Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-28 / 203. szám
1960. augusztus 28. vasárnap 3. oldal cA eff: minél tühh áru, httukázát Ahol hárman versenyeznek — $ mindenki nyer! A tavasszal termelőszövetkezeti községgé vált Borotán három közös gazdaság egyesíti a dolgozó parasztságot. A Vörös Október tíz esztendős múltjával, L-engeteg tapasztalatával amolyan legidősebb fivér szerepét tölti be ebben a nagy családban. Népességre, területre a Béke következik utána közel 3000 holdjával, a Piros almá-ban pedig a legjobb szőlő- és gyümölcstermesztő gazdák szövetkeztek. A három termelőszövetkezet között — papírra ugyan nem vetett, de komolyan számon tartott ;— verseny folyik tavasz óta. A cél: minél több áru előállítása, minél több beruházás saját erőből. « Ahol már egyenesben vannak A Vörös Október Tsz-ben természetesen a leggördülékenyebb a gazdálkodás: vagonszámra termeszti a gabonát, takarmányt, ipari növényt. 450 sertésre van az idén hizlalási szerződése, 87 fejőstehénnek most épít egy 100 férőhelyes istállót. Egyedül neki volt eddig baromfi tenyészete; ez ösztönözte a másik két tsz-t arra, hogy megszervezze a tagság között az »egy tyúk-mozgalmat« s így alakítson ki közös törzs- állományt. A legtöbbet a Béke Tsz épített A Béke Tsz érdeme, hogy a legtöbbet épített eddig. Tavasz óta tető alá hozott saját erőből három istállót, egy száz férőhelyes kocaelletőt. Most magtárat, baromfiólat alakít át és renoválja a tanácstól kapott irodaépületet. Ezek a létesítmények nem is állnak üresen. A szövetkezet 250 sertést vásárolt az idén. amelyből kétszázat hizlalási szerződéssel kötött le, 50 darabot pedig tény észkocának válogatott ki. — Hízik már 29 bikaborjú is és 49 vásárolt vemhes üszőből 24 már borját szoptat. Szép a gyümölcs — de még kevés a jószág A Piros alma Tsz a tavasz óla minden járási jelentésben és értekezleten úgy kerül szóba, mini a legpéldásabban dolgozó gyümölcstermesztő szövetkezet. — Meggyből, cseresznyéből, egyéb gyümölcsféléből sokat szüreteltek és adtak el, szőlőik is szépek, jól ígérnek. Ez a szövetkezet is építkezik. Most készül egy 50 férőhelyes, szerfás kocaszállása, de őszintén meg kell mondani u nagyobb ütemben kell törekednie a közös jószágállomány kialakítására. Nagyon helyes, hogy a szövetkezet takarmányt — árpát és majd kukoricát — ad a tagoknak, megszervezi a háztáji hizlalásokat. De a szőlő mellett a tsz kezelésébe tartozó több mint ezer hold szántó lehetővé teszi, hogy a közösben még eredményesebb jószágtartást folytassanak. Annál is inkább, mert 300 holdnál több szőlejük rendszeres trágyázását nem oldhatják meg vásárolt istállótrágyával, A nyertes: az egész falu —ihamarkodott dolog lenne még a győztesnek járó pálmát egészében egyik vagy másik termelőszövetkezetnek odaítélni. Annál is inkább, mert ebben a versengésben éppen az a nagyszerű, hogy benne mindhárom közösség — az egész falu népe — nyer majd! Kiváló brigádvezető Károlyi Imre, a ZIM Kecskeméti Gyáregységének zomán- cozójában dolgozik, mint briFarcsa „segítség‘ Hat hét alatt nyolcezer forint kereset Amit már a kőkorszak embere is ismert Érik a súlyom Ismét látni sulymot a bajai piacon. Főleg egy-két szeremlei asszony árusítja ezt a bikafejre emlékeztető (innét bajai neve: bika) keményhéjú, fekete vízinövényt. Aki szereti, vásárol belőle, felvágja és elfogyasztja lisztes belsejét. E jelentéktelen kis gyümölcsnek nagy múltja van, érdemes pár szót vesztegetni rá. A súlyom (Trapa natans L) a lassú folyású vizekben él. Nálunk főleg a Duna, Tisza, Dráva holtágaiban^ Termése a vízre terülő levelek alatt található. Az ásatások azt bizonyítják, hogy már a kőkorszak embere is fogyasztotta. Más adatok szerint világszerte népeleségnek számított. Száz évvel ezelőtt a mai gesztenyesütők ősei a vízparti városok piacain árusították. A szegény embernek kedvéne csemegéje volt. Nyár végén, ősszel csónakról kézzel szedegette, télen a lék alá bundadarabot dugott, annak szőrébe akadt a tüskés termés. Otthon cserépfazékban, kemencébe téve főzték. A becslések szerint hazánkban most is 10 ezer katasztrá- lis holdon terem. A tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy 100 gramm magbél 120 gramm kolbász, vagy 90 gramm sajt, vagy 110 gramm méz kalória értékével egyenlő. Ize főzve a gesztenyére, pörkölve a kakaóra emlékeztet. Sólymos Ede gádvezető. A legutolsó termelési tanácskozáson munkatársai a kiváló dolgozó jelvény kitüntetésre javasolták, mert tervét fél éven át 108,2 százalékra teljesítette, s az általa előállított zománcozott áruk minősége elérte a 84,7 százalékot. A kitüntetést és a vele járó jutalmat augusztus 20-án kapta meg. Szokatlan, mondhatnánk furcsa megállapodást kötött a Ga- rai Állami Gazdaság a nagybaracskai Üj Tavasz Termelőszövetkezettel. Eszerint a gazdaság egy ácsot és két bognárt adott át két ötven férőhelyes növendékmarha-istálló építéséhez augusztus 15-től, szeptember 30-ig. A munkások erre az időre fizetésnélküli szabadságot kaptak. Azt jpondaná az ember: lám a Garal Állami Gazdaság vezetői tudják, hogy milyen elsőrendű feladat most a termelő- szövetkezetek segítése. Az első pillantásra valóban így is látszik. Azonban nézzük a megállapodás egyes pontjait. A harmadik pont például azt mondja: a termelőszövetkezet köteles gondoskodni az épület helyének kitűzéséről, valamint az ácsmunkások mellé szükséges segédmunkásokról. A hatodik pont szerint — tekintet nélkül arra, hogy a szakmunkások mennyi idő alatt készítik el, illetve építik meg az istállókat — a létesítmények szá- . mának megfelelően, darabon- ! ként 12 ezer forintot térít meg I a termelőszövetkezet és az SZTK- díjat is fizeti. Ez igen. Három ember hat hét alatt 24 ezer forintot kap kézhez a megállapodás szerint, vagyis fejenként 8 ezer forint jut. Olyan kereset ez, hogy ezért bárki vállalkozna két 50 férőhelyes növendékmarha istálló felépítésének az irányítására. Lényegében ugyanis csak irányításról van szó, hiszen a termelőszövetkezet öt segédmunkása végzi az építkezés javát. Érthető tehát, hogy a Magyar Nemzeti Bank bajai fiókja a Megyei Termelőszövetkezeti Beruházási Irodához fordult ez ügyben. Kérte az iroda szakvéleményét a következő megjegyzéssel: »Véleményünk szerint a megállapodás több olyan munka elvégzésére kötelezi a termelőszövetkezetet, amelyet az eredeti rendelkezések értelmében a vállalkozók, (vagyis az említett szakmunkásoknak) maximálisan engedhető vállalkozói díj terhére kellene elvégezniük.« Helyes az észrevételezés. Ilyen magas kereset biztosítása, enyhén szólva túlzás és egyáltalán nem a termelőszövetkezeti mozgalom segítését szolgálja. Feltétlenül felül kell vizsgálni a megállapodást. K. S. J» KUBIKOSOK A domb lábánál állanak földszagot őrlő lihegéssel; hogy hűvös gyomrába vájjanak. Mozdulnak — lassan, mereven, mérik a földanya fekete testét s ásójuk benne megpihen. A homokhegyek elfekszenek felettük szétfut a láthatár s megszűkülnek a szem ellátva a végtelen rónát, a bevertmellű óriást, és megtépett, zöld lobogóját. F. Tóth Pál Kosárral a kezében fürgén szedte a lábait. A túloldalról figyeltem a kisfiút. Vajon hova siet? — furdalta a kíváncsiság oldalamat. A bácsalmási járási könyvtár bejárata előtt megállt. A lábtörlőben lesikálta cipője talpát, s úgy lépett be a tudomány szentélyébe. Már akkor érkeztem a könyvtárba, amikor hősöm, a Vili. általános iskolás Horváth Zoli is a sorbaállók között várta Fekete Dezső, a járási könyvtár vezetőjének jótanácsait, hogy a könyv barátai kitől, mit olvassanak. Zoli nagyokat pillogott. Megnyugtató Egy kosár könyv magabiztonság sugárzott tekintetéből. Itt tudtam meg, hogy Zoli már hat éve tagja a könyvtárnak. Dezső bácsi már ismeri a kisfiú igényeit, s amikor betoppan c. kölcsönzőbe, már tudja, hogy az újonnan megjelent természet- tudományos könyvek közül melyikre hívja fel Zoli figyelmét. A kisfiú szenvedélyes botanikus. Tizennégy fajta kaktuszt dédelget odahaza. Nemrégiben kapott egy újfajtát, az úgynevezett „medvetalpat”. Azon melegében elültette, s már virág is van rajta. — Hasonlít a vadrózsához a virágja — újságolta féltett kincséről. Zoli büszkén kérdez« te: — Dezső bácsi kérem — s zsebéből előkotorta a papirost, amelyre felirta a szerző nevét, dr. Láng Tivadar: Szobanövények című könyvét megkaphatnám? Szerencsés órában jött. Azelőtt egy félórával hozta vissza az egyik kémiaszakos tanár, s így Zoli barátunk boldogan süllyesztette kosarába s a könyvet. A nagymamára és a nagypapára is gondolt. Jókai, Mikszáth és Móricz könyveket választott nekik. Egy kosárra való szépirodalmat vitt haza az olvasni szerető család örömére. Zoli minden héten bejár a járási könyvtárba. Sohasem távozik üres kézzel. Kosarát degeszre rakja az érdekesebbnél érdekesebb könyvek vaskos köteteivel. Bieliczky Sándor A vz&cvzátnok daktaca — Arckép helyett a szíjgyártók veteránjáról — A LOTTÓT 'Ke feleddé 1 nak utánpótlása. Ha mi. öregek kidőlünk, ugyan ki ül a küsü mellé? Mert jó, az új szerszámo* megcsinálja a gyár 2—3 ezer forintért, és ha jó kézbe kerül, nem vala,mi lónyúzó fenegyerek bitangságába, akkor eltart 20— 25 évig is lelkiösmeretes javítással. De javítani muszáj. És ameddig ló kell, addig szerszám is kell s ameddig szerszám lesz, addig szíjgyártóra is szükség van. Ugye, kérem? VILÁGOS, de nem tudok rá mit mondani. Aligha hiszem, hogy ipari tanuló-képzésünk fő oroblémái közé tartoznék a szíj- •■ártóság átmentése a fiatal generációba. Egy azonban megnyugtat, s ezt nyomban meg is mondom neki: — Ahogy elnézem Árpás bácsit, nyugodtan jósolok még vagy 20—25 esztendőt a küsü mellett. Addigra meg talán olyan matériából gyártják a lószerszámot is. amelyik magától varródik össze, ha elszakad. — No, megnézem én azt! — nevet fel megvidámodva s olyan fiatalosan vágja a tű előtt járó árat a zablaszíjba, hogy a vastag marhabőr szinte felsikolt... G. K. dés a munka fölött — mind visszavillan eléje az elmúlt élet foltosodó tükörképéből. NEGYVEN ÉVE múlt, hogy ideköltözött s azóta a jánoshalmi lovasgazdáknak varr ja, repa- rálja a szerszámot. Alapító tagja a Kossuth Tsz-nek, most már csak a három közös gazdaságnak dolgozik. Ha egyiknél végez, már üzen a másik, összejön a nyugdíj mellé évente 100 ntan —120 munkaegység járandósága gabonában, fában pénzecskében. — öt gyereknek kerestem meg a felnevelésre valót ezen az öreg csikón, most már azok mind a maguk emberségéből élnek — mondja elégedetten, amint újra a fonalat pödri. — Csak egy a baj, kérem, nagyon nagy baj! _ ? ? ? —- Az, hogy nincs a szakmámár csak a szurkos cérnát. Pedig nekem is nehéz — mutatja a jobbkezét, amelynek ujjízeire a hosszú évek megerőltető munkája csomós dudorokat rakott. — Hány éve doktorolja a beteg szerszámokat. Árpás bácsi? — 1896 óta, kérem... Mert hogy 1883-ban születtem és 13 éves fejjel lettem inas. Most taposom a hetvennyoleadik esztendőt, vagyis hogy inkább az tapos már engem... LETESZI a soronfogott hámot s belemereng az udvar szi- takötő-lepkés napfényébe, mintha az elosont évtizedeket látná tovaperegni. Az inas- és segéd- éveket, a budapesti Wolfner- gyárat, a munkástársakat, akikkel együtt az újpesti dalárda tagja volt... Fejét mutatja, melyen olykor ma is felsajog még a rendőrkard-vágta sebhely: egy munkástüntetés emléke... A katonaévek, a háború, a kenyérért esdő öt gyerek sovány marka, a Minaltól-éifé’lg tartó görnyeÖBLÖS. de mán kicsit kopott hang vidám nótaszót ereget a jánoshalmi Űj Alkotmány Termelőszövetkezet székházának az udvarára. Az üvegezett előcsarnok közepén csikónak nevezett ülőalkalmatosságon bőrkötényes, .őszhajú ember feszít peckes lovaglóülésben. Előtte a szaknyelvben küsü-nek keresztelt szorító, belefogva egy igencsak keshedő lóhajtószár. A mester ezt reparálja elszakíthatatlan, 6 szálból összesodort szurkos fonállal. Mellette halomban a javításra váró egyéb rendű és rangú igásszerszámok, a kocsizás elengedhetetlen kellékei. — Árpás Józsi bácsi, három szövetkezet szíjgyártója — mutatja be az elnök, mire a deresfejű mester szomorkásán bólint: — .:. és az utolsó is, aki még a szakmában dolgozik Jánoshalmán. Mert öt szíjgyártó volt itt, kérem, régen, de ki elhalt, ki weg beteg. Magam
