Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

4. oldal

I960, július 14, csütörtök

ltovatvezető: Kovács Gergely

Felavatom a motoromat

in.

BARÁTOM elővétette velem motorom szerszámkészletét (so- lm nem gondoltam, hogy ennyi mindent adnak egy motorhoz), kikerestette a megfelelő kulcsokat és kinyittatta alul a leeresztő csavart, majd azt ajánlotta, hogy elzárt benzincsappal rúgjak jó néhányat az indítókaron. Ve előbb csavarjam ki a motorból a gyújtógyertyát is, mert ha a motor így indul meg, sok esetben annyira felpörög, hogy a gyors és magas fordulatszám ártalmas lesz — különösen az én új motoromnak.

Eleget téve kívánságának, kicsavartam a gyertyát és rúgtam néhányat az indítókaron. Valóban megállapíthattam, hogy most is motoros barátomnak volt igaza, mert a motorból gyanús fekete folyadék ömlött ki, de néhány rúgás után ez megszűnt. Előbb csodálkoztam, hogyan juthatott ennyi keverék a forgattyúházba, de azután eszembe jutott, hogy indítási kísérletemnél nem sajnáltam a benzint és jól megnyopikodtam a karburátor úsztatóját, — még a légszűrőn keresztül is folyt a keverék.

BARÁTOM azt is előre megjósolta — még mielőtt kicsavartam volna a gyertyát —, hogy a gyertya is jó maszatos lesz. Amint megnéztem, igaza is volt, mert a gyertya motorba csavarható része szinte csepegett a fekete, olajos keveréktől. Barátom azt ajánlotta, hogy most ne húzzuk az időt a gyertya szétszerelésével és tisztításával, hanem vegyem elő a tartalék gyertyát és valamelyik pihenő alkalmával tisztítsam ki az olajosat. — Gyorsan szót is fogadtam, s ezután a motor gyönyörűen indult. Igaz, kissé jobban füstölt, mint szokott, de néhány kisebb túráztatás után abbahagyta a túlzott füstölést is.

EKKOR megfogadtam barátomnak, hogy meleg motornál nem fogok többé »schwimmet- ni«, sőt megállások alkalmával még a benzincsapot is elzárom, nehogy ismét szégyenben maradjak.

Tovább indulva útunk későbbi szakaszán még többször megálltunk, néhány percig hűtöttük a gépet, majd ismét járattunk. Ezen a napon több mint 120 kilométert tettünk meg — baj nélkül. Alig voltunk azonban 15 kilómé ternyire a várostól, amikor az egyik pihenő alkalmával éppen dicsekedni akartam motoros tudásommal — de amint később kiderült —■, kissé korai nőit örömöm. Alig indultunk el ugyanis, alig tettünk meg két kilométert, amikor észrevettem, hogy motorom nem úgy viselkedik, mint szokott.

MINTHA nem lenne benne elég erő. Hiába adtam a gázt, nem gyorsult úgy, mint előbb, s később úgy tett, mint a náthás emberek szoktak: tüsszögni kezdett, majd úgy hallatszott, mintha a robbanás egy része a karburátor felől jönne.

Ijedtemben azonnal leálltam és kétségbeesetten néztem barátomra — várva az ő segítségét.

(Folytatjuk.) ,

(R&b&tk&fltázak

Angliában nagy hiány van képzett ápolószemélyzetben, s ezért teljesen gépesített kórházak létesítését tervezik. Az ét" kezeseket melegítő futószalag segítségével oldják meg, amely az ágyak fejrészénél halad a kórtermen keresztül. Ugyanez a futószalag a konyhába továbbítja a mosatlan edényt. Levelek és újságok szétosztására csőpostát alkalmaznak és a szükséges orvosság is a csőposta-rendszer segítségével jut el a betegágyához.

a

Nem értem meg!

□ XOOÚD

Ül FILMEK

E

gyszer volt, hol nem volt. Derék emberek néhány szép épületet emeltek a Műkertben. Ezekben gondtalanul munkálkodhatnak majd a művészek — gondolták a telep megálmodói.

Csalódtak. A két világháború között a tetszetős házakban még a legjobbak is napról napra, egyre kedvetlenebbül vonszolták nehéz sorsukat. Ki nem hiszi, kérdezze a ma is élő tanúkat, lapozgassa a korabeli újságokat: a csoportot látogató riporterek kivétel nélkül az akuttá váló nyomorról panaszkodtak.

A művésztelep mai életének ismerői jószerint el sem tudják képzelni azt a kort, amikor a művészek egy jó ebéd megszerzésének módozatain törték a fejüket s nem a színek és formák titkain. Ezért is kezdtem írásom a mesékben szokásos stílusban.

K

imondhatatlanul örülünk, hogy ma már a szép dolgok teremtőit nem sorvasztják anyagi gondok. Önmaga felett mond ítéletet a művészeit nélkülözésre, tétlenségre kárhoztató társadalom. A mostanában »«beutaltak« nagy része meg is érdemli a bizalmat, a szerete- tet, hogy a közösség a tenyerére vegye őket, úgy óvja a széltől s emelje. Néhányan, sajnos, ezt az anyagiakban is megnyilvánuló tiszteletet természetesnek, »tehetségüknek kijáró« támogatásnak vélik és nem érzik a viszonzás szükségességét, S csodálkoznak, ha hiányoljuk a nép szeretetében fogant alkotásokat vagy magatartásukat bíráljuk.

Tme, P. J. is hosszabb ideig tartózkodott a telepen. Jelenleg egy másik művészkolónia tagja. Néhány hónapja felkereste a városi népművelési felügyelőt V. M. szobrász: mivel barátja — P. J. — kiállítása most zárul, szeretnék, ha a képek Kecskeméten is a közönség elé kerülhetnének. A kedvelt és jóhírű kolléga által tolmácsolt javaslatot örömmel fogadta a

Reggel magasabbak vagyunk, mint este

A ember közvetlenül felkelés után a legmagasabb. Estig a testhossz 1—2 centiméterrel, erőltetett menet vagy hosszú állás után 4—6 centiméterrel is csökken. A nagy megerőltetés miatt ugyanis csökken a hátgerinc csigolyáinak víztartalma és ez idézi elő a gerincoszlop „megrövidülését’’.

múzeum és a városi tanács. Kíváncsian várták, hogy milyennek látta a művész ezt a formálódó tájat, s a »homoki embereket«.

A kiállítás szokásos költségeit »terven félül« biztosították és már éppen a megnyitás napján gondolkoztak, amikor a festő új feltétellel jelentkezett: csak akkor járul hozzá képei ideszállí- tásához, ha a hivatalos szervek képk vásárláséra is kötelezik magukat. Mivel erre lehetőség nincs — a tárlat elmaradt.

P. J. visszaadta a kalácsot, mert hiányzott belőle a mazsola. Dohogó cikkem megírására udvarias hangú levelének befejező szavai késztettek főként: »remélem, megért«.

A hibás cselekedetet, szemléletmódot még igazoltatni is szeretné. Mintha csak azt írná: »Nem rajtam múlott, én mindent megpróbáltam, de ha igényeimből engedek, ha igent mondok, akkor szeplősítem hírnevem, s mi több a Művészetet.«

S

ok hibás tett, állásfoglalás »magyarázható«, »indokolható« értelmi vagy érzelmi mozzanatokkal Ez — semmiképp.

Túlzott anyagiasságával, önérzetességével P. J. ártott a közösségnek — és saját magának. Kár vala, nagy kár.

H. N.

Fatima

Kevéssé ismert történelmi környezetbe viszi a nézőt a grúz filmgyártásnak ez az új, színpompás alkotása. Egy időn és szenvedéseken diadalmaskodó, izzó szerelem története a film, melynek rendezője, Dolize, jó iramú, színekben, érzelmekben gazdag alkotást teremtett;

Az orosz—török háború idején, Oszét-földön még csaknem kora középkori társadalmi viszonyok uralkodtak. Ezek különlegessége, s a film jeleneteinek festői szépsége kárpótol azért, hogy a forgatókönyv hibájából elsősorban kissé hosszúra sikerült a bevezető rész, s eléggé bonyolult, nehezen áttekinthető a cselekmény.

Margijev operatőr képei festői szépségűek.

Tizenkét üzemben szervezték meg a nyugdíjügyek előkészítését

Most készült el a jelentés a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Társadalombiztosítási Bizottságának első félévi munkájáról. Az SZMT-re egészségügy terén nagy feladatok hárulnak, hiszen irányítja és ellenőrzi megyénk társadalombiztosítási és egészségügyi munkáját.

A jelentés részletesen beszámol az albizottságok munkájáról. A nyugdíjügyi albizottság

19 fellebbezést tárgyalt és 1960 első felében 70 volt az öregségi rokkantsági ügyek száma.

Nyugdíjügyekben a bizottság minden esetben nagy gondot fordított az ügyintézés gyorsaságára.

57 rendkívüli segélykérés érkezett a segélyezési albizottsághoz. Negyven esetben hagyták jóvá a kérelmet és a félév folyamán 18 537 forintot fizettek ki ezen a címen.

Rendszeresen figyelemmel kísérte a bizottság az üzemekben a táppénzes ügyeket.

Ahol szabálytalanságokat észlelt, azonnal rendkívüli felülvizsgálatot rendelt el,

mint például a ZIM-nél, a Lakatosipari Vállalatnál, a Baromfifeldolgozó Vállalatnál, a Konzervgyárnál és a Kiskunfélegyházi Gépgyárban. Foglalkoztak továbbá üzemi egészségügyi gondokkal, megnézték a munka- és védőruha-juttatások teljesítését, segédkeztek a népi ellenőrzésnek az üzemi konyhák vizsgálatánál;

Az egészségügyi intézmények ellenőrzése során megyénk több kórházában javaslatokat tettek a hiányok megszüntetésére. Megnézték a szolgáltatási, családi pótlék, nyugdíj járadék, valamint a panaszügyek elintézését az SZTK-alközpont egyes csoportjainál. Megállapították,

hogy jól végzik az ügyintézést, A félév során a tervek szerint három üzemi nyugdíjfelvétel előkészítő bizottságot kellett volna szervezniük, ezzel szemben

eddig már 12 üzemben szervezték meg az üzemi nyugdíj-előkészítést.

Az üzemi kifizetőhelyeknél előzőleg sok hiányosságot találtak, ezért a vállalatok főkönyvelői, a szociális felelősök, és az SZTK ügyintézői részére tanulságos ankétot szervezett a szociális albizottság.

A jelentés végezetül megállapítja: a társadalombiztosítási bizottságnak magasabb színvonalon kell végezni munkáját az elkövetkező időben, hogy még több segítséget nyújthasson megyénk egészségügyi és társadalombiztosítási helyzetének állandó javításához. Erre vonatkozóan különböző határozatokat hoztak.

Ványa tudta mit tesz. Nem volt nála sem kézigránát, sem benzinespalack, csak az egy géppisztoly. Ezzel tüzel majd rájuk, és ide-oda szaladva, harcra készteti őket. A tankoknak nem kívánatos, hogy felfedjék magukat. De ha másképp nem megy, felgyújtja azt a szénaboglyát, amely ott áll a kertek alatt. A gazdák itt nyílván lekaszálták a füvet, összegereblyézték de már nem volt idejük felhasználni, elérte őket a háború. Igen, ezt a boglyát felgyújtja.

Gorosko szétvetett lábakkal feküdt a bokrok között. Egy kövecske került a könyöke alá. Félredobta, hogy könyökét megtámaszthassa, és célzott. A németek lerohantak a dombról, és amint fejük a domtető alá került, rögtön elnyelte őket a sötétség. De azok, akik újra megjelentek a dombon, jól látszottak a Dittos fény hátterében.

És Gorosko leadott egy sorozatot.

Egyik helyről a másikra szö- kellve észrevette, hogy a gyalogos mindenütt szalad utána, mint csikó- áz anyja után. Félt- e egyedül, vagy pedig a bajban nem akarta őt cserbenhagyni, nem tudta, de nem is volt ideje megtudni. Kattogni kezdett a tank géppuskája, lába alatt a hó pirosán, zölden, kéken villant fel. Amikor felpattant és futni kezdett, a gyologos arccal a föld felé fekve maradt. Ványa szólítgatta, de ő nem válaszolt, meg se mozdult. A tank géppuskája újra megszólalt. A tűzáradat Goroskót is a földhöz nyomta, arca előtt másodpercnyi lobbanások világították meg a hóból kemelkedő, parányi fenyőfácskákat.

Most odakúszott a boglyához. A földön fekve kirángatott egy nyalábot — átható szaga volt a hidegben. — is elővette öngyújtóját. A szél minduntalan eloltotta a lángot. Alighogy fellobbant, géppisztolytűz zúdult a fény irányába. A németek feléje rohantak, a legelsők már egészen a közelébe értek. Ványa, hason fekve, rájuk eresztett egy sorozatot. De géppisztolya hirtelen elhallgatott: kifogyott a töltény. Egy pillantással felmérte a távolságot a halott gyalogosig, és tudta, hogy ha sikerül is kezébe kaparintania géppisztolyát, akkor se tudja már felgyújtani a boglyát. Ekkor szétnyitotta vattakabátját, és háttal a szélnek, meggyújtotta a kis szénacsomót. Parányi lángocskák futkároztak a száraz fűszálakon, és egyik a másik után elaludt.

Ványa sietve belenyúlt gim- nasztyorkája zsebébe. Ujja beleütődött a Komszomol-tagsági könyv kemény sarkába, aztán valamilyen papírokba. Azok a levelek voltak, amelyeket Klá- vának és a két másik lánynak írt, mindegyiket egyformán tudatva arról, hogy amíg nem szállnak el felette az évek, igaz barátra szeretne találni az életben. A fedezékben írta őket, a német támadás előtti éjszakán, nyolc napja vagy száz éve már, és mindegyiket ezekkel a szavakkal fejezte be: »Valamennyi

itt ülő felderítő nevében gárdatüzérségi üdvözletünket küldöm« — mert Ványa szégyelte bevallani, hogy nem gárdaezredben hanem egész egyszerű ezredben szolgál... összesodorta a leveleket, és meggyújtotta. Nem mozdult, amig a papír fel nem lobbant. Aztán a fénytől megvakulva a sötétségbe bámult, s meglátta a dombról lerohanó németeket. Óriásoknak látszottak.

Most már mindenfelől lőttek rá. Egy német hasához szorított géppisztollyal, beszaladt a fénykörbe. Ványa megfeszült, vád- telenhátán érezte, hogy mindjárt rálő, és az élet, mint egy kiáltás, szinte kiszakadt belőle. De erőt vett magán, s óvatosan a boglyához közelítette a tüzet. A német rálőtt egy sorozatot, visszaugrott az árnyékba, és onnan újra lőtt.

Ványa utolsó erőfeszítésével megigazította a tüzet. És ezt az élénk 'fénnyel fellobbanó, egész tizenkilenc éves életét bevilágító tüzet meglátták az ütegnél.

Nazarov telefonon beszélt, amikor hirtelen meghallotta— Tankok balról!

<Folytatása következik}