Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-11 / 240. szám
I960, október 11. kedd 3. oldal Hivatásszerűen - ne pedig „hivatali“ módon Megjegyzés Ahol a gyorsáru lassabban iut célhoz, mint a fehéráru Panaszkodnak a MÄV-ra a Kiskőrösi Gépállomáson. Szeptember 29-én feladtak a helyi vasútállomáson 4 vagon mező- gazdasági gépet Kunhegyesre — minthogy sürgős volt a szállítás — gyorsáruként. Október 1-én fehéráruként is útnak indítottak két vagon gépet. A kétszeres díjért szállított gyorsárunak 48 órán belül, tehát októbér 1-én a rendeltetési helyére kellett volna érkeznie, ehelyett azonban csak október 4-én futott be a Szolnok megyei község állomására a szállítmány — a két nappal később feladott teheráruval együtt. Illetve: az egyik vagon »gyors- áru« még október 6-án sem érkezett meg, — nyilván »meghurcolják« kicsit az ország különböző részein^ mint annak idején az »aranyvonattal« tették. Mindez persze nem egy-két forint kárt okoz a gépállomásnak, de népgazdaságunknak sem. Az előbbi ugyan bírósági úton megtérítteti a veszteségét, — de ki téríti meg a népgazda-» ság kárát Máskülönben a kiskőrösi vasútállomás raktári dolgozói sem állnak hivatásuk magaslatán. Az egyik keceli szállító is panaszkodik rájuk, s a Kiskőrösi Gépállomás főmérnöke szerint is egymásra »tolva« végzik az áru felvételét. Vagyis a munkaidő lejárta előtt egy-két órával azért nem foglalkoznak vele, mert »majd a váltás elintézi azt«. A következő »huszonnégy- órások« viszont így érvelnek: »velünk nem lehet kibabrálni« — s másnapra, az általuk felváltott, majd a huszonnégy óra múlva ismét őket váltó raktárosokra hagyják az egy-másféí nappal előbbi feladatot. Lehetséges,, hogy az ilyen »kitolás«, majd a további el- »tolatások« miatt késett a gyorsáru, illetve a negyedrésze valószínűleg késik még most is. A MÄV felügyeleti szerveinek a kötelessége, hogy megállapítsa és felelősségre vonja a mulasztókat. T. I. BanUUiteUU és a Utmdékthtysífy Augusztus utolsó napjainak ” egyikén néhány délutáni érát időztem a soltvadkerti Üj Élet Tsz irodáján a vezetők és egy-két tsz-tag társaságában. Sok mindenről szó esett kö- Eöttünk: irodalomról, színházról, politikáról, s legfőképpen árról, hogy a közös gazdaság miért nem adja el az államnak felesleges gabonáját. Mondhatom: ésszé kellett szednem magam, hogy a záporozó kérdésekre válaszolni tudjak, de olyan baráti légkör alakult ki közöttünk, hogy cseppet sem szégyelltem, nmikor egyszer-kétszer ezt kellett válaszolnom: elnézést, de ebben a kérdésben nem vagyok Jártas, .a válasszal adós maradok. Észrevettem, hogy vendéglátóim ezért nem becsülnek le, sőt, őszinteségemmel még közelebb kerülök hozzájuk. Kitűnően éreztem magam a fepontán rendezett vitán, sokat tanultam belőle, s az eredmény egy újságcikk lett, amelyben mélyebben átgondolva tálalhattam fel ismét a gabonaeladást illető érveimet. A cikk hatása sem maradt el: a könyvelő nemrégiben levélben tájékoztatott (már közöltük is), hogy a tsz 151 mázsa terven felül termett búzát eladott az államnak. Amennyire örvendetes volt számomra, hogy valami kézzelfogható haszonnal jói* beszélgetésünk és a cikkem, annyira le is hangolt az »érem másik oldala«, hogy tudniillik elsősorban nem nekem, az újságírónak, hanem Soltvadkert község és a kiskőrösi járás vezetőinek kellett volna élőszóval felvilágosí- taniok a tsz gazdáit az államunk iránti kötelességükről. r\e hát ők nem tették meg. S hogy miért nem, arra némi fényt vetett az alkalomszerűen lefolyt vita után a résztvevők búcsúztatása: — Elvtárs, nagyon köszönjük, amiért elbeszélgetett velünk. Mi- hozzánk két év óta a kutya se jár. No, ki-kijönnek a felsőbb szervektől, elmondják, hogy ezt csináljuk, azt csináljuk, de hogy vitatkoznának, hosszabb időn át elbeszélgetnének velünk, nem, azt nem teszik. És ez baj. Különösen baj itt künn, két község, Kiskőrös és Soltvadkert határának a szügyé- ben, mert az itteni emberek jobban el vannak zárva a világtól, mint azok, akik a központibb helyeken élnek. Őket is érdeklik azonban a körülöttük — de sajátos helyzetük miatt általuk kevésbé észlelhetően — zajló események, s a társadalom egészéhez fűző szálak, egyszóval: helyük, szerepük, feladataik, lehetőségeik. Kíváncsiságuk, érdeklődésük kielégítésére a tsz pártcsoportja kevés, hiszen mindössze három tagból áll. Mint a szövetkezet kommunistáinak titkára. Soltvadkert tanácselnöke is ritkán látogatja meg őket. Ily módon nyilván nem lehet eleget tenni annak a feladatnak, amelyről beszélünk. Hogy tudniillik — s nemcsak a kiskőrösi járás tanyavilágáról van szó! — művelni, sokrétűen tájékoztatni kell a központoktól távolabb élő dolgozókat is. Ez persze munka, — mégpedig a javából. Eredményesen elvégezni csak hivatásszerűen lehet. Amúgy — a szó rosszabb értelmében vett »hivatali« módon — nem! I egfőbb ideje leszállói ar- ról a bizonyos »hivatali« lóról, — s minél gyakrabban el kell beszélgetni, vitatkozni, társalogni az »istenhátamögötti« helyek lakóival is. Az ilyen kötetlen, baráti beszélgetéseknek olyan a hatása, mint a langyos tavaszi esőnek: nevel, pezsdít, termékenyít. Tarján István. (WW'WWWWWWl Napjaink egyik fő kérdése, hogyan, milyen módszerekkel növeljük a munka termelékenységét? örvendetes, hogy megyénk iparában sok jele mutatkozik már annak, hogy a gyárak, üzemek vezetői nemcsak a készet, az állam segítségét várják, hanem elsősorban maguk keresik a több, a jobb s a gazdaságosabb termelés lehetőségeit. Egész listáját sorolhatnánk fel azoknak a vállalatoknak, ahol a vezetők felismerték a rövid- vagy hosz- szúlejáratú bankhitelek (önköltségcsökkentő hitelek) jelentőségét a kollektíva előtt álló termelési feladatok gyors és eredményes megoldásában. Baján a Gyapjúszövetgyár 1 500 000 forint bankhitellel bővítette kikészítő üzemrészét, s más célgépek beszerzésével is csökkentette a termelés szűk keresztmetszeteit. A Kalocsavi- déki Fűszerpaprikaipari Vállalat ötmillió forint hitellel oldotta meg a hengerszékes paprikaőrlés bevezetését és növelte a gyár szárító kapacitását. A Kecskeméti Konzervgyár már. több ízben élt ezzel a lehetőséggel. Termelékenység-emelkedést, komoly költségcsökkentést eredményezett az ÖCSI-hitel felhasználása a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál és a Bács megyei Építőipari Vállalatnál is. Megyénk tanácsi iparát viszont még mindig bizonytalanság jellemzi a bankhitelek tekintetében. Ugyanis az 1959- ben felvett 470 000 forint még ót százalékát sem teszi ki annak a hitelnek, amit a tárcavállalatok felhasználtak üzemeik termelésének gazdaságosabbá tételéhez. Jóllehet a Kiskunhalasi Faipari Vállalat parkettgyártó gépe, a Kecskeméti Téglagyár Vállalat vedersoros földkotrója Villanyégő nagyságú kvarclámpa Astralux néven Ausztráliában gyártják a világ legkisebb kvarclámpáját, amely csak valamivel nagyobb a villanyégőnél és az asztali, illetve falilámpa foglalatába bekapcsolható. és több más gép, amit ÖCST-* hitelből szereztek be, Ösztönzői példát nyújthatott a bankhitelek kedvező felhasználásáról,, ennek ellenébe az idei helyzet«: tel sem lehetünk elégedettek., Mindössze öt tanácsi vállalati' igényelte ezt a segítséget, alia egymillió forint összegben: E nagy eltérés oka töbt» mindenben kereshető. Jelen cikkünknek nem célja ez a taglalás. Csupán a lehetőségre hívjuk fel a figyelmet. Tanácsi vállalataink a rendelkezésre álló bankhitelnek csak egy re« szét vették fel szeptember vék géig. Ha azonban ez a lehetőség bátrabb felelősségvállalással és a termelékenység emelése érdekében végzett komoly, alapjogi és sokoldalú gazdaságossági számításokkal párosul, akkor a még rendelkezésre álló bankhitelek* a vállalatok saját erőforrásaival növelve, égész sor önköltség^ csökkentő beruházást eredményeznek. S. G: OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGV 'Jziion.t'ős i&qiJkcL Itt az ősz — hordják a tűz4 revalót. Szénnel alaposan meg■* rakott BELSPED-kocsi veszti-* gél az egyik kátyús, kis utca- ban. Hajtója nem éppen nyá■» jas szavakat ordítozva veri m lovakat az ostomy él vastagabb, végével. A járókelők megállnak ca : ahogy az már lenni szokott* rövidesen két pártra szaka d-* \ nák. Az egyik párt képviselői biztatják a hajtőt: a lovak or-* rät üsse, majd akkor húznak* A másik tábor viszont a ló-* vakat biztatja, billentsék meg? \ hátidról — de jó erősen —* ; kínzójukat. : Egy idős néni szepegve saj-r ! nálkozik a »szegény párák*. ! szomorú sorsa fölött. Végül is-' ; odatipeg az arcát iörölgető ; kocsishoz és ezt mondja: : — Édes fiam, nekem a se«'-1! vem majd megszakad, maga,' | nem sajnálja a lovait? ( A kocsis dühös. Csípi az ~z— ; zadtság, torka kapar a portól 1 meg a harsány káromkodás*- | tói. Gyanúsan, halkan, csen*: ; desen válaszol: ; — A saját lovaimat? Már> ! hogyne sajnálnám, öreglány.. t — Hát akkor mért veri sze■* génykéket? ; — Mert ezek nem az én lo-*, ! vaim! Hohoho! Békés A törzsállomány már megvan Több mint kétszáz ilyen szép kocasüidöje van a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezeinek. Az a tervük, hogy jövőre tovább szaporítják a fehér hússertés-állományukat, Tóikat kerestünk Csendélet a tanácsházán A termelőszövetkezeti közsé-. ■k nyugodt, munkás életét éli arta. A tanácsházán nem ácso- gnak vitás ügyeiket intéző nberek tömegei mint valaha, gfeljebb a tsz-ek vezetői térik be időnként egy kis megbe- élésre. A v. b. különböző szak- oportjainól zavartalanul, üte- esen folyik a napi munka. Minden fenékig tejfel“ ? A legnagyobb forgalmat most a pjénzügyi csoport bonyolítja A háztáji gazdaságok után edik bé az adót, — ezzel sincs ónban különösebb baj. A tsz- gok nemcsak a közös gazdagot, hanem az államot is saluknak tekintik és fegyelmeit en fizetik kötelezettségeiket, z irodahelyiségeket járva meg- djuk, hogy az őszi mezőgazda- gi munkák rendben folynak, egészségügyi ellátásra sincs inasz. mert a község két. kör- ti orvosa, égy betegápolónője egy védőnője is jól végzi unkáját. Közben arról is értesülünk, hogy csökkent az iskolai mulasztások száma az elmúlt évekhez viszonyítva, s az eddigi jelzések szerint az idén sem lesz e téren különösebb baj. Másutt arról szerzünk tudomást, hogy hatra olvadt a szociális segélyben részesülők száma, mert a többiek beléptek a termelőszövetkezetekbe és onnan kapnak nyugdíjat. Kezdett elfogni bennünket a vadászszenvedély: — Hátha mégsem fenékig tejfel is min-, den? Zimányi Lajos, a végrehajtó bizottság titkára maga sietett segítségünkre. Elővette a panaszügyi iktatókönyvet és azt mutatta, hogy az idén „már” 16 panasz futott be a tanácshoz. A magyarázattal sem maradt adós. Es a gond is „valami“ ? — Községünkbe jó néhány felvidéki családot telepítettek át a 40-es évek végén — világosított fel bennünket — akik sokáig csereberélték a számukra kijelölt házakat, míg végre megtalálták a helyüket. Most azt kérik, hogy a telekkönyvben is rögzítsük a végre rendeződött állapotokat E kéréseken kívül 11 lakáskérelem van előttünk, amelynek elintézése már nehezebb feladat lesz. — Ez is valami? — gondoltuk, 6 a csalódás kiülhetett arcunkra, mert Zimányi elvtárs kijátszotta utolsó aduját is. Az óvoda-üggyel is megbirkóznak — Egész éven át működik egy 50 személyes óvodai-iskolai napközink. Ezenkívül nyolc hónapon át egy 30 személyes, öt hónapon át egy 40 személyes és ugyancsak öt hónapon át egy tsz-ek által létesített 25 személyes ideiglenes napközit üzemeltetünk. Ez ki is elégíti az igényeket. Igyekeztünk megoldani az óvodai ellátást is, ezért a nyáron 75 ezer forintos költséggel új óvodát létesítettünk. Most a régi óvodába 109, az újba pedig 50 gyermeket gondoznak. Harminc gyermeket azonban még így sem tudtunk elhelyezni. Mintha csak a végszóra érkezett volna, belépett a szobába a Béke Tsz agronómusa, s elpanaszolta, hogy az ő gyermekeit sem vették fel az óvodába. Közben a vezető óvónő is megérkezett a tanács'házára, s amikor megtudtá miről van szó, ő is bekapcsolódott a vitába. Kiderült, hogy nem megoldhatalan az óvoda ügye, de ehhez már — a járási tanácson múló 25—30 ezer forintos — pjénzügyi segítségre is szükség van. Az óvodával egy épületben — csak kőfallal elválasztva —.helyezkedik el a méntelep. Ez a téli hónapokra beszüntette működését, de egyébként sem helyes, hogy továbbra is itt maradjon. Ha a méntelep helyiségeit megfelelő átalakítással az óvodához kapcsolnák, megoldódna annak bővítése. A termelőszövetkezetek tagsága szívesen támogatná társadalmi munkával az átépítést. A vezető óvónő hozzáfűzte: ebben az esetben a községben alkalmazott hat óvónőt úgy csopjoi’tosítaná. hogy a harminccal növekvő gyermeksereg gondozását is el tudnák látni. Zimányi elvtárs azzal búcsúzott tőlünk, hogy az óvoda-ügy- gyel is megbirkóznak valahogy. N. O. J. I
