Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

96 Egy rókáról két bőrt... A csőkutas öntözés eredményei a kecskeméti Vörös Csillag Tsz-ben Á kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezetben naponta több mint 10 mázsa uborkát visznek piacra arról a nyolc hold területről, amelyen ebben az évben a júniusban letakarí­tott őszi takarmánykeveréket termesztették. Ugyancsak má­sodnövényként július elején há­rom holdon céklarépát vetettek, amely már szépen sorol, 19-én pedig 20 holdon megkezd- , ték tarló után a takar- : mánykáposzta palántázását. Az »egy rókáról két bőrt«, vagyis ugyanarról a területről egy esztendőben két fajta nö­vény termését »leszedni« bajo­san sikerülne a termelőszövet­kezetnek, ha az elmúlt év de­cemberében nem kezdeménye­zett volna merészen a vezető­ség. A csőkutas öntözés egyre nagyobb sikereiről hallván, s az új öntözési mód tanulmá­nyozása után elhatározták a Vörös Csil­lagban, hogy furatnak 100 hold öntözésre alkalmas csőkutakat. Igen ám, de »kívülről« leg­alább annyi lebeszélője akadt tervüknek, mint amennyi párt­fogója. Bátorító szóval melléjük állt azonban a városi pártbizottság és a tanács is, s most már csak a terv végrehajtása maradt hátra. Nem akadt áronban egyetlen 6zerv, vállalat sem, amelyik megfúrta volna a kutakat. Akadt viszont nem egy olyan tsz-gazda, aki egyéni korában maga is ásott kutat, s a gazda­ság kovácsműhelyének meste­rei is azt mondották: nem olyan ördöngős dolog megfabrikálni a kútfúró berendezést És saját erőből, saját embe­reivel májusra tíz csőkutat fú- ratott a Vörös Csillag. Igaz, nem a Duna menti te­rületek csőkutjainak a vizbő- ségével rendelkezik egyik sem, de percenként 250—300 liter vizet belőlük is ki lehet szi­vattyúzni. S ez nem lebecsü­lendő menyiség. Nem »éppen hogy több a semminél«, hanem elegendő ahhoz, hogy a gazdaság 20—20 holdon a kukoricát és siló- kukoricát, 40 holdon a nap­raforgót és csalamádét, va­lamint az említett másod­növényeket öntözze, A csőkutak máris bebizonyí­tották hasznosságukat, mert amíg a belőlük öntözött kuko­ricák szépen fejlődnek, a víz­hez nem jutottak siralmasan »furulyáznak«. S a tarlóba ve­tett uborkáért 6—8 ezer forint­tal lesz több a bevétel, mint öntözés nélkül lett volna. Az itt működő csőkút fúrási költsége tehát fölösen megtérült. A szövetkezet már a saját maga házatáján felismerve a csőkutas öntözés jelentőségét, Bereczky Sándor mezőgazdasá­gi mérnököt semmi mással, csak a mesterséges eső »csiná- lásával« foglalkoztatja, s kísér­letképpen a kalocsai Kútfúró Vállalattal megfúratta a tizenegyedik, 34 méter mély csőkutat is, amely 280 liter vizet ad percenként. Elhatározták a Vörös Csillag­ban azt is, hogy jövőre még 300 hold öntözésére fúrnak csőkutakat, — hogy minél pom- pásabb bőrt húzhassanak le a »rókáról«, s lehetőleg kétszer egy esztendőben. T. I. Rendeletek A magyar forradalmi munkás- paraszt kormány határozatot ho­zott az egyetemet, főiskolát vagy mezőgazdasági akadémiát végző mezőgazdasági szakemberek nagyüzemi gyakorlatáról. Esze­rint az Agrártudományi Egye­tem, a Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, valamint a mezőgazda- sági akadémiák nappali tagoza­tát végző mezőgazdasági szak­embert vállalatok, egyéb állami gazdálkodó szervek és állami költségvetési szervek, valamint szövetkezeteik, szövetkezeti vál­lalatok és szervek csak akkor alkalmazhatnak, ha a szakem­ber állami, kísérleti, tan-, ille­tőleg . célgazdaságban, gépállo­máson, vagy mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben legalább két évi mezőgazdasági nagyüzemi gyakorlatot szerzett. A gyakor­lat megszerzése érdekében a végző hallgatóknak nagyüze­mekben való elhelyezkedését a Hétszázöfvenháromezer forint szövetkezeti alap Gyarapodik a bajai 17/ Elet Halászati Termelőszövetkezet A BAJA környéki halászok a felszabadulás adta lehető­ségekkel élve már 1944. decem­berében halászati szövetkezetbe tömörültek. 1945-től 1952 júliu­sáig mint bérlő szövetkezet mű­ködött Baja és Vidéke Halásza­ti Szövetkezet néven. Termelé­se átlagosan 700 mázsa volt. A halászati termelőszövetke­zetté való átalakulás a fejlődés széles lehetőségeit nyitotta meg. A termelés 1500—1600 mázsára nőtt. Korszerű, nagyüzemi gaz­dálkodás kezdődhetett. A szö­vetkezet halárusító helyet nyi­tott Baján, Dunaszekcsőn és Bátán. Halászcsárda melléküze­met Baján s ugyanitt gyöngy- gombgyártó segédüzemágat ál­lított fel. A szövetkezet kialakított ügy­viteli és könyvelési módját a Román Népköztársaság halá­szati szövetkezeteinél is beve­zették. A szövetkezet komoly összegeket fordított a tudomá­nyos kutatások támogatására (haljelölések, halvonulások pró­bahalászatai, biológiai vizsgála­tok, stb.). MINDENNÉL jobban beszélnek a szövetkezet zárszámadásai­nak eredményszámai. 1952. évi zárszámadás: 81 tag, munka­egység-részesedés 717 000 forint, egy munkaegység értéke 60 fo­rint, fel nem osztható szövet­kezeti alap 106 000 forint. 1959. évi zárszámadás: 88 tag, fogott halérték 1 443 000 forint, munkaegység-részesedés 1 265 000 forint; egy munkaegység értéke 60 forint, a fel nem osztható szövetkezeti alap 753 000 fo­rint lett. Az állóeszközök érté­ke évről-évre növekedett: 1956- ban 693 000 forint, 1957-ben 780 000, 1958-ban 909 000, 1959- ben pedig 1 265 000 forint. A SZÖVETKEZET a Sió-to­rok alatti 1494 folyami kilomé­tertől Mohács város határáig 1452 km, összesen 7200 hold vízterületen halászik. 1959. augusztusában Baján rendezték meg a halászati szö­vetkezetnek 15 éves fennállá­sa alkalmából az első országos ünnepséget. A HTSZ elnöke »Kiváló szövetkezeti tag« ki­tüntetésben részesült, többen oklevelet kaptak. A tervezettnél több termett A tataházi Petőfi Termelőszövetkezetben javában folyik a cséplés. A 11 éves termelőszövetkezetnek a Bácsalmási Gép­állomás dolgozói sok segítséget adtak. Ennek köszönhető, hogy az aratást kellő időben befejezték. A tagság nagyrésze azóta a másodvetést, illetve a növényápolást végzi. A szőlőt ötször per­metezték. Jól fizettek az idén a kalászosok a tataházi Petőfi Tsz-ben, árpából és búzából a tervezett mennyiségen felül termett. Ár­pából előleget osztanak, búzából pedig a tagok évi kenyér­szükségletét biztosítják. A becslések szerint az állam iránti kö­telezettség teljesítése, után bőven jut még gabona a szabad áron történő eladásra is. S. L. levelező Hogyan takarmányozzuk a szarvasmarhát? A Petőfi Népe július 7-i számában megjelent „Nagyobb gondot a szarvasmarha védel­mére” című cikkemben utaltam rá: a takarmányellátás szem­pontjából is fontos, hogy a szarvasmarha tegye ki az állat- állomány 50—60 százalékát. A szarvasmarha ugyanis az az állat, amelyet az egységnyi te­rületeken igen nagy mennyiség­ben termelhető takarmányokkal lehet etetni. A szarvasmarhát jól kezelt legelőn hat hónapon keresztül — kevés pótlással — igen olcsón el lehet tartani. A szarvasmarha tűri a szabad­tartást, s az ilyen istállózások bevezetése, a gépesítés fejlesz­tése útján gondozási költségei jelentékenyen lecsökkenthetők, ami által a felnevelési költség, tehát a növendékek önköltségi ára is alacsonyabbá válik. A tehenek takarmányozása tíz liter tej hozamig ma már abrakolás nélkül is elérhető a silókukorica, az őszi takarmány- keverékek és a pillangósok ete­tése révén. Ezenkívül a takar­mányrépa, a cukorrépa mellék- termékei, a takarmánykáposzta, a szudáni fű. a rét és legelő mind a nagy tömeget adó, illet­ve az olcsó takarmányokhoz tar­tozik. Ide iktatok néhány számot an­nak szemléltetésére, hogy az or­szág különböző vidékein a fen­tebb említett takarmányok kö­zül a legjelentősebbekből milyen silókukorica 6szi takarmánnyal mennyiségű — keményítő- és fehérjeértékben kifejezett — tápanyagot lehet a kukoricával, vagy az őszi árpával szemben egy kát. holdon termeszteni, lucerna kukorica őszi árpa Egy 550 kilogrammos tehénnek az életfenntartásra és napi tíz liter tej termelésére na­ponta mintegy 5,5 kg, egy évben tehát kb 20 mázsa keményítő­értékre van szüksége. A fenti táblázat tanulsága sze­rint még a rosszabb termésátla­gok mellett is egy hold őszi ta­karmánykeverékkel kombinált silókukorica egy tehén teljes évi, ilyen irányú szükségletét kielégítené. Ugyanezen tehénnek a fehérjeszükséglete naponta 772 gramm, vagyis évi 280 kilo­gramm, amelyet a szóban levő termés megközelítően • kielégít. Természetesen nem lehet a szarvasmarhákat kizárólag ezen szilázsokkal tartani. A jobban tejelő teheneknek pedig több fehérjére van szükségük. Itt a fehérjedús takarmányok, a pil­langósok „lépnek sorompóba”, majd a még nagyobb igények kielégítésére az abrak. Ma azonban már igen je­lentős mennyiségű abrakot lehet megtakarítani a jól megválasz­tott takarmány termelésével, s igen sok szántóföldi takarmányt a jól gondozott rétekkel és lege­lőkkel. A szilázsoknak a szála­sokkal való kombinációja jó eredmények elérésére ad lehető­séget. A silótakarmányok és szálasok terméseredményeinek fokozása a szarvasmarhatartás jövedelmezőségére nagy kiha­tással lehet, minthogy az egy állatra eső takarmánytermő te­rületet ezeknek a révén lehet csökkenteni és így az önköltsé­get alacsonyabbra szállítani. Gondolkodó gazdákra van szükségünk. Olyan emberekre, akik felismerik a szarvasmar­hatenyésztés rendkívüli fontos­ságát, népgazdasági jelentősé­gét. Olyanokra, akik képesek a szükséges állományt beállítani, annak életfeltételeit a legalacso­nyabb költséggel úgy biztosíta­ni, hogy szopós kortól kezdve a kondíció állandóan jó legyen, az állatok fejlődését semmi ne aka­dályozza, az egyedekben rejlő minden téteményképesség ki­használásra kerüljön. Csakis így válik a szarvasmarhatenyésztés a népgazdaság számára maxi­mális hasznot hajtó állattenyész tési ágazattá. Bart ősik Lajos, megyei takarmá­nyozási felügyelő földművelésügyi miniszter szer­vezi meg. A földművelésü^vi miniszter, valamint a közlekedés- és pos­taügyi miniszter együttes utasí­tást hozott a betakarítás idején felmerülő mezőgazdasági fuvar­igények kielégítéséről és egyes mezőgazdasági szállítási kérdé­sek szabályozásáról. Eszerint az állami kísérleti és tangazdasá­gok, a Kertimag- és Gyógynö­vénytermelő Gazdaság, valamint a Talajjavító Vállalat az átme­netileg nélkülözhető járműveik­kel a mezőgazdasági termelőszö­vetkezeteket a 14/1960. (Mg. É. 13.) FM." számú utasítás alapján kötelesek megsegíteni. A gazdaságok és a termelő- szövetkezetek az egymás részére történő fuvarozásokat csak TE- FU-menetlevéllel végezhetik. A járási mezőgazdasági osztály — a gépállomás és a menetirányító szolgálat képviselőinek bevoná­sával — a mezőgazdaság (gaz­daságok, gépállomások és ter­melőszövetkezetek) fuvareszköz­kapacitását felméri. A fuvar­szükségletet a megyei mezőgaz­dasági szállítási bizottság köte­les felülvizsgálni. Az utasítás a továbbiakban egyéb szállítási problémáikkal foglalkozik. rQfo ne A sükosai v ui us z.oszló Ter­melőszövetkezet 30 tagja tapasz, talatcsere-látogatáson volt Vas­kút és Gara termelőszövetkeze­teiben. Különösen a munkaszer­vezéssel kapcsolatos kérdéseket és az állattenyésztés eredmé­nyeit tanulmányozták. A látogatás igen hasznosnak bizonyult, néhány tapasztalatot máris eredményesen alkalmaz­nak saját termelőszövetkezetük­ben. A bajai járási pártbizottság a termelőszövetkezeteket patronáló üzemek, vállalatok vezetői és szakemberei részére megbeszél lést tartott. A meghívottakat a pártbizottság titkára tájékoztat* ta. Megállapodtak, hogy a szak» emberek egy-egy termelőszövet* kezetet meglátogatnak, tanulmá« nyozzák a termelőszövetkezet helyzetét és az időszerű mező-i gazdasági munkák, a tsz előtt álló feladatok elvégzéséhez szak* mai tanácsokat adnak. A Kiskunhalasi Baromfifeldol­gozó Vállalat minden évben igen nagy mennyiségben exportál jó minőségű pecsenyekacsát. A ter­melőszövetkezetek az idén több ezer naposkacsát szerződtek le és neveltek fel a vállalat ré­szére. Az idei szezonra jól felkészült a Balotaszállási Kossuth Tsz, ahol 400 darab naposkacsát ne­veltek fel és szállítottak határ­időre a vállalatnak. Az átvett baromfiból valamennyi export­minőségű volt. (Tóth Éva ’eve- lező.) A bajai járásban nemrég je* lölték ki azokat a termelőszö* vetkezeteket, ahol villamos táv* vezetéket építenek 1961-ben. A következő évben több termelő* szövetkezet is kap állami beru- ' házásból villanyhálózatot. Ezek: a szererhlei Béke, a csátaljai Bv* dái Nagy Antal, a dávodi Au« gusztus 20 és Rákóczi, a her< , cegszántói Lenin, a /elsősre»!« iiváni Üj Élet, a csávolpi Egye« | sülés és az érsekcsanádi Búza« (kalász Tsz, i keményítő fehérje k, f. k. f. k, t. érték métermázsában Megyei közepes termésnél 26.0 2,6 9,0 3,0 9,6 0,9 9,3 1,04 Hajdúszoboszlói Tangazdaság 66,3 5,6 7,5 2,5 12,4 1,0 1Ó,0 1,2 Magyaróvári Kí­sérleti Gazdaság *21,6 1,4 8,6 2,6 Adonyi Béke Tsz 69.7 4,7 6,3 2,4 13,2 1,2 6.4 0,74 Debreceni Akad. 49,0 3,0 6,2 2,0 15,2 1,0 8,3 1,0 Karcagi Hunyadi Tsz *30,1 2,0 5,7 2,0 12,4 1.0 7,6 0,9 Besnyői Sallai Tsz 62,4 4,0 10,2 3,9 13,8 1,3 12,0 1,3 A *-gal jelöltek őszi takarmánykeverék nélküli értékek.

Next

/
Thumbnails
Contents