Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

1960. november 16, szerda

A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA

Akik nem kellemetlen kritikusok

Véletlen találkozás a KÖFA-munkát végző műszaki értelmiséggel Félegyházán

be jutott vonatbeli útitársam.

Ezután az alakuló ülés után ezt mondanám neki: Drága barátom, nem szabad légy in tend! Hiszen a bírálat mellett kézzelfoghatóan is sokat segíthetünk. Baja, Kecskemét, Kiskunhalas, Kalocsa után Kiskunfélegyháza műszaki értelmisége is példát mutat rá.

Pemy Irén

Miről hírhedt a Bika-köz

A kecskeméti Bika-köz korántsem »névadójáról-« nevezetes — »hírnevét« inkább annak köszönheti, hogy eső után valóságos sártengerré válik.

Közvetlen közelében működik a Kecskeméti Kőipari Vállalat, a Tejipari Vállalat, de tőszomszédságában található a Göngyöleg Vállalat is, amelynek teherautói gyakran megfordulnak a Bika-közben.

S az autók mély keréknyomot hagynak a talajban, amelyben a víz összegyűlik, keveredik a földdel és máris kész a pocsolya.

Javasoljuk tehát, hogy a környékén levő vállalatok ! fogjanak össze és a helyi la- i kosság segítségével hozzák j rendbe az elhanyagolt útsza! kaszt Egyelőre az is meg- i oldást jelentene, ha salakot ; döngölnének a kimélyült, sáj ros kátyúba.

; Erre kötelezhetné is a ; vállalatokat a városi taj nács végrehajtó bizottságá| nak ipari osztálya ...

I

•......................................................

Kibővített téglagyár

Még ebben az évben átadják a Mátráderecskei Téglagyár új üzemrészeit. A kibővített téglagyárban megháromszorozzák a termelést.

rült, hogy önkéntes társadalmi közreműködésükkel egyedül Kiskunfélegyházán mennyi, menynyi hibát, hiányosságot lehetett volna megelőzni. Egyedül a hozzáértő, hasznos észrevételekkel jóval kevesebb felesleges beruházás került volna a tanácsok tervébe, s jóllehet még a város főutcáját is takarosabb közvilágítási oszlopok díszítenék.

Vagy itt a vízellátás problémája. Ahelyett, hogy a városban bárki is felmérné a helyzetet, összeáll öt-tíz lakó, és kiki kedvére vezeti a vízvezetékcsöveket. Senki nem törődik vele: néhány év múlva hogyan alakul a város rendezése. Vízművesítéssel sokat foglalkozunk, de a csatornázással senki nem törődik... Parkosításunk is szebb lehetne, ha több hozzáértéssel készülne. Kevesebb hasznos újítás feküdne el, ha segítenénk a szerkezeti megoldások elbírálásával. . s

Ahány ember, annyi meg anynyi gazdag gondolat, amelyekkel egyúttal programot is szabtak önmaguk számára. S Kovács Lajos, a deresedö hajú mérnök valamennyiük nevében beszélt, amikor szolidan megjegyezte: Most még csak kellemetlen kritikusok vagyunk, de ha teszünk is valamit, senki nem szólhat Már pedig mindannyian szívesen vállalkozunk az ilyen, képességeink szerinti társadalmi

munkára! :

■

Nem szabad legyinteni !

Mennyi erő, tenni, segíteni : akarás, mennyi rejtett arany- • tartalék! — gondoltam, miköz- j ben hallgattam a vitát és na- : gyón büszke voltam műszaki ér- ■ telmiségünkre. Nekik meg szem- y mél láthatóan az esett végtelenül jól, hogy kellenek; apellálnák tudásukra, munkájukra, s hogy hívta őket a HazafiasNépfront.

Amikor belemelegedve a szenvedélyes tervezgetésbe, éppen arról folyt a szó, hogy szaklapokat rendelnek, műszaki előadásokat szerveznek — mert nagyon-nagyon éhesek a szakmai továbbképzésre —, megint eszem-Takarékossági ankét Kecskeméten és Kiskunhalason

Több mint háromszáz érdeklődőt vonzott a Hazafias Népfront Kecskemét városi elnöksége és a városi tanács v. b. kezdeményezésére hétfőn délután a tanácsháza közgyűlési dísztermében összehívott takarékossági ankét. Az üzemek, vállalatok és intézmények képviselői mellett szép számmal eljöttek a háziasszonyok is, s érdeklődései hallgatták, majd ötletekkel, javaslatokkal egészítették ki Tóth László, a Hazafias Népfront városi bizottsága

elnökének szavait a takarékosság jelentőségérőL

A beszéd és a felszólalások után a Kecskeméti Katona József Színház művészei vidám műsorral kedveskedtek az ankét résztvevőinek.

Kiskunhalason a Hazafias Népfront városi bizottsága ugyancsak ezen a napon rendezett ankétot a népfront székházában. Az egyéni takarékosságról Mácsai János, a Hazafias Népfront kiskunhalasi városi bizottságának elnöke tartott előadást.

„Julis néniék ellenőriztek nálunk”

Az idegbetegségnek nem tünete az adócsalás

Szakái Mihályné jánoshalmi lakos panasszal élt a megyei tanács v. b. pénzügyi osztályához, s kérte, hogy töröljék a számára előírt 300 forint termelői forgalmi adót és a 200 forint pénzbírságot, amellyel másodfokon sújtották. Ügyét végrehajtóbizottsági ülésen tárgyalták, de ahelyett, hogy elengedték volna az adót, meg a bírságot, — háromszáz forinttal még fel is emelték azt. Így Szakái Mihálynénak összesen 800 forintja bánja cselekedetét.

Tanulságos lesz, ha ezek után elmondjuk, — mit is tett tulajdonképpen Szakái Mihályné. Semmi mást, „csak” azt, hogy száz kiló vágott baromfit szállított Budapestre, ahol azt adózás nélkül értékesítette. Panaszában ugyan arra hivatkozik, hogy csupán 68 kiló vágott baromfit adott el, a másik, — vasútra feladott csomagjában — csak 32 kiló alma volt. A vizsgálat azonban megállapította. hogy mindkét csomag szállítólevelén vágott baromfit tüntetett fel, — panasza tePETÖFI NÉPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszt) a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség:

Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16.

Pártépltés és Ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal:

Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra 12 Ft.

Bács-Któkun megyei Nyomda V. Kecskemet. — Tel.: 15-29, 27-49

Az egyik földművesszövetkezeti boltostól hallottuk ezeket a szavakat a napokban, amint kollégájával beszélgetett. Nem akarunk most azzal foglalkozni: milyen nevetségesen hangzott volna e mondat, ha a felszabadulás előtt halljuk. Elégedjünk meg azzal, hogy ha manapság találkozik bárki e mondattal, fejkendős parasztnéni jelenik meg előtte, aki megnézi a bolt rendjét, az áruellátást, esetleg betenkint az adminisztrációba is.

Földművesszövetkezeteink egyre több falusi vásárlót vonnak be a kereskedelem irányításába, ellenőrzésébe. A felsőbb szervek gondoskodnak is arról, hogy a parasztnénik és -bácsik megfelelő kiképzésben részesüljenek. Rendszeresen szerveznek számukra téli oktatást, ahol megismertetik velük az ellenőrzés módszereit, sőt egyes adminisztratív teendőket is. Megyénkben tavaly például 1817 választott vezetőségi tag járt el rendszeresen az oktatásra.

Megyénkben általában megfelelő a tagság ellenőrző tevékenysége. A hiba azonban ott van, hogy egyes földművesszövetkezeti vezetők nem látják világosan az ellenőrzések célját. Nem, veszik észre, hogy ezzel könnyítik, segítik a vezetést. Az ilyenfajta ellenőrzés jelentőségét csak ott tudják értékelni, ahol megfelelőképpen működik az ellen* őrzéssel megbízott szervezet, —* amelynek mozgatása viszont éppen a vezetőség feladata.

Másik hiba, hogy a választott vezetőségi tagok nem szívesen ellenőriznek, mert az ügyvezető, meg a boltos esetleg megharag* szik érte. Ha esetleg el is mennek körülnézni, nem Írják be az ellenőrző könyvbe a feltárt hibát mert akkor rossz szem* mel néznek rájuk.

Meg kell végre szüntetni ezt az állapotot. »Julis nénik« a tagság kérését tolmácsolják a vezetőknek, az ilyen irányú se* gítséget tehát immel-ámmal fo* gadni nem szabad. Ha az ellen* őrök veszik észre a hibát, ak* kor ezentúl nem a MÉSZÖV el* nőkének, vagy egyenesen a SZŐ* VOSZ elnökhelyettesének kell »kilakoltatni« az egereket a pult alól — aminthogy az egyik bői* tünknél a közelmúltban meg is történt; — s nem kell a lakosságnak panaszkodni ezentúl tt rossz áruellátás miatt sem.

Törődjön többet a tagság, a választott vezetőség, s az ellenőrzéssel megbízott vásárló a földművesszövetkezettel, hiszen ők a gazdái saját szövetkezetük* neki Tóth Gábor

hát nemcsak megalapozatlan, de hamis is, mert ki akarta játszani a hatóság figyelmét.

Hivatkozik arra is, hogy 18 éve idegbeteg és rossz anyagi körülmények között él. De a vizsgálat szerint általa eltartott személy nincsen, s két hold földje van. Védekezésének módjaiból tehát arra lehet következtetni, hogy nem bánja 6 a jánoshalmi termelők értékesítési gondját-baját; mit érdekli öt, hogy a budapestiektől meg nem dolgozott, ki nem érdemelt kereskedői hasznot húz; s arra sincsen gondja, hogy megszegi-e a törvényeket az adóeltitkolással. Csak neki legyen minél több haszna!

Egyszóval: kofa ő a — roszszából, még akkor is, ha esetleg őstermelői igazolvány lapul bukszájában.» S ezen már az sem segít, ha 18 esztendeje idegbeteg. Hiszen az idegbclcgségnek — orvosi megállapítások szerint is — nem tünete az üzérkedés, az adócsalás, s a bazudozás«.

Minap egy fodrászszalonban így szólítottak meg egy húszévessínes kislányt: »Kezicsókolomnagysasszony“. Ami ráadásul még feltűnőbb, az az, hogy a fodrászkislány sem volt fiatalabb a megszólított lófarkas-tüneménynél! Csodálkozni azonban nincs okunk, hiszen egyik áruházunkban a fiatalember-eladó így kínált nyakkendőt egy barázdás arcú, komorképű férfiúnak, aki legalábbis az apja lehetne az eladónak: »Ez illik önnek kollega úr!“ Egyetlen szerencsénk van, ha már nem merjük használni az olyannyira bevált »hölgyem« és »uram«sem„Nagysassxony“, kollega úr és a többiek.

miféle ösztályhelyzetről nem árulkodó, de egyesek szerint sértő megszólítást. S e szerencsénk: a »magyar« nyelv kimeríthetetlen gazdagsága. Ennek alapján merem ajánlani, hogy kereskedelmi- és szolgáltatásipari szakiskoláinkban az alanti vezérfonal alapján tanítsák a »vevőkör« megszólítását:

Ha a kiszolgáló, eladó, munkát felvállaló kövérkés, alacsony, micisapkás »kuncsaftot« lát maga előtt, szólítsa bátran hapsikámnak. Ha csodálkozva nézne ránk, zavartan hebegjük neki: »Drága kisfiam, nem tudtam, hogy úgy mellre szívja a dogokat.«

Amikor nyúlánk, mondhatnám hosszában széles ember lép be boltunkba, ugorjunk nyakába e felkiáltás közepeit: »Szevasz, Colos, mitprancsszkérleklázattal?« S ha netán felháborodna, nyugtassuk meg: »Ne legyík mán pipás, hiszen odafent kevés levegő van, azért szédült úgy meg ...«

Ajánlom ezenkívül

fiatal, négyéves lányoknak a »kedves kismama« megszólítást, reszketőkezű, meleg fuszeklik között sokáig válogató öregurak szórakoztatására a kedves bébijükről való legszívélyesebb érdeklődést; s azonkívül a hátukon batyuval érkező falusi nénik számára a harsány »szia mamafej« immár sokak által kipróbált üdvözlési formulát.

Ez modern is, előremutató is, optimista iSj kereskedelmileg is hasznos: bizonyosan a legelső, kezébenyomott ócska bóvlit is megveszi a néni — zavarában.

(— ng —l J

Az a két mérnök jutott eszem- I be, akikkel a közelmúlt napokban a szegedi vonalon utaztam. | (Szenvedélyesen bírálták élőre nem látó intézkedéséért az egyik kis városi tanács v. b. műszaki •osztályát.

Akik kritizálnak és akik segítenek is

— Ml köze hozzá? Kritizálni

könnyű! — vágták a fejemhez, mikor szóvá tettem.:. — magyarázta fiatalabb társának az ősz halántékú szakember. — Oh, az ember megtanul lassan csak legyinteni, pedig... — S itt abbahagyta, halkabbra fogta a szót. Ügy látszik, észrevette, hogy a könyvem fölött fülelek, mérlegelem szavait, következtetek. Igaza volt. Ezt tettem. S magamban be is fejeztem mondatát: pedig igenis, joga van

bírálni, köze van városához, annak fejlődéséhez!

Nos, erre a két mérnök-emberre gondoltam, amikor szerdán délután — egészen véletlenül — »becseppentem« Kiskunfélegyházán a Hazafias Népfront járási bizottsága műszaki csoportjának alakuló ülésére.

A művelődési ház egyik kis helyiségében egybegyúrt műszaki szakemberek, mérnökök, technikusok érdeklődéssel hallgatták az előadót, aki a műszaki csoportok nemes célkitűzéseit ismertette. Utána kifürkészhetetlen hallgatás következett. Mármár az összejövetel kudarcára gondoltam amikor a műszaki értelmiség gazdag elképzeléseinek, tenni, segíteni akarásának fürge, hegyi patakja megindult:

— Szívesen vállalok ilyen társadalmi munkát! — így az egyik.

— Vagyunk vagy százan Félegyházán, hol vannak a többiek? — vetette fel a másik.

— Ilyen maggal kell indulni! Utána különböző szakbizottságokat alakítunk, bővülünk... — kontrázott rá a következő felszólaló.

Ahány ember, annyi jó ötlet

És áradtak a gondolatok, elképzelések. Percek alatt kidé-