Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

5. oldat 1960. szeptember 4, vasárnap NAPTAR — Kiváló Földművesszövetke­zeti Dolgozó jelvénnyel tüntet­ték ki Sipos Sándort, a bács- bokodi takarékszövetkezet ügy­vezető könyvelőjét. — Felülvizsgálatot tartott a dávodi Űj Élet Termelőszövet­kezet ellenőrző bizottsága a munkaegység-felhasználással kapcsolatban, Megállapították, hogy a munkaegység-felhaszná­lás beírása több esetben nem megfelelően történt. Többet ír­tak be, mint amennyi járt volna egy-egy tagnak. A tsz vezetősé­ge intézkedéseket tett a hiba megszüntetésére. — Kiszámította a nagybaracs­kai Szabadság Halászati Terme­lőszövetkezet, hogy tízéves tör­ténete során mennyi halat fog­tak tagjai. Ezek szerint a tíz év átlagfogása egy-egy esztendőre számítva: 12 964 kiló hal. Nem kívánunk nekik rosszabbat a következő tíz esztendőre sem! — A cukorka és egyéb édes­ipari termékek árusításáról je­lent meg rendelet a közelmúlt­ban a Magyar Közlöny 71. szá­mában. Látogatás a nagyszámok szövetkezetében Éppen lebukóbam van a nap amikor Kubatov Antallal, a Csá- volyi Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökhelyettesé­vel rövid körsétára indulunk az egész községet felölelő Egyesü­lés Termelőszövetkezet egyik majorjában. Sugarai már erőt­lenül világítják meg a sebtében épített négy baromfinevelőt Éppen etetés van. A csirke- tengerben szinte elvesz Latorcai Mária, az egyik baromfigondozó. Mint értesültem, a szövetkezet­ben kereken 35 300 baromfi van jelenleg. Ä gondozók ügyes­ségét dicséri, hogy törzsállo­mány létesítése céljából már el­vittek a szépen fejlett sárga­magyar példányokból pontosan 1708 darabot más szövetkezetek­hez. Az Egyesülés is létesít 5000 darabos törzsállományt Az idén több mint 30 ezer csirkét adnak át a kereskedelemnek értékesí­tésre, jövőre 200 ezer baromfit szeretnének felnevelni. Külön dicséret illeti a közös­ség tagjait azért, hogy saját erőből létesítették a baromfinevelőket. Erre az adott indítékot, hogy az Modern présgépek a Helvécai Állami Gasdaság szikrai üzemegységében AUGUSZTUS utolsó hetében atmoszféra nyomással 10 óra alatt 1200 mázsa szőlő levét saj­tolják ki. A préselést gombnyo­másra nyolcszor ismételtetik meg velük. A must két 10—10 hek­tóliteres aknába folyik, a tör­kölyt pedig végtelen csigával „kotorják” ki a hatalmas, fekvő­henger alakú présekből. A MODERN gépeikkel — ha a szüreteléshez elegendő szedőt tudnak biztosítani — az üzem­egység holdanként 22—23 mázsa átlagot ígérő termésének a prés­munkáját hat nap alatt lehet el­végezni, s ehhez az eddigi 15 he­lyett három ember közreműkö­dése elegendő. Ezzel az eljárás­sal nemcsak a munkaidőt, s -erőt lehet csökkenteni, hanem a bor minősége is javul. Nem a végtelen időben térül meg tehát a gépesítés kétmillió forint körüli költsége. JELENLEG a beépítés kőmű­vesmunkáit végzik, s szeptem­ber közepén ismét ellátogat az üzemegységbe »Frici«, a mér­nök, hogy átadja rendeltetésé­nek a berendezést. S utána jöhet a szüret. T. I. , AHatforgalmi Vállalattői nem kapták meg azt a süldőmennyi­séget, amennyi szükséges ahhoz, hogy hízótervüket teljesítsék. — Nosza, gondoltak egyet a tagok és ezt mondták: — A baromfi nem szerepel ugyan a tervünkben, de tenyész- szünk néhány tízezer darabot és pótoljuk a kiesést. Ezután hozzá is láttak a ba- romfiólak felépítéséhez saját építőbrigádjukkal. Még az utol­só simításokat végzik az épü­leteiken, de bent már csipognak a jószágok. Nem messze a baromfineve­lőktől, találkozunk Kőhalmi Miklós és Rajcsics Benő sertés­gondozókkal. Megtudom, hogy 201 fehér hússertésből álló koca- süldő-állományuk van, a 25 anyakocán kívül. Van tehát utánpótlás. A napokban 52 hí­zót szállítottak el, ez év végéig 350 hízót adnak át az államnak. A major szélén, ahol a fel­szántott tarló barna sávjai hú­zódnak, néhány hajladozó ala­kot találunk. Tóth József és tár­sai a melegágyban levő korai kelkáposzta-palántákat gyomlál­ják. ötven holdat ültetnek ki október első felében, május de­rekán pedig már friss kelkáposz­tát visznek a piacra. A kertészet az idén is sokat jövedelmez. A 95 hold hagymáról 29 vagonnal már átadtak a MÉK-nek és még mintegy 30 vagon termésre szá­mítanak. Egyes tagok szerint en­nél több lesz. Paradicsomból 20 vagon ment el, de ugyanennyit még leszednek majd. A tagság gondos, szorgos munkáját bizonyítja, hogy jelen­tős részét szállították ‘exportra az előbb említett két termény­nek. Arról is érdemes szólni, hogy 15 vagon gabona átadására szer­ződtek, ebből 5 vagont már el­szállítottak. A főagronómus sze­rint három kiló gabona jut min­den tagnak munkaegységenként az összes kötelezettségek teljesí­tése. valamint az említett 15 va­gon gabona elszállítása után. —• Majdnem 1000 hold búzavetésük volt és a tervezettnél 1 mázsá­val termett több kát. holdan­ként. Számottevő bevételi forrás az aprómagtermesztés. Köztesként vetettek mustárt, amelyből 105 mázsa magot nyer­tek, repcéből a tervezett 100 má­zsa helyett 130 mázsa magjuk lett. Kereken 6 millió 600 ezer fo­rint a szövetkezet áruértékesí­tési terve, ebből több mint 2 millió forintot teljesítettek. A tagok bizonygatják, hogy az ér­tékesítésre váró áru zöme még a közösben van, tehát az emlí­tett tervet biztosan teljesítik a majdnem 6000 holdas közösség gazdái -v K. S. m - -ii-h-i -i n.rj-un '"■> Fagyi­barátság öcskSs, hallod-e, csuda, jó ez a jéghideg fagyi, máskor is veszel ? — nem foglak többé soha bántani. Torkodnak is árt, hidd el, csak ezért y segítek neked, — •ne félj, kisöcsém "M végső fagyidig barátod leszek. Stöveg: F. Tóth Kép: Pásztor NAGYLEIKŰ^ÉG ” I960, szept 4, vasárnap. Névnap: Rozália. Napkelte: 5 óra 08 pere. Napnyugta: 18 óra 19 perc. • — ügyeletes orvosi szolgálatot h mai napon Kecskeméten dr. Szabó Géza tart az SZTK-szék­házban. Rendel egész nap, — Megyei tanácstagi fogadó­napot szeptember 6-án, Ágó Jó­zsef elvtárs tart 9 órától 11 óráig a megyei tanács épületé­tien eniéntjtia piát 1879-ben e napon született Móricz Zsimond író. Realista jellemábrázolásával, erősen egyé­ni stílusával az irodalom legkü­lönfélébb műfajaiban maradan- ;dót alkotott. 1908-ban a Nyugat című irodalmi folyóiratban meg­jelent Hét krajcár című novel- llájáoal vonta magára a figyel­met. A magyar parasztság ak­ikőri gondjainak-bajainak, a »há­rommillió koldus országának« I harcos ábrázolója volt. Néhány művének címe: Sárarany, Ki­világos virradatig, Űri muri, ! Forr a bor. Rokonok. Ez utóbbi 'kecskeméti környezetből meríti témáját. Híres, klasszikussá váló alkotásai az Erdély című regény- ciklus és Rózsa Sándor regényes életrajza. Jelentősek a paraszti világból vett tárgyú, harcos no­vellái. — “A pajzsos Iabodabogár« címen Szűcs József, a megyei növényvédő állomás laboratóri­umának vezetője tanulmányt írt az Agrártudomány című folyó­irat július—augusztusi száma­iban. A szerző több éves vizs­gálataival a kártevő fejlődésme­netét, táplálkozását, szaporodá­sának problémáit tisztázta, s az ellene való védekezésre Is «dolgozott ki módszert, i — Megkezdte az őszi takar­mánykeverék vetését a dávodi Augusztus 20 Tsz. ötven holdon vetnek takarmánykeveréket, •bogy tavasszal bőséges zöldta­karmánnyal láthassák el álla­taikat Szorgalmasan végzik a •vetőszántást is, ► — Szeretik a nagybaracskaiak * pár héttel ezelőtt nyílt föld­mű vessző vetkezeti önkiválasztó ruha-cipő szaküzletet. Eddig 70 ezer forint értékű árut vásárol­tak ott Fritz Dengg osztrák mérnök, s egy ugyancsak ausztriai szerelő dolgozott a Helvéciái Állami Gazdaság szikrai üzemegységé­nek pincéjében. Az utóbbinak nem emlékszik a nevére Szeles Mihály bácsi, a pincemester, csak Miskának szólítgatta a fia­talembert, mint ahogy a mérnö­köt Fricinek titulálta. Kevéske német, nem több orosz szóval, annál élénkebb gesztikulálással társalogtak, de pompásan megértették egymást, hiszen mondhatnékuk leginkább egy téma körül forgott. Ebben pedig különösebb magyarázat nélkül is jártas mindegyikük. A „téma”: két új, Ausztriából vásárolt szőlőprés és tartozéka, amelyeknek a beszerelését vé­geztéik az üzemegység néhány dolgozójának segítségével az osztrákok. IGEN, gépesítik, modernizál­ják a hatalmas gazdaság hét és félezer hektoliter befogadóké­pességű szikrai pincéjét is. A 300 (a nyárlőrinci üzemegy­ségével együtt 70—80-nal több) hold terület szőlőtermését má- zsálás, s darálás után vákuu­mos szivattyú szippantja fel a pince emeletére. Itt a »szőlődara« nyolc, egyenként 60 hektós üle­pítőbe kerül, ahonnan viszont a présházban elhelyezett két, összesen 80 hektoliter ürtartal- mú új présbe eresztik. A VILLANYMEGHAJTÄSÜ automatikus kapcsolásra beállít­ható prések fokozatosan 2—6 B eteggel utazom a baja— kiskunhalasi vonat egyik pámás fülkéjében. A kalauz jó­indulatából, no meg a párnás kocsi gyér utasforgalma révén kórházatjárt édesanyám kényel­mesen el is heveredhet a puha ülésen. Bácsalmásig tart csak a nyu­galom. A lépcső felől éktelen sopánkodás, méltatlankodás hal­latszik. Kíváncsian hajolok ki az ablakon. Egy középkorú, testes, kicsattanó arcú asszony nyomak- szik felfelé, körülötte féltucat csomag; kosár, bőrönd, tarisz­nya, mind dugig tömve, mert láthatóan nehezek. — Ilyen ez a mai világ, senki sem segít a szegény idős asz- szonynak! — zsémbelődik s nyögve ráncigálja a holmiját. — Nem törne le a keze szára, ha feladná azt a kosarat! — formed egy férfire, aki azonbad maga is csomagokkal siet felszállni. Végre a kalauz könyörül meg rajta s feladogatja a sok miegy­mást. Az asszony a mi fülkénk­be ront s pillanatok alatt csata­térré változtatja. Lábaink alá lökdösi a csomagok felét, ügye­sen álcázva, s maga Is úgy ül le, hogy a legtestesebb bőröndöt eltakarja bő szoknyája. S aztán folytatja a litániát. Hogy milyen elvetemül­tek is az emberek, hagyják ci- pekedni, jaj, pedig Halason még át is kell szállnia, Soroksárra megy. Minden áldott héten meg kell tennie ezt az útat, ennyi csomaggal, pedig már alig bírja a válla, karja. — Dehát valamiből élni kell a magamfajta szerencsétlen asz- szonynak — magyarázza kérde- zetlenül. ■— Tudják, csurran- cseppen egy kis haszon minden úton. Bácsalmáson vannak jó embereim, akik olcsón felhajt­ják nekem a baromfit, tojást, néha egy kis borjúhúst, egyebet, Pesten megint vannak helyeim, ahová hordom. Mit tegyen a sze­gény ember lánya, úgy él, ahogy tud .. j Ahá, szóval közönséges üzér­hez van szerencsénk! De az asz- szonyt nem zavarja hideg pillan­tásom. Mézédesen szól, vastag, gyűrűs kezével a karomat tapo­gatva: = Segíthetne nekem, kedves­kém, Halason lerakodni. Siet­nem kell az átszállással, 10 perc múlva indul a pesti vonat. Mutatom, hogy nekünk is sok a csomagunk, bőrönd, párna s ráadásul sápadt, gyenge anyám. — Fogadjon hordárt a néni! — javaslom. Amikor jön a kalauz a jegyót lekezelni, azt főzi: — Ugyan, maga aranyos fia­talember, az isten áldja meg, legyen a segítségemre! Egyem azt a jó szívét, tudom, megteszi egy ilyen szerencsétlen asszony­nak. Nem leszek hálátlan! — súgja biztató kacsintással. H alason engedem előre le- szállni, mert amíg ki nem pakol, mi mozdulni sem tudunk. A fülke ajtajából nézem, amint dirigálja a kalauzt: ezt adja előbb, amazt oda tegye. S akkor a csomaggyűrű közepén állva a zsebébe nyúl. Hosszas matatás után kivesz egy kétfoi'intost (!) s mint királynői alamizsnát, le­ereszkedően nyújtja a kalauz­nak: — Tessék, jóember, ez a magáé!... G. K. FURCSA látványt nyújt ez a Nagykőrösi utcában épülő ház. A két szom­szédos ház magas ablaka mellett, az új háznak feltűnően alacso­nyan lesznek az ablakai. Fur­csán fog ez a ház festeni a Nagy­kőrösi utcában! Igaz, mérnöki hivatal?

Next

/
Thumbnails
Contents