Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

4. oldal 1980. szeptember *5, vasárnap Húsz éve halt meg Iványi Grünwald Béla If ecskemét századunk má- ** sodik évtizedében a ma­gyar művészet oázisa volt. A művésztelepről, amelyet Kada Elek megálmodott és megte­remtett, Szép Ernő így emléke­zett meg a Nyugat 1912. évi szeptemberi számában: . .a vidámságnak, békének, ifjúságnak, az élet jóságának és szerelmének népmeséből való egyszerű tisztása.” A művészi alkotás e vonzó otthonát Ivánja Grünwald Béla, Falus Elek, Janszky Béla és Periott-Csaiba Vilmos neve ékesítette. Iványi Grünwald Bélát nemcsak Kada meghívása vezérelte az alföldi tájra, hanem útkeresés is, for­dulása a dekoratív stílus félé. Képességei csodálatosan kivirá­goztak az Alföld tikkadt fnagá- nosságában. A táj és ember lelkét ra­" gadta meg lágy vonalak­kal, intenzív színekkel. „Kecs­keméti kofák a hóbuckák kö­zött” című képével nyerte a Alázatosan jelentem tj magyar film A film alkotói régi adósságot törlesztenek az Alázatosan je- lentem-mel. A Horthy-korszak hadseregének tisztikara, sajátos világuk eddig csak vázlatosan, néhány szatirikus vonással je­lentkezett filmjeinkben. Ez az alkotás egy letűnt, lesüllyedt vi­lág embertelenségének kereszt- metszetét adja. Hátborzongatóan reálisak a film figurái: a Krucsay-Krebsz vezérezredes, a magyarul rosszul beszélő parancsnok, az üresfejű arisztokrata, Wittel hadnagy, Vidákovics Gyoki, az örökké ré­szeg őrnagy és Binder százados, Krucsay-Krebsz véreskezű Bzárnysegédje. cosokat a visszavonuló hitleris­ták. Az életét is egy német tiszt golyója oltja ki. ■A film rendezése egészében és részleteiben mélyen drámai. Szemes Mihály rendező hitele­sen állítja szembe a fűm ellen­tétes gondolkodású és jellemű alakjait. Az Alázatosan Jelentem nagy­szerű jellemszínészek egész so­rát vonultatja fel. Közülük is kitűnik Gábor Miklós alakítása. Az ő Benedek Zoltánja a legsi­kerültebb figura. Rendkívül ne­héz feladattal kellett megbir­kóznia: a mozdulatlanságba der­medt katona álarca mögül érzé­keltetnie kellett Benedek leg­Képzőművészetl Társulat nagy­díját. A szakértőkre mély ha­tást gyakoroltak freskói is a maguk jellegzetes színfoltjaival. A szocialista művészet ma már a helyes utat járja a múlt igaz értékeinek megszűrésében, a hagyományok ápolásában és továbbfejlesztésében. Iványi Grünwald Béla remekművei állják az idők ostromát, ha más eszméket tűzünk is a művészet elé népünk művelődésének szolgálatában, esztétikai igé­nyeinek kielégítésében. Bölcsen írta Farkas Zoltán még a har­mincas években: „Mindenki ko­rának gyermeke, Grünwald Bé­la is. A mi magyarságunk más, mint apáinké volt. A világ, s vele mi is szakadatlanul válto­zunk.” luényi Grünwald Béla az ® első világháború után költözött Budapestre. A Tanács- köztársaság napjaiban sok estét töltöttünk együtt Mariházyék Gyenes téri otthonában. Gya­kori vendég volt Sinkó Ervin városparancsnok is. A napi ese­mények megvitatásában Iványi Grünwald Béla számos jelét ad­ta haladó vil ágszemléletének és őszinte együttérzésének a mun­kásosztály akkori nehéz har­caival. Cxa, a kivételes felkészült­■ ségű történész (a Seiler- initemátusban három éven át tanítványom) nem bírta az el­lenforradalmi rend szorítását és elhagyta az országot. Az apát összetörte az emberiség máso­dik drámája, noha szilárdan hitte, hogy fűzből és hamuból a szocializmus erői új, szebb világot építenek. Húsz esztende­je, 1940. szeptember 24-én hunyt el Iványi Grünwald Béla. Emlékezetét művészetünk tör­ténetében és a kecskeméti nép szívében alkotásai híven meg­őrzik. Tóth László Sugár Kata képeiből Kiállítás a piarista gimnáziumban Sugár Kata a magyar fotóművészet egyik nagy alakja. Mű­veiben a Horthy Magyarország elnyomott és kizsákmányolt munkásainak, falusi parasztjainak állít emléket. Műveiben egy szociológus éleslátásával és tárgyilagosságával és egy művész forró átélésével találkozik a néző. Hagyatékában megtalált, és életművének csak egy kis részét alkotó fényképanyagból, a Ma­gyar Fotóművészek Országos Szövetsége és a Kecskeméti Foto- klub rendezett kiállítást a megyeszékhelyen. Képünkön a duna- parti rakodómunkás. A film e jellemző figurái i bár markánsan megrajzoltak — lényegében a környezet szerepét töltik be. Az Alázatosan jelen­tem főalakja Benedek Zoltán őrnagy, ez a bonyolult jellemű tiszt, akinek egyetlen hitvallása van, a Szolgálati Szabályzat, ez tölti be egész gondolatvilágát. Benedek őrnagyban a konflik­tusok vihara dúl: apja a segít­ségét kéri kommunista féltest­vére és sógornője megmentésé­hez; ugyanakkor mély hatást gyakorol rá a kaszárnyabeli val­latás! módszer. Amikor pedig az lő árulását elismeréssel nyug­tázzák, mélyen megdöbben. Itt lérkezik el a legmélyebbre, örökké részeg tiszttársával az ivásban keres menedéket. Vajon megindul-e a.változatos (folyamat Benedek Zoltánban? t— A film írója. Bóka László, ellentétben a regénnyel, ezt a le­hetőséget nem bontakoztatja ki. IÁ fronton már mint ezredest látjuk viszont hősünket, aki itt Is megköveteli a Szolgálati Sza­bályzatban előírt rendet és fe­gyelmet. Tragédiája akkor tel- flesedik be, amikor látnia kell, hogyan pusztítják a magyar har­Bútoripari asztalosokat, gépi szakmunkásokat és kárpitosokat azonnali belépésre fel­veszünk. FAIPARI VÁLLALAT Kecskemét, Törökfái 159. 2339 bensőbb lelki harcát. Rajta kí­vül Ruttkay Éva. Márkus Lász­ló, Pálos György és Uray Tiva­dar nyújtanak értékes alakítást. KENDŐCSKÉK Zengnek halkan kis dalocskák, kis kendőkről énekelnek: a lányok születésnapra ilyet adnak a kedvesnek. Nemcsak kendőt — szivüket is örök ajándékul adják, emlékül, hogy ne feledjék a szerelem boldog napját. Hyen kendőt szőnék én Is. gondoljak rájuk, ha éppen ott vonúlnak majd előttem vég nélkül a szövőszéken. Es én szövöm, szövöm, szövöm, hiba nélkül, a legszebbjét, hogy majd kissé megzavarja Ifjú szerelmesek lelkét. Franciska Szemerikovi cseh­szlovák költőná verse, fordí­totta Antalfv István. Szerencsét e kis kendőknek! Boldogságot mindnyájuknak! ... Nem hallok majd többé róluk, nem tudom majd, hová jutnak, nem tudom meg soha, soha, hol vallanak majd szerelmet de szeretném, hogy örökre szólna, amit összekötnek .., § Mezei István III. Emberele és arcok. Bemardó úr és Giuseppe Nizzola bemu­tatása után egy olasz főmérnö­köt és egy Magyarországról rég elszakadt hazánkfiát mutatom be olvasóimnak. Carlo Vecchi főmémöiköt a Róma és Nápoly között közle­kedő gyorsvonaton ismertem meg. Néhány perc alatt közvet­len beszélgetés alakult ki köz­tönk. Láthatóan örült annak, hogy magyar társaságban teszi meg az utat. Többedmagammal utaztam Nápolyba azzal a cél­lal, hogy onnan Capri szigetére hajózunk át, majd délután visz- szatérve Nápolyba, néhány órát városnézéssel töltünk. Ez volt a programunk, amelynek egyet­len szépséghibája volt. még pe­dig az, hogy nem volt idegen- vezetőnk, aki kalauzolt volna bennünket Nápolyban, ebben a hatalmas metropolisban. A fő­mérnök, mint mondotta, fontos ügyben utazott Nápolyba, de majd úgy intézi a dolgát, hogy megérkezésünk után segítsé­günkre legyen a tájékozódás­ban. Nem akarom részletezni a dolgot, de amikor Nápolyba megérkeztünk, barátunk lebo­nyolított egy rövid telefont, majd ettől a perctől kezdve éj­félig velünk maradt. Elkísért bennünket Capri szigetére. A Art mondanom sem kell, hogy a dolgát Nápolyban nem végezte el. Éjszaka meleg ba­ráti búcsút vettünk olasz bará­tunktól a Termini pályaudva­ron. Vélünk együtt ő is halálo­san kimerült volt az egész na­pos kirándulástól. Csak azon voltam egy kissé meglepve, amikor kijelentette, hogy egy csodálatosan kellemes napot töltött el velünk együtt, Jellegzetes rórtiai kép. Az egyik templom falánál gyümölcs-, ' virág- cs baromfipiac. hajón tengeribeteg lett, közü­lünk egyedül. Halálsápadtan lépett partra, majd amikor egy taxisofőr szemtelenül sokat kért egy fuvarért, olyan patáliát csapott, hogy a fél sziget ko­rúnk sereglett. s hogy ezt a napot sokáig nem felejti el... Ámbár ezt az utóbbi kijelen­tését minden hátsó gondolat nélkül elhittem neki. Teheránban élő magyar asz- szonnyai találkoztam össze Ró­ma forgatagában. Mint mondot­ta, huszonöt éve élnék Perzsiá­ban, Magyarországról a nyo­mor, a munkanélküliség haj­totta el férjével együtt. Perzsiá­ban egy útépítő vállalat mun­kavezetője a férje. Nehéz körül­mények között folyik ott a mun­ka, de a kereset nem rossz. Az ötven év körüli asszony most azért tartózkodik Rómában, mert leányát a római keres­kedelmi akadémiára íratta be. Másnap a Fontana di Trevinél találkoztunk újra, ekkor már vele volt a leánya is. Nagyon szép, tizenhat éves kislány, aki tökéletesen beszél magyarul. Nem akartam hinni a fülem­nek, amikor ez a gyermek, aki soha életében nem járt Magyar- országon, mégis pontosan tud­ja hazánk földrajzát, ismeri a Balatont. Budapestet és Ojpes­tet, ahol szülei éltek fiatál ko­rukban. Tudja, mert magyar képes újságot járatnak, hogy mi­lyen az élet minálunk. Vitába /fezállt velem, mert én Vass Évát jobb színésznőnek tartom, mint Töröcsik Marit. Sok érve volt, hagytam magam meggyőzni.. ­A teheránl asszony vissza akar jönni családjával együtt Budapestre. Mint mondja, ez az egész család életcélja. Hogy mikor? Néhány év múlva be­fejezi a kislány a tanulmányait, akkor hazatérnek a régi isme­rősök, barátok közé újra Új­pestre. (Folytatjuk.) ( l

Next

/
Thumbnails
Contents