Petőfi Népe, 1960. augusztus (15. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

1960. augusztus 26. péntek

3. oldal

A tudományos kutatást segítik

1800000 forint értékű exportmegrendelést kapott a Kiskunfélegyházi Fémipari és Gépjavító Ktsz

Olyan az egész szövetkezet, mint egy felbolygatott méhkas. Mindenki tervez, javasol, segít a szövetkezet vezetőségének, hiszen nem mindennapi dolog egy vidéki szövetkezet életében, hogy precíz műszerek sorozatgyártására kap megrendelést. Ráadásul külön büszkeséget okoz a -.ngságnak, de egyben a felelősségüket is növeli, hogy a munkaigényes darabokat egyenesen a Szovjetunióba exportálják. — Herczeg Pál, a szövetkezet elnöke elmondja:

— Amilyen műszerekre megrendelést kaptunk, azokat mint anyag- és molekulavizsgáló elektromos berendezéseket használják majd a szovjet tudósok.

— Kivel kötötték a szerződést?

— A Kohó- és Gépipart Minisztérium gépexport irodája bízta meg szövetkezetünket ezzel az igényes munkával.

— Milyen problémákkal számolnak a gyártásnál, sikerül-e

sünk, hogy nem lesz könnyű szót érteni a tagsággal, de most már elmondhatom: kellemesen csalódtunk. Az egyes munkacsoportok nem csináltak hiúsági kérdést abból, hogy az export- brigádot a szövetkezet legjobb szakmunkásaiból állítottuk ösz- sze. Tudomásul vették, hogy ez

az egész szövetkezet érdeke:

— Mikorra tervezik a rajtolást?

— Ügy számolunk, hogy augusztus végén indul a sorozat- gyártás, s már élőtárgyalásokat folytatunk a jövő évi megrendelésekre is.

Sándor Géza

Képeinken: Három mintapéldány a hét készülékből, melyeket az anyag- és molekula-vizsgáíatoknál használnak majd a szovjet tudósok«

8000 pár gyerekcipő

KISKUNMAJSA lemaradt, Félegyháza pedig többet vállalt, hogy ne érje szó a ház elejét. A mennyiség több lesz, mint gondolták, s a versenynek, meg a szolidaritásnak a vásárlók látják hasznát.

A tandíj fizetéséről beszélgettünk Móra Ferenc városában, a Kiskun Cipőüzem vezetőivel.

— örökséget vettünk át, de a fejlesztést örömmel vállaltuk, mivel ez több terméket. Majsán pedig állandó munkát jelent a fizetésből élőknek. Meg aztán a tandíj sem olyan sok, mint ahogy beszélik.

— Mennyit vállaltak erre az

évre? \

— KICSIT TÚLBECSÜLTÜK adottságainkat. A központi telepről 200 ezer pár gyerekcipőt ígértünk két műszakban, Majsá- ról meg azt, hogy 40 000 pár posztószáras, női komótcipőt adunk a kereskedelemnek.

— Hét hónap után hogyan módosulnak a számok?

— Másként mint gondoltuk. Itt a körszalaggal hamar megbarátkozott a második műszak, s a vártnál élőbb nőtt a termelékenység. A partik már ve-1 télkednek egymással. Elérték a napi 800 pár késztermelést. — Majsa is előbhre lépett. Félévig jócskán volt tandíj. Ezt nem nézhettük tétlenül. Erősítést küldtünk, megváltoztattuk a vezetést és az intézkedések használtak. Forintértékben már a harmadik negyed végéig rendbehozzuk a pénztárt.

— És a mennyiség?^

— SZILVESZTERIG az is meglesz, erre garancia a felszabadulási verseny. Földi István« Fazekas László né, Heródi Károly, Szendi Lászlóné, Eszik István, Fülöp Gyuláné és Móczár János, valamint a többiek is olyanok, akikre lehet építeni. Csak így mertünk vállalni terven felül 8000 pár gyerekcipőt. Tulajdonképpen ez pótolja majd a majsai mulasztást, sőt többet is ad annál.

— ILYEN NÁLUNK a verseny, csak az üzem cipője ne lenne olyan szűk. De jövőre ezen is változtatunk. Két hét múlva kezdjük a társadalmi munkát. Rakjuk az új cipőgyár alapjait,

— s. g.~

rewAA^vvvvvvWWvvvvvvyvy»

Megtárgyalják a Központi Bizottság építőiparról hozott határozatát

megteremteni a folyamatos munka műszaki feltételeit?

— Talán mondanom sem kell, egy ilyen nagy munka nem jár nehézségek nélkül. Ami a készülékeket illeti, megbízóink mesz- szemenő segítséget nyújtanak az akadályok elhárításához. Az egyes típusokat részben külföldi, másrészt pedig a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak tapasztalatai alapján dolgozták ki, a legkorszerűbb technikai és tudományos követelményeknek megfelelően. Ezdk részletes tervrajzait megkaptuk, s ha szükséges, gyakorlatilag is segítenek a részkérdések megoldásánál.

A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál megtárgyalták a Központi Bizottság építőiparról hozott határozatát. A megbeszélésen részt vettek a párt-, szakszervezeti és KISZ-bizalmiak, aktivisták, műszakiak, közel 250-en.

Az egybegyűltek előtt Benke János igazgató ismertette a második ötéves terv feladatait. — Megemlítette, hogy 1964 végére a termelés majd háromszorosára emelkedik, a létszám pedig a jelenlegi 1200-ról 2300-ra nő. A szakember-utánpótlásról át- képzős tanfolyamok szervezésével, szakmunkás-továbbképzővel és ipari tanulók nevelésével gondoskodnak. Szólt még a jövő

évi feladatok sikeres előkészítésének idei tennivalóiról is.

Az ezt követő vitában felszólalt Juhász Albin, Szántó Ernő, Sánta András, Csontos József, Kovács Mihály, Darabos István, Páré László, Rózsa József, Csi- bor Ferenc és Pelestói József.

A tanácskozáson részt vett Sárái Béla, az Építésügyi Minisztérium Gépesítési Igazgatóságának főrevizora, Fischer Béla és Henk Mihály, a Gépesítési Igazgatóság dolgozói.

Készül a megye első önkiszolgáló büféje

A félegyházi Kiskunság Szálloda és Étterem keretében rövidesen elkészül a megye első ön- kiszolgáló, úgynevezett »Mackó bisztró« jellegű büféje. Mint Si- roki János vállalatvezető elmondja, a büfé a berendezéssel és az átépítéssel együtt közei félmillióba kerül. Ez a beruházás azonban hamarosan megtérül, mert havi 160—180 ezer forint forgalomra számítanak.

A büfében hideg ételeket, cukrászsüteményt, virslit, frissen sülteket, reggeli italokat, olcsó ebédeket árusítanak. Ezenkívül palackozott sörök, üdítő italok,

2—3 decis palackozott borok, fekete, fagylalt, turmix-italok stb. egészítik ki a választékot. Az ételeket a vendég előtt, a kiszolgálóasztalon sütik, főzik. — Nagyobb látogatottság esetén sem lesz üzemzavar, mert lesz egy külön konyha is. A büfében egyszerre 40—50 személy percek 'alatt kiszolgálhatja önmagát. Az árusítás úgy történik, hogy a vendég tálcát vesz magához, a kiszolgálóasztal előtt végigsétál és a kívánt áruféleséget tálcájára helyezi, majd a pénztárnál fizet és az asztaloknál ülve elfogyaszthatja az ételt b. n.

GYÓNI LAJOS:

(21.)

fame

KfiNUSBIÍ

A kiskunmajsai Április 4 Tsz kommunistái az elmúlt napokban tartott taggyűlésükön az éves termelési terv teljesítésének kérdéseit tárgyalták meg. A párttaggyűlés után közgyűlést tartottak és azon a kommunisták igen sok javaslatot terjesztettek elő.

*

KALOCSÁN tanácskozásra hívták össze a marxizmus—Je- ninizmus kérdései tanfolyamok első és második évfolyamának propagandistáit. Az értekezleten megvitatták az új oktatási év előkészítésének feladatait s meg- j.állapodtak a kéthetes propagan- | (lista tanfolyamon való részvé- i télben.

Problémáink a felkészülésnél más oldalról jelentkeznek — folytatja az elnök. — Nagyértékű műszerekről van szó, így a munka kényességéből adódik, hogy tiszta, pormentes helyiséget kell biztosítanunk, még hozzá egy-két héten belül, mivel az első 70 készülékből álló szériát 1800 000 forint értékben, ez év november végéig le kell szállítanunk, hogy azok még az idén megérkezzenek a Szovjetunióba. Egyik műhelyünkben már folynak ezek az átalakítások.

— Az igényes munka és a szép kivitel nagy gyakorlottságú szakembereket igényel. Hogyan biztosítja ezt a szövetkezet?

— Amikor a lehetőségeket felmértük, volt egy olyan érzé| A bácsalmási járásban a párt- alapszervezetek vezetőségi ülé- , icken tárgyalták meg az idösze- j rü politikai és gazdasági tennivalókat. Foglalkoztak a gabona- felvásárlás helyzetével, a KISZ- vezetőségválasztás előkészületeivel és a pártoktatás megszervezésével.

•

A kalocsai járás minden községében pártnapokat tartottak. A gyűléseken az Időszerű bélés külpolitikai kérdéseket vitatták meg a résztvevőkkeL Géder- lakon és Bátyán hetvenen. Hajóson ötvenegyen, Dunapatajon pedig kilencvenen voltak a párt- napon«

*

A javaslatokat a közgyűlés egyhangúan elfogadta és örömmel köszöntötte Nagy Tibor agrármérnököt, aki ezentúl a szövetkezetben dolgozik,

Egyszer túlságosan hosszú, máskor rövid, egyszer a szélessége nagyobb, mint a hossza, vagy éppen a feje nagyobb mint az egész teste. Vannak itt cél lövöldék, erőmérőgépek és egyéb szórakoztató alkalmatosságok is.

Az épület udvarát színpadsze- rűen képezték ki, itt tartják a cirkuszi műsorokat. Az emeleteken több nagyméretű terem van. Ezekben drámák, operák, hangversenyek, szavalóestek, bábszínházak stb. működnek egy időben.

Valóban szórakoztató kombinát ez tehát és ennek megfelelőek a méretek is. Aki ide bemegy, nyugodtan járkálhat egyik helységből a másikba, hallgathat, illetve nézhet különböző előadásokat, míg csak bele nem fárad. Kínában vannak szállodák, ahol szombat és vasárnap esténként nyilvános táncokat rendeznek. Ilyet láttunk a vuháni szállodánkban is. A zenekar hol kínai, hol pedig dzsessz-hangszereken játszik. Főleg tangót, keringőt és foxot táncolnak, nagyon szépen és ízlésesen. A két tánc közötti szünetekben pedig a táncolok a falak mellett körben elhelyezett asztalkákhoz telepednek és pihenés közben teát isznak.

Két magyar dalt is hallottam Kínában, s mindkettőt Vuhán- ban. Az egyiket akkor amikor a vuháni munkás klubban találkoztunk a város dolgozóival és a zenekar egyszer csak elkezdte játszani a „Réztepsiben sül a máié” című magyar népdalt, melyet a Magyar Állami Népi Együttestől tanultak. Erre tanulják ők az üveges táncot. Mondanom sem kell, hogy a dalt többször meg kellett ismételniük, a végén a csinos kínai láCsencsou múltjáról és jelenéről. A közei 600 ezer lakosú város a felszabadulás után rengeteget fejlődött. Elsősorban a textilipara fejlett. A város textilgyáraiban 500 ezer orsó van. A nehézipar az utóbbi néhány évben indult nagyobb fejlődésnek. —■ Csencsou egyébként tartományszékhely, tartományának 53 millió lakosa van és területe kétszer akkora, mint Magyarország.

A város vezetői elmondották, hogy a felszabadulás előtt Csen- csouban egyáltalán nem volt közlekedés. Ma igen sok autóbusz van forgalomban. A köz- világítást összesen 46 utcai lámpa “szolgáltatta«, ma viszont sok ezer villanykörte ontja sugarát. Vízvezeték, csatornahálózat nem létezett, sőt 1949 előtt még telefon sem volt itt;

Beszélgetésünk után megnéztünk még három dokumentum és egy játékfilmet. Különösen < dokumentumfilmek voltak ígér jók. Az egyiken a tibeti lakosok felszabadult életét láthattuk Késő éjjel kerültünk ágyba.

Ebben az időben igen meleg volt. és ahogy Pékingtől távolodtunk, egyre emelkedett a hőmérséklet. Október 6-án pl. ® lojáni szálloda szabadtéri uszo dájában lubickoltunk.

De nem is ezt akartam a meleggel kapcsolatban elmondani hanem azt, hogy amikor meleg van Kínában, főleg étkezéséi alkalmával, hideg vízbe mártott, kellemesen illatosított, apró tö- rülközőcskéket adnak, ezekkel hűsítik magukat. Ilyen törülko zőt az étkezés, vagy hosszabb beszélgetés alkalmával többszö is kaptunk, és ha felmelegedet* a vizes kendő, az ember mindjárt új törülközőt kap, vagy vesz az asztalon levő tányérból.

Reggel indultunk tovább és éjjel 11,30 órakor érkeztünk Vulkánba.

(Folytatjuk)

nyokkal már egész tökéletesen roptuk a csárdást. A másik dalt a szállodában hallottam, egy szombatesti tánc alkalmával. Amikor itt a zenekar megtudta, hogy magyarok vagyunk, azonnal belevágott a „Szüret után lesz az esküvőnk« dalba, melyre foxot táncoltak.

A felsoroltakon kívül a kínai embereit: az üzemi és kerületi munkásklubokba járnak. Ilyen klub működik a legtöbb népi kommunában is. A klubokban különböző művészeti csoportok is tevékenykednék, mélyekben nagyszámú dolgozó tanul, szórakozik.

Néhány napos lojáni tartózkodásunk alatt igen a szívünkhöz nőtt ez a kedves, pezsgő életet élő város. Itt is nagyon sokat láttunk és új barátokat szereztünk, nagyszerű létesítményeket és még nagyszerűbb embereket ismertünk meg. Szinte fájt a búcsú, csak az vígasztalt bennünket, hogy új, nagy élmények félé indulunk.

Egy este Csenesouban

El is indultunk Lojánból délután 5 órákor Vuhán felé. Este 8 órakor értünk Csencsou városába. Innen más irányba kell utazni Vuhánig, de a vonat csak reggel indult tovább. A csencsoui elvtársak azonban gondoskodtak róla, hogy ne unatkozzunk.

Az állomáson már vártak bennünket és megérkezésünk után azonnal egy szép szállodába mentünk, ahol vacsorával vártak bennünket.

Már sötét este volt, S így a városból nem sokat láttunk, de a helyi elvtársak elbeszélése nyomán némi képet kaptunk