Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-23 / 251. szám
4. oldal 1960. október 26, vasárnap :ira A.^'(GrVE^^]E^r'ar]K:a>,T-,?MTZ Kecskeméti karmester vezényelte a második idei nagyzenekari hangversenyt U1 FÜLNEK iTTTTTHl □□□□□□□□□□□aaDnGGaaDnoDDonDDDGaaDoaDDnnnaoa AZ IDÉNY M*ASODIK nagyzenekari hangversenyét hallottuk hétfőn Róna Frigyes vezényletével. A XIX. század romantikus szerzőinek művei szerepeltek műsoron. Bevezetőül Rimszkij-Korzakov: Spanyol Capriccio-ja került előadásra. Rimszkij-Korzakov az „ötök” (Balakirev, Musszorgszkij, Cui és Borogyin) csoportjának a tagja volt, s munkássága az újabb orosz zene történetében korszakos jelentőségű. A bemutatott mű a nagy orosz zeneszerző alkotóerejének legtevékenyebb korszakában íródott. A spanyol népzene elementáris indulatait párosítja az orosz népzene érzelmeinek szabad áradásával és harmóniai, valamint orkesztrális gazdagsággal önti ezeket szellemes formába. Róna Frigyes a művet ■— mely úgy látszik temperamentumával is egyezik, — igen ötletesen, lendülettel vezényelte. A gyakran előforduló szóliszti- kus részeket a MÁV szimfonikusok zenekarának tagjai szép, telt hangzással, technikailag kifogástalanul játszották. AZ EST második felének műsorszáma Schubert VII. úgynevezett »nagy« C-dur szimfóniája volt. A »tragikus« c-moll, a befejezetlen h-moll mellett a »nagy« C-dur szimfónia Schubert legjelentékenyebb zenekari műve. A köztudatban Schubert a dalok költője, a bécsi derűs kedély interpretálójaként szerepelt, <3 a kedves »Schwammerl« (spongyácska), ahogy gúnynevén becézték. Alapjában véve azonban valódi lénye egyáltalán nem mondható szentimentálisnak, felületesen ke- délyeskedőnek. Műveiből gyakran halljuk kicsendülni a tragikumot, amely egész életsorsát (jellemzi. Kompozícióinak legvidámabb részleteire is nem egyszer vetődik hangulati árnyát, 6ötétebb színfolt. Lángeszének ereje hihetetlen termékenységre ösztönzi, mintha csak érezné, hogy rövid életében (31 éves korában halt meg) nem jut bőségesen ideje az alkotásra. A bemutatott VII. C-dur szimfónia behízelgő dallambősége mellett nem a könnyein szórakoztató zenedarabok sorába tartozik. Komoly erőfeszítésre készteti mind a dirigenst, mind a zenekart. A KARMESTER tudatában volt ennek, midőn intenzív munkával készült a mű vezénylésére. A szimfóniát partitúra nélkül dirigálta, felszabadultan, fölényesen. Tempóváltozásai ugyan időnként túlhajtottak voltak, különösen az utolsó tételnél, de tétel-indításai, azok hangulati felfogása teljesen megfelelt a mű szellemének. Különqsen a lassú, második tétel megformálásában mutatkozott meg kitűnő karmesteri adottsága, manuális készsége, intuíciója, amivel érvényre juttatta a költői szépségek keresetlen őszinteségét, megteremtette a magávalragadó, lírai hangulatot. A zenekar derekasan megállta a helyét, csak a mű vége felé érződött fáradtság a játékon. A harmadik, nagy romantikus számot, Liszt Ferenc »Haláltánc« című zongaraművét — zenekari kísérettel *—, Kertész Lajos szólaltatta meg. A monumentális mű a maga démoni erejével, merész kompozíciójával nagyfokú zened érettséget és brilliáns technikai felkészültséget igényel az előadótól. Kertész Lajos tehetséges fiatal zongorista de vállalkozása kissé túlméretezett volt. AZ ELŐADÁST Gál-György Sándor magyarázta ötletesen, mértéktartással, a nála közismert zeneirodalmi felkészültséggel. Pártos Erzsi Ballada a Egyre szélesedő nemzetközi siker előzi meg ezt a csodálatos szovjet filmet, a Csuhraj és Je- zsov közös forgatókönyvéből született nagyszerű filmalkotást Már a címnek is különös hangulata van — az egész elénk táruló _ képsor valóban balladai erejű, szinte költeménybe foglalja a megindító tragédiát — a katonáról, a háború hőséről, a névtelen milliók egyikéről, akik életüket áldozták. A történet, akár a népmesék, természetes egyszerűséggel vall az ember legszentebb érzéseiről, a barátságról, a szerelemről, a haza és az anya iránti szeretetről. Egy fiatal frantkatcma — még majdnem gyerek — kél útra, hogy a hősi tett jutalmául kapott szabadságát a szülői házban töltse el. Mindössze hat napja van. Ebből négy kell az utazáshoz még akkor is, ha mindenütt szerencsésen jut csatlakozáshoz. A katona megszeretné javítani házuk megrosfcadt tetejét, ám végül még arra is alig marad ideje, hogy futólag átölelje édesanyját. Indul Is vissza, hogy soha többé ne lássák, messze idegenben pusztuljon el. Hogyan válik ez a rendkívül egyszerű, szinte versbe illő tömörségű balladás történet rendkívüli filmélménnyé, ritkán látható remekművé? Talán azáltal mindenekelőtt, hogy a katonában fel tudja mutatni az embert. Közelről, a lelkűnkkel tapintha- tóan. A bánatra és őrömre érzékeny gyermekember járkál, mozog a filmben, a pelyhedző állá fiú mutatja magát: íme lássátok, ő a jövő maga, ő az, akit szeretünk, akit várunk, s akinek a halála olyan tébolyítóan természetellenes. A fiatal katona, amellett hogy nagy művészettel egyénített, gazdagon jellemzett érdekes ember, egyúttal szimbólum is, a jóra és a szépre termett emberiségnek a szimbóluma. Csuhraj a Nagy Honvédő Háborúban szerzett élményeit tömörítetté eredeti, érdekes cse- lekményű filmmé. Számos olyan jelenete van, amiről beszélni kell. Ilyen például az epizód a megrokkant és épp ezért elkeseredett baj társsal, aki meg akar futamodni a feleségével való találkozás elől. Mennyire elfogadható a gyötrődése, s aztán az katonáról A Ballada a katonáról két főszereplője. öröme is, amikor az asszony őszintén aggódó, tiszta szemébe tekinthet. Felejthetetlenek a tehervagonban szinte észrevétlenül szövődő szerelem őszinte pillanatai, az utazás a teherautóik ahol a volánt tartó, a kimerültségtől csaknem összecsuk! ó anyóka önmagáról és a háborúról beszél. Rendkívüli színészi alakítások keltik életre a legkisebb epizód- szerepet is. Mégsem ez, vagy az a részlet, epizódalakítás marad meg elsősorban emlékezetünkben, hanem az egész film. Hogy ebben a két fiatal főszereplő jő megválasztásénak 1« rész» van, az természetes. Az ifjú báj és romlatlanság megszólaltatására nehéz volna alkalmasabb színészeket találni a szép és tehetséges Zsanna Prohoreftkónál és Vlagyimir IvasovnáL A fő ok azonban, amiért ez a film egészében fogja meg a néző szívét, a már említett, a film minden kockájából sugárzó nagy emberi mondanivaló és a szerkezetben, ritmusban, képek és zene nyelvében megvalósított művészi egység, amely a ballada szaggatottságára és zártságára egyszerre emlékeztet, Nagy film, remekmű, amelyre büszke lehet, mint fejlődésének újabb, imponálóbb bizonyítékára a világ filmművészete;. JOOOOOOOOOOOÍKKKKKKX £izmei és szervezeti erppsérp — Egy közgyűlés margójára — Néhány nappal ezelőtt a Kecskeméti Katona József Irodalmi Társaság közgyűlésén huszonnégy tollforgató tárgyalta meg az írók előtt álló feladatokat. Az elnöki beszámolót követő vitában többen kértek szót a jövő évi program kiegészítésére. A közgyűlésen elhangzottakból kicsendült az írók egységes állásfoglalása és a társadalom iránti felelősség Vállalása. Többen hangsúlyozták, hogy az irodalmi élet Jellendítésének egyik legfontosabb követelménye az eszmei és szervezeti egység megteremtése. Enélkül kudarcot vall minden kísérletezés, hiábavaló a legnemesebb szándék is. Az eszmei és szervezeti egységre kell, hogy épüljön a Katona József Irodalmi Társaság jövő évi munkája. Madarász László elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese felszólalásában kitért a társaság összeforrottságát gátló néhány hibára. Hangsúlyozta, hogy a társaság ténykedését főlég az ötletszerűség jellemezte. A továbbiakban a személyi villongások megszüntetésére hívta fel az írók figyelmét. Bíráljunk! — mondotta. — De mindig úgy, hogy kritikánk építsen és ne sértsen durván.* Ebben elsősorban a kommunista írók mutassanak példát! Majd e gondolat jegyében fejezte be hozzászólását Madarász elvtáre. A megyei tanács végrehajtó bizottsága a jövőben is támogatja anyagiakkal az irodalmi megmozdulásokat, ha azok gyümölcsöző hatást gyakorolnak társadalmi életünk fejlődésére, az emberek tudatának alakítására. Elénk vita alakult ki az alkotások publikálásának kérdésében is. Az írók örömüket fejezték ki, hogy a Petőfi Népe szerkesztőbizottsága novembertől kezdve hetente egy oldalt szentel új irodalmi müvek megjelentetésére. Bieliczky Sándor iWvVínAf^rmwifVVvv,>*»viViViVi*i**********‘>*AA*A<>AAAAAAAAAAA*AAAAA*AA^ * Az utóbbi években egyenletesen, s egyre inkább gyorsuló ütemben fejlődnek művelődési intézményeink falvainkban. Ma már községeink több mint kétharmada rendelkezik olyan művelődési otthonnal, amelyek alkalmasak arra, hogy válóban a község kulturális életének központjává váljék. Emellett néhány helyen működnek olyan intézmények, melyek csak jelentős átalakítás és bővítés után tölthetik be ezt a feladatukat. Evek óta beszélünk már arról, hogy a művelődési otthonok központi és az egész községre kiható feladatkör betöltésére, kulturális szervező munka megvalósítására hivatottak. Erre felszerelése és gyarapodása és a párt általános nevelőmunkája eredményeképpen a szocialista kulturális forradalom előrehaladásának vetületéként megnövekedett falusi művelődési igények is rámutatnak. Éppen ezért ma már a legtöbb helyen nem elégednek meg azzal, hogy a művelődési házak és otthonok a hét egy-két estéjén telnek meg emberekkel, vagy — ami néhány évvel ezelőtt még elég gyakori jelenség volt — csalt a szombat esti táncokon népesednek be, tartalmasabb, szélesebb körű és nagyobb tömegek mozgósítására alkalmas művelődési program kidolgozását igénylik egyre erőteljesebben falusi dolgozóink. Sőt, egyes helyeken még délelőtt is Vidám gyermekek töltik meg a termeket, jó néhány helyen gyermekfoglalkoztatást szerveztek meg a napközben egyébként használatban nem álló művelődési házakban és otthonokban. Mindez szükségessé teszi a falusi művelődési intézmények munkájának erőteljes és szinte egész megyére általánosított, kötelező összevonását. Csak helyeselni lehet a megyei tanács végrehajtó bizottságának határozatát, amely szerint a kulturális tömegmunkának öt fő területét jelölte meg, amely köré a művelődési házak és otthonok tervszerű tevékenységét csoportosítani kell. Ez a könyvtári mozgalom, az ismeretterjesztés, a szakkörök, a művészeti munka és általában a pihenési és szórakozási lehetőségek tárgyköre. Nézzük, mit jelent ez művelődési házaink konkrét gyakorlatában! Elsősorban azt, hogy valamennyi művelődési otthonban önálló fiók-, vagy letéti könyvtárat kell létrehozni, — mégpedig kulturált körülmények között. A fejlődés mai időszakában nem elégedhetünk meg pult mögötti kölcsönzéssel, olvasószoba berendezése is szükségessé válik, ahol a dolgozók naponta összegyűlnek, rendszeres olvasóivá válnak a folyóiratoknak, napilapoknak és a könyvtár könyveinek. Ahol — s sztci/czá, Mutí&ttiuttkái! erre elég sok példa van — most kezdenek hozzá művelődési otthon építéséhez, csak olyan terv alapján dolgozhatnak, amely ezt az igényt mesz- szemenően figyelembe vette. Nem elégedhetnek meg művelődési otthonaink vezetői a továbbiakban az ismeretterjesztésnek azokkal az eléggé szervezetlen, tervszerűtlen formáival sem, melyek néhány év előtti gyakorlatunkat jellemezték. Ahol csak egy-egy előadás hangzik el időnként, ahol nem veszik eléggé figyelembe a sorozatos előadások tartásának jól bevált módszerét, ahol nem tértek még át a tanfolyamszerű ismeretterjesztésre, már ebben az idényben feltétlenül módszert kell változtatniok. Ezek a rendszertelenség helyett egy- egy, az illető községben az érdeklődés középpontjában álló társadalmi, politikai, tudományos, vagy éppen gyakorlati kérdéseket megvilágítani akaró előadássorozatok részletekbe menően, s így a mindennapi életr tel jobban összeegyeztethető módon fejlesztik a dolgozók műveltségét, s tágítják látókörüket, s esetleg olyan rétegek vonzódását keltik fél a mai életproblémáinak megértése iránt, akik ettől eddig eléggé távol álltak. A tervszerűség azonban nemcsak egy-egy kulturális munka- terület határain belül érvényesül a korszerűen vezetett művelődési otthonban, hanem más területek célkitűzéseinek össze, hangolásában is. Akik például egy-egy előadássorozaton megismerkedtek a tudomány, a politika, a gyakorlat egy-egy problémacsoportjával, tovább foglalkozhatnak még mélyebbre ható búvárkodás formájában a művelődési házakban szervezendő szakkörök keretében. Az csak természetes, hogy a modern élet technikai forradalma ezeknek a kérdéseknek a megvilágítását követeli a szakkörökben. Így aztán nem véletlen, ha a kimondottan mezőgazdasági típusú szakkörök mellett a technikai jellegű szakkörök dolgoznak évek óta a legjobban művelődési otthonainkban. (Kár, hogy ezeknek a szakköröknek a munkájában nem hasznosítják eléggé az ismeretterjesztés modern segédeszközeit, a magnetofont, a hanglemezt, a keskeny vetítőgépet stb., stb.) Egyetlen területi jellegű tennivalót külön Is meg kell említenünk, amely a szakszervezetek és a tanácsi népművelés közötti megállapodások alapján kerültek az előtérbe. Keresni kell a módszereit, hogyan lehetne részesíteni a munkahelyükre vidékről bejáró munkásokat, a lakóhelyüktől rendszeresen távol élőket, világnézetű eszmei, politikai, és az általános műveltség kömébe tartozó ismeretek megszerzésére. Igen bolyén való, ha művelődési otthonaink a működési területükön levő szakszervezeti munkásszállásokkal rendszeres kulturális kapcsolatot építenek ki, általában ha a nagyobb településeken épült szakszervezeti művelődési intézmények keresik az együttműködés lehetőségeit a tanácsi kezelésben levő hasonló intézményekkel. Tudomásunk szerint erre vonatkozólag a Szakszervezetek Megyei Tanácsa már elhatározó jellegű intézkedéseket tett is, Falvaink művelődési Intézményeiben ezek a hetek a tervkészítés időszakai. Az egész község, vagy település művelődésben való előrehaladásának mértéltét és ütemét dönti él egy-egy jól elkészített terv és az azt követő céltudatos é* szorgalmas szervező-, nevelő- munka. Szinte határtalan lehetőségeit állanak művelődési otthonaink rendelkezésére. Élni kell ezekkel, hiszen szüntelenül munkálkodnunk kell pártunk művelődési politikájának megvalósításán a szilárd materialista világnézettel rendelkező, tettrekész, művelt, falusi dolgozó tömegek nevelésén. Csáky Lajos
