Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-29 / 230. szám

4. oldal 1960. szeptember 29, csütörtök Emlékesés Repinre (1844-1930) Miért éppen Solt? R epin Hja Jefimovics (1844—1930) az orosz kri­tikai realizmus és' általában az orosz festészet legnagyobb alak­ja, a Vándorkiállítást Társaság tagja. Először Ukrajnában, vidéki portré- és ikon-festőknél ta­nult, majd 1864-ben felvették a Pétervári Művészeti Akadémiá­ra. Még az akadémia tagja volt, amikor kiállították nagy feltű­nést keltett »Jairus leányának feltámasztása« című képét, amellyel egyszerre ismertté tet­te nevét. Már 1870-ben tett volgai uta­zásakor számos tanulmányt ké­szített a feudálkapitalizmus leg­szerencsétlenebb áldozatairól, az állati sorban levő hajóvontatók­ról és az 1873-ban elkészült »Volgái hajóvontatók« című kompozíciója már az orosz fes­tészet egyik legnagyobb remek­műve. A fiatal Repin ezután Itá- liába, majd Párizsba uta­zik. 1877-ben Moszkvába költö­zik, s itt életének abba a kor­szakába lép, amelyben legnagy­szerűbb alkotásainak hosszú sora fogamzik meg benne. 1880 —1892 között készíti első vázla­tait: »A propagandista letartóz­tatása«, »Akit nem vártak«, és «•A gyónás megtagadása«* című festményeihez, amelyek az ak­kori demokratikus forradalmű­rok életéből mutatnak be tragi­kus jeleneteket. 73 éves korában érte őt a Nagy Októberi Szocialista For­radalom híre. A fiatal szovjet festőket nagy szeretettel segítet­te és csodálattal nyilatkozott a forradalom eredményeiről. £ napon mi is kegyelettel emlékezünk meg a kriti­kai realizmus nagy élharcosá­ról, Repinről. Hajóvontatók a Volgán (Repin halálának SO. évfordulójára.) Feszülnek az izmok, menni kell, — a távoli cél: egy falat kenyér; a pupilák nem nézik az útat, az erőlködéstől minden szem fehér. A hajótest nehezen mozdul, — mindenki itt pusztul talán; nekidőlni emberek egyszerre, át kell tömi a fáradtság falán! Lépni kell, mert sziszeg a korbács, lépjetek, mert a lépés: élet; veletek húznám, vonszolnám a hajót, ha magatok közé bevennétek ... KÓPIÁS SÁNDOR Megszűnnek az óvodai gondok Dunavecsén " Egy évvel ezelőtt közel fél­millió forintot szavazott meg óvoda építésre a községfejlesz­tési alapból Dunavecsén a köz­ségi tanácsülés. Azóta az egész község lakossága a termelőszö­vetkezeti gazdálkodás útjára lépett, s így érthető, hogy az. óvoda létesítése még égetőbb szükséggé vált. A meglevő óvo­dákba ugyan 120 gyermekeit tudtak elhelyezni, de ötven jo­gos felvételi kérelmet el kellett utasítani. A tanács ezért úgy döntött, hogy a gyorsabb megoldást vá­lasztja, és 160 ezer forintért egy épületet vásárolt, amelyet kisebb átalakítással alkalmassá tehetnek óvodai célokra. Már meg is állapodtak a solti ktsz-szel, amely 85 ezer forintos költséggel még az idén elvégzi az átalakítást. Amint elkészül­nek a munkával, megszűnnek az óvodai gondok Dunavecsén. 500 hold két év alatt Mint arról már hírt adtunk, Császártöltés szövetkezeti köz­ség nagyarányú szőlő- és gyü­mölcstelepítést tervez. A talaj előkészítését a Félszabadulás Termelőszövetkezet rendelte meg elsőként a Kiskőrösi Gép­állomástól. A traktorosok már végzik a föld forgatását. A kö­zös gazdaság az első lépcsőben 46 hold gyümölcsöst kíván te­lepíteni. A tanácsházán már ké­szen van a távlati telepítési terv is, melynek adatai szerint 1960—1962-ben mintegy 500 ka- tasztrális hold szőlő és gyü­mölcs telepítésére kerül sor. Lapunkban már hírt ad­tunk arról, hogy a megyei mű­velődési otthonok között most lezajlott verseny értékelésekor a megérdemelt első dijat (a ve­lejáró 50 ezer forint jutalommal) a solti művelődési otthoninak ítélte a megyei művelődési ál­landó bizottság és a megyei kul­turális bizottság együttes ülése. Vajon miért éppen Sóit lett az első? Erről számolunk most be kedves olvasóinknak. Jó másfél évvel ezelőtt a solti Petőfi Sándor Művelődési Ott­hon bizony nem tartozott a nép­művelést előbbremozdító kultu­rális intézmények élvonalába. A művelődési otthon-igazgatók váltogatták egymást, s ennek következtében kialakult a „vá­rakozás” időszaka. Majd... az új igazgató rendet csinál! — mondogatták. Hiányzott az a személy, aki egységbe kovácsol­ja a parlagon heverő, de szer­vezhető, kultúrát terjesztő erő­ket. Hosszas keresgélés után végre ez is megoldódott. Gyu- kity Bódog, a solti általános is­kola nevelője elvállalta a műve­lődési otthon igazgatását. A la­kosság élénk figyelemmel kí­sérte a fiatal pedagógus első szárnypróbálgatásait. Vajon meg tud-e küzdeni a nehézségekkel? — kíváncsiskodtak. És sikerült! Kezdeti lépésként megalakí­tották a negyvenöttagú vegyes­kórust. Létrehozták a húsztagú színjátszó — és a tizénkéttagú népi tánccsoportot. Elkészítet­ték kulturális programjukat, melyet maradéktalanul teljesí­tettek is. A vegyeskórusra és a színjátszókra nagy feladat há­rult. ök voltak a kulturális élet lendítésének mozgató rugói. Az énekkar három önálló hangver­Jogesíivány Többször volt már büntetve különböző bűncselekmények miatt Várnai Miklós újsolti la­kos. Várnai legutóbb tudomást szerzett arról, hogy Meggyesi István újsolti lakos vontató ve­zetői igazolványt akar szerezni, Rozmanitz Márton és Szegedi János pedig gépjárművezetői igazolványhoz szeretne jutni. Megismerkedett velük és el­mondotta, hogy egy budapesti ismerőse révén „gyorsan el tud­senyt rendezett, s emellett min­déin ünnepség alkalmával sze­repelt A színjátszók megtanulták a Majd a papa és a Bukfenc című zenés bohózatot E két darabot Solton és a környező községek­ben tizenöt alkalommal játszot­ták. Ellátogattak Dunatetétlenre, Hartára, Állampusztára és Szalkszentmártonba is. A közel­jövőben Dunaföldvárra és Apos- tagra viszik műsorukat Tavasssal a megyei ta­nács v. b. művelődési osztálya által meghirdetett versenybe a Soltiak is beneveztek. Nagy erő­vel láttak hozzá a művelődési ottthon csinosításához. Hatvan kultúrát szerető ember tevé­kenykedett a népművelési intéz­mény szépítésén. Vakoltak, me­szeltek, termeket festettek. Az asztalos ktsz fiataljai vállalták, hogy a kiselejtezett padokból — munkaidő után — elkészítik az új olvasóterembe szükséges asz­talokat és egyéb berendezési tárgyakat. Valósággal újjávarázsolták a kietlen, rideg külsejű, elhanya­golt művelődési otthont. És mindezt társadalmi munkában végezték a falu lelkes fiataljai. A társadalmi munkát önként vállalók naplójába gyöngybe­tűkkel írták Lehóczki László, Huszárik Mihály, Garda Júlia, Szúróczki József, Balogh Júlia, Garda János és Kovács Gábor nevét. Ls most amikor a művelő­dési otthon megszépült, Gyu- kity Bódog örömmel újságolta: Megteremtettük a kulturált fel­tételeket és sikerült régi adós­ságunkat törleszteni: szerződést kötöttünk a Kecskeméti Katona József Színházzal. A jövőben meleg öltöző és jól fűtött szín­„rövid úton" ja intézni” az igazolványokat. Erre a célra azonban pénzt kért. A hiszékeny emberek várhatták az igazolványt, mert Várnai Miklós nem jelentkezett többé sem az igazolvánnyal, sem a pénzzel. A dunavecsei járásbíróság dr. Bakay büntetőtanácsa Várnai Miklóst 10 hónapi börtönbünte­tésre ítélte és egy évre eltiltotta egyes jogaitól. Az ítélet jogerős. házterem várja kedves művé­szeinket Solt szívében, a négyes útel­ágazás középpontjában áll a Pe­tőd Sándor nevet ma már büsz­kén viselő „megfiatalodott” mű„ velődési otthon. Ablakszemei jogos büszkeséggel tekintenek Kecskemét, Baja, Budapest és a községi tanács háza felé. Bicliczky Sándor Karsai—Pintér: Darutollasok A riportkönyv az 1919. már-* ciusától 1920. márciusáig eltelt egy esztendő ellenforradalmi* illetve a S7,eeeden folvó ellen­forradalmi szervezkedés történe­tét, annak politikai hátterét és megdöbbentő tényeit eleveníti' meg. Korabeli okmányok, levél­tári dokumentumok alapján és egykori fényképek felhasználá­sával mondja el a véres bölcső­ben született Horthy-hadseregj, az un. „nemzeti hadsereg” igazi! történetét, megszervezését, dics­telen útját Szegedtől a Buda vá­rig, Horthy kormányzóvá vá-« lasztásáig. Eközben bemutatják) a szerzők a demokrácia védeH mezőinek szerepében tetszelgő* antanthatalmak sötét szerepét, » annak a politikai koncepciónak * csíráit, amelyek később szük­ségszerűen a hitlerizmus karál maiba dobták az országot. A könyv izgalmas, tanulságos olvasmány. Közgazdasági kislexikon A közgazdasági kérdések i ránt) hazánkban is megnyilvánuló ér­deklődés támogatására szolgál ez a népszerű közgazdasági lexi* kon, amely a Szovjetunióba» 1958-ban megjelent rövid köz- gazdasági lexikon fordítása. Ai kislexikon mintegy 900 címszó­ban dolgozza fel a politikai gazá daságtan és az ágazati gazdasági tanok körébe tartozó legfonto­sabb fogalmakat. A magyar ki 4 adás a szovjet kiadás átvételek kor tekintetbe vette a magyar! olvasóknak a hazai gyakorlat-] bői fakadó sajátos igényeit, kik egészítette a címszavakat a fo-< galom esetleges eltérő, hazai! értelmezésével. Mezei István: VI. Nápoly és Capri Római tartózkodásunk máso­dik napján örömmel értesültünk arról, hogy egy napra Nápolyba utazhatunk, majd onnan hajó- kirándulást teszünk Capri-szige- tére. Vonaton tettük meg a Ró­ma—Nápoly közötti 240 kilomé­teres távolságot. Még sötét volt. amikor vona­tunk Rómából elindult és éppen a Földközi tenger partjához ér­tünk, amikor a nap első sugarai megcsillantak a hatalmas víz hullámain. Mindnyájan az ab­lakok mellett szorongtunk. Az Alföldhöz, esetleg hegyekhez szokott szemünk számára ritka és lenyűgöző látvány volt a ten­ger. Amint Nápoly felé közeled­tünk, egyre több, színes, eddig csak képről, filmről ismert táj elevenedett meg előttünk. A vonat egyik ablakából a Földkö­zi tengert láthattuk, partján na­rancs-, citrom-, páLmaligeteket, olajfa-erdőket. Ha a másik ab­lakon tekintettünk ki. ott he­gyeket, oldalán teraszosművelé- sú gyümölcsösöket láttunk. A szemet nem kerülte el az a sok ajtó és ablak nélküli viskó, roz­zant emeletesház, melyek kör­nyékén számtalan meztelenül szaladgáló gyerek és rosszul öl­tözött felnőtt volt látható. S mindehhez dekorációként szol­gált a száradó tarka fehérne­műk, lepedők serege. Nápolyban egy nagyszabású ünnepség középpontjába kerül­tünk. A főtéren áll Giuseppe Garibaldi szobra, körülötte emel­ték a dísztribünöket és előtte gyülekezett Nápoly közönsége, hogy lerója kegyeletét Garibal­di, a nagy olasz szabadsághar­cos, forradalmár emléke előtt. Az 1860. szeptember 7-e cente­náriumát ünnepelték a nápo­lyiak. Száz évvel ezelőtt győzte le Garibaldi seregével együtt Nápolynál az osztrák császári hadakat. Mi, magyarok büszke örömmel ünnepeltünk együtt a nápolyiakkal, hiszen Garibaldi tábornokot az olasz nép harcá­ban két magyar forradalmár, Türr István és Tüköry Lajos is segítette. Az ünnepség után rövid vá­rosnézés után a nápolyi öböl­ben horgonyzó hajóra szálltunk, amelyen az enyhén füstölgő Ve­zúv mellett elhaladva Capri szi- a kisebbek közé tartozott, a hul- getére hajóztunk. A mintegy lámok viszont, amelyeket a na- kétórás hajóút nem volt telje- pos idő ellenére is erős szél sen zavartalan. A hajónk bizony korbácsolt fel, — meglehetősen Capri, a nagyon gazdag és nagyon szegény emberek, csodálatos fekvésű szigete. nagyok voltak. A következmény az volt, hogy a tengerhez nem» szokott utasok, — tengerlbete-“ gek lettek. No, de csakhamar kikötöttünk a csodálatos színekben pompázó! Capri-szigetén. Az első csalódás nem minket, hanem a móló ni felsorakozott hotelportásokatJ érte, amikor megtudták, hogy* mi nem gazdag vendégként, ha­nem egynapos turistaként érkez­tünk a tüneményesen szépségű szigetre. Capri-szigete valóban minden, képzeletet felülmúl és festő ecsetjére kívánkozik. Szinte az) volt az ember érzése, hogy amit lát az a természet által alkotott giccs, s csak álom az egész. A szigetről az idegenvezető sok mindent elmondott, érdeke­set és érdektelent egyaránt. El­mondotta, hogy a szigeten élt Axel Munthe. a hires svéd író. Mi, akik egyet-mást eddig is tudtunk a szigetről, megemlítet­tük, hogy Caprinak többek kö­zött volt más híres lakója is, Maxim Gorkij és az őt egy al­kalommal meglátogató Vladi­mir Iljics Lenin. Idegenvezetőnk mosollyal az arcán vette tudomásul tájéko­zottságunkat, s megemlítette, hogy ezt azért nem mondta el, mert úgy gondolta, hogy ben­nünket nem érdekelnek a szi­get „politikát” vonatkozásai. Pedig hát nagyon is érdekel­tek! (A vége következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents