a túnepar­két körül is. Marcello zsebre dugott kézzel mustrálgatja j vendégeket Elégedetten bólinl A sarokasztalnál fiatalember ü Tízian-vörös szépséggel. Az ifji a legmagasabb egyházi nemes ség sarja. Egyik nagybátyja bí boros. Marcello odakacsint Paparaz­­zónák. A fényképész is itt sün­dörög. — Színes kép? — kérdezi Paparazzo. — Fekete-fehér — feleli Mar­cello. A fényképész megkerüli a táncparkettet, átsiklik az oszlo­pok között. Magas, hisztériku­san csengő hangon énekel. Pa­parazzo bőrkabátjával elkattant­­ja a fényképezőgépet Épp a legjobb pillanatban emeli fel. A villanó fény a templomi tán­cosnő karperecéiről a fiatalem­berre vetődik, akinek tiszteletei parancsoló neve nem egyeztet­hető össze nyilvános enyelgés­­sel. Ijedt arca Tízian-vörös haj­fürtök mögül bukkan elő. A sziámi táncosnő befejezi énekét. A zenekar belevág a bugiba. Három pincér kidobja Paparazzót. Marcello félszemmel figyeli, amint az ifjú nemes Tízian-vö­­rösével gyorsan elhagyja a bárt. Látja azt is, hogy egy másik vendég az üzletvezetőt hívatja. Tudja, róla beszélnek. — Az az úr ott kéri, fárad­jon az. asztalhoz — mondja az üzletvezető Marcellónak.-f Minek köszönhetem a meg­tiszteltetést? — hajol meg Mar­cello a két hölgy előtt, akik az ismeretlen mellett ülnek. — Maga a szerkesztő? — kér­di a férfi. (Folytatása következik) ó A Magyar Helikon gyönyörű ^kiadásában kerül a közönség 5 elé fél és egész bőrkötésben óa román irodalom legnagyobb 9élő alakjának néhány remek­­öművű novellája. A novellák $ megismertetik velünk Sado- Sveanu írói alkotásának legfőbb ojeleit: a nép és a haza szere- 2tétét. Műveiben * Moldva, az óAl-Duna tájai, emberei eleve- Vnednek meg. A rendkívüli szép­­óségű írásokat Domokos János 9 ízes, magyar fordításában él- Svezhetik az olvasók. 5 Dr. Jeszenszky Árpád: 9 A gyümölcsfák metszése p képekben 2 A könyv, mint címe is mond­ája, igen sok fénykép segítségé­ivel tanítja meg az olvasót a 5 gyümölcsfák nevelésének és 9 ápolásának legbonyolultabb, leg­utóbb hozzáértést kívánó munká­lj ára. Elsősorban a koronaalakí- 5 tó metszéseket ismerteti. Emel­őiéit foglalkozik a rendszeres ? (termőre) metszésekkel is. 5 Az egyes metszések ismerte­­?tése előtt tárgyalja azok alap- Selemeit, alapelveit és fogalmait ?is. A jól sikerült képeken ügye­­tsen ismerteti a metszés techni- Skáját, különböző fogásait. Ez a i könyv mind a kezdő, mind a 5gyakorlott kertész számára hasz­nos gyakorlati útmutató.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents