Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

8. oldal Két megjegyzés Borkóstoló a kapu alatt Majd minden városban akad egy »Borkóstoló« nevű kimé­rés, ahol ki-ki elfogyaszthatja a maga egy vagy két decijét. Nem valami, szerencsés vá­lasztás folytán ez a tiszteletre­méltó »intézmény« Félegyházán éppen a művelődési ház kapu­bejárata alá, illetve egy on­nét nyíló kis helyiségbe került. Igaz, ebben a házban van a Kiskunság étterem is, de a tö­megszervezetek cgyrésze is itt van elhelyezve. A borkóstoló tehát sehogyan sem illik ide. Javasoljuk a Vendéglátó Vál­lalatnak, hogy keressen valami megfelelőbb helyet a borkósto­lónak, ha egyáltalán fenn akar­ja azt tartani. Nem csak mi, de felettes szervektől érkező ven­dégek is kifogásolták már ezt a szokatlan és nem valami »kor­szerű« elrendezést. Kötél, kilóra Kereskedelmi körökben több­ször felvetődött: miért súlyra, és miért nem darabszámra hoz­zák forgalomba az egyes kötél­árukat. Az a helyzet ugyanis, hogy m<g a gyárból a nagyke­reskedelmi vállalatig ér a friss kötél, annyit szárad, hogy a ká­ló (súlyengedmény) legtöbbször nem fedezi. Hasonló jelenség is­métlődik meg a nagy- és kiske­reskedelem között is. Emiatt számos vita keletkezik köztük, amiért egyik fél sem marasztal­ható d. Mivel azonban az ostor is a végén csattan, ezt a kárt a bolt­vezetőnek. vagy éppen a vevő­nek kell elszenvednie. Ha ugyan­is a boltos darabszámra számit ja át az érkezéskor a súlyhiá­nyos kötélárut, eleve árdrágí­tást követ el — tehát a vevő károsodik, ha pedig raktárba he­lyezi és előírásosan kilóra adja el később is, úgy az napról nap­ra a „saját bőrén szárad”. Mi tehát a megoldás? Az egyetlen helyes út az lenne, ha a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Árigazgatósága olyan rendeletet hozna, amely előírná, hogy a darabos kötélárut (ist­ráng, kötőfék, stb.) már a gyár­tó vállalat is darabszámra áraz­ná. Ez esetben senki nem fizetne rá. Míg ez nem történik meg, nem csodálkozunk azon, hogy boltosaink félnek a „kötéltől”. Tóth Gábor Jászszentlászlón biztosítják a takarmányt Jászszentlászló Község Taná­csának legutóbbi ülésén az őszi mezőgazdasági munkákról tár­gyaltak. A községi mezőgazdász beszámolt a munkák menetéről, s megemlítette, hogy a burgo­nyaszedésben a legjobb ered­ményt az Üj Élet Tsz érte él, ahol a családtagok bevonásával takarították be a termést. Jelenleg a Zöldmező Tsz jár élen a vetésben, — e munkát ugyancsak ez a tsz kezdte meg legelőbb. Silózásban viszont is­mét az Üj Élet Termelőszövet­kezetet kell első helyen említeni. A hozzászólások után a ta­nácsülés határozatot hozott, hogy a termelőszövetkezetekben a tanácstagok felelősek végzett munkájukért, s számot is kell majd adniok a tanácsülésnek ar­ról. Másik tanácsülés! határozat szerint a községi mezőgazdász vezetésével pontosan felmérik majd a rendelkezésre álló ta­karmány mennyiségét, hogy még idejében biztosíthassák a község tsz-ei a téli takarmányt állat- állományuk számára. Indul a „járat11 j Jól emlékszem, már az év 5 . elején foglalkozott a Petőfi • • Népe egy pesti utas levele 1 ; nyomán azzal, hogy a kecs- ; 5 keméti távolsági autóbusz- ■ • állomás hangszórói így köz- : ! ük az autóbuszok érkezését ; : és indulását: „Autóbuszjárat ■ ; érkezik Bajáról”. vagy : j „Autóbuszjárat indul Sze- j ! gedre”. Ügy látszik a hang- • 5 szóró kezelői nem olvassák ! ! rendszeresen megyei lapun- j i kát, s így nem szereznek leg- . • alább ezen az úton tudomást : ! a magyar nyelv helyes hasz- ■ ! nálatára intő figyelmeztetés- • I ről. . ; • A példa ragadós lehet és • : félő, hogy a MÁV is átveszi : 5 ezt az értelmetlen stílust és • ! a pályaudvari mikrofonok j ; ekként fognak harsogni: „Vas-J i úti sínpár érkezik Budapest- ■ j ről”, vagy „Menetrend indul ! ! Szegedre”. Minden lehetséges ! • olyan városban, ahol nem a • ■ menetrend szerinti, ebben az : ; esetben járat szerinti autó- ; ; buszok indulnak, hanem ma- • ■ ga a járat. : j. j. s Napirenden tartjuk a megyei pártértekezlet határozatát A munkák jó elvégzésén és a% önköltség csökkentésén munkálkodunk Ilyenkor az őszi munkák kez­detén érdemes egy percre hátra tekinteni és megvizsgálni gép­állomásunk tevékenységét, ta­pasztalatokat gyűjteni az új fel­adatok elvégzésére. Gépállomásunkon ez év ele­jén nagy gondot fordítottunk a gépek munkájának megszerve­zésére. A szakintézkedések mel­lett a pártszervezet politikai ne­velő szóval mozgósította az em­bereket a termelés növelésére, az önköltség csökkentésére, a gé­pek jobb kihasználására. Most a nyári munkák befejezése után megállapíthatjuk, hogy erőfe- i szítéseink nem voltak hiábava­lók. Éves tervünk háromnegyed részét már augusztus végére teljesítettük. Javult a munkák minősége is és szerződéses kötelezettségein­ket néhány eset kivételével tel­jesítettük. Sajnos, még előfordulnak ese­tek, hogy az elvállalt mezőgazda- sági munkákat időben nem tel­jesítjük a termelőszövetkezet­ben és ezek rontják a közös gaz­daságokkal való kapcsolatun­kat. Nem olyan régen például a fülöpszállási Kossuth Termelő- szövetkezethez és a soltvadkerti Petőfi Termelőszövetkezethez nem jutott el időben az apró- magcséplő és ezt jogosan hiá­nyolták a szövetkezetek. Az előző évhez képest sikerült némileg csökkenteni az önkölt­séget. Tavaly 123 forintot fordítot­tunk minden normálholdra. az idén egy normálhold ön­költsége 9S forintot tett ki. Meg kell azonban mondani őszintén, hogy ez a javulás nem kielégítő, mert még a tervezett 91 forintos önköltségi szintet sem tudtuk elérni. A tervtől való elmaradás egyik oka, hogy a gépek gyakran elromlanák és sokba kerül azok javítása. Pártszervezetünk most a fenti hiányosságok megszüntetésére összpontosítja figyelmét. Minde­nekelőtt meg akarjuk javítani a politikai felvilágosító tevé­kenységet és arra törekszünk, hogy a kommunisták minden­ben példamutatónk legyenek. Pártszervezetünk rendezvé­nyein gyakran napirendre tűzzük a termelés kérdéseit és előadásokat .tartunk szak­mai kérdésekről is. A traktorosok közötti verseny élénkítése és eredményeik nö­velése céljából rendszeresen brigádgyüléseket tartunk és azon felszólalnak a kommunis­ták is. Az értekezleten megvitat­juk a traktorosok tevékenységét és arra törekszünk, hogy elv­társi bíráló szavunkkal előse­gítsük munkájukat. Üzemünkben két brigád ala­kult és azok tagjai küzdel­met indítottak a szocialista cím elnyeréséért. Jelenleg mind a két brigád tagjai becsülettel teljesítik vál­lalásukat, jó eredményeket mu­tatnak fel az őszi vetésben és szántásban, bekapcsolódtak, a szakmai és politikai tanulásba, azonkívül kölcsönösen segítik egymást és példás a magánéle­tük is. Pártszervezetünk tagjait*' a kezdeti eredmények, újabb sike­rek elérésére ösztönzik. Arra tö­rekszünk. hogy a hiányosságot megszüntetve az önköltséget a tervezett alá szorítsuk le, s őszi feladatainkat maradéktalanul teljesítsük. Ondrovics József a Kiskőrösi Gépállomás párttitkára AZ OLVASÓ FÓRUMA Az újságolvasók kedvenc lap­juk olvasása közben számtalan­szor találkoznak olyan közlések­kel, amelyek az Ipari, mezőgaz­dasági termelés eredményeiről tájékoztatnak, vagy éppen a hi­bákat ostorozzák. Ezeknek az írásoknak szerzői -maguk az új­ságolvasók. Az ilyen közlemé­nyek, tudósítások, amellett hogy szorosabbra fűzik az olvasó és a párt lapjának kapcsolatát, előbbre viszik a szocialista tár­sadalom felépítésének ügyét is. Az olvasók véleményének meg­hallgatása, s a közvélemény elé tárása nemcsak az elért ered­ményeket népszerűsíti, terjeszti el, hanem felhívja a figyelmet azokra a vadhajtásokra, vissza­élésekre, hibákra, amelyek a fejlődést, a haladást gátolják. — Fontosak tehát ezek a szálak, amelyek összekötik az olvasót a lap szerkesztőivel. Lapunk, a Petőfi Népe jo­gos örömmel állapítja meg, hogy szilárd tömegkapcsolata van, hi­szen az újság hasábjain nap nap után olvashatunk levele­zők, olvasók által írt tudósítá­sokat. Lapunk tömegkapcsola­tának eredményességét bizonyít­ja az is, hogy ebben az évben több száz olyan levelet kaptunk,- amelyekben az olvasók segítsé­günket kérték. A megírt, vagy személyesen elmondott pana­szok legnagyobb részén segítet­tünk, elintéztük azokat. A fej­lődés azonban szükségszerűen írja elő, hogy a megyei pártbi­zottság lapjában még többet, s jobban foglalkozzunk az olvasók véleményeivel, panaszaival, ba­jaival, gondjaival. A közeljövő­ben éppen ezért lapunkban még nagyobb helyet szentelünk a beérkezett leveleknek, jobbá akarjuk tenni a panaszos ügyek intézését, s több olvasónk véle­ményét szeretnénk közölni. Eh­hez azonban nemcsak a szer­kesztőség, az újságírók aktivitá­sa szükséges. Lapunk olvasói­nak és levelezőinek minél sű­rűbben fel kell keresniük a szerkesztőséget levélben vagy személyesen, hogy hangot ad­hassunk az eredményeknek, ta­nácsét adhassunk, s leleplezhes­sük azokat a hibákat, amelyek gátolják az új társadalom fel­építését. Csakis ilyen módon tudjuk megteremteni azt az ele­ven s állandó kapcsolatot, amely a párt lapja és az Olvasok tö­megei között szükséges. G. G. Így készül a kecskeméti fürdőkád A munkaidő: hat óra 2. A légköszörűk és a dörzs- kövek sikoltását képtelenség túlharsogni a Zománcipari Mű­vek Kecskeméti Gyáregységének tisztító üzemében. Ez a fülsike­títő zaj már magában is kel­lemetlenné teszi a tisztítók mun­káját, akik előkészítik az öntö­déből kikerülő munkadarabokat a'zománcozásra. E munkafolya­matról nem lehet úgy beszélni, mint önálló szakmáról, de ne­hézségére s veszélyességére való tekintettel külön említést érde­mel. Báfor és jó idegzetű munkások szükségesek ide. Látogatásomkor éppen fürdő­kádakat tisztítottak, amikből na­ponta 240—250 darab megy ke­resztül ezen az üzemrészen. Itt, mindjárt a bejárat közelében van a homokfúvó-kamra, mely­nek ajtajában egy védősisakban levő munkás sűrített levegővél kvarchomokot fúvat a durva felületű öntvényre. Ez a mun­kafolyamat felér egy alapos dörzsöléssel, emellett pedig sok fáradságtól menti meg a mun­kásokat. A régi, korszerűtlen üzemekben ezt drótkefével vé­gezték, ami bizony nehéz és fá­rasztó volt. Most meg csak a por belégzésétől kell óvakodni és éppen e célt szolgálja a vé­dősisak. A homokfúvó-kamrából kike­rült kádakat légköszörűkkel és dörzskövekkel csiszolják tovább. Ez a munka már solAal több óvatosságot és fizikai erőt igényel, mint az előző. — Amellett hogy a dörzsölés roppant derékfárasztó, karjain­kat is igénybe veszi — így mond­ják a tisztítók. — Ennél azon­ban még mindig rosszabb a szakma veszélyessége. A köszö­rülés és dörzsölés közben kelet­kezett vasporból ugyanis a leg­kisebb bedégzés súlyos szilikózis betegséget idéz elő. A művezető állítása szerint fordult mér elő ilyen megbetegedés, de azt a munkást felgyógyulása után olyan, egészségére ártalmatlan munkakörbe helyezték, ahol azért nem kap kevesebb fize­tést. Munkájukat nemcsak a gyár« vezetők ismerik el, hanem a fel­sőbb szervek is. Éppen ezt bizo­nyítja, hogy a kormányrendelet 6 órára csökkentette munkaidejüket és így elviselhetőbb a szakma minden nehézsége és az az ideg­ölő lárma is, ami ebben az üzemrészben van. A rövidebb munkaidő a minőség javulásá­val is jár, mert a kevésbé fáradt dolgozók jobb munkát tudnak végezni, ami a tisztítóknál rend­kívül fontos. A MEÖ szakem­bere ugyanis az innen kikerülő munkadarabokat vizsgálja felül és a hiányos tisztítás károsan befolyásolja a kész kádak osztá­lyozását is. Tóth Gábor-^f»^VVVVVVVV^ftnA^VLrLlJ. Itt a hordó, hol a hordó? Csodálkoztak is a tsz vezetői, akik ma­guk is jó gazdák, is­merik a helyi állapo­tokat, hogy habár a földművesszövetkezet vagy három vagon új hordót hozatott tavaly, abból alig került vala­mi a közösbe. Csóvál­ták 1 a fejüket, de mit tehettek, a padlást nem kutathatták vé­gig, az ugyebár szemé­lyi tulajdon, még megsértődtek volna a tagtársak. Pedig volt olyan gyanú is, hogy' egy-egy gumis-kocsi szintén odajutott, min­den tűzrendészed fi­gyelmeztetés ellenére. Csak amikor a tsz megvette az első Ze- torját, s az végighú- zatta a falun a mögé­je akasztott új bille­nős pótkocsit is, estek töprengőbe a volt gu­mis-kocsi tulajdono­sok — már akik nem az egyenes úton jár­tak. A második csa­pás akkor érte őket, amikor a közgyűlés megszavazta, hogy leg­alább száz lovat át kell adni az állatfor­galminak, s azok he­lyett is inkább Zetort vásárolnak. Az eldu­gott járművek értéke egyszeribe majdnem a nullára csökkent, s most már csak a szé­gyen tartja vissza gaz­dáikat a nyílt színval­lástól, a baklövés be- ismerététől. Azt mondják, így járnak a hordó emel­kedő értékére speku­lálók is. A tsz ugyan­is azt tervezi, hogy beépített hordókat rendel, a nagyüzem­nek ez a megfelelőbb. A mostani szüret azonban még hátra van, a tsz átyeszi a tagság felesleges szü­reti felszerelési tár­gyait. Azért olyárí nagy a kopácsolás most esténként Alpá- ron..* i t, p, I Anekdotába illő dol­gokat hallhat néha az ember az átalakuló, szocialista útra lépett falu új arcát, változá­sait figyelgetve. Alpá- ron különösen érdekes az élet, hiszen egy tsz az egész falu. S a fa­luban akad minden­féle ember, jó is, rossz is, egyenes észjárású, de ravasz is. Ez utóbbiak eszelték ki egy esztendeje, a szervezés időszakában, hogy »jó lesz vigyázni a hordókkal, csak any- nyit adjunk a közösbe, amennyit okvetlenül kell, a többit pedig..., s a többit szétverték, felrakták a padlásra. Ügy gondolták, jó óra lesz még annak vala­mikor.

Next

/
Thumbnails
Contents