Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

„Tekintélypótlék" a nevelésben Szülőkkel beszélgetve a csa- ladnevelés gondjairól, ilyen pa­naszokat hallunk: »Mindketten becsületesen dolgozunk, keveset vagyunk a gyermekkel, kemé­nyen fogjuk, s mégsem fogad 6zót.« Egy édesanya így panasz­kodik: »Férjem sajnos nem tö­rődik a családdal, sűrűn jön haza részegen, helyette nekem kell szigorúan bánni a gyerme­kekkel — mégis engedetlenek.-« Egy harmadik anya így szólott: »Férjem meghalt, apai szigort nem kaphatnak gyermekeim, ha közel engedném magamhoz őket, egy kicsit sem tartanának tőlem.« A gyermekek számára leggyakrabban elhangzó figyel­meztetés pedig így hangzik: »Megállj, hazajön apád, elintéz- tetem a dolgodat.« Apu — a „mumus“ Mind a négy esetben a csa­ládnevelés egyik leglényegesebb kérdésében, a szülők tekintély­gyakorlatában alakult ki zavar. Ezeken a helyeken ha van is valamilyen tekintély, az csak »tekintélypótlék«, látszat, ami ideig-óráig tarthat ugyan, de nem elég az eredményes neve­léshez. Számtalan dolog lehet okozó­ja a tekintély elvesztésnek, de mindenkor a családi élet hibás rendjében kell elsősorban ke­resni az egyensúlyvesztést. A családi élet zavarának rendezé­se helyett gyakran hamis uta­kon próbálják a szülők tekin­télyüket megtartani. Különösen az apának szánnak ilyen szere­pet: vele rémítenek. A gyermek rettegve várja haza apját a munkából. Mindkettőjüknek de­rűs arcra, pihenésre, emberi ér­zésre, közelségre lenne szüksé­ge. A gyermek tele van a nap élményeivel: talán megtanult úszni, vagy sajátmagában fede­zett fel valami újat, amiről be­szélni kellene apjával. Az apa is szívesen elmondaná, hogy eredmén/es munkát végzett, — de fel kell vennie a szigorú ar­cot, pálcához, szíjhoz kell nyúl­nia. Szerencsétlen ez a helyzet és nem szolgálja az igazi tekin­télyt. A zsarnoki elnyomásban élő gyermek távol kerül szülő­jétől, sőt szembe is kerül vele. A félelem gyávaságra, hazug­ságra, érzéketlenségre és ke­gyetlenségre szorítja és szoktat­ja. A gyermeknevelés zsarnoki, ütlegelési módszere kirabolja a szülő és a gyermek örömét. A gyermek nagyon tud ragaszkod­ni és mélyen tiszteli szüleit, ha ezek az érzések benne -kicsi ko-; ra óta zavartalanul fejlődnek: ha látja a szülő, példás helytál­lását, egymás és más emberek iránti tiszteletét: határozottsá­gát, következetességét az igaz­mondásban és mindabban, amit társadalmi, erkölcsi szabályok meghatároznak. Főképpen a kö­vetkezetességnek van nagy ne­velőereje. Mindenki ostoba-e ? Ugyancsak óvakodni kell a fagyos, rideg »távoltartástól« és a zsörtölődő hangtól. Távoltar­tásra semmi sem lehet elegen­dő ok. Egy szülő például így panaszkodott: »Napi munkám után túlórázom, külön munkát vállalok, csakhogy jó anyagi helyzetet teremthessek csalá­domnak. Gyermekeimmel nem tudok foglalkozni.« Ezt az ál­láspontot nem fogadhatjuk el. A gyermek nevelése a társada­lom jövőjét jelenti és senki nem mentheti fel magát az alól. Távoltartás helyett közel kell kerülni felnőttnek, gyermeknek egymáshoz, így lesznek a család dolgozó, küzdő életközösségének feladatot vállaló tagjai. Arra is ügyelni kell azonban, hogy a szülő és a gyermek közelsége sohase váljon egyenlőséggé. Igen veszélyes fajtája a ha­mis tekintélynek a min­dent kritizáló, önteltségen, kér­kedésen, nagyképűségen, becéz- getésen alapuló tekintély. Akad­nak szülők, akik úgy akarnak »nagyok« lenni, hogy mindent lefitymálnak, gyermekjátékot, építkezést, még a hintát és a mesekönyvet is súlyos kritiká val kísérik. Mindenki »ostoba« a házban, a munkatársak közül senki nem ért semmihez, — csak »0«. A baj az, hogy az ilyen szülőnek gyermeke is hen­cegő lesz, azt igényli majd, hogy társai is dícsérgessék, ezért nem talál barátokra: társ- talan lesz. Végül is rájön, hogy szüleitől hibás életszemléletet »örökölt«. iVe prédikáljunk! Sokszor folyamodnak az édes; anyák a prédikáláson alapuló te­kintélyhez. Jó szándékkal azt hi­szik, hogy ha gyermekeiknek hosszadalmas magyarázatokat tartanak a helyes magatartásról — komoly eredményt érhetnek el. Pedig a gyermek megszokja, megunja és lassan leperegnek róla az unos-untalan hangozta­tott szavak: Ä gyermek életét nem lehet erkölcsi prédikációk­kal irányítani. Helyesebb, ha a feladatok előtt érzelmi-értelmi érvekkel megértetjük a célt, példaképeket, eszményképeiket állítunk eléjük — élő és irodal­mi személyek említésével. For­ró, lelkesítő példa kell a gyer­meknek, eszménykép, amelyet ha megad a szülő — szükségte­lenné válik a prédikáció; A tekintély zavarát jelenti az is, ha az apa és anya más-más módon akar nevelni. Megenged­hetetlen, hogy a szülők gyerme­kük előtt cívódjanak nevelési, anyagi vagy más kérdésekben. Nem is beszélve arról, hogy milyen súlyos jellemcsorbulást idéz elő a gyermekben a durva, a kegyetlen és részeges szülő. Teíkintélypótlékofe helyett tehát belső erkölcsi érzéseken alapuló szülő—gyermek kapcsolatokra törekedjünk. (Veczkó József) Liljána Stefánova bolgár ktltönő ver«« A szőlő mentén A szőlő mentén keskeny ösvény, az ösvényen felszáll a por, a porban egy szöszke fiúcska mezítlábasán bandukol. Jámbor szamár kocog mellette. Árnyuk a földön összenő. A csacsi hátán két kosárban illatozó, finom szőlő. Csetlik-botlik a csacsi. Roppan — kipi-kop, kip-kop, — a pata, orrcsiklandozóan száll a légben a muskotály jó illata. Megbolydult méhek zümmögése a kis csacsi kísérete, fönn kék az ég, mintha aranyló eső súrolta volna le... Fordította: ANTALFY ISTVÁN <Vieág.aink Kétnyáriak vetése Míg az egy nyári növények­nél a tavasszal elvetett mag­ból még abban az évben virá­gos növény fejlődik, addig a kétnyárinak nevezett növények kifejlődésére két év szükséges. Szaporításuk többnyire magve­téssel töténik májustól au­gusztus elejéig. Kétnyáriakat tavaszi virágágyak díszítésére használjuk, mert legtöbbjük vi­rágzást ideje a tavaszi hóna­pokra esik. Ajánlatos őket az ősz folyamán állandó helyükre kiültetni, de ne túl későn, hogy idejük legyen jól meggyökere­sedni, mert különben könnyen elfagyhatnak. Télre vékony lombréteggel fedjük le őket — így védve a növényeket a fa- gyástól. Nefelejts. (Myosotis) Korata­vaszi, halványkék színű két­nyári virág. Magját júliusban kell elvetni szabadban, árnyé­Qhjójl cLíoat Meggyfa-mézga Kevesen tudják, hogy a meggyfa mézgájából kiváló tu­lajdonságokkal rendelkező ra­gasztószert lehet készíteni. Sok­kal erősebben összeragasztja a papírt, mint a csiriz, vagy az enyv, vagy akár a dextrin is. Ráadásul nem is sárgítja meg azt, mint a többi ragasztószer. Könnyűszerrel előállítható, ahol meggy-, szilva-, vagy kajsziba­rackfák vannak. E fák törzsein áttetsző, gyantadudorok: méz- gacsomók keletkeznek. Az ösz- szegyűjtött mézgát megszárít­juk, megtisztítjuk a kéregdara­boktól és összezúzzuk. Ez a por és a belőle készülő gumiarábi- kum sokáig eláll. Az összetört mézgát meleg vízzel kell leön­tenünk, ami néhány óra múlva teljesen feloldódik, s enyv hasz­nálatra alkalmas. kos helyen, porhanyós földbe. A magvakat csak vékonyan ta-t karjuk földdel, mert a vastagon fedett mag nem kel ki. Kelé- sig a talajt, illetve vetésünket tartsuk állandóan nyirkosán. Ha palántáink négy levélre ki- fejlődtek, körülbelül 4-5 centi- méter tőtávolságra tűzdeljük őket, s ha már így megerősödő tek — ültessük ki állandó he* lyükre. Árvácska. (Viola tricolor) Ke* vés virágot ismerünk ennyirej mint az árvácskát. Keresztezés folytán sok szép változata jött létre, legismertebb fajtája a vio­la tricolor maxima nagyvirá« gú, különféle színváltozattal; Trimardeau — háromszínf altos, svájci óriásvirágú; és a viola tricolor himealis, a télen virág­zó árvácska. Nevelése olyant mint a nefelejtsé. Silene. Virága tündöklő ró­zsaszín. A növények szélesen eltörpülök. Szaporítása magve­téssel, augusztusban történik. A száraz hideg ellen ezt is lomb­bal takarjuk. Gyenes István Pettyes és csíkos az idei nyár legfelkapottabb anyaga. Mind­kettőből alkalmi kompiét is ké­szíthetünk. Modellünk zöld- fehér csíkos piké anyag, fehér beállítással, zöld gombokkal. Szépségápolás A száraz arcbőr A száraz arcbőr egyéni sajátosság« Feszülő érzést, kényelmetlenséget okoz, s minden nő arra gondol mi­atta, hogy hajlamos a korai ránco- sodásra. A száraz arcbőr ezért gon­dos kezelést és tudatos ápolást kí­ván. Kezdjük a mosakodásnál. Lehető* leg lágy-, tehát eső- vagy artézi víz­zel mosakodjunk. Ha erre lehetőség nincs, akkor egy kis kan ál horaxot tegyünk mosdóvizünkbe. Erősen lú­gos mosószappant ne használjunk. Mosdás után arcunkat ne töröljük szárazra, hanem hagyjuk kissé ned­vesen és kenjük be jó minőségű zsíros krémmel. Ezzel az eljárással a krém jól beszívódik, s utána ar­cunkat bepúderezhetjük. Alákréme- zés nélkül viszont ne tegyünk pú­dert száraz bőrünkre. Jó minőségű az az arckrém, amely sok, úgyne­vezett bőrtápláló anyagot tartalmaz és emellett könnyen felszívódik. Vannak egészen érzékeny bőrök* amelyek még a szappan használatát sem tűrik. Ez esetben olajjal vagy, krémmel kell tisztogatni az arcot* Ha az érzékeny arcbőr tűri a víz használatát, akkor a kissé nedvesen hagyott arcot olajjal vagy krémmel vastagon kenjük be, pár perc múl­tán pedig töröljük le. A száraz arc­bőrre igen jótékony hatással van az arcmasszázs, bár a kozmetikai sza­lonokban történő alkalmazásával szemben sok még a káros előítélet* Némelyek szerint az arcmasszázs megnyújtja a bőrt és ha valaki el­kezdte, nem tanácsos abbahagyni* mert akkor megráncosodik a bőr. Ez felfogás teljesen helytelen. A szakszerű arcmasszázs fokozza a — Lacika tegnap összetört néhány bútort. Most eljött, hogy rendbehozza. Mikor kezembe vet* tem a tollat, hogy ezt a történetet leírjam, arra gondoltam: ked­ves olvasóink hozzászó­lásaikkal, javaslataik­kal segítenek majd A. Ilonának, V. Imrének és N. Jánosnak gond­jaik megoldásában, éle­tük helyes vágányra való terelésében. Nap­jaiknak megkeserítője ugyanis a maradiság, ami az ő esetükben el~ sősorban A. Ilona ma­májának nézeteiben je­lentkezik. A mamának ugyanis az az elhatá­rozása, hogy legkisebb leányát, a 16—17 éves Ilonkát — két nagyobb lányához hasonlóan — minél előbb férjhez- adja. — Az első kérő az igazi, nem szabad el­szalasztani — vallja meggyőződéssel a ma- rag. Ilonkának más nézete van erről. Két évvel ezelőtt, 14 éves korá­ban megismerkedett V. Imrével. A fiú az is­merkedés után elkísér­te. elvitte a moziba, ké­A& tls'Ó-t OZ sőbb pedig a bálba. Az ismeretségből udvarlás lett. Ilonka kedvelte a fiút, mint pajtást, jól érezte magát társaságá­ban, de szerelmet nem érzett iránta. Egyszer azután a fiú megkérte Ilonka kezét. A kislány nem akart még férjhez- menni és visszautasí­totta. a mama azonban ezt ellenezte. Szerette volna Ilonkát minél előbb férjhezadni. A mama közbelépése nem sokat segített, Ilonka kiadta Imre út­ját és többször vissza­utasította hazakísérési ajánlatát. Imre azonban nem hagyta nyugton a kislányt. Fellépései egy­re erőszakosabbak let­tek. Mindig a kislány nyomába járt és tánc- mulatságon nem en­gedte, hogy másokkal szórakozzon. Nemet mondott azoknak, akik tánc közben le akarták kérni. Imrét a mama biz­tatta, bátorította. Ilon­ka lassan beletörődött elkerülhetetlennek vélt sorsába. Megtartották az eljegyzést is. Az es­küvőt azonban Ilonka — a mama és a fiú sürgetése ellenére — máig is halogatja. — Nem tudom, mit csináljak? — panaszol­ja Ilonka. Beszélgetés közben elmondta, hogy az egyik KISZ-bálon megismer­kedett N. Jánossal, aki­vel azóta többször be­szélgetett. A mama nem engedte meg, hogy a fiú elkísérje, így csak titokban találkozhattak. — Amikor Jánossal találkoztam, mindig na­gyon boldog voltam, nevettem. Többen meg is jegyezték: »De jó kedved van, te mindig így mosolyogsz?« — Nem tudom, mi lesz velem? Imrét nem szeretem, a mama pi­áig erőlteti az esküvőt, {vérkeringést, a bőr felszívó képes- Hallani sem akar arról, ísesét’ £..SPÖSSÍSÍf:. hogy Imrével szakítsak és N. János kísérges- sen. Mind a két fiú szorgalmas, becsületes, mind a ketten egy üzemben dolgoznak, jó szakmunkásoknak is­merik őket. Mit te­gyek? Anyám-azt ismé­telgeti: — Majd meg­szeretitek egymást... A »becsület« fontosabb a szerelemnél, ö ugyanis »becstelen« dolognak tartja, ha egy meny- ? asszony szakít a vőlegé- \ nyével. *A Kedves olvasók! Se­gítsenek A. Ilonkának és a fiataloknak. Írják meg véleményüket s ad­janak tanácsot a K1SZ- szervezetnek, melynek mindhárman tagjai. Ír­ják meg, hogy Ilonka milyen módon találhat­ja meg boldogságát, ho­gyan lesz az élete mo­solygós, derűs. POLGÁR ISTVÁN, a KISZ városi bi­zottságának munka­társa Murai Lászlóné kozmetikus Mark Twain a feketelistán New York állam Ifjúsági Hi­vatala úgy döntött, hogy Mario Twain közkedvelt „Huckleberry Finn" című ifjúsági regényét az iskolai használatban nem kí­vánatos könyvek listájára he­lyezi. A meghökkentő döntést a faji .konfliktusokkal indokol­ják: háttérbe kell szorítani minden könyvet, amelyben né­ger játsza a főszerepet. PETŐFI NEPE Magyar Szocialista Munkáspárt £>ács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. t Szerkeszti a szerkesztő bizottság; Felelős szerkesztő: Weither DánieL Kiadjál a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat; Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi telefonközpontl 20-19 25-1«. Pártépltés és ipari rovati 11-22 Szerkesztő bizottság! 10-38 Kiadóhivatal! Kecskemét. Szabadság tér Wa Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dó 1 h*rM ft Bacs-Klskun Kecskemét : meg vei = Teke a- v. 15*20. 27-10

Next

/
Thumbnails
Contents