Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-17 / 271. szám
I 1980. november 11. csütörtök Túlteljesítették tervüket A MÁV Kiskunhalasi Fűtőház dolgozói a hároméves szállítási tervüket — amely 9 millió 548 ezer 200 elegytonna kilométer — október 25-re teljesítették. Ezalatt 12 069 tonna szenet takarítottak meg. Az önköltséget 100 elegytonna kilométerre számítva, a tervezett 7,05 forinttal szemben 5,89 forintra csökkentették. A három év alatt 829 ezer tonna többletsúlyt szállítottak el, s a fajlagos szénfogyasztást 0,74 kilóval ■OOOOOOOOOOOOOOI Kijavítják Kiskunhalas utcáit Kiskunhalason megkezdték a város legsárosabb utcáinak javítását. Az Ady Endre és a Zalka Máté utca úttestét kohósalakból készült útburkolattal látják el. A város vezetői úgy határoztak, hogy a zsúfolt főútvonalról a forgalmat átterelik a Kazi József utcába, ezért az úttestet ott kővel burkolják. Ilyen módon a Kazi József utcán közvetlenül bonyolíthatják le majd az áruszállítást a városi piachoz. (C. F. leveléből.) <00000000<xxx Gazdaságpolitikai tanfolyam Az ÉM. Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál a múlt évhez hasonlóan 1960-ban is megszervezték a gazdaságpolitikai tanfolyamot. A hallgatók o vállalat vezető beosztású dolgozói, osztályvezetők, művezetők és csoportvezetők. A tananyag a gazdaságpolitikán belül a termelékenységgel, az önköltség csökkentéssel, a bérrendszerekkel, a szocialista tábor országainak gazdasági együttműködésével, valamint a műszaki fejlesztés kérdéseivel foglalkozik. A tanfolyam előadásait Magos György elvtárs tartja. A résztvevők a tanfolyam elvégzése után bizonyítványt kapnak. Faragó István ooooooooooooo 'Végre.! A Kecskeméti Városi Tanács és az Ezermester Ktsz vezetősége között megállapodás jött létre, amelynek értelmében a ktsz megszünteti a kecskeméti Bem ntca 12. szám alatti lakatosműhelyét. Az utca lakói nagy örömmel vették tudomásul a városi tanács intézkedését, mert a lakatosműhely nem csúfítja tovább az utca képét. (O. S. leveléből.) Néhány mondatban — A szeremlei Széchenyi István úttörőcsapat az iskola tanulóival karöltve társadalmi munkával segített leszedni a Zöldmező Tsz fűszerpaprikáját. Egy nap alatt mintegy 50 mázsa paprikát saedtek le a pajtások. (Témák Sándor leveléből.) • — A fülöpszállási Kiskunság Termelőszövetkezetben nemcsak a tagok, hanem családtagjaik is dolgoznak. Kozári Lajosné nyugdíjas férjével együtt dolgozik. (Gudman Albert leveléből.) • — Alig fejeződött be Jánoshalmán a Petőfi utca csatornázása, újabb létesítményen dolgoznak a falu lakói. Az állomáshoz vezető utca két oldalát tavaszra parkosítják, s most a talajelőkészítési munkálatokat végzik az ott lakók. (Szili Máté levelező.) csökkentették. A Kiskunhalasi Fűtőház háromszor kapta meg a kitüntető élüzem címet, 1961 első félévében pedig vezérigazgatói elismerésben részesült. A dolgozók közül egy „Kiváló vasutas”, kettő pedig „Érdemes vasutas” kitüntetést kapott. A „Kiváló dolgozó” jelvényt 15, „Kiváló dolgozó” oklevelet pedig 42 munkás szerezte meg. A fűtőház dolgozói ezután is arra törekednek, hogy az előirányzatot túlteljesítsék. Újvári József I 'Befejezték az Siti munkákat Mátételke község egyetlen termelőszövetkezete november elején betakarította a cukorrépát, a kukoricát és az ipari növényeket. November 10-re valamennyi őszi gabona vetőmagja a földbe került. Az idén 531 holdon vetettek kenyérgabonát a tsz tagjai, a tavalyi 410 hold helyett. A jó munkáért dicséret illeti a tsz vezetőségét és tagságát, különösen azokat, akik a családtagjaikkal együtt dolgoztak Bundzsák József >00000000000000ooooc Traktort vásárolnak Bácsbokod községben a közös gazdaságok szinte válamenynyien túlteljesítették az áruértékesítési tervüket. Csupán a két legkisebb termelőszövetkezetnél — a Petőfinél és a Békénél — mutatkozik lemaradás. Az Új Otthon Termelőszövetkezet már 105,8 százaléknál tart. A vezetőség nemrégiben úgy határozott, hogy a tervteljesítés alapján jóváírt összeget a tsz fejlesztésére fordítják. A fennmaradt pénzt kiegészítik és egy VniVerzál traktort vásárolnak. Becherer Károly >000000-000000000000, Továbbképző iskola Kecskeméten Nagy felelősség! í levél indított arra, hogy tanuló ifjúságunk iskolán I kívüli viselkedéséről néhány szót ejtsek. A levél — ami az indítékot adta — megyénk egyik leány-középiskolájában íródott, s a levélíró azt követelte, hogy négy tanulót távólítsanak el az iskolából Ezzel az üggyel nem kívánok behatóbban foglalkozni hiszen a levél — annak ellenére, hogy sok igazságot tartalmaz — csepeg a rosszindulattól. Mégis ez a híradás volt az, amelyik figyelmeztetően hatott. A megyeszékhely egyik középiskolájában gyűjtöttem tapasztalatot a középiskolás diákok egy részének iskolán kívüli magatartásáról. Már itt az írásom elején le kell szögeznem, nem szeretnék általánosítani, sőt kifejezetten arról a néhány fiatalról szólnék, akik nem tartják magukra nézve kötelezőnek az iskolai fegyelmet. Lássunk néhány nagyon is jellemző példát. I « I iskolai rendtartás kötelezően előírja egyebek között, ' I hogy a tanulók este fél 9 után nem tartózkodhatnak nyilvános helyen, a filmszínházak utolsó előadásán nem vehetnek részt, bálakon csak éjfélig lehetnek szülői felügyelettel, diáksapkájukat mindig viselniök kell. Az előírás és a gyakorlat között azonban szakadék tátong. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy középiskolások — fiúk és leányok — éjszaka, nyilvános helyen, eszpresszókban, vendéglőkben szórakoznak, s a legtermészetesebbnek veszik, hogy a késő esti mozielőadásra járjanak szülői felügyelet nélkül. Magam is tapasztaltaim, hogy a tanulók a diáksapkát az utcán nem viselik. Kísérletképpen továbbképző iskolát indítottak a Kecskeméti Zrínyi Hona Általános Iskolában. Itt azok a fiatal lányok tanulnak, akik elvégezték az általános iskola VIII. osztályát. A 61 hallgatót a közismereti tárgyakon kívül szakoktatók tanítják meg a szabás-varrásra, játékok készítésére, állatok kitömésére és könnyebb famunkákra. A kétéves iskola után bizonyítványt kapnak a hallgatók az elért eredményről. Azoknak a fiataloknak, akik az iskola elvégzése után ipari tanulónak jelentkeznek, beleszámítják a tanulmányi időbe a továbbképző iskolában eltöltött két évet. Nagy Etelka I Ml I 32 o5ca arma1<, h°Sy az iskolai rendtartást csupán papír- I 1 I rongynak tekintik egyes diákok? A sok összetevőből lássunk néhányat! A szülők gyermekeik »szeretetében« már odáig mennek, hogy teljesen felnőtt számba veszik őket, s nem tartják különösnek például, ha a gyermek késő este, sokszor az éjszakai órákban érkezik haza. A tanárok egy része is — bár tud a gyermek helytelen magatartásáról — elnézi azokat, nem vonja öt felelősségre. A szülői munkaközösségek — annak ellenére, hogy sokat és jól dolgoznak — kifejezetten nem foglalkoznak a gyermekek iskolán kívüli viselkedésével. (Itt kell megjegyeznem, Kecskeméten még a mai napig sem alakították meg a társadalmi ellenőrző szervet, bár erre augusztus 26-án határozat született.) Az iskolákban a KISZ-szervezetek jó része is szemet huny hasonló problémák fölött. Tanulmányi és tisztasági versenyt indítanak ugyan — ami egyébként helyénvaló —, de, sajnos, nem foglalkoznak a diákok magatartásával, viselkedésével! Sokszor hangoztattuk, már szinte szürkére kaptattuk a nagy igazságot: »Legfőbb kincsünk a gyermek.« Ez igaz, de akkor válik igazán a legfőbb kincsünkké ez a serdülő, növekvő nemzedék, ha minden alkalmat megragadunk magatartásuk, erkölcsi arculatuk, gondolkodásmódjuk alakítására. Kötelessége ez szülőnek, pedagógusnak, társadalmi szervnek, hiszen régi igazság, hogy a diák — a serdülő ifjú — nem lehet meg a felnőtt társadalom segítsége, állandó nevelő jellegi! beavatkozása nélkül. Csakis ilyen módon tudunk újtípusú, szocialista embereket nevelni. Gémes Gábor XIV. Ide — Mennyit adtak? vele!... Zagyva, rikácsoló szóözön a válasz. Marcello felöltője beleakad a kerítésbe. Ina szemrehányóan néz rá. — Marcello — kérleli —, menjünk innen. — Hiszen látod, hogy még nem végeztünk. De a lány csak rázza a fejét. Marcello mérges, mert nem tudja megmagyarázni neki, hogy mi dolga van és miért csinálja, amit csinál. Amúgy sem értené meg. A falucska poros utcáján a ■■■ ■. .... .——„.a.— pappal találkoznak. Egyszerre négy-öt riporter is ráveti magát a szikár, szálegyenes lelkészre. A plébános arca sápadt, szeme villog. — Szemérmetlen csalás ez az egész. A Madonnának nincs szüksége erre a nagy hűhóra, összetévesztitek Sophia Lorennel. — Főtisztelendő úr — (kérdi Marcello, és ceruzája közben vadul száguld jegyző-blokkján — maga kétségbe vonja, hogy a gyerekek látták a Szűzanyát? — Dehogyis! Az isten szerelméért, dehogy ... Isten mindenütt tehet csodát... — Széttárja karját és keskeny, hosszúujjú keze néma, tétova mozdulatban marad. — A valódi csoda azonban csendben történik, nem pedig egy ilyen.., boszorkányszombaton. — Boszorkányszombat! — ragyog fel Marcello arca, s máris felírja a szót. — Aki valóban látta a Madonnát — a lelkész szava olyan halk, mint a fohász —, annak átszellemül az arca ... És nincs belőle haszna... A Szűzanya a hit forrása, nem a jövedelemé ... A pap elbúcsúzik tőlük. Kimegy a faluból az emberektől nyüzsgő rétre, szótlanul lépked az óriási tömegben, elveszett pásztor az embernyáj közepette ... A római rádió riporterei és technikusai körülülik a vágókocsit. Ládákon kuporognak. Visszahallgatják az előző este készített felvételt, a gyerekekkel csinált interjút. A hangok görcsösek és valószínűtlenek. Fakó, perzselő nap tűz a rétre. A rádiósok trikóban ülnek. Az egyik riporter elgondolkozva ■ágja amulettje aranyláncát. Forog a szalag. — Iskolába menet pillantottátok meg a Madonnát? — Igen. — És ki látta meg elsőnek? — Én. — Egyszerre mondja mind a két gyermek. A riporter kiejti szájából a láncot és vigyorog: — Cukor! A magnetofonszalag forog: — Ügy. Tehát egyszerre pillantottátok meg? — Nem, ő látta meg először feleli a lánykahang. — És aztán? Aztán mi történt? — Térdre vetettük magunkat — folytatta a kislány. — A Madonna ránknézett és mosolygott ... Lába nem érintette a földet... — Honnét tudjátok, hogy a Madonnát látjátok? Megmondta nektek, hogy ő kicsoda? — Igen ... Kíváncsiskodók állják körül a rádiósokat Odasodródik Ina is. Nem mintha érdekelné, hanem azért, mert nem tudja, mi mást csináljon. Mellette öregasszony áll és szüntelenül mosolyog. Most rászól az egyik rádiósra: — Ti persze egy szót sem hisztek az egészből? — Hát elhiheti ezt valaki — nevet a technikus. — A fene tudja, mit láthattak a gyerekek. — De hiszen egyre megy, hogy a Madonna volt-e, vagy sem — mondja az asszony szelíden mosolyogva. — Hogyhogy, Signora? — szól közbe Ina. — Miért mondja ezt? (Folytatjuk.) Kaish, a jól ismert török streep-tease táncosnő az egyik olasz főúri kastély zártkörű garden parlyjan.
