Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
i9tíu. szeptember 24. szombat 3. oldal Száz ház közül évenfe három pusztul el Állami és magánérdek is a lakóházak rendszeres tatarozása Sok elhanyagolt, gondozatlan lakóépületet láthatunk megyénk helységeiben. Ezek túlnyomó többsége magánház, tulajdonosaik nem költenek tatarozásukra. Ezek is a nemzeti vagyon részét képezik azonban, s egy- egy magánház használhatatlan- lanná válása tulajdonosán kívül a népgazdaságnak is kárt jelent. 1190 lakás épült — 364 ment tönkre Körkérdést intéztünk néhány megyei és városi vezetőhöz: mi a véleményük a magánházak elhanyagolásáról ? Bolhóy László, a megyei tanács v. b. építésügyi osztályának megbízott vezetője hangsúlyozta, hogy ez azért is igen káros, mert megyénk lakóépületeinek kb. 70 százaléka vertfálból, vályogfalból, vagy téglavályog vegyesfalból készült — 60—80 évvel ezelőtt. Szigetelésük egyáltalán nincs, vagy ami van, már elavult, s a talajvíz felszívódása rombolja a falak szerkezetét. Ez ellen téglával való alábéleléssel lehetne védekezni. Sajnos, a legtöbb háztulajdonos csak lakja az épületet, karbantartásáról azonban megfeledkezik, s emiatt' a megye la- r kóházainak évente jóval több mint három százaléka avul el, sőt válik lakhatatlanná. Tavaly például 1190 lakás épült, ugyanakkor 364 ment tönkre. Mindez kellő gonddal megelőzhető lenne. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy cserép leesik, vagy elmozdul, a keletkezett résen beesik az eső. A víz beáztatja a mennyezetet, majd beszivárog a falakba, s ez nemcsak a festést teszi tönkre — mint azt sokan hiszik — hanem a mennyezet és a fal szerkezetét is. Hitt tegyünk a vályogfallal Van a megyében kb. 2000 olyan, 1945 után épült ház is, amelyet kívülről nem vakoltak be. Tulajdonosaik azt gondolják, hogy ez csak szépséghiba. Nagyon tévednek, mert a nap, a szél, az eső és a fagy gyorsan rombolja a vakolatlan falak szerkezetét, és évtizedekkel rövidíti meg az épületek élettartamát. Hasonló állapatckról tájékoztatott Juhász István, a Kecskeméti Városi Tanács főmérnöke is. Elmondotta, hogy a városnak és a tanyavilágnak 13 000 lakóépületéből mintegy 10 000 vertfalból, vályogból épült. A negyvenes években jelentőser ^^\/VWWOWV>^/N/\A^V\AA/\^' Hol az „áthaladási elsőség44? Jelzést adunk jelzőtábla-ügyben Kecskemét utcáin gépjárművek ezrei száguldoznak. A rohamos fejlődés zajos forgalmú nagyvárossá avatta Bács-Kiskun megye székhelyét. Ezt mutatják r közlekedési gondok, s ezt a balesetek számának szaporodása is. Eleinte a közlekedésrendészet egymagában intézte a megnövekedett gépjárműpark forgalmának irányítását, később azonban — az ő segítségükre — egyre több helyre került ki a ,.Behajtani tilos”, a „Várakozni tilos”, stb. jelzőtábla. A fejlődés azóta is folyamatos, csupán a városi tanács illetékes osztályai nem tartanak ezzel lépést. Május 14-én egy bizottság — amelyben a közlekedésrendészet, a megyei tanács építési és közlekedési osztálya, s a KPM Közúti Igazgatósága is képviseltette magát — 21 pontban foglalta össze az újabb, közeledéssel kapcsolatos tennivalókat, kijelölve azokat a helyeket, ahol a jármű-forgalom számára újabb jelzőtáblákat kell elhelyezni. A városi tanács végrehajtó bizottságának műszaki osztályát kötelezték, hogy június 30-ig helyez zék ki a jelzésket. a KPM Közúti Igazgatóságának pedig de cember 31-ig szabtak határidőt a forgalomterelő járdaszigetek kiigazítására. A határozat szerint ..Áthaladási elsőséget” jelző-táblát kell elhelyezni a.Bem utcára csatlakozó mellékutcákba: s kiigazításra szorul a Nagykőrösi úton, a vasúti átjáró előtt, valamint a Kuruc körúton, az aluljárónál levő járdasziget stb. Nem akarjuk untatni az olvasót a bizottság által kijelölt forgalomszabályozó jelzések és egyéb teen dők felsorolásával, inkább arra kívánjuk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy június 30-a, ha nem tudnák, már régen elmúlt, s az említett határozatot még mindig nem hajtották végre. Márpedig a városi tanács műszaki csoportja erre haladékot nem kért és nem is kapott. A műszaki csoport vezetője — Krakker Emil elvtárs — azt hozza fel mentségére, hogy ő már hónapokkal ezelőtt kérte a városi tanács v. b. pénzügyi csoportját, nyújtson be pótköltségvetést a jelzőtáblák elkészíttetésére. Azóta választ nem ka- oott a pénzügyi csoporttól, tán meg is feledkeztek róla — ezért még megrendelni sem tudta a jelzőtáblákat. Ügy gondoljuk, hogy amikor emberek testi épségéről, vagy talán életéről van szó, nincs helye a szűkmarkúságnak, s helyes lenne, ha a városi tanács végrehajtó bizottsága sürgősen napirendre tűzné a jelzőtáblák ügyét. Véleményünk szerint a Közúti Igazgatóságnak sem kellene megvárni a számára engedélyezett december 31-i határidőt. A járdaszigetek kisebbítése nem igényel anyagot és nagy költséget, ugyanakkor biztonságosabbá tenné a forgalmat, —no— emelkedett a talajvíz, sőt szintje állandósult, s a házak tulajdonosai közül csak kevesen bélelték alá és szigetelték megfelelően a falakat. Emiatt felére, sok esetben negyedére csökkent az ily módon elhanyagolt épületek élettartama, nem beszélve arról, hogy penészessé, dohossá válnak a lakások, ahol a tbc és egyéb betegségek ütnek tanyát. Építőanyag van, as állam kölcsönnel segít Talán a tatarozáshoz szükséges építőanyag a kevés — gondoltuk — és a megyei TÜZÉP Vállalathoz fordultunk felvilágosításért. Magos György áruforgalmi osztályvezető az ellenkezőjéről győzött meg bennünket. —• Hat-hét évvel ezelőtt valóban voltak ilyen nehézségek, de ez már a múlté. Ajtókat, ablakokat, nyílászáró szerkezeteket, téglát, cserepet annyit tudunk kiszolgálni, amennyire szükség van. Időnként ugyan a cement, a permetezési szezonban pedig a mész átmenetileg hiányzik, pótlásáról azonban mindig gondoskodunk. Ajánlhatom azoknak, akik tavasszal tatarozni akarnak: az ősz és tél folyamán szerezzék be mész- és cementszükségletüket. Az OTP megyei fiókjánál arról tájékoztatták lapunkat, hogy az idén egymillió 100 000 forint lakóház-helyreállítási hitelt adtak ki. Átlagban 15—20 000 forint kölcsönt adnak 15 éves visszafizetésre. A kölcsön iránti érdeklődés azonban az 1958-as évhez viszonyítva 40 százalékkal csökkent. Ügy véljük, a fentielkhez nem kell kommentárt fűzni, az adatok és tények önmagukért beszélnek. Saját magát csapja be az, aki elhanyagolja házának külső tatarozását. Lakásépítési programunk akkor enyhítheti sikeresen a lakásínséget, ha a magánházak tulajdonosai sem engedik- tönkremenni épületeiket. Nagy Ottó Falunegyed — gépekből! Kettős műszak a Kisszállás! Gépállomáson A Kisszállási Gépállomást hivatalosan az ország egyik legrégibb gépállomásaként tartják nyilván: 1948. januárjában alakult. Az első időkben bizony nagyzolás volt „gépállomásnak” nevezni, hiszen egy-két kivénhedt HofEher-trak- tor sorakozott csak benne egy szerényke gépszín alatt. Ma azonban a gépállomás egész falunegyedet képvisel a tavasszal termelőszövetkezetivé vált községben. A messze magasló tágas épületek ellenére sok gépnek csak a füves udvaron jut hely. — Még elsorolni is sok, menynyi mindent kaptunk ebben az évben — mondja Pálmai Máté, a gépállomás igazgatója. — Érkezett a nyáron 6 darab új kombájn, ezekből 4 már az aratásban is segített. Kaptunk 11 darab belorusz és 8 darab UE 28-as magyar gyártmányú traktort, 9 darab szovjet műtrágyaszórót, 6 darab 48 soros vetőgépet; több altalajlazító ekét, új fűkaszákat, s most legutóbb egy répakiemelőt. amely le is fejeli a cukorrépát. A sok gépből persze — a kombájnok és cséplőgépek kivételével — egyet sem látni az udvaron. Mind szerte van a hatalmas határban, amelyből három község kilenc termelőszövetkezete több mint 16 ezer hold szántóval tartozik a gépállomáshoz. — Tavaly egész évi tervünk 20 ezer normálhold volt, — az idén már 50 ezer és csak az őszi i idényben 27 ezer holdnyi munka vár ránk. De megbirkózunk vele, hiszen a tavaszi és nyári tervet is száz százalékon telül teljesítettük. £ lénk is az élet a nagy *" gépállomási körzetben. Négy cséplőgéppel babot, lucerna- s muharmagot vetetnek. Valamennyi termelőszövetkezetben elvetették az őszi keveréket, most járnak a vetőgépek az árpa- és rozsföldeken. Ezen az, őszön 5700 hold kalászost kell elvetniük ezeknek a gépeknek a közös gazdaságokban. A traktorosokon nem mú“ lik: 10 gép több hete kettős műszakban dolgozik s most a belorusz gépeket is erre állították át. Munkában van a két burgonyaszedő, a járvasiló- zók s az új répaszedő kombájn is. S ha majd a nagy színek megtelnek a dolgukat becsülettel elvégzett gépek sokaságával, — már mind a kilenc termelőszövetkezeti gazdaságban csűr alatt lesz az idei gazdag termés s zölden bokrosodik a jövő évi kenyérnek való ... Öléves kezségleilesztési terv Dávodon A Uözségfejlcsztés sokrétű feladatának megoldásához sok segítséget nyújt a Dávodi Községi Tanácsnak Forgó Géza vezetésével a községfejlesztési állandó bizottság. Múlt heti ülésükön megvitatták a második ötéves terv során megvalósítandó köz- ségfcjlesztési feladatokat, s ezekről tervet készítettek. Közel négy millió forint beruházást javasol az állandó bizottság az elkövetkezendő öt év során Dávod fejlesztésére. Ebből az összegből törpevízművet, szélesvásznú mozit, orvosi lakást, járdákat építenek, bővítik a könyvtárat, a fürdőt, a napközi otthont, társadalmi ösztöndíjat létesítenek, MOLNÁR JÁNOS Tíz hónap alatt 200 000 forintot kölcsönzött a jászszentlászlói takarékszövetkezet A két évvel ezelőtt megalakított takarékszövetkezetnek az induláskor 96 tagja volt, és 100 000 forint alaptőkével rendelkezett. A kis szövetkezet azóta nagy népszerűségre tett szert. Taglétszáma több mint megkétszereződött, betétállománya pedig csaknem háromszorosára emelkedett. Tagjai különösen azért kedvelik, mert nagyobb kiadások alkalmával (állatvásárlás, tatarozás, televízió, mosógép-vásárlás) jelentős segítségükre van kölcsönök folyósításával. A takarékszövetkezet 221 tagja közül eddig 199-nek juttatott kisebb-nagydob kölcsönösszeget. Mezei István: II. Emberek Hazaérkezésem óta többen megkérdezték tőlem, mi tetszett a római utamon a legjobban? A válaszom minden esetben egyértelmű volt: az emberek. Egy sor olyan emberrel ismerkedtem meg rövid ottlétem alatt, akik kellemessé tették római napjaimat, s akik' közü! most néhányat bemutatok önöknek. Bemardó urat római tartózkodásom első délutánján ismer: tem meg egy villamoson. C szólított' meg, idegencsengés:' magyarsággal. Amikor megtud ta, hogy magyar turista és nen 1956-os disszidens vagyok, na gyón barátságos beszélgetésbe kezdett velem és társaságommal Elmondta, mégpedig széles olaszos taglejtéssel, hogy ő fiumei születésű, azért tud magyarul. A , két világháború között járt Magyarországon. Egyébként Milánóban lakik, egy festékgyár tisztviselője, most Rómában egy ügyben képviseli a vállalatát. Ettől kezdve Bernardo úr minden szabad idejében velünk volt. Kalauzolt Róma antik és új nevezetességei között, segített kiigazodni a város tekervényes utcáin. Tőle tanultuk meg, hogy minden üzletben alkudni kell, hogy a kereskedő minden árújáért dupla összeget kér, s hogy a felét sem szabad érte adni. Csodálkozott, amikor elmondtuk, hogy nálunk mindennek szabott ára van, hogy nálunk Ennek az ismeretségnek azért örültem nagyon, mert rajta keresztül tájékozódhattam az olasz munkáséletről, a megélhetési lehetőségről, a keresetről stb. A beszélgetésünk elég vontatottan indult. Nem mintha bizalmatlan lett volna velem szemben, hanem folyton ő tett fel nekem kérdéseket a magyarországi viszonyokról, hogyan élnek és keresnek a magyar munkások, igaz-e, hogy a gyárakban vállalatokban, olcsón és mégis jó minőségű kosztot kapnak a munkások? Csóválta a fejét, Mmmzss&mmL MB A Foro Romano romjai, háttérben a Titus-diadalívvel. én kérdezhettem, akkor bizony sűrűn hangzott el a jóízű olasz káromkodás, amely semmiképpen sem tűri el a nyomdafestéket. Nem éppen dicsérő jelzőket használt a kormány politikájára, amely egyedüli okozója az olasz munkások, kisemberek nehéz és állandóan romló életszínvonalának. Nagy a drágaság, — ezt egyébként én is tapasztaltam, — és a keresetek bizony ezekhez az árakhoz képest alacsonyak. Nizzola barátom havonta 40 000 lírát keres, ami nagyjából 2000 forintnak felel meg. Felesége nem dolgozik, két iskolás gyermeke van. Ebből az összegből bizony csak a legszűkösebben tud megélni, sok-sok lemondással. Húst, például hetenként egy, legfeljebb két alkalommal. esznek, mint mondja, az egész család 30—40 dekányit. Hát ez bizony nem sok! Ahogy Giuseppe Nizzola mondja, a munkások és a kistisztviselők általában így élnek. Viszont a gazdagok olyan jól, mint még sohasem, ö magyarázza nekem, mintha én nem tudnám, hogy ahol sok a szegény ember, ott a gazdagok jólétben tobzódnak. Csak hosszas beszélgetés után értette meg, mit jelent az, hogy Magyarországon nincsen gyáros, meg milliomos, ' hogy nálunk munkáshatalom van és nincs munkanélküliség... (Folytatjuk.) \ amikor elmondtam, hogy valóban így van ez, hogy egyre inkább javul nálunk a munkások életviszonya, munkakörülményei, keresete. Azután amikor az- áru nem alku tárgya. Nem értette... Giuseppe Nizzolát a termini pályaudvar rakodómunkását Bernardo úr mutatta be nekem.
