Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

I960, november 18, péntek 5. Oldal Egy tss-város oktatási gondjai A KALOCSAI ISKOLÁK pe­dagógusai a városi tanács pél­damutató kezdeményezése ered­ményeképpen az oktatási rend­szerünk továbbfejlesztésének tervezetét megvitató megyei aktívaértekezlet előtt már meg­tárgyalták, kialakították közös véleményüket és javaslataikat abból a célból, hogy egyik ez­zel megbízott társuk majd el­mondja azt a megyei pedagó­gus aktívaértekezlet plénuma előtt A vita elhúzódása miatt erre nem került sör. Mivel azonban a birtokunkba került ér­dekes javaslatok és vélemények mélyen belevilágítanak egy ter­melőszövetkezeti város műve­lődési viszonyaiba és több élet­re való kezdeményezés csíráját rejtik magukban, tájékoztatjuk olvasóinkat a kalocsaiak közös Véleményéről. MINDANNYIAN MÉLYEN átérzik annak a megváltozott helyzetnek a jelentőségét, mely ä mezőgazdaság szocialista át­szervezésének jelenlegi szaka­szában alakult ki. Abból az el­gondolásból indulnak ki, hogy Kalocsa, egy teljesen mezőgaz­dasági jellegű járáshoz kapcso­lódása és a város mezőgazda­­sági problémáival számolva az oktatásnak az élethez közelebb vitele számára elsősorban az okosan elosztott ipari és mező­­gazdasági jellegű politechnikai képzés megerősítésében és ki­­szélesítésében rejlik. A tanuló­kat — ezt hasonlóképpen helye­sen ismerik fel a kalocsai pe­dagógusok — a mezőgazdasági temielés alapvető ismereteivel kell ellátni. Ez biztosítaná rész­ben a mezőgazdasági termelés szakmunkás-szükségletét, más­részt lehetőséget nyújtana arra, hogy az általános gimnázium­ban végzett fiatalok egy része megfelelő gyakorlat megszerzé­se után felső fokú mezőgazda­­sági iskolában folytassa tanul­mányait és technikussá váljék. — VÁROSUNK mezőgazdasági technikumát mi is alkalmasnak találjuk arra, hogy felsőfokú mezőgazdasági iskolai szintre emeljük — állapítják meg kö­zösen. Ennek a létjogosultságát az a körülmény is alátámasztja, hogy a tőszomszédságában mű­ködik a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet gazdasága, melynek bekapcsolá­sával a tanulók a gyakorlati munkában, üzemvezetésben, üzemszervezési problémák meg­oldásában kellő jártasságra és tapasztalatokra tehetnek szert. Ezt az elgondolást tükrözi egyébként a megyei párt-végre­­haj főbizottság kezdeményezé­se is. FELISMERTÉK a kalocsaiak annak a szükségességét is, hogy termelőszövetkezeteik — a já­rásra Is gondolnak — számvi­teli szakember-szükségletét va­lamilyen módon biztosítani kell. Egy közgazdasági szakközépis­kola ezt a problémát megolda­ná talán nagyobb egység szá­mára is mint egy járás és egy város. VÉLEMÉNYEK hangzottak el arról is, hogy az általános is­kolai gyakorlati képzés bevál­totta a hozzá fűzött reményeket. Annál súlyosabb nehézségek mutatkoznak azonban a közép­iskolákban, ahol a tanulók ipa­ri jellegű politechnikai képzés­ben részesülnének. Már pedig erre a város jelentékenyebb ipari profilja miatt is szükség volna. A városban található kisüzemek azonban nem igen tudják biztosítani az ipari jel­legű gyakorlati képzést mére­teiknél fogva sem. Szükséges­nek látszik tehát — a kalocsai vé­lemények szerint — központi tan­műhely létesítése. Az üzemi gyakorlatokat pedig valamilyen módon nyáron teljesítenék á ta­nulók. A tanműhely már tu­lajdonképpen rendelkezésre is áll, csak alaposan ki kellene bővíteni. IGEN ÉRDEKES javaslat az is, amely a levelező oktatás ha­tékonyabbá tételét szolgálná. Jelenleg egy-egy levelezői tan­folyam ügyeit egy tanfolyamfe­lelős, megbízott pedagógus in­tézi. Ha azonban — a kalocsai javaslat szerint — valóban meg akarjuk javítani a pedagógusok segítőkészségén alapuló támoga­tását, ösztönzését és tanulmányi segítését a tanulóknak, szükség lenne valamilyen formában év­folyam-felelősöket kijelölni. Ök közvetlenül foglalkoznának a növendékek tanulmányi prob­lémáival, összekötő szerepet töl­­tenének be a növendékeket szolgáltató üzem és az Iskola között. Erre a tanfolyamfelelős jelenleg nem képes, hiszen ren­geteg szervezeti jellegű elfog­laltsága van. HANGOT ADNAK a kalocsai nevelők anak a meggyőződé­süknek, hogy az oktatási re­form megvalósításának egyik alapvető feltétele: nevelőink szilárd materialista világnézet­tel rendelkezzenek. Az elmúlt 15 esztendő alatt sokat fejlőd­tek ebben a tekintetben peda­gógusaink. De még mindig ta­lálni bizonyos visszahúzó erő­ket a régi társadalom eszmei maradványait, melyek megne­hezítik a világnézeti tisztázott­ság általánossá tételét Ügy érezzük — fejeződik be a kalo­csai nevelők nyilatkozata, hogy az országszerte folyó vita ered­ményeképpen oktatásügyünk valóban szolgálni tudja hazánk szocialista fejlődését. Ennek a nagyszerű munkának mi is ré­szesei kívánunk lenni, segíteni akarjuk szocialista hazánk bol­dogabb jövőjének kialakítását. Cs. L. >0<>000000<><>0<K>00<H>0< 'Vég nélküli txiia — álla mkiill légen Kosár ragy kontiner? Vállalatunk, a Bajai Ruha­üzem kezdetben vesszőből font kosarakban szállította gyártmá­nyait Későbbiekben rátért a szállítótartályok, az úgynevezett kontinerek alkalmazására. Az új módszer, a kontinerekkel való szállítás olcsóbb, biztonsá­gos, kevésbé munkaigényes, te­hát előnyös mind a vállalatnak, mind a népgazdaságnak. A sze­gedi, pécsi és debreceni KÖVI­­KÖT Nagykereskedelmi Válla­latok mégis kártérítést követel­nek a vállalattól »holtfuvar visszatérítés-« címén. A kalkulátorunk egy negyed­éves anyagot feldolgozva kimu­tatta, hogy a kosaras áruszállí­tással szemben a holtíuvar sú­lya a kontiner javára billen. Elég egy példát említeni. Ami­kor Debrecenbe kosárral szál­lítottuk az árut, a holtfuvar 43 kilogramm volt. Amikor ugyan­ezt az árumennyiséget kontiner­­ben szállítottuk, a holtfuvar 18 kilóra csökkent. (A holtfuvar az a súlykülönbség, amelyért a vál­lalat fuvardíjat fizet, de a fu­var során nem basznál ki. Pél­dául, ha egy 300 kilógrammos kontinerben 250 kilogramm árut szállít, ugyanakkor 300 kilo­grammért fizeti a fuvardíjat. Ez esetben a holtfuvar 50 kilo­gramm.) A számításokra kalkulátorunk négy napot fordított. Kötegnyi ügyirat készült, tetemes úti- és egyéb költség merült fel, míg kézenfekvő igazunkat bebizo­nyíthattuk a budapesti és a megyei döntőbizottságok előtt. Legfrissebb értesüléseink sze­rint azonban a döntőbizottsági határozat után Szegeden is foly­tatódik majd a vita, amelynek kimenetele a fenti tények isme­retében nem kétséges. Vajon kinek az érdekét szol­gálja ez a bürokratikus huza­vona? Ajánlatos lenne, hogy illetékes felsőbb szerveink in­tézkedésekkel elejét vennék az ilyen pénzt és időt pocsékló vi­táknak. Nem hinném, hogy akkor is így húznák, nyújtanák ezt a vitát a velünk szemben állók, ha az összes költségeket a saját zsebükből kellene kifizetni. Tan Sándor üzemi tudósító XV. — Egyre megy — fordul hozzá az öregasszony. — Aki Istent keresi, biztosan megtalál­ja . Mindegy, hogy hol és ho­gyan. A technikus vállat von. A te­kercs forog: — Mit mondott nektek a Ma­donna? — Nen szólt semmit... csak mosolygott... — feleli a kis­lány. Felcsendült a kisfiú hangja. — De szólt. Azt mondta, hol­nap újra eljön. Az öregasszony elballag, Ina utánanéz. Egyszerre könnyűnek, nyugodtnak érzi magát. Nem zavarja többé a tolongás, a hangzavar, nincs terhére a sok ember. Jó húsz méterrel arrább va­lamelyik rádiós felvételt készít a gyerekek nagybátyjáról. Kö­zépkorú férfi, az arca rángató­zik. Teleírt papírt forgat a ke­zében. A riporter kérdéseivel minduntalan kizökkenti sodrá­ból. — Mikor esett meg először, nyugodtan mondhatjuk, a cso­da? A nagybácsi beleles a pa­pírba, aztán elkezd hadarni: — Unokaöcsém és unokahú­gom először jövő év március tizenötödikén ... — Jövő év? ... Hogyhogy? N-nnem — dadog a férfi — folyó év..., Na igen ... A kislány barátnőjét indult meg­látogatni, egyik kis barátnő­jét... A bátyja utána futott, a kabáttal... Igen, a kabáttal, ugyanis otthon felejtette ... így látták meg a Madonnát... — Nagyon érdekes — mond­ja a riporter. Vidám, szórakozó fiatalok munka után a KISZ-klubban Mivel töltik a fiatalok idejü­ket munka után? Biztosít-e szá­mukra az üzem, vállalat vagy egyéb intézmény megfelelő kul­turális szórakozást? — Ezek a gondolatok faragtak bennem, amikor benyitottam egy délután a kecskeméti Honvédkórház klubjába, A kisteremben kerek asztalok körül fiatalok ültek. Voltak vagy húszán. Vidám zene szólt, töb­— Elégedettek vagyunk aa esti szórakozással. Olyannyira* hogy inkább itt töltjük szabad időnket, mint cukrászdában* mert itt nemcsak szórakozunk, tanulunk is. A kórház KlSZ-szervezete — nagyon helyesen — sokat fog­lalkozik a fiatalok nevelésével. A vezetőség néhány hónappal ezelőtt határozta el, hogy a nyári sportfoglalkozások után ősszel és télen hasznos és tanulságos klub­délutánokat rendez. Azóta he­tente találkoznak a fiatalok. — S hogy érzik magukat? Felvételeink talán önmaguktól beszélnek... Ifj. Rajnai János Ha táncolni akarnak szólnak a „hangulatfelelősnek”: Palotás Magdának ben táncoltak, társasjátékot ját­szottak, de legtöbben inkább új­sággal, vagy könyvvel a kézben ültek a társalgóban. Az első fia­tal kislány, akit megkérdeztem, Palotás Magda szívesen vála­szolt kérdésemre. Sok-sok asztalitenisz csatát megért már Jónás László szá­zados nézzék csak, most is mi­lyen lendületben van! »Ne nevess korán.-! Négy fiatal, társasjáték közben. Teljes az üzem a televíziónál is. Mindent előkészítenek, hogy az esti felvételeknél semmi fennakadás ne legyen. A rendező izzad és hadoná­szik. Gyerekeket gyűjtött maga köré. — Ott megálltok! — rivall rájuk — és nem néztek a gép­be!... És nehogy nevessetek! Megértettétek? A rendező int az operatőrnek, aki forgatható ülésen gépe mö­gött kuksol. Kalapja a tarkójá­ra csúszott. — Először a gyerekekről csi­nálunk próbafelvételt — mond­ja a rendező. — Vedd bele az egész rétet... És vigyázz, a gyerekek egészen aprónak has­sanak ... Majd sztentori hangon a sta­tisztahadat egreciroztatja: — Rajta, hölgyeim! Rajta! Rohanniuk kell, értik? ... Gyor­sabban, gyorsabban!... Így jó. Most pedig ... hol is jelent meg állítólag a Madonna? — Ott lenn! — kiáltja neki az egyik. — Egy pillanat! Jobbra vagy balra? — Ott... jobbra ... Nem ... balra ... A fánál... A vékony, kopár fához kiful­ladva érkezik a társaság. — Na és most még egy felvé­tel... Nem felejtettétek el még, merről jöttök be a képbe? — Nem, nem — ígérik a gye­rekek és az aszonyok. — A kö­nyörgéshez ... — Igen, a könyörgéshez ... Minden kész? Az egyik asszony rákezdU — Madonna, isten szent any­ja, teljesítsd kérésemet.,. Hall­gass meg engem! Tompa kórus száll az égnek. — Hangosabban! — üvölti a rendező. — Hangosabban!... Kiáltozzatok!... Hé! Maga, ott! Feszesen kinyújtja karját úgy mutat az egyik asszonyra, mintha galléron akarná ragad­ni. — Maga miért hallgat? Az asszony áttör a statiszta­hadon. Arcát félig eltakarja fe­kete kendője. Karján rongyok­ba bugyolált gyerek. — Könyörögjetek! Esedezze­tek! — vezényel a rendező. Só­hajtva törölgeti nyakáról a ve­rejtéket. — No, jó — mondja, miután minden ismét lecsillapodott. — Most hét óra ,.. Mehettek va­csorázni ... Két óra múlva gyertek vissza. Jó étvágyat! Az asszony, a gyerekkel a karján nagynehezen átverekszi magát a tömegen. Teljesen egyedül megy, nagyon lassan, ingadozó léptekkel a kopár fácskához tart. Térdre rogy. A hangszóró messzehallható­­an mennydörgi: A rendező hí­vatja Albani hangmérnököt.” A rendező a térdeplő asszony­ra mered. Izzadtsággal átitatott zsebkendőiét még mindig a tar­kóján tartja. A statisztéria sem oszlott még szét. ök is az asz­­szonyt bámulják. Az operatőr ráirányítja a felvevőgépet. — Szűzanyám, isten szent anyja! — Az asszony halkan imádkozik, de olyan átható a hangja, hogy a körülötte ál­lók minden szavát hallják. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents