Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-13 / 216. szám
1960. szeptember 13, kedd S. oldal Egyre több a gép és mégis kevés A „mindenható“ és a gabona betakarítás-A; gépesítés, különösen a célgépesítés fokozásával akarunk többtermelést elérni. (A vállalat 1960. évi felajánlásából.) A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat vezetősége a párt- szervezettel és szakszervezettel egyetértésben még* a tavasszal kiadta a jelszót: Gépesítsünk. E gondolat jegyében kerültek egymás után a vállalathoz azok a gépek, amelyek nemcsak megkönnyítik, hanem meggyorsítják a termelést. A gépek nagy részét vásárolták, de volt olyan is, amit házilag készítettek el. — Azt a gépet — mutat Da- basi Pál termelési osztályvezető a kettes .műhely mellett levő színben elhelyezett egyengetőgépre — tavasszal állítottuk munkába. Tervezője Sánta András mérnök. Azt a gömbacél- mennyis.éget, melynek az egyen- getése kézi evővel két óráig tartott, ma két perc alatt egyenesíti ki a gép. — De volt olyan gömbacál, amit kézzel nem is tudtunk kiegyengetni. Ennek a rendbehozása sem okoz gondot ma — egészíti ki az előbbit a gépnél dolgozó munkás. — A' hengersorról nem kerül le olyan szépen a gömbacél, mint erről a gépről — teszi hozzá Dabasi elvtárs. Az új korongvágó-gépről is csak jót mondanak a munkások, a műszakiak. Régebben egy nagyobb méretű fazonvas elvágásához 8—10 perc kellett, a ko- rongvágógép egy perc alatt elvégzi ezt a munkát. — Ebből a gépfajtából már kettő működik. A harmadik — amelynél már felhasználták az előző kettőnél szerzett műszaki tapasztalatokat — testvéreinél is korszerűbb lesz. Azaz mindig a kívánt szögben lehet majd vágni a vasat — magyarázza a termelési osztályvezető. Innen a 6-os műhelybe vezet az utunk. Az ott működő peremhajlítógép is az újak közé számít. A mellette hajladozó munkás kérdésemre így válaszol: — Okos kis gép, megkönnyíti a peremezés korábban nehéz munkáját. így vélekednek a munkások a beállított 30—50 és 100 tonnás excenterprésekről, a fazonvas- vágó ollókról, az állványos és kézi köszörűkről, fúrógépekről, melyekből az utóbbi időben igen sok került az üzemrészekbe. — A szállítás megkönnyítésére pedig gyorsan mozgó villamos targoncákat adtunk minden üzemrésznek — mondja Dabasi Pál elvtárs. Azt is közli, hogy rövidesen munkába áll a Jászberényi Aprítógépgyártód könyvjóváírással átvett elektromos szegecselő pafckógép is. Amint a példák mutatják, a gyár vezetői a termelés növelése érdekében gépesítik az üzemrészeket. Ennek ellenére akár a művezetőket, akár a csoportvezetőket kérdem a gépellátásról, egyöntetűen így válaszolnak: sokkal jobb mint egy évvel ezelőtt, de még több kellene... És mit válaszol erre Dabasi elvtárs? Az év végéig újabb kis és nagy gépek beállításával könnyítjük meg a munkát, gyorsítjuk a termelést. (véneszi — Akihez férjhez megyek, annak legyen humora... A Bácsalmási Járási Tanács termelőszövetkezeti csoportvezetője az egyik értekezleten élesen bírálta a megyei lapot és általában a sajtót. Arra hivatkozott, hogy a prémiumos aratásról szóló cikkek a bácsalmási járás termelőszövetkezeteiben zavart okoztak, vagyis egyáltalán hogy merészelt a sajtó ilyesmiről írni, hogy munkaegységen kívül még bizonyos mennyiségű gabonát is kaptak egyes termelőszövetkezetekben a tagok. Felszólalásában a későbbiekben mintegy önmagát cáfolva a következőket mondta: — Ennek ellenére, hogy úgy mondjam, a „mindenható” segítségével sikerült időben, zökkenő nélkül betakarítani a gabonát. Szerencsére valaki közbeszólt, hogy ebben nemcsak a felszólaló által említettnek, hanem az arató-gépkezelőknek, komba jnosok- nak, tsz-tagoknak és nem utolsó sorban a prémiumos rendszernek is volt némi szerepe. Mindezek nélkül ugyanis, még ma is állna a gabona, akár van „mindenható”, akár nincs. Nem a felszólaló személyét akarjuk bántani, hanem magával a szemlélettel szállunk szembe. Az említett felszólalás is bizonyítja, hogy sokan nem ismerték még fel az anyagi ösztönzés alkalmazásának jelentőségét* amely lényegében a szocialista elosztás elvének része, és amely szerint mindenki a munkája alapján részesül a javakban. Ebből következik, hogy aki többet dolgozik, jobb eredményt ér el, az többet is érdemel. Jászszentlászlón például a prémiumos rendszer bevezetése az aratásban elősegítette a gyors munkát, a családtagok bevonását. Ezt elsősorban a kisparcel- lák tették szükségessé, ezeken a gépek ugyanis nem tudtak megfelelően dolgozni, tehát szükség volt a kézi munkaerőre. Indokolt volt tehát a prémium a munkaegységeken felül és nieg is volt az eredmény nemcsak itt, de másutt is, ahol bátran alkalmazták nemcsak az aratásnál, hanem a cséplésnél is. Most nagy feladat előtt állnak ismét közös gazdaságaink. Az ősziek betakarítása, a szüret jó munkaszervezést kíván. A legutóbb ezzel foglalkozó értekezleten megyei vezetők is felhívták a figyelmet az anyagi ösztönzők bátor alkalmazására. Azt hisz- szük, nem kell külön hangsúlyozni azt, hogy a kukoricát betakarítani, a szüretet lebonyolítani nem a „mindenhatónak” kell, hanem a termelőszövetkezet* gazdáknak. K. S, „Tíz éve élek boldog házasságban“ Jfuzzászéldi cAz e/id az igazi? eímíí teáihoz A minap délután éppen az " Íróasztalom mellett ültem, amikor egy idős ''bácsi nyitott be. — H. Károly vagyok, kecskeméti lakos, 51 éves. Az első-e az igazi? című íráshoz szeretnék hozzászólni — mondotta a bácsi — csak a kezem nem szokta meg a ceruza forgatását, ezért szavakban mondom el megjegyzésemet. A bácsi kérését szívesen tel- ** jesítettem. ő beszélt, én meg jegyzeteltem. — Az első házasságomat a »jó parti« elve alapján kötöttem. Csinos volt a lány, vonzódtam is hozzá, 15 hold földje volt, jó partinak ígérkezett. Később. az' esküvő után derült ki, hogy nem ülünk egymáshoz. Gondolkodásmódunk — mint két különböző világ. Én szerettem a tudományt, a könyveket, feleségem pedig a biblián kívül mást nem olvasott. Mindig az anyja nyakán ült, alig tudtam elcipelni egy-egy jó filmre, vagy a színházba. Tizennégy évig éltünk együtt, de életünk nagyobb részt veszekedéssel .töltöttük. Több esetben külön is mentünk hosszabb-rövidebb időre. A sok civakodást végre meguntam és tíz évvel ezelőtt törvényesen elváltunjc. Hamarosan megnősültem és olyan feleséget találtam, akivel azóta is nagyon boldogan élünk. Ez az utóbbi tíz év részben kárpótolt a korábbi lí év keserű emlékeiért. l/’edves Imrei Azért írtam ** le életem tanulságát, hogy okulj belőle és olyan lányt vegyél feleségül, aki őszintén szeret, akivel kölcsönösen megértitek egymást. Tapasztalatom szerint a házassághoz nagyon fontos és elsődleges a szerelem, de egymagában az sem elegendő. A sikeres házassághoz kölcsönös megértés, azonos érdeklődési kör is nélkülözhetetlen. Ilonlta édesanyjának pedig * azt tudom tanácsolni, tegye félre régi nézeteit, ne avatkozzon bele durva módon leánya élete párjának megválasztásába. A mai társadalomban munkája szerint boldogul az ember és a hozomány, a szép ház még nem minden a boldogsághoz. Végezetül azt kívánom a fiataloknak, találjanak kiutat, legyenek nagyon-nagyon boldogok. Feljegyezte: Polgár István FUT A. SZEKER Diilőúiakon kisebb-na- gyobb réteken fut velünk a könnyű parasztszekér. Nikolausz Jenőnek, az alig valamivel több mint félesztendeje működő kecskeméti Rákóczi Tsz főagro- nómusának kalauzolásával járjuk, figyeljük a közel két és félezer holdas társas gazdaságot. Matildka. a Bume- rángkiszérelő Vállalat titkárnője gondterhelten, kopogás nélkül robbar.V: be a főnök szobájába. Neki külön engedélye volt ehhez, amit húszéves bájával, aranylóan csillogó szőke hajával és egyéb előnyös titkárnői adottságaival érdemelt ki, már a vállalat megalakulásának második napján. Azóta a bűvös mosolyokkal kiharcolt kedvezmények egyre bővültek Matildka örömére, kolleganői nem csekély irigységére. Már azt . is megengedte főnöke, hogy reggelijét nyolc óra után még az ágyban fogyaszthassa el, hiszen a korán kelés — ugyebár — mindenféle kórok me- égágya lehet, tompít- ia az agyat, kiszik- casztja a kedélyt. Sőt, :zen túlmenően MaA bumec&ng. Uisozált tildka elnyerte a legmagasabb kegyet — gyakran suhant a Be- meráng igazgatójával, vajszínű Mercedesen külszolgálat felé... Szóval a titkárnők szemefénye berobbant a főnök szobájába ... Ledobta magát egy karosszékbe és szó nélkül bőgni kezdett. A főnök szánakozva, nézett rá. — Mi baja van, titkárnők tündére? — Meg kell dögleni ebben a hőségben — zokogta Matildka közvetlen hangon, — nekem a szívem fáj, a májam, elrontott éjszakáim vannak, mert ilyenkor a vízben lenne a helyem. Oh, hogy irigylem a kacsákat. libákat... Bezzeg azoknak ... Harmincegynéhány fok meleg nehezedett a szobára. A főnök agyában trópusi villámok cikáztak, amikor tekintete Matildka formás lábszárán csúszott végig. Hőség öntötte el az agyát, s érezte, segíteni kell ezen a szerencsétlen teremtésen. Megfogta Matildka piciny kezét és könnytől harmatos szemébe nézett. — Matildka m, holnap kiszállunk... Matildka a főnök ölében újra elbőgte magát. — Mivel? A kocsival egész nyáron Noszodi kartársók akarnak menni faanyagfelvásárlásra. a bumerdn(Szfltxjet filmklub ntjtlik DCceikeméten A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei intéző bizottságának legutóbbi kibővített ülésén szóbakerült a szovjet filmklub létrehozása Kecskeméten. Az elnökség egyhangúlag elfogadta az erről szóló javaslatot. Ennek megfelelően az intézőbizottság úgy határozott, hogy október 1-ével Kecskeméten az Otthon Moziban .megnyitja a szovjet filmklubot. A tervek szerint a filmklub előadásai minden hónap első péntekjén este fél hat órakor kezdődnek. A műsoron olyan régi és új szovjet filmek szerepelnek, amelyeket eddig nem látott Kecskemét filmkedvelő közönsége. gokhoz! Minden áron azt akarja bebeszélni nekem, hogy nagyon fontos a nyersanyag beszerzés, mert már tíz bumeránghoz sem elég az anyagunk. — Ha nem elég, akkor nem elég — ordította magából kikelve a főnök — majd adok én nekik kocsit. Ki parancsol itt? Tudomásom szerint én. Menjenek vonattal, vagy ha az nem tetszik, gyalog ... Azóta a Bumerángkiszerelő Vállalat vásárlói biciklivel róják az utakat, s gyakran látnak mellettük elsuhanni a fürdő irányába egy vajszínű Mercedest, integető alakkal, aki mintha ezt suttogná feléjük: — Látjátok, egy jó főnök így vigyázz beosztottainak egészségére ... (márkusi Még egyénileg bevetett parcel Iák sorakoznak egymás utál rendre, de lehetetlen nem lát ni meg rajtuk a közös műnk: nyomait. Itt-ott kazlakban nyugszik a: 560 holdról saját erővel letaka- rított gabona szalmája, amelyből augusztus derekáig a ts: csapata csépelte ki a szemet Amott a közös gulya vonul de- lelőre, az egyik dombháton modern marhaistálló építéséhe; odafuvarozott rengeteg tégla pi- roslik, a silókukoricásban pedij földgyalu »ásta« árkok várjál* a tarlósításra szánt takarmánynak valót. Ennyit mutat fel »futtában* augusztus közepének egyik napján az újdonsült szövetkezet, s ha filmvetítőgépekkel rögzí- tenők a látottakat, akkor is elegendő részletességgel mutathatnánk be, hogy eredményesen tet- .ték meg itt a nagyüzemi gazdálkodás első lépéseit. A pontosabb tájékoztatáshoz azonban szükséges, hogy ne csak térben, hanem időben is szemléljük e társas gazdaság ténykedését, s amit nem láthat a szemünk, konstatáljuk füllel. Az adottságok szinte »predesztinálják«, hogy az állattenyésztés legyen a tsz gazdálkodásának »profilja«. — Egyrészt a TEGI, másrészt önálló felvásárlás útján hoztuk létre szarvasmarha-állományunkat, s jó néhány tag is a közösbe adta állatait — magyarázza a főagronómus. — A már meglevő 37 szarvasmarhánk közül 28 a fejős és vemhes tehén; kilenctől 120 liter tejet adunk el naponta, a többi szoptat; 25 sajátnevelésű borjúnk van már. Tervezzük, hogy még ebben az évben 80 marha legyen az ál- < lományban, a későbbiek során | pedig a tehenek száma elérje ( a százat. Ugyanilyen előrelátással fogtak hozzá a sertéstenyésztéshez is. A városi tanács mező- 1 gazdasági osztályának a közben- : járó segítségével vásároltak a Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat miklóstelepi üzemegységétől 22 hússertésnek való kocasüldőt. í — Kitűnő bacon-anyag — I mondja Nikolausz Jenő. — Az I egyik tag a közösbe adott két né- ; metöves kocája is növelte az ál- 1 lományt, ezektől már 25 malac a szaporulat. Ezzel a törzzsel a* bacon-alapanyagot akarjuk lerögzíteni. Mivel mindegyik kocái vemhes, év végére legalább 200 malacra számítunk. Ezek egyik! részéből 100 darabra fejlesztjük jövőre a kocaállományt, a többit piacon értékesítjük. Szikes legelőkön fut már aí szekér. — Szeptemberben 200 birkát' kapunk, de jövőre a juhászat- tal még nagyobb mértékben foglalkozunk — hangzik a térségi igénybevételére utaló kérdésünkre a válasz. Igen, itt alaposan szem- ügyre vették: mit, hogyan kell: csinálniok az előrelépés érdeké-, ben. Saját brigáddal, anyagból; és (még ezért sem mentek aí szomszédba) saját tervek — a főagronómus elgondolása szerint* építettek egy 22 férőhelyes ko- capihentetős elletőszállást, mellette egy 60 férőhelyes hizlalót,; a borjaknak kifutás istállót, s- a tehenek szabadtartásos istái-! lója elé kifutót, — és megkezdték a kukorica tárolásához > (ugyancsak saját erőből) egy tízvagonos góré építését is. Év végére pedig megépíttetik a, már említett százférőhelyes, 50 vagon termény tárolására alkalmas magtárpadlással ellátott, marhaistállót. A takarmányszükséglet biztosítására a gépállomással nagyüzemi módon 40 holdon négyzetesen vetettek silókukoricát 1 (ezen kívül még 712 holdon termesztenek kukoricát), s földgyaluval négy, egyenként 250 köbméter silóárkot »ásattak«. Tervezik, hogy a kukoricaszá- rat majd melasszal és cukorrépa-szelettel keverik, s az így nyert szilázzsal is növelik a takarmánykészletüket. Ennyi terv hallatán, ennyi szép eredmény láttán már csak az a kérdés, hogy az év elején bevitt nadrágszíj-parcellák nem gátolják-e majd a nagyszabású elgondolások valóraváltását. Szekérről szállva az irodában többen is — a főagronó- muson kívül Csernák Imre elnök, Lehóczki Pongrác főkönyvelő — térképet mutatnak, amelyen már megjelölték a sok apró parcella táblás!tásának módját. És a vetést már ezen az őszön nagyüzemi táblákon végzik. Jövőre tehát, új utakon fut majd a szekér. T. I.
