Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-03 / 182. szám

4. oldal

1960. augusztus 8, szerda

KALOCSAI MOZAIK

lEOltr JHAíSZlNOS TA.iS'I'OnL’K'Ä.M:

Jlaizotni tan útnak a

— Ez igaz lenne? — kérdezr Á KALOCSÁN működő zenei általános iskola búcsút mond egykori társának, a leánygimnáziumnak. Másik épületbe költözik, mégpedig a volt óvónőképzőbe, ahol megfelelő hely áll e közkedvelt iskolatípus továbbfejlesztésére. Az áttelepítéssel kapcsolatban bizonyos átcsoportosítások válnak lehetővé, melyeknek eredményeképpen egy 60 férőhelyes bölcsödé alakul az Iszkra Termelőszövetkezet volt központi irodaházában, a leány- gimnázium B) épületében pedig

90 férőhelyes óvodát nyitnak.

*

Nagyobb szabású tatarozási munkálatok folynak a kalocsai fiú-kollégiumban, melynek nevelési eredményeit jól ismerik megyeszerte. 360 ezer forintot költenek az épület korszerűsítésére. Ugyancsak nagy összeget fordítanak a központi leány iskola tatarozására is. Az épület udvar felöli frontján 120 ezer forintos munkálatok kezdődtek. Megindult a körzeti iskola épületének külső tataro- sása is.

•

EDDIG NEM VOLT még Kalocsán óvodai idény-napközi otthon. Pedig ez a fajta intézmény igen megkönnyíti, különösen a mezőgazdaságban dolgozó szülők gyermeknevelési gondjait. Most 40 gyermek befogadására alkalmas napközit indítottak, melyben főleg termelőszövetkezeti parasztok gyermekei kapnak

elhelyezést. A napközi otthon a körzeti iskola épületében helyezkedett el.

*

Épül a pedagógus-üdülő a meszesi Duna-strand közelében. A pedagógusok teljesen társadalmi munkában hozzák létre az épületet, melyben tíz személy töltheti pihenőjét egyszerre. Két kétágyas és egy négyágyas szobát rendeznek be és konyha is lesz, amelyben az üdülők maguk főzhetnek. A pedagógus-üdülő épületében ebédlöhelyiséget is találnak a pihenni vágyók.

A hitek szerint a jövő esztendőben adják át rendeltetésének a társadalmi erőfeszítéssel készült épületet, melynek a berendezése is társadalmi úton jön össze.

*

MEGINDULTAK az ifjúsági sporttelep építkezései a Kossuth Lajos utcai óvónőképző kertjében. Két kézilabda-pálya, egy kosár- és röplabda-pálya, teniszpálya, atlétikai (ugró és futó) pályák tartoznak a sportkombi- náthoz.

A KISZ-tagság, valamint a közép, és általános iskolák növendékei társadalmi munkával hozzák létre a sporttelepet, melyet szeptember 1-én szeretnének átadni rendeltetésének, hogy még az őszi sportidényben használhassák az iskolák növendékei, valamint a KISZ-fiatalok. A megnyitóra atlétikai és más sportversenyeket terveznek.

hetné valaki. — Most tanulnának rajzolni a tanítók, akik rajzolni tanítják a gyerekeket?

Igen..., azaz mégsem egészen így van, mert rajzszakos pedagógusaink többsége jól rajzol, de ők ennél többet akarnak, hogy az iskolákban még többet nyújthassanak. . }

Továbbképzés. Szükséges ez, hisz a rajztanítás követelményei is emelkedtek iskoláinkban az utóbbi időben. Gál Sándor kunszentmiklósi pedagógus, szak- felügyelő az első rajzszakos továbbképzést évekkel ezelőtt Pécsett irányította, majd az ország különböző helyein hat tanfolyamot vezetett és közel 200 pedagógus került ki keze alól. Már akkor feltűnt neki, hogy megyénkből mindössze hárman vettek részt ezeken a nyári tanfolyamokon, pedig a tapasztalat azt. bizonyítja, hogy a tanfolyamon löszt vevők iskoláiban egészen megváltozott a rajztanítás, s a gyerekek rajzkészsége is egyre növekedik.

'Kiskőrösön ezek után júliusban kezdődött meg a nyári rajztanfolyam, amelyen megyénkből 31 pedagógus vesz részt. Köztük

14-en vannak, akik ezután szeretnék elkezdeni majd a rajztanítást iskoláinkban. A pedagógusok a rajzlanfolyam keretében újra megismerkednek az általános iskolák rajz-tananyagával, elsajátítják a helyes tanítás módszereit, úgyhogy közben saját maguk is ott ülnek az iskola padjaiban.

Megyénk majdnem minden részéből találtunk itt nevelőket. Halta Petronella, a mélykúti öregmajor iskolából jött, So- morjai Sándomé a kiskunfélegyházi Dózsa Termelőszövetkezet általános iskolájából, Kovács Mária Katonatelepről, Varga Ilona Kunszentmiklósról, Kiss Antal Pálmonostoráról, Boros Ilona Kecelről, dr. Balogh István Kelebiáról. Vannak olyan pedagógusok is, akik a mindennapi fárasztó utazást is vállalták, csak részt vehessenek a tanfolyamon. Balogh Sándor például Kiskunhalasról jár vonattal, Dózsa György pedig már kora reggel motorra ül Soltvadkerten, hogy időben Kiskőrösre érjen.

Mit mondanak a pedagógusok? A dunapataji Szörényi Árpádné így vélekedik:

— Nagyon hasznos ez a tanfolyam valamennyiünk számára., A felső osztályban tanítom a rajzot, s érzem: nagy szükség« van a pedagógusok továbbképzésére ezen a téren.

Valóban érdemes volt megszervezni a kiskőrösi nyári tanfolyamot. Pedagógusaink örömmel ültek az iskola padjaiba —* s amit tanultak, biztosan hasznosan tudják gyümölcsöztetni.

(márkus)

A iíafalok és a nyár

Az iskolák és a KISZ által szervezett üdülőtáborokban ezen a nyáron minden eddiginél nagyobb számban vesznek részt a fiatalok. Sokan vállaltak részt közülük a szocialista építőmunkában is. Becsületes helytállásukkal elismerést vívnak ki maguknak.

A nyári időszak kihasználásának ezek a pozitív eszközei azonban még nem terjedtek el egész ifjúságunk körében, csak eléggé szűk téren fejtik ki jótékony hatásukat. A KISZ szervezésével talán meg lehetne valósítani az ifjúság szélesebb körű társadalmi munkáját, összefogását városainkban, falvainkban. Megbecsülést hozna ez a fiatalok számára is, gyarapítaná tapasztalataikat. Az iskolareformnak is ez a célja: az élet és az iskola szoros összekapcsolása.

TÖRÖKORSZÁGI ÉJSZAKÁK

£yy ma.Qy.ai zenéiz külfMdi tmléJktaíieib&L

Áprilisban szerződött Kecskemétre a Vécsey tánczenekar. Rövid idő alatt megkedveltették magukat jó játékukkal.

Vécsey András neve nem ismeretlen az országban sem. A fiatal szakszofonos tizenhat- éves korában már kiválóan ke- aelte hangszerét és pár év mul- • va otthon érezte magát a Hegedű és a klarinét világában is. A zeneakadémia elvégzése után játszott Budapesten az Astoriában, a Budapestben és a Sa- yoyban is. Azt is kevesen tudnák róla, hogy hosszabb ideig külföldi vendégek előtt öregbítette a megyar zenészek hírnevét: Lengyelországban, Bulgáriában és Törökországban.

Élményeiről mesél most nekünk.

gatták. Isztanbulban ebben az időben vetítették a Dankó Pista életéről szóló filmet, amely hatalmas sikert aratott. Volt olyan éjszaka, hogy ötször, hatszor is el kellett játszanunk: Most van a nap lemenőben, vagy Rózsi, Rózsi, mi bajod .;.

Leányvásár a bárban

Törökországban ez a szégyen- teljes üzlet még ma is dívik. Éjszakánként valóságos leányvásárt rendeztek a bárban. Az áruba bocsátott lányok között török nőkkel nem találkoztunk — náluk szigorúak az erkölcsök ezen a téren, — német, spanyol és tengerentúli hölgyek ülték körül lenge öltözetben

a bárpultot és ha valamelyikük megtetszett egy vendégnek — csak a pincérnek kellett inteni. Pillanatokon belül ott volt a hölgy — megmondta az árát, s ha a vendégnek úgy tetszett, azonnal rendelkezésére állt. Természetesen a haszon a bártulajdonost illette meg, mert a lányok valamennyien alkalmazottai voltak;

Magyarország, Lengyelország és Bulgária után nem tudtuk megszokni a törökországi életet, valahogy úgy tűnt és olyanok voltak ezek az éjszakák — a felső párszáz dorbézolása —, mint a magyarországi 30-as évek nagyságos uraié.

Márkus János

Hiányzik a színvonalas szórakozás megteremtése is. A művelődési házak nyári programjai — néhány kivételtől eltekintve — csaknem teljesen figyelmen kívül hagyják az ifjúság szabad idejének helyes kihasználását. De másutt se találnak szórakozást a fiatalok szervezett formában, hiszen a színházak, mint köztudomású, nyári szünetet tartanak, a mozik pedig alig mutatnak be néhány olyan filmet, amely valóban közel áll az ifjúsághoz, az ő életével, problémáival foglalkozik.

Ifjúságunk egy része joggal hiányolja ezt, hiszen az igények erősek és mindenképpen helytállóak. Ha nem elégítik ki őket, akkor a fiatalok kevéssé öntudatos rétegei másutt keresnek idejük lekötésére utakat és módokat. Ilyen kóros tünet a „gyász- ingesek” járványos elterjedése.

Szerencsére, ha elterjedt is ez a jelenség, mégsem általános. Ifjúságunk túlnyomó többsége az adott lehetőségek között a nyári szabadságát a következő iskolai évre való erőgyűjtéssel, hasznos munkával és pihenéssel tölti.

A művelődési házaknak azonban jóval több támogatást kellene nyújtaniok abban, hogy a fiatalok a hátralevő szünidő heteiben igényeikhez igazodó szórakoztató műsorokat, össze- jöveteli lehetőségeket kapjanak, s akik az ilyen iránt érdeklődnek, ismeretterjesztő előadásokat hallgathassanak kívánságuknak és érdeklődési körüknek megfelelően.

Nahay István Kiskunhalas

Dankó Pista nótái

Legtöbb időt Törökországban töltöttem, 1959. májusától. Lengyelország és Bulgária után nehéz volt megszoknunk a török- országi élet sajátosságait, az állandó hajszát, a tarka életet, •« a dorbézoló éjszakákat.

Egy isztanbuli bárban játszott héttagú zenekarunk. Olyan sztriptíz-jellegű bár volt, nem hiányozhattak a vetkőző- számok sem. Egyszerű török emberek nem látogatták, sőt nem ás látogathatták ezt a bárt, mert a tulajdonos, — egy dúsgazdag török — olyan magas árakat szabott, hogy az a munkás előtt elérhetetlennek számított. Pár napi ott-tarózkodá- sunk alatt világos képet alkothattunk erről.

Egy török munkásnak a bárban egy üveg pezsgőért legalább ötnapi fizetését kellett volna otthagynia, nem is beszélve még a borsos belépőről.

Gyárosok, bankárok, kereskedők és külföldiek találkozó- helye volt ez a bár. Náluk nem számított a pénz, s nem hagytak nyomot rajtuk az átdorbé- zolt éjszakák, mert nappal semmit sem csináltak.

Nagy híre van a magyar zenészeknek és zeneszerzőknek Törökországban. — Kedvelték tánczenénket, komolyabb számokat is kértek, de legszívesebben Dankó Pista nótáit hallGYÓNI LAJOS:

(2.)

Jól kivehetők a lent elhúzódó erdőik és mezők változatos sávjai, máskor a gép alatt csak egy sűrű felhőréteget láttunk, fölöttünk pedig ragyogóan sütött a nap.

Mint érdekességet említem meg, hogy Moszkváig együtt utaztunk a magyar labdarúgók B ■ válogatottjával. A ferihegyi repülőtéren valaki — valószínűleg egy sportvezető lehetett — búcsúzva a sportolóktól, többek között a következőket mondta: (Elnézést kérek, nem hallgatóztam, csak éppen arra mentem.) „Az sem baj, fiúk, ha mind a négy mérkőzést (már mint az egy szovjet és három kínait) is megnyeritek, legalább lesz egy kis dohány.”

A kedves sportvezető barátunk valószínűleg nem arra gondolt, hogy derék labdarúgóink hazatérve egy néhány doboz Kossuth vagy Terv szivarkát kapnak. Ügy gondolom,

pénzről volt itt szó. De — mint tudjuk — a négy mérkőzésen döntetlen, sőt vereség is született. Nem tudom, hát mennyi lett a „dohány”? Azt azonban tudom, hogy válogatott sportolóink elé nem ártana a küzdő szellem és lelkesedés fokozása érdekében magasabb erkölcsi célkitűzéseket állítani.

Ne kalandozzunk azonban el megint, hanem térjünk vissza Pekingbe.

Repüiőútunk tehát igen kellemes volt, mégis, egy ilyen marathoni repülés után eléggé fáradtan szálltunk ki gépünkből és jó nagyokat szippantottunk az ősszel legkellemesebb pekingi levegőből. Csodálkozva, megllletődötten néztük egymást és a repülőtér épületét, a kinai írásjeleket. Igen: most már teljesen hihető és biztos, hogy kínai földön vagyok. Egy régi-régi álmom tehát valóra vált.

Katonai díszszemle Pekingben 1959. október 1-én.

Kínai

Itt vagyunk hát Kínában, mégpedig világhírű fővárosában, Pekingben. Igaz, hogv még csak a repülőtéren, de innen már nincs messze a főváros.

tünk és a kölcsönös bemutatkozás után megittuk az első csésze kínai teát. Kínai tartózkodásunk alatt, bárhol is voltunk, a tea sosem hiányzott asztalunkról. A kínai teáról tudni kell, hogy igen finom az íze és kellemes az Illata. Cukor nékül isszák a kínaiak, így ittuk természetesen mi is. Megfigyeltük, hogy vendéglátóink főleg teát fogyasztanak. Isznak kevés vizet is, de azt is csak forralás után.

A repülőtérről a városba mentünk. A közel 30 km-cs út mindkét oldalán szépen megművelt földeket láttunk. A földeken

Igen sok ember szorgoskodott azzal a hangya szorgalommal mellyel a későbbiek folyamán r lépten-nyomon találkozunk.

Beérve a városba, már érez hető volt a nagy ünnepre vak készülődés. Zászlókat, felírató kát raktak ki és mindenfel csinosították az utcákat, tereket házakat. Rögtön szembetűnt rengeteg ember és gyermek. Pe king hatalmas város és közel millió a lakosa.

Jó ideig utaztunk a városbar míg a szállodánkba értünk. Els utunk alkalmával alig győzter kapkodni a fejem a sok érdekes ség láttán. (Folytatjuk)

földön

A kínai elvtársak igen kedvesen fogadtak, a kis úttörők virágcsokrokkal halmoztak el bennünket. A repülőtér egyik szobájában kicsit megpihen-