Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

4. oldal 1960. augusztus 5, péntek TENGERI KÍGYÓ aaaq.ij. az eltűnt itletíkeuk ; Modern tandráma, befejezés ( nélkül, ki tudja hány felvonás­ban. Szereplők: Babar Imre Kunszállás, Tanya 653. szám •alatti lakos adófizető polgár, ' Valamint a Taláros úr (ahogy a filmen láttuk) ez esetben já- ; rási NEB-elnök és még sokan mások, akik itt nem jönnek elő. Babar (továbbiakban csak B.): Hát elhoztam kérem, ez volna az. (Hatalmas köteg papirt szed elő a hóna alól.) Taláros úr (továbbiakban csak T.): Na lássuk. Ez a papír arról «szól, hogy Babar Imre, mint jó adófizető, még 1958. október 16-án befizetett 960 forintot a negyedik negyedévi adója fe­jében a kunszállási postahiva­talnál. A befizetési csekklapot a helyi adóügyi csoport egyik dolgozója állította ki számára, de mint utólag kiderült, té­vesen. A főkönyv szomszédos rovatáról id. Atkári Gy. István nevét másolta rá. Ezt Babar nem vette észre, a pénzt be­fizette, s az összeg Atkári ja­vára lett elkönyvelve. Ezt a hibát azonban helyesbítette a községi tanács és erről értesí­ti az érdekelteket. B.: Itt kezdődött kérem az én kálváriám. T.: Szóval a tanács dolgozója tévedett, elismeri a hibát, ezt ha kell, eskü alatt vallja. Kü­lönben a maga igazát bizonyít­ja a befizetési lap is, amit meg­őrzött. i B.: így igaz. T.: De most jön a csizió. At­kári, úgy látszik fifikus ember, s azt állítja, hogy nem Babar, hanem ő fizette be a pénzt a postán, csak elveszítette az el­ismervényt. Kért és kapott is •egy másolatot erről. A járási tanácshoz fordult, ítéljék neki "a 960 forintot. A járás azon- •ban, ime itt az írás, a hely­színen kivizsgálta a dolgot és a tények alapján elutasította Atkári t. B.: Akkor írt Atkári a rádió­inak. T.: Az meg a megyei tanács pénzügyi osztályának, ahol a postai befiztési másolat alap­Í 'án Atkáidnak adtak igazat. S iá ebbe Babar nem nyugodna Jbele, — mint írják ez év ápri- Ois 19-én: »A fenti ügy tisztá­zása a járásbíróság hatásköré­be tartozik.-« B.: Azért mentem a bíróság­ihoz. T.: És kérte az államigazga­tási határozat hatályon kívül helyezését. De látja, itt a május 17-i végzés, ebben arról érte­síti a Félegyházi Járásbíróság, hogy »az ilyen tárgyú perek tárgyalására kizárólag a Kecs­keméti Járásbíróság illetékes.« Átteték oda az aktákat. B.: Ügy látszik; T.: Ezen a papiron meg a Kecskeméti Járásbíróság üzen, hogy nem tartozik a hatás­körükbe az ügy* Visszaküldték az iratokat Félegyházára. B.: Igen; T.: Hanem a félegyháziak, a kiskunok utódai, makacs em­berek. Július 5-én megint Kecs­kemétre irányították a dagadó paksamétát, amit Kecskemét is­mét nem fogadott el és ime, a július 9-i végzés szerint a me­gyei bírósághoz tett át. B.: Hogy kiderítsék az igaza­mat. T.: A csudát. Hogy megálla­pítsák, ki az illetékes az igaz­ság kiderítésében. B.: Értem. T.: Akkor jó magának, mert én nem értem. Azt nem értem, hogy két esztendő alatt miért nem tudtak pontot tenni ennek az ügynek a végére. Zizegő papírok kórusa: mert az túlságosan egyszerű lett vol­na. Valamiből nekünk is élni kell. Moraj a közönség soraiból: Fejezzék már be, mit disputái­nak annyit! T.: Bocsánat, de Mikszáth Kálmán van itt a kulisszák mögött és egy új regénye szá­mára el akarja kérni a témát. Azt mondja: csodálatos, mennyi ötlet van bnne. Csak valami frappáns befejezés kellene. A ruhatár felé igyekvő ille­tékesek: Azt jobb. ha nem is várjuk meg, hanem mielőbb intézkedünk. • A félegyházi járási NEB-elnök szobájában egy sereg hivatalos papír ihlető szárnyai alatt dra­matizálta és egész enyhén ki­színezte: F. Tóth Pál. Út a halhatatlansághoz 1 Hallottam már: ha valakit Inyakoncsíp az ihlet, annak nincs nyugta, azt — bárhol is van — hatalmába keríti az alkotás láza. 1És akkor alkotni kell, mert soha ftem tudja az ember, hogy nem-e ti legkritikusabb helyzetben szü­letett munkája hozza meg a rég áhított babérokat. Elvégre Ar­chimedes is reggeli fürdőzés közben, egészen véletlenül jött rí az úszás törvényére és ki tudja, abban a Sanyiban — aki Kecskemétnek a Nagykőrösi be­tonút mentén levő helyiségjelző tábláján örökítette meg »fenn- költ" gondolatait — nem-e vala­melyik jövendő nagy elbeszé­lőnk tehetsége szunnyad. A feketebetűs fehér táblán Kecskemét neve alatt ugyanis a következő világraszóló eseményt közlő mondatocska áll, rendet­lenül kóválygó, kék betűkkel: »l/r.2-kor itt voltunk, kicsit megáztunk, mentünk tovább, Sanyi.-" Látszik az íráson alkotójának lázas izgalma és egy pillanatra logikusnak tűnik a módfelett szokatlan közlési forma is. Hi­szen míg áll a város — áll e tábla és talán még századok múltán is fennen hirdeti: egy­szer félkettökor itt járt Sanyi! Kőszén az útépítésben Amerikai mérnökök kőszén felhasználását javasolják az út­építésnél, mivel a kőszén állí­tólag fagyálló útburkolat készí­tésére alkalmas és nagy megter­helést bir el. ÚJ UTAKON Tapasztalatok a kiskunfélegyházi járásban — Jó néhány népművelési szak­emberünk szokott hivatkozni arra, hogy nyáron lehetetlen kulturális tevékenységet kifej­teni, a nyár tipikus »uborkasze­zon« a kulturális életben. Csak­ugyan be kell zárni napjaink­Cél: a termelőszövetkezeti tagok kulturális színvonalának emelése ban is a kultúrotthonok kapuit nyár közeledtére? Felkerestük Tarjányi Gyulát, a kiskunfélegyházi járás népmű­velési felügyelőjét, s megkér­tük, tájékoztasson minket a nyárra tervezett kulturális prog­ramról. — Ismeretterjesztő előadása­ink összeállításában arra töre­kedtünk, hogy állandóan és fo­lyamatosan gyarapítsuk a ter­melőszövetkezeti gazdák mű­veltségi színvonalát — kezdte tájékoztatóját Tarjányi elvtárs. — Ezt csak az igények felkelté­sével, illetve annak kielégítésé­vel tudjuk megvalósítani. Az a cél vezérelt bennünket, hogy is­meretterjesztő tervezetünk sok­rétű és változatos legyen. Az elmúlt évben még a ter­melőszövetkezetek népszerűsíté­se jelentette felvilágosító mun­kánk középpontját. Ma pedig a közös gazdaságok megszilárdítá­sa, népművelő tevékenységünk egyik sarkalatos pontja. A jövendő tanyaközpontjai­ban tartjuk előadásainkat. Ezek középpontjában ott találhatók a tanyai iskolák, élükön a lelkes és odaadó nevelőkkel. Az a cél lebegett előttünk, hogy havonta két mezőgazdasági és egészség- ügyi előadást tartunk a kijelölt helyeken. Milyen témákra gon­doltunk? »A szocialista agro­technika jelentősége és szere­pe«, »A múlt és jelen mezőgaz­dasága«. »A nagyüzemi gazda­ságok termelési eredményei«, »A belterjesség fokozásának szüksé­gessége és lehetősége hazánk­ban«, »A szövetkezeti gazdasá­gok élete«, »Fertőző és járvá­nyos betegségek és ezek elleni védekezés«, »Leggyakoribb gyer­mekbetegségek«, »A test ápolá­sa, edzése« stb., hogy csak né­hány címet említsek. A TIT-tel közösen szervezzük az előadá­sokat. A termelőszövetkezetek agro- nómusait és a községi orvoso­kat is bevonjuk a járási előadói munkaközösség tagjai közé, hi­szen a szakkérdésekre ők tud­nak megnyugtatóan választ ad­ni. És... ami az »uborkaszezon« ellen szól — ezeknek az elő­adóknak tekintélyes számú ál­landó hallgatósága van. Számítunk a közös gazdaságok kultúrfelelőseire A továbbiakban a közös gaz­daságok kultúrfelelőseire terelő­dött a szó. Majd így folytatta a járási népművelési felügyelő: — Az ismeretterjesztés nyári programjának sikeres végrehaj­tásában számítunk a termelőszö­vetkezetek kultúrfelelőseire is. Igaz, hogy ez az új »beosztás« még nem állta ki az idők pró­báját — lévén fiatal funkció, de az első lépéseiknél szeretnénk szakítani azzal a tévhittel, mely a kultúrfelelőst csak szervező­nek tekinti. Járásunkban (Jász- s zen tiás zló, Móricgát, Tiszaúj- falu, Alpár, Gátér) nyolc tsz- kultúrfelelős van. Közülük hár­man vettek részt a Karcagon megtartott továbbképző tanfo­lyamon. Szeretnénk, ha az ott tanultakat és tapasztaltakat a munkájukban hasznosítanák. A népművelés szervezésének ez az új módja is előrelendíti a mű­velődést a tanyavilágban — biz­tosíték, hogy nyáron is élénk kulturális pezsgés legyen a fal­vak, városok határában. A kiskunfélegyházi járás nép­művelési felügyelőjével folyta­tott beszélgetésünkből kiderül; hogy az ismeretterjesztés nyári programjának kidolgozása, mind tematikájában, mind pedig tö­rekvéseiben megfelel közműve­lődési követelményeinknek. A programból csak néhány olyan témakört ragadtunk ki, amely­ről a múltban megfeledkeztünk. Egyet azonban tartsanak min­dig szem előtt a járás népmű­velői, hogy a tervek csak any- nyit érnek, amennyit megvalósí­tanak belőlük. B. S. s EG JjECJYZÉíS Félegyházi „keresztelőjánosok“ Hála a teremtőnek, »íróink« gombamód szaporodnak a me­gyében. E jelenséggel találkoz­tunk Kiskunfélegyházán is. Átruccantunk Móra Ferenc vá­rosába, s a kora alkonyaiban végigsétáltunk a járási székhely főterén. Az egyik utca előtt azonban földbe gyökerezett a lá­bunk. Reumatikus fájdalom ha­sogatott tagjainkban, s nem hit­tünk a szemünknek. A ház fa­lára rögzített táblán ez a fel­írat állt: »Gorky utca." Na, vég­re, lelkendeztünk, megszületett Kiskunfélegyházán az új magyar Gorkij. Ilyen névhasonlatossá­got?! Nem kellett sokáig tanakod­nunk az író kiléte felöl, mert hamarjában rádöbbentünk, hogy ebben az esetben, sajnos, még csak nem is névrokonságról, hanem egyszerűen tudatlanság­ról és figyelmetlenségről van szó. Az utca »keresztelője« úgy" látszik, megfeledkezett a cím" festő munkájának ellenőrzéséről, s úgy gondolta, mit számít az, ha Gorky-t, vagy Gorkijt pingál a táblára. Ejnye, ejnye.. Tisztelt »ke" resztelőjánosok«, illenék már tudniok, hogy Gorkij volt a szó" cialista realista irodalom meg" teremtője, s mivel az oroszban nincs ipszilon, ezért j-betűvel írta a nevét. Még csak írói ál" névként sem használta az önök által »javasolt« Gorky nevet. Éppen ezért, arra kérjük a városi tanács végrehajtó bízott" ságát, hogy az irodalomtörténé" szék és a lakosság megtéveszté» sének elkerülése végett vetesse le a téves feliratú táblát, s he"! lyezze el emlékeztetőül a mű-* zeum pincéjébe. \ Bieliczky Sándor '( ii ................. .............J ■■ ■....1............."Il" 1 ■■ t GY ÓNI LAJOS: (4.) <S7V hónap Az 1957-es esztendőben az első ötéves terv végén viszont 28 ezer tonna acélt termeltek, 1958- ban pedig az acéltermelés elérte a 160 ezer tonnát. Igen jelentős fejlődést értek el a Pekinget kö­rül ölelő mezőgazdasági terüle­teken is. A felszabaduláskor Pekingben összesen 280 km csatornahálózat volt, de ebből is csak 20 km volt használható. A felszabadulás óta eltelt 10 év hősi munkájá­nak nyomán a csatornahálózat már elérte az 561 km-t. A város minden tekintetben óriásit fejlő­dött. Pl 1949-ben mindössze 3000 kórházi ágy volt a városban, míg jelenleg 30 ezer kórházi ágyat tartanak nyílván. Egy má­sik jellemző adat: 1949-ben Pe­kingben 320 ezer általános isko­lás, 43 ezer középiskolás tanuló és 14 ezer egyetemi hallgató volt. Ma 916 ezer általános és 267 ezer középiskolai tanuló van, az egyetemisták száma pe­dig meghaladja a 110 ezret. Pekingben járva az ember ál­landóan szembe találja magát az újjal, azokkal a hatalmas lé­tesítményekkel, melyeket már a felszabadult nép hozott létre. Ezek után a kissé száraz ada­tok után, nézzünk egy néhány érdekességet. Pekingben már csak egy kis területen közleke­dik villamos. Ez is már elég ro­zoga, de nem is nagyon törőd­nek vele, kiszorítja az autóbusz és a trolibusz. A vágányok nagy részét már fel is szedték, hama­rosan felszedik a még meglevő­ket is. A forgalmat főleg autó­buszokkal bonyolítják le. Igen sok szovjet, csehszlovák és ma­gyar gyártmányú busz van itt forgalomban, de ott gurulnál? már a szép kínai buszok is és napról napra több lesz belőlük. Természetesen a buszok nem tudják elszállítani a rengeteg embert, igaz, azok nem is tarta­nak rá igényt. A busszal utazni akarók hosszú sorokban, nyu­godtan várják míg felszállhat­nak. Van aki állva, de a több­ség guggolva, mivel a kínaiak­nál ez a pihenő testhelyzet. Én is próbáltam, s nem sok ered­ménnyel. Állni mégiscsak köny- nyebb. A riksa, a zacskó és a ssájkendő A fő közlekedési eszköz Pe­kingben szerintem, a kerékpár. Rengeteg van belőle és a kerék­párosok a város minden részén nyugodtan kerekezhetnek. Igen sok a riksa is, de ezek már mo­dernizálódtak. Nem kézzel húz­zák, hanem lábbal hajtják ezt a járművet. A mai riksa egy 3 ke­rekű, bicikliszerű építmény, az Az országos Népi Gyűlés Házának 10 000 személyes ülésterme, i ülése mögött egy fiákerszerű ki­képzett rész van és itt kényel­mesen elhelyezkedhet az utas. Beül, bemondja a címet és a riksás már tekeri is a pedált. Pekingben kevés embert lát­tunk, aki riksán utazott volna, más városokban azonban igen sokan veszik igénybe ezt a köz­lekedési alkalmatosságot. Érde­kes, hogy a riksások és a gép­kocsivezetők is Kínában állan­dóan fehér kesztyűben vezetnek. Ilyen tricikliszerű járműveken szállítanak nagy terheket is, hi­szen kevés még az autó, szükség Igen érdekes látványt nyújt egy fuvarozás. Egy kétkerekű kocsi elé, mely már többnyire gumikerekű, egy öszvér van fog­va. Az öszvér előtt egy méterrel egy kisnövésű szamár megy (a kínai szamarak igen kicsik) és így húzzák a sokszor elég nagy terhet. A kocsi elején pedig lá­bát lógatva ül, vagy a kocsi mellett széles karimájú szalma­kalappal a fején, pipázva ban­dukol a mindig nyugodt kofóis.­Ezzel kapcsolatban még egy: érdekesség: a városokban járd állatok farka alá egy zacskó vara kötve. Gondolom, ennek kettő» célja is van. Az egyik a tiszta­ság szemponja, a másik pedig az, hogy minden trágyára nagy szükség van. Minden esetre, az. utcaseprőknek ezzel is kevesebb a dolguk. Egyébként az utcaseprőkről jut eszembe, hogy jó részük szá- jat-orrot bekötő kendőt hasz­nálva dolgozik, hogy kevesebb port szívjon be. Ilyen kendő« láttam az óvónőkön, a fodrászo­kon és sok más foglalkozásúi emberen is. Ilyen kendőt kap­nak az iskolában is azok a ta­nulók, akik influenzások és a náthás felnőttek is ilyet horda­nak még az utcán is. Igen helyes szokás ez. Egyrészt kevesebb port szívnak, másrészt pedig sokkal kisebb a cseppfertőzés veszélye. (folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents