Petőfi Népe, 1960. november (15. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-16 / 270. szám

1360. november 16, szerda S. oldal Helvéciái* — szuezi után Dél-Bács megye legnagyobb XI—XVI. századi temetőjét tárták fel Baja határában 1959 tavaszán katonák hívták fel a múzeum munkatársainak figyelmét Baja határában egy Árpád-kori—középkori falu te­metőjére. A mentő ásatás során 23 sírt tártak fel, igen szegé­nyes melléklettel. Miután ez volt Baja környékén az első megtalált, templom körüli te­mető, a városi tanács v. b. 5 ezer forintot adományozott a további feltárásokra. Az idén két ízben is folytak ásatások az úgynevezett Pető­­dűlőben. A munkálatok ered­ményeként 112-re szaporodott a feltárt sírok száma. Ezzel a sírszámmal a baja—petői teme­tő a környék legnagyobb Ár­pád-kori sírmezejének bizo­nyult. Az ásatások több, törté­netileg értékes eredmény levo­nását teszik lehetővé. Megálla­pítást nyert, hogy a temetkezés már igen korai időkben (István és László korában) megkezdő­dött. Több sírban S-végű hajka­rika volt, némelyikben 4—6 is. Ezeket az akkori nők hajukban fonva viselték. Érdekes, hogy a feltárt korai sírok aránylag zárt tömegben, egymáshoz közel fekszenek. Ügy tűnik, hogy a temetkezés már javában tartott ezeken a helyeken, amikor a templom megépült. A templom felépítése után a sírokat töme­gükben inkább a közelébe ás­ták. Itt háromszoros, négyszeres temetőfelújítással is találko­zunk. A temető betelte után a sírokat elplanírozták és újból beletemetkeztek. A templom körül tehát igen sűrűn, és egy­máson fekszenek a csontvázak. Többet közülük a későbbi sírok ásásánál tönkre is tettek. A sí­rokban megtaláltuk a koporsó­vasalást is. Ez arra mutat, hogy a- temetkezés ezen a részen Nagy Lajos királysága (1342— 1382) után történt. A vasalások­ból és a szegek elhelyezéséből rekonstruálni lehetett a kopor­sók alakját és nyomon lehetett követni azok fejlődését Ez az időszak azonban már a XV. századba nyúlik. Az S-végű hajkarikákon kí­vül a 102. sírban találták a te­mető Igszebb régészeti anyagát: egy középkori övét. A nő dereka köré kétszer tekeredett a kes­keny szíj, amelyre kétcentimé­­terenként kerek rozettákat erő­sítettek. A szíj végét öntött nagyszíjvég zárta le. A rozet­­ták, de különösen a nagyszíj­vég az egykori ötvösmesterség kitűnő alkotásai. A temetkezés felső határát je­lenleg még nem lehet biztosan megállapítani. Feltételezhető, hogy a temető és a falu élete a török előrenyomulásával szű­nik meg. A tavalyi leletmentés befeje­zése után levéltári kutatás folyt a falu egykori életének megis­merése céljából. A források igen gyérek. 1384-ben Pethey Mihály nemest említik. 1472- ben Mátyás király a Bajai (Ma­­róthy) családnak Bajai András elhunytával bekövetkezett ki-A feltárt Árpád-kori temető egy részlete. A kiásott 70-es számú sír. Jól látható, hogy a teljesen ép váz mellett egy másik, valószínűleg temetkezésből megsérült fekszik valamivel feljebb. halása után, Baja és Pethe helységeket a Czobor testvérek­nek adományozta. A Pécsi Le­véltár bajai részlegében két olyan térképet sikerült találni, melyek pontosan jelölik az egy­kori templom helyét. Az 1772- ben készült Bállá Antal-féle ki­tűnő felmérésen rajta van, hogy a templom romjai a valami­kori Pető faluhoz tartoztak. Ez annyit is jelent, hogy ekkor a templom alapfalai a föld felszí­nén látszottak. A templomot sajnos nem lehet kiásni, mert helyét sűrű akácerdő borítja. A temető egy részét azonban még meg lehet menteni. A régészek véleménye szerint 50—60 sír rejtőzik a föld alatt kiásatla­­nul, vagy még ennél is több. Az ásatások jövőre folytatódni fognak, reméljük, az ideihez hasonló sikerrel. Kőhegyi Mihály ELNÉMULT A SZÜRETI zsivaly, a Helvéciái Állami Gaz­daság irodáiban, a központi épü­let klubszobájában is csend van, — a munka csendje. Ez a csend azonban esténként a gazdaság üzemegységeiből ide­­sereglő számolatlan nagyszámú közönség zümmögésévé válto­zik. A gazdaság dolgozói né­hány év kitartó, kulturális szer­vező munkájának eredménye­képpen ma már egyre nagyobb részt kívánnak a szocialista mű­velődés áramlataiból, eredmé­nyeiből. Dulity Tibor, aki jó messziről, Bácsalmásról szár­mazott ide, elismerésre méltó eredményekkel büszkélkedhet. Ötven színházbérlő dolgozik a gazdaságban, akik havonta két-három alkalommal beülnek a kecskeméti színház előadásai­ra, s akik sűrűn megfordulnak Budapesten is. Legközelebb november 20-án röpíti őket a fővárosba a gazdaság új farmo­toros Ikarusza. Lesz az autó­busz utasai között olyan, akit Brecht Koldus operája vonz, vagy az akkor műsoron szerep­lő országos sportesemény, eset­leg a múzeumok csendje. MA MÁR az a helyzet, szinte nagyobb a követelő igény mű­veltségi alkalmak megteremté­sére, mint amennyi lehetőség adódik, — addig, amíg fel nem épül a helvéciaiak új művelő­dési háza. Tizenkilencen jelent­keztek például eszperantó nyelv­­tanfolyamra. Megindulnak a szakmai tanfolyamok, amely­ben a gazdaság munkásai nö­vénytermesztési és egyéb szak­mai ismereteiket gyarapítják. Az érdekes és változatos klub­programban (október 7-én nyi­tották meg a gazdaság klubját), olyan programpontok vonzzák s munkásokat, mint az Illik nem lilik című előadássorozat, vagy Darvas József: Kormos ég cí­mű drámájának magnetofonról lepergetett részletei, a rendsze­ressé vált filmankétok, vagy éppen egy újságcikkeket össze­foglaló előadás, amelyben a megyei és az országos sajtó Helvéciával foglalkozó riport­jait, beszámolóit ismertették. A NOVEMBERI klub-prog­ramban szerepelt emlékhang­verseny a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom évforduló­jára, kecskeméti írók szerzői estje, a Prolog című szovjet történelmi film ismertetése. Ha nagyobb lehetőségek lennének, még több és még sokoldalúbb érdeklődést lehetne kielégíteni. Üj szakköröket lehet majd szer­vezni a meglevők mellé és ta­lán még több műkedvelő cso­port jönne létre, mint ami most működik. Tudnillik jelenleg há­rom népi táncegyüttesük és • négy színjátszó csoportjuk van. - Egy időben most két háromfel­­vonásos színdarabot tanulnak. ....................................-I . S I it&zmetílca j i ! Értesítjük Kiskőrös és £ környéke közönségét, ■ £ hogy a NÖIFODRÄSZAT- [ TÁL szemben : : MEGNYÍLT ■ : | a teljesen korszerű felsze-£ £ . reléssel ellátott, modern £ i KOZMETIKAI £ RÉSZLEGÜNK. • £ Hétfő kivételével minden£ ; reggel 9 órától este 6 óráig j | a közönség rendelkezésére ■ £ állunk. £ i £ Vasárnapi nyitvaíartas j reggel 8-tól 11-ig. A hölgyközönséget várja a ] FODRÁSZ KTSZ, Kiskőrös. £ 2729 Az egyiket, Csizmarek Mátyás: Bukfenc című bohózatát a köz­ponti dolgozók, a másikat a Gazdag szegények című Jókai regényből átdolgozott színmű­vet a köncsögi üzemegység szín­játszói próbálják. Hatalmas ér­deklődés nyilvánul meg a rend­szeresített normálfilm vetítések iránt, a televízió műsorát es­ténként csaknem minden ittla­kó öreg és fiatal megnézi és már nagyon várják a fotókiállí­tás megnyitását, amelyen a helybeli fotoszakkör tagjai mu­tatkoznak be. ÉS MÉG EGY, Bács megyé­ben szinte egyedülállóan ér­dekes kezdeményezésről hadd számoljunk be. A gazdaság ve­zetőinek gondjuk volt arra is, hogy elősegítsék a dolgozók gyermekeinek iskolai tanulását. Az első, második osztályos ál­talános iskolásokat az iskola ta­nítóival való megbeszélés alap­ján rendszeresen korrepetálják. A hetedik, nyolcadik osztályo­sok művészi rajzszakkört kap­tak és a gazdaságban tanuló ipari tanulók szakszerű korre­petálását is megoldották, még­pedig eredeti módon. Velük a KISZ-szervezet néhány évvel ezelőtt érettségizett tagjai fog­lalkoznak. Kikérdezik a leckét, segítenek a feladatok megoldá­sában. AZ ŐSZ ARANY SZÍNEI még a fákon ragyognak, a bí­bor és a kénsárga, az okker­barna levelek még nem keve­redtek össze a gazdaság öreg fái alatt a nedves föld barná­jával és néha napsugár játszik rajtuk. De akkor sem szűnik meg a kultúra pezsgő élete a gazdaságban, ha kint átveszi uralmát a tél. A MŰVELŐDÉS elvetett mag­jai érlelődnek Helvécián, s megtermik a jövő parasztját. Azt, aki a könyvet éppolyan biz­tonsággal forgatja a kezében, mint a komplikált mezőgazda­­sági gépeket, az itt kikísérlete­zett magyar hidastraktort, és ugyanolyan szakértelemmel be­szél a pesti opera előadásáról, mint az agrotechnika, a terme­lés legmodernebb módszereiről. A mesék mosolygó almáia, csengő barackja és szóló szőlő­je terem itt, s ma már, de hol­nap is új dallamokat, új han­gokat muzsikál az emberek szí­vében a helvéciai homokon. Csáky Lajos XIII. «— A gyerekek? — Négyen is válaszolnak egyszerre — A csendőrségen vannak... Oda vit­ték őket a gazok. Valaki a csendőrök felé köp, de az öregasszony lábát talál­ja el. ru A házat magas drótkerítés veszi körül. — Valaki csak lesz odabenn — reménykedik Paparazzo. — Gyerünk! Próbáljuk meg há­tulról. Magasra tartva fényképezőgé­püket, átvágják magukat a tö­megen és megkerülik a házat. Ott aztán keresztülmásznak a drótkerítésen. — Ilyesmit nem lehet csinál­ni — mondja Ina és kabátja ujjúnál fogva próbálja vissza­tartani Marcellót. Mint tolvajok, osonnak be a házba. Az ajtó nyikorog, a pad­ló hideg és dohos. Falépcső visz az emeletre. Nyomorúságos, sivár konyhá­ban ül az égi kegyelemben ré­szesített gyermekek családja, a nagyapa, az apa és az anya. Ijedt arcú, megtört emberek. Behallatszik a megafonokból áradó hangzavar. Az asszony felsikolt. Az újságírók csitítják, nyugtatják. Majd karon fogják a férfiakat és az asszonyt, fel­rángatják őket ültükből és mindhármukat kivonszolják a hosszú erkélyre. Odaállítják őket a fal mellé, maguk pedig a korláthoz lapulnak. Előkerül­nek a fényképezőgépek. — Hol látták a gyerekek a jelenést? — faggatja Paparazzo fényképezés közben az asszonyt. Az egyszerű teremtés remegő kézzel valahová a rétre mutat. — Ha maguk is fizetnek, mint a többiek — súgja az asszony Paparazzónak és köz­ben még mindig kinyújtva tart­ja kezét — úgy adják, hogy az uram ne lássa. Minden pénzét elissza. — Jó, jó — nyugtatja Papa­razzo és felvételhez hunyorítja a szemét. A férfit egy magazin fotóri­portere fényképezi. A gyerekek apja borotválatlan, ingén nincs gallér. — Egyszer még megölöm. — Fejével a felesége felé bök. — Eldugja előlem a pénzt. — Hé, papa! — mondja a fo­tós — még egyet csinálunk, hát­térben a hegyekkel... A férfi összekapja magát. — Igazi csoda ... hadarja. — A Szűzanya mindenkire gon­dol ... mindenkire ... Igen, mindenkire... A fényképészek szólnak a nagyapának, hogy térdeljen le. Szó nélkül engedelmeskedik. Vizenyős a szeme, ferde az orra. Énekel: — ... Ave Maria... — így jó... — Van egy szivarja? — az öreg könyörögve emeli össze­kulcsolt kezét. — Ave Maria... Szivar? ... — Hogy hívják a gyerekeket? — kérdezi Paparazzo az asz­­szonytól. — Darió és Maria. — Darió és Maria, brávó. brávó — ismétli a fényképés* közönyösen. Szeme a keresőhöz tapad. Az asszony összébb húzza magán a fekete kendőt. Sírva fakad. — Igen, igen — mondja Pa­parazzo. — Csak sírjon szépen. Egy lépést hátrál, jobb látó­szöget keres. — Csak sírjon .. — A fény­képezőgép zára kattan. — ... nyugodtan... — Újra kattanás — ... sírja ki magát... — És még egy kattanás. Odakünn ismét érhetetlenül recsegnek a hangszórók. Még mindig jönnek, jönnek az em­berek, városiak és falusiak, ta­núi akarnak lenni Szűz Mária megjelenésének az eldugott völgyben. Az autóbuszok mö­gött úgy húzódik a porfelleg, mint szürke vezeklőing. Kürt­jelük a mai kor harsonaszava, azé a világé, amely kíváncsi­sággal cserélte fel az áhítatot. Marcello a két fényképésszel együtt már éppen indulóban van, hogy ugyanúgy távozzon, ahogy jött, vagyis a hátsóajtón, a kerítésen át. A gyerekekkel nem beszélt, mert őket a csendőrszakasz őrzi a vakbuzgó tömeg túlkapásai elöl. De azzal is elégedett, amit a szülőktől és a nagyapától hal­lott róluk. Sőt, nagyon is elé­gedett. Amikor kilépnek az ajtón, még hallja, hogy felcsattan mö­götte az apa rekedt, pálinkás hangja: , (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents