Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

4. oldal I960, július 14, csütörtök ltovatvezető: Kovács Gergely Felavatom a motoromat in. BARÁTOM elővétette velem motorom szerszámkészletét (so- lm nem gondoltam, hogy ennyi mindent adnak egy motorhoz), kikerestette a megfelelő kulcso­kat és kinyittatta alul a leeresz­tő csavart, majd azt ajánlotta, hogy elzárt benzincsappal rúg­jak jó néhányat az indítókaron. Ve előbb csavarjam ki a motor­ból a gyújtógyertyát is, mert ha a motor így indul meg, sok esetben annyira felpörög, hogy a gyors és magas fordulatszám ártalmas lesz — különösen az én új motoromnak. Eleget téve kívánságának, ki­csavartam a gyertyát és rúgtam néhányat az indítókaron. Való­ban megállapíthattam, hogy most is motoros barátomnak volt igaza, mert a motorból gya­nús fekete folyadék ömlött ki, de néhány rúgás után ez meg­szűnt. Előbb csodálkoztam, ho­gyan juthatott ennyi keverék a forgattyúházba, de azután eszem­be jutott, hogy indítási kísérle­temnél nem sajnáltam a ben­zint és jól megnyopikodtam a karburátor úsztatóját, — még a légszűrőn keresztül is folyt a keverék. BARÁTOM azt is előre meg­jósolta — még mielőtt kicsavar­tam volna a gyertyát —, hogy a gyertya is jó maszatos lesz. Amint megnéztem, igaza is volt, mert a gyertya motorba csavar­ható része szinte csepegett a fe­kete, olajos keveréktől. Barátom azt ajánlotta, hogy most ne húz­zuk az időt a gyertya szétszere­lésével és tisztításával, hanem vegyem elő a tartalék gyertyát és valamelyik pihenő alkalmá­val tisztítsam ki az olajosat. — Gyorsan szót is fogadtam, s ez­után a motor gyönyörűen in­dult. Igaz, kissé jobban füstölt, mint szokott, de néhány kisebb túráztatás után abbahagyta a túlzott füstölést is. EKKOR megfogadtam bará­tomnak, hogy meleg motornál nem fogok többé »schwimmet- ni«, sőt megállások alkalmával még a benzincsapot is elzárom, nehogy ismét szégyenben ma­radjak. Tovább indulva útunk későb­bi szakaszán még többször meg­álltunk, néhány percig hűtöttük a gépet, majd ismét járattunk. Ezen a napon több mint 120 ki­lométert tettünk meg — baj nélkül. Alig voltunk azonban 15 kilómé ternyire a várostól, ami­kor az egyik pihenő alkalmával éppen dicsekedni akartam mo­toros tudásommal — de amint később kiderült —■, kissé korai nőit örömöm. Alig indultunk el ugyanis, alig tettünk meg két kilométert, amikor észrevettem, hogy motorom nem úgy viselke­dik, mint szokott. MINTHA nem lenne benne elég erő. Hiába adtam a gázt, nem gyorsult úgy, mint előbb, s később úgy tett, mint a nát­hás emberek szoktak: tüsszögni kezdett, majd úgy hallatszott, mintha a robbanás egy része a karburátor felől jönne. Ijedtemben azonnal leálltam és kétségbeesetten néztem bará­tomra — várva az ő segítségét. (Folytatjuk.) , (R&b&tk&fltázak Angliában nagy hiány van képzett ápolószemélyzetben, s ezért teljesen gépesített kórhá­zak létesítését tervezik. Az ét" kezeseket melegítő futószalag segítségével oldják meg, amely az ágyak fejrészénél halad a kórtermen keresztül. Ugyanez a futószalag a konyhába továbbít­ja a mosatlan edényt. Levelek és újságok szétosztására csőpos­tát alkalmaznak és a szükséges orvosság is a csőposta-rendszer segítségével jut el a betegágyá­hoz. a Nem értem meg! □ XOOÚD Ül FILMEK E gyszer volt, hol nem volt. Derék emberek néhány szép épületet emeltek a Műkert­ben. Ezekben gondtalanul mun­kálkodhatnak majd a művészek — gondolták a telep megálmo­dói. Csalódtak. A két világháború között a tetszetős házakban még a legjobbak is napról napra, egyre kedvetlenebbül vonszol­ták nehéz sorsukat. Ki nem hi­szi, kérdezze a ma is élő ta­núkat, lapozgassa a korabeli új­ságokat: a csoportot látogató ri­porterek kivétel nélkül az akut­tá váló nyomorról panaszkod­tak. A művésztelep mai életének ismerői jószerint el sem tudják képzelni azt a kort, amikor a művészek egy jó ebéd meg­szerzésének módozatain törték a fejüket s nem a színek és formák titkain. Ezért is kezd­tem írásom a mesékben szoká­sos stílusban. K imondhatatlanul örülünk, hogy ma már a szép dol­gok teremtőit nem sorvasztják anyagi gondok. Önmaga felett mond ítéletet a művészeit nél­külözésre, tétlenségre kárhozta­tó társadalom. A mostanában »«beutaltak« nagy része meg is érdemli a bizalmat, a szerete- tet, hogy a közösség a tenye­rére vegye őket, úgy óvja a széltől s emelje. Néhányan, saj­nos, ezt az anyagiakban is meg­nyilvánuló tiszteletet természe­tesnek, »tehetségüknek kijáró« támogatásnak vélik és nem ér­zik a viszonzás szükségességét, S csodálkoznak, ha hiányoljuk a nép szeretetében fogant alko­tásokat vagy magatartásukat bí­ráljuk. Tme, P. J. is hosszabb ideig tartózkodott a telepen. Jelenleg egy másik művészko­lónia tagja. Néhány hónapja felkereste a városi népművelési felügyelőt V. M. szobrász: mivel barátja — P. J. — kiállítása most zárul, szeretnék, ha a ké­pek Kecskeméten is a közönség elé kerülhetnének. A kedvelt és jóhírű kolléga által tolmácsolt javaslatot örömmel fogadta a Reggel magasabbak vagyunk, mint este A ember közvetlenül felkelés után a legmagasabb. Estig a testhossz 1—2 centiméterrel, erőltetett menet vagy hosszú állás után 4—6 centiméterrel is csökken. A nagy megerőltetés miatt ugyanis csökken a hát­gerinc csigolyáinak víztartalma és ez idézi elő a gerincoszlop „megrövidülését’’. múzeum és a városi tanács. Kí­váncsian várták, hogy milyen­nek látta a művész ezt a for­málódó tájat, s a »homoki em­bereket«. A kiállítás szokásos költségeit »terven félül« biztosították és már éppen a megnyitás napján gondolkoztak, amikor a festő új feltétellel jelentkezett: csak ak­kor járul hozzá képei ideszállí- tásához, ha a hivatalos szervek képk vásárláséra is kötelezik magukat. Mivel erre lehetőség nincs — a tárlat elmaradt. P. J. visszaadta a kalácsot, mert hiányzott belőle a mazso­la. Dohogó cikkem megírására udvarias hangú levelének befe­jező szavai késztettek főként: »remélem, megért«. A hibás cselekedetet, szemlé­letmódot még igazoltatni is sze­retné. Mintha csak azt írná: »Nem rajtam múlott, én mindent megpróbáltam, de ha igényeim­ből engedek, ha igent mondok, akkor szeplősítem hírnevem, s mi több a Művészetet.« S ok hibás tett, állásfogla­lás »magyarázható«, »in­dokolható« értelmi vagy érzel­mi mozzanatokkal Ez — sem­miképp. Túlzott anyagiasságával, önér­zetességével P. J. ártott a kö­zösségnek — és saját magának. Kár vala, nagy kár. H. N. Fatima Kevéssé ismert történelmi környezetbe viszi a nézőt a grúz filmgyártásnak ez az új, színpompás alkotása. Egy időn és szenvedéseken diadalmaskodó, izzó szerelem története a film, melynek rendezője, Dolize, jó iramú, színekben, érzelmekben gazdag alkotást teremtett; Az orosz—török háború idején, Oszét-földön még csaknem kora középkori társadalmi viszonyok uralkodtak. Ezek különle­gessége, s a film jeleneteinek festői szépsége kárpótol azért, hogy a forgatókönyv hibájából elsősorban kissé hosszúra sike­rült a bevezető rész, s eléggé bonyolult, nehezen áttekinthető a cselekmény. Margijev operatőr képei festői szépségűek. Tizenkét üzemben szervezték meg a nyugdíjügyek előkészítését Most készült el a jelentés a Szakszervezetek Megyei Taná­csa Társadalombiztosítási Bi­zottságának első félévi munká­járól. Az SZMT-re egészségügy terén nagy feladatok hárulnak, hiszen irányítja és ellenőrzi megyénk társadalombiztosítási és egészségügyi munkáját. A jelentés részletesen beszá­mol az albizottságok munkájá­ról. A nyugdíjügyi albizottság 19 fellebbezést tárgyalt és 1960 első felében 70 volt az öregségi rokkantsági ügyek száma. Nyugdíjügyekben a bizottság minden esetben nagy gondot fordított az ügyintézés gyorsa­ságára. 57 rendkívüli segélykérés ér­kezett a segélyezési albizott­sághoz. Negyven esetben hagy­ták jóvá a kérelmet és a fél­év folyamán 18 537 forintot fi­zettek ki ezen a címen. Rendszeresen figyelemmel kí­sérte a bizottság az üzemekben a táppénzes ügyeket. Ahol szabálytalanságokat észlelt, azonnal rendkívüli felülvizsgálatot rendelt el, mint például a ZIM-nél, a La­katosipari Vállalatnál, a Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál, a Konzervgyárnál és a Kiskun­félegyházi Gépgyárban. Foglal­koztak továbbá üzemi egész­ségügyi gondokkal, megnézték a munka- és védőruha-juttatá­sok teljesítését, segédkeztek a népi ellenőrzésnek az üzemi konyhák vizsgálatánál; Az egészségügyi intézmények ellenőrzése során megyénk több kórházában javaslatokat tettek a hiányok megszüntetésére. Megnézték a szolgáltatási, csa­ládi pótlék, nyugdíj járadék, va­lamint a panaszügyek elintézé­sét az SZTK-alközpont egyes csoportjainál. Megállapították, hogy jól végzik az ügyintézést, A félév során a tervek sze­rint három üzemi nyugdíjfel­vétel előkészítő bizottságot kel­lett volna szervezniük, ezzel szemben eddig már 12 üzemben szervezték meg az üzemi nyugdíj-előkészítést. Az üzemi kifizetőhelyeknél elő­zőleg sok hiányosságot találtak, ezért a vállalatok főkönyvelői, a szociális felelősök, és az SZTK ügyintézői részére tanul­ságos ankétot szervezett a szo­ciális albizottság. A jelentés végezetül megálla­pítja: a társadalombiztosítási bizottságnak magasabb színvo­nalon kell végezni munkáját az elkövetkező időben, hogy még több segítséget nyújthasson me­gyénk egészségügyi és társada­lombiztosítási helyzetének állan­dó javításához. Erre vonatko­zóan különböző határozatokat hoztak. Ványa tudta mit tesz. Nem volt nála sem kézigránát, sem benzinespalack, csak az egy gép­pisztoly. Ezzel tüzel majd rájuk, és ide-oda szaladva, harcra készteti őket. A tankoknak nem kívánatos, hogy felfedjék ma­gukat. De ha másképp nem megy, felgyújtja azt a széna­boglyát, amely ott áll a kertek alatt. A gazdák itt nyílván le­kaszálták a füvet, összegereb­lyézték de már nem volt idejük felhasználni, elérte őket a há­ború. Igen, ezt a boglyát fel­gyújtja. Gorosko szétvetett lábakkal feküdt a bokrok között. Egy kövecske került a könyöke alá. Félredobta, hogy könyökét meg­támaszthassa, és célzott. A né­metek lerohantak a dombról, és amint fejük a domtető alá került, rögtön elnyelte őket a sötétség. De azok, akik újra megjelentek a dombon, jól lát­szottak a Dittos fény hátterében. És Gorosko leadott egy soro­zatot. Egyik helyről a másikra szö- kellve észrevette, hogy a gya­logos mindenütt szalad utána, mint csikó- áz anyja után. Félt- e egyedül, vagy pedig a bajban nem akarta őt cserbenhagyni, nem tudta, de nem is volt ideje megtudni. Kattogni kezdett a tank géppuskája, lába alatt a hó pirosán, zölden, kéken vil­lant fel. Amikor felpattant és futni kezdett, a gyologos arc­cal a föld felé fekve maradt. Ványa szólítgatta, de ő nem válaszolt, meg se mozdult. A tank géppuskája újra megszó­lalt. A tűzáradat Goroskót is a földhöz nyomta, arca előtt má­sodpercnyi lobbanások világí­tották meg a hóból kemelkedő, parányi fenyőfácskákat. Most odakúszott a boglyához. A földön fekve kirángatott egy nyalábot — átható szaga volt a hidegben. — is elővette ön­gyújtóját. A szél minduntalan eloltotta a lángot. Alighogy fel­lobbant, géppisztolytűz zúdult a fény irányába. A németek fe­léje rohantak, a legelsők már egészen a közelébe értek. Vá­nya, hason fekve, rájuk eresz­tett egy sorozatot. De géppisz­tolya hirtelen elhallgatott: ki­fogyott a töltény. Egy pillan­tással felmérte a távolságot a halott gyalogosig, és tudta, hogy ha sikerül is kezébe kaparinta­nia géppisztolyát, akkor se tud­ja már felgyújtani a boglyát. Ekkor szétnyitotta vattakabát­ját, és háttal a szélnek, meg­gyújtotta a kis szénacsomót. Parányi lángocskák futkároztak a száraz fűszálakon, és egyik a másik után elaludt. Ványa sietve belenyúlt gim- nasztyorkája zsebébe. Ujja be­leütődött a Komszomol-tagsági könyv kemény sarkába, aztán valamilyen papírokba. Azok a levelek voltak, amelyeket Klá- vának és a két másik lánynak írt, mindegyiket egyformán tu­datva arról, hogy amíg nem szállnak el felette az évek, igaz barátra szeretne találni az élet­ben. A fedezékben írta őket, a német támadás előtti éjszakán, nyolc napja vagy száz éve már, és mindegyiket ezekkel a sza­vakkal fejezte be: »Valamennyi itt ülő felderítő nevében gárda­tüzérségi üdvözletünket küldöm« — mert Ványa szégyelte beval­lani, hogy nem gárdaezredben hanem egész egyszerű ezredben szolgál... összesodorta a leve­leket, és meggyújtotta. Nem mozdult, amig a papír fel nem lobbant. Aztán a fénytől meg­vakulva a sötétségbe bámult, s meglátta a dombról lerohanó németeket. Óriásoknak látszot­tak. Most már mindenfelől lőttek rá. Egy német hasához szorított géppisztollyal, beszaladt a fény­körbe. Ványa megfeszült, vád- telenhátán érezte, hogy mind­járt rálő, és az élet, mint egy kiáltás, szinte kiszakadt belőle. De erőt vett magán, s óvatosan a boglyához közelítette a tüzet. A német rálőtt egy sorozatot, visszaugrott az árnyékba, és on­nan újra lőtt. Ványa utolsó erőfeszítésével megigazította a tüzet. És ezt az élénk 'fénnyel fellobbanó, egész tizenkilenc éves életét bevilágí­tó tüzet meglátták az ütegnél. Nazarov telefonon beszélt, amikor hirtelen meghallotta­— Tankok balról! <Folytatása következik}

Next

/
Thumbnails
Contents