Petőfi Népe, 1960. szeptember (15. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-21 / 223. szám

1960. szeptember 21, szerda' S. oktal Megszűnik a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat szezonjellege Keresett exportcikk a pecsenyekacsa, liba és a libamái Az első tapasztalatok Munkában az új pecsenyekacsa- és libatisztító szalag. MEGYESZERTE a tervezett ütemben folynak a KlSZ-veze- tőség- és küldöttválasztások. Eddig mintegy száz alapszerve­zetben zajlottak le az ünnepi taggyűlések. Az első taggyűlések tapasz­talatai azt mutatják, hogy a KISZ-vezetőségek a pártszer­vezetek segítségével alaposan felkészültek az ifjúsági szövet­ség életének eme fontos ese­ményére. A gyűlések iránt min­denhol igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A KISZ-tagok csaknem kivétel nélkül meg­jelentek, s ott voltak a helyi tömegszervezetek, a tanács és a párt vezetői is. A beszámolók a legtöbb he­lyen a kongresszus irányelvei­nek tükrében elemezték a KISZ-szervezet tevékenységét, örvendetes, hogy a vezetőségek számot adtak a KlSZ-kongresz- szus tiszteletére indított mun­kaversenyről, a szocialista címért küzdő ifjúsági brigádok szervezéséről, a fiatalok társa­dalmi munkájáról, a termelés­ben való helytállásáról, kultu­rális és sporttevékenységéről. AZ ELŐADÁSOKAT minden­hol élénk vita követte. A gyű­lések iránti érdeklődést mutat­ja, hogy a rendezvényeken a jelen levők 25—30 százaléka szólalt fel és igen sok javaslat­tal járult hozzá a tanácsko­zás sikeréhez, a KÍSZ munká­jának megjavításához. A Kecs­keméti Malomgépgyárban Ki­rály János KISZ-tag javasla­tára a taggyűlés elhatározta, hogy a munka termelékenysé­gének növelése céljából égy vashajlító gépet szerkesztenek társadalmi munkában. Ugyan­ebben az üzemben Fehér László indítványára szakmai tanulókör és „Kérdezz — felelek”-esték rendezését is elhatározta az ér­tekezlet. A tiszabögi Tiszagyön- gye Tsz kiszistái arra vállalkoz­tak, hogy egy munkaszüneti na­pon valamennyien részt vesz­nek a szüretelésben. Azt is el­határozták, hogy az őszi mező- gazdasági munkákra az üze­mektől, vállalatoktól is több fiatalt visszahívnak a termelő- szövetkezetbe. A TAGGYŰLÉSEKEN meg­vitatták a fiatalok nevelésének kérdéseit és a KISZ-oktatás helyzetét is. Kecskeméten a Vendéglátóipari Vállalat KISZ- szervezetének valamennyi tagja részt vesz az oktatásban a po— litikai kör, valamint a párt ál­tal szervezett időszerű kérdések tanfolyamának foglalkozásain.. Igen körültekintően vizsgál­ták meg a kulturális és sport-' rendezvények lehetőségeit is., Kevés kivétellel valamennyi* KISZ-szervezet határozatba fog-., la 11a labdarúgó- vagy röplabda­csapat megszervezését, asztali- tenisz-, sakkverseny lebonyolí­tását, ének- és színjátszó cso­port alakítását. Bár az első taggyűlések alap­jában véve jól sikerültek, né­hány fogyatékosság is felszínre került. Szinte általános az & jelenség, hogy a taggyűlés c-’s : a KISZ-tagok munkájával tö­rődött és nem foglalkozol:: -t KISZ-en kívüli fiatalok nevelé­sével, mozgósításával. Az ter­mészetesen helyes, hogy a ma­guk tevékenységét alaposan megvizsgálták, figyelmük az-'; - ban nem szűkülhet le kizárólag saját körükre. A TAGGYŰLÉSEK beszámo­lóinak egy része további hiá­nyosságokat is tartalmazott. Az előadás néhány helyen csupán a különböző rendezvények fel­sorolására szorítkozott. A vezetőség- és küldöttvá­lasztó taggyűlések zöme csak ezután kerül megrendezésre. Ha a KISZ-bizottságck és a pártszervezetek idejekorán ösz- szegezik az első taggyűlések ta­pasztalatait, az így levont ta­nulságok még inkább elősegítik a későbbiek sikerét. N. J. Megjeleni az Albán Munkapárt dokumentumgyűjteményének első kötete Albániában megjelent az Al­bán Munkapárt összes fontos dokumentumait tartalmazó gyűj_ teményes mű első kötete. Ez a gyűjtemény magában foglalja a párt határozatait és közlemé­nyeit 1941. évi alapításától az 1948-ban tartott első pártkong­resszusig. kifizető, ugyanakkor a gyár dolgozói is jól járnak, mert a szakmába vágó munkával töb­bet keresnek, mint a vállalat tu­lajdonképpeni profiljától^ eléggé távoli gyümölcsfeldolgozással. Rá egy évre már 10 ezer pe- ícsenyelibát (5 vagon) és 40 ezer pecsenyekacsát (13 vagon) dol­gozott fel a vállalat, s szállított a* külföldi piacokra, Bécsbe,, JNtyugat-Németországba és Fran-; ciaországba. Ezek az új export-; Cikkek jó piacra találtak. A TERIMPEX Külkereskedelmi! Vállalat igazgatója pedig gyak­ran biztatta a gyár vezetőit:; többet, még többet..: A biztatásra a gyár vezetői (felkeresték a Baromfiipari Me-: Kőgazdasági Vállalat igazgatóját, Homics Károly elvtársat, aki szerződést kötött a vállalattal. Ezt tette több megyénkben tsz, többek között a kiskunfélegy­házi Vörös Csillag, a kunpeszéri Parasztbecsület, stb. A társas gazdaságok segítségével a gyár 3,959-ben már 300 ezer pecsenye­II Hold felületét tufa borítja ; 1 Az összes földi kőzetfajták: közül csupán a tufa és a vul­kanikus hamu felel meg azon kőzeteknek, amelyek a Hold fe­lületét borítják — állapította meg Nyikolaj Barabasov ukrán akadémikus. A vezetése alatt álló Harkovi Csillagvizsgáló intézet munka­társai megvizsgálták azon földi kőzetfajtákat, amelyeknek je - lenléte a Holdon a legvalószí­nűbb. E kőzeteket légüres tér­ben protonokkal bombázták és ultraibolya-sugarak befolyásá­nak vetették alá. E vizsgálatok alapján Baraba­sov professzor és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold felülete olyan erősen felaprózott, tufaszerű kőzet­szemcsékből áll, amelyeknek át­mérője 1—3 mm között ingado­zik. Iskolakezdés előtt Is, de azóta különösen sok olyan szülő ke­resi fel a különböző szerveket, — így szerkeszetőségünket is — panaszával: akiknek gyermekét nem vették fel az iskola napkö­zi otthonába, pedig ő, — a szülő — elfoglaltsága, munkája miatt nem tud gyermekével otthon megfelelően foglalkozni, s a gyermeknek különben is hasz­nos volna a közösségi nevelés. Sült galamb nincs, s ha volna is — késne ! Panaszukban tehát nemcsak a szülők — szinte anyagiakban is lemérhető — napi gondja, időbeosztási problémája jut ki­fejezésre, hanem ezen túl az az egészséges törekvés, hogy az otthoni, szűkebbkörű családi ne­velést társadalmi, közösségi neveléssel egészítsék ki. A pa­nasz tehát értSető, jogos és or- voslandó! Nem könnyű azonban az or­voslás módjának kidolgozása. Kecskeméten 340, Kiskunhala­son pedig 200 jelentkezett gye­reket nem tudtak felvenni az iskolai napközikbe, azon egysze­rű oknál fo|jva, hogy nincsen elég hely azokban. Így van ez a megye többi városaiban is kisebb-nagyóbb mértékben, s mivel általános jelenségről van szó, érdemes róla alaposabban megemlékezni. Mindezt a gondot a társadal­mi szervek is érzik. — éppen a hozzájuk érkezett panaszokból is — s a közelmúltban a Bács- Kisikun megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság kezdeményezésére össze is jöttek azok vezetői. Szervezzünk közösen iskolai napközi otthonokat! Kérjük az olvasó véleményét hogy közösen találjanak meg­oldást az égető kérdésre. Azt már a tanácskozás elején leszögezték, hogy állami erőből, beruházási alapokból nem lehet „átcsoportosítani” megfelelő összegeket e célra, ezt nem vár­hatjuk, s ha várnánk is rá, — máris sokat késnénk a megol­dással. Maguknak a szülőknek, tehát az egész társadalomnak kell gyors megoldást találni. Ahol megoldották Milyen lehetőségek vannak erre? — Sokfélék és a kérdést teljesen megoldók. Már az első tapasztalatok is ezt mutatják. Kecskeméten például a rendőr­kapitányság dolgozói belügymi­niszteri engedéllyel saját maguk fogadtak gyermekeik mellé két pedagógust, akik a 28 iskolás­gyermek délutáni munkája, já­téka fölött felügyeletet gyako­rolnak, egyszóval, akik „vezetik a napközit”. Egy-egy szülő 40— 50 forinttal járul hozzá a pedar gógusok fizetéséhez, akiket a szülői munkaközösség alkalmaz, — szerződéses munkaviszony­nyal. Nem gond a helyiség sem, — a rendőrség szorított helyet ideiglenesen a gyerekeknek. Szintén Kecskeméten a IV. ke­rületi pártszervezet is felaján­lotta helyiségeit ideiglenes nap­közi otthon céljára, a ZIM pe­dig a volt gyufagyár helyiségé­ben hajlandó segíteni a napközi otthon felállításában. Sorolhat­nánk azonban a többi gyár és vállalat önkéntes segítségét is: a konzervgyár, az építőipari vállalat, s maga a ZIM is ebéd­del járul hozzá a közös gondok megoldásához. Este klub, nappal — napközi Ezt a társadalmi mozgalmat lehetne, — sőt szükséges is szé­lesíteni! A szervező, irányító munkát minden iskola szülői munkaközössége kezébe vévén, a repülőtér-környékiek a rend­őrszülőkhöz hasonlóan alapít­hatnák meg napközijüket, a többi iskola szülői munkaközös­sége pedig különböző művelődé­si otthonokat vehetne igénybe e célra ideiglenes jelleggel és csupán nappalra. Ez egyáltalán nem akadályozná meg a műve­lődési otthon rendeltetésszerű munkáját, hiszen a Német De­mokratikus Köztársaságban — kintjárt kecskemétiek hozták a hírt — egyenesen úgy tervezik a kisebb városok művelődési otthonait, hogy nappalra nap­közi otthonokká legyenek ala­kíthatók. Megoldást jelentene ez, — de akadályát egynémely helyen egyelőre az ügy fontossága és súlyossága iránti értetlenség jelenti. A kecskeméti vasútállo­más például hallandó ugyan átengedni helyiségét erre a cél­ra „időről -időre”, de — sóhaj­tanak fel, — „hol tartjuk akkor megbeszéléseinket napközben?” A megyei postahivatal is erre hivatkozik már két hét óta, — mióta már három iskola igazga­tója könyörög klubhelyiségük­ért, — de itt alaposan kilóg a lóláb. E klubhelyiségben ugyan­is szinte söntés-szerűen mérik a bort, értekezleteknek pedig csak nagyritkán van híre-ham- va. Határidő: október 1!! Jelen cikkünknek nem lehet célja, hogy e bonyolult szerve­ző-munkára — melyet a napkö­ziből „kimaradt” 340 kecskemé­ti iskolás elhelyezése érdekében kell végezni — vállalkozzon, vagy akár arra csak minden részlegében is megoldást nyújt­son. Célunk viszont az. hogy a társadalmi szervezetek vezetői­nek fent említett tanácskozása alapján felvillantsuk mindazt a lehetőséget, — amellyel a szü­lők vállalataikkal, azok szak- szervezeti bizottságaival, az egész társadalommal karöltve — képesek már október elsejére teljes mértékben dűlőre vinni ezt az ügyet, s elhárítani előle minden, — szűkkeblű érdekből fakadó — gátat. Szerkesztőségünk még azzal is segítséget tud nyújtani, hogy lapunk hasábjain helyet ad azoknak az észrevételeknek, ja­vaslatoknak, amelyek — szerte a megyéből — érkezhetnek az iskolai napközi otthonok társa­dalmi szervezésére. E javasla­tokat érdeklődéssel várjuk, s már előre is üdvözöljük. í—np—.) , Hogy ne széledjenek szét a törzsgárda tagjai, az elmúlt évek nyári hónapjaiban gyümölcs­csomagolással és bérmunkával foglalkoztatták az üzem mun­kásait. Ezt az időszakot nevez­ték uborkaszezonnak. Azért csak nevezték, mert a szezon-jelleg megszűnőben van. A változás 1957-ben következett be. A gyár vezetői sokat gondol­koztak, vitatkoztak azon, hogyan lehetne a nyári időszakban is szakmába vágó munkával fog­lalkoztatni a törzsgárdát. A megoldáshoz vezető gondolat Töreki Vince igazgató fejében született meg. Azt javasolta: tenyésztessünk pecsenyekacsát, libát. Ez keresett cikk külföl­dön. A javalatot a tettek soka­sága követte. Megindult a szer­ződéskötés. Kezdetben mind a vállalat dolgozói, mind a szer­ződést vállaló parasztok idegen­kedve fogadták az új kezdemé­nyezést. Az állam helyes árpoli­tikája azonban megérttette a dolgozó parasztokkal, hogy a pe­csenyekacsa, liba tenyésztése Az új libabontő, a csirkebontó és zsigerelő üzemrész tervét vitatják meg a gyár vezetői. A képen az igazgató — fehér köpeny­ben — mellette dr. Nánási Erzsébet állatorvos, szembe vele Sebes­tyén János gépészmérnök, műszaki osztályvezető és Bánki István áruforgalmi osztályvezető. kacsát — hét és félszer többet mint 1958-bart — és 20 ezer pe­csenyelibát dolgozott fel, s ennék 80 százalékát exportálta. becslesek szerint ez evben 400 mázsa libamájat szállít külföldi megrendelőinek a gyár. Közben elkészült az új, kor­szerű, modem pecsenyekacsa­feldolgozó szalag. Segítségével egy műszakban 4 ezer kacsát le­het feldolgozni. Az igazgató újí­tásának alkalmazásával pedig 50 százalékkal csökkentették az utántisztítási költséget azáltal, hogy importanyag helyett olcsó, hazai anyagokat használnak fel. Befejezésül nézzük meg, mivel biztat az 1960-as és az ezt köve­tő esztendő? A tervek szerint az idén 400 ezer pecsenyekacsát — száz­ezerrel többet mint tavaly — és 25 ezer pecsenyelibát dolgoz fel a gyár. Jövőre 30 ezer pe­csenyelibára és 500 ezer pecse­nyekacsára kötnek szerződést. Ez azt jelenti, hogy 1961 végére megszűnik a gyár idényjellege. Nagy része van ebben a lehető­ségeket jól felhasználó vezetők­nek, s mindazoknak, akik ezt a kezdeményezést segítették, s ezzel hozzájárultak a népgazda­ság erősítéséhez, a törzsgárda foglalkoztatásához, — ami ezzel együttjár, életszínvonaluk eme­léséhez. (venesz) A libáról „két bőrt húzott le” a vállalat. Külön értékesítették a húsát, s külön a máját. Míg 1958-ban 138 mázsa, addig 1959- ben 251 mázsa libamáj került a külföldi piacokra. Az előzetes

Next

/
Thumbnails
Contents