Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

4. oldal

1930. július 13. szerda

tfcsazr

Épül a voronyezsi atomerőmű

Voronyezs közelében nagy atomerőmű épül. Első részlegének kapacitása 210 ezer kilowatt. Naum Rogovin mérnök, az építés vezetője a SZTI tudósítójának a következőket mondotta:

— Az új voronyezsi atomerőműben olyan reaktor lesz, amely lényegesen felülmúlja a jelenleg működő szovjet és külföldi reaktorok kapacitását.

Az új atomerőmű energiáját azok a vállalatok kapják, amelyek a hétéves tervnek megfelelően most épülnek az OSZSZSZK középső részén. Jelenleg a főépület már elkészült, s jóval határidő előtt megépítettük az első turbina alapját. Most fejezzük be a reaktor- részleg betonozását.

Gyorsan növekszik az építők és energetikusok települése. Az atomerőmű munkástelepülésén jelenleg már több mint száz négy- és ötemeletes ház áll.

Ha a torreádor későn jön haza.

Mind kevesebb az agglegény

r Ha tovább folytatódik a jelenlegi irányzat, »valódi« agglegényeket lassan már csak a kiállításokon láthatunk majd. A nyugatnémet statisztikai hivatal adatai szerint száz házasodási borban levő férfi közül ma már <csak három marad örökre agglegény; 1919-ben még 100-ból 13 volt a megrögzött agglegények ezáma.

A nőknél is javul a helyzet: taz első világháború előtt a leányok 14 százaléka, ma már csak ■$ százaléka marad vénlány.

! Cfllni mini tananyag.

^ A felső-ausztriai iskolai hatóságok kötelező tantárgyként bevezették a filmművészet ismertetését. Az ötödik osztálytól ^kezdve a gyerekeknek legalább havonként egyszer »film-órát-« (tartanak, amelyen a filmezés (technikájának oktatásán kívül «gy-egy filmet is megvitatnak, amelyet a tanulók közösen tekintenek meg.

í tföeleoíviósa-kan.c.mlLág

, Cyril Cormac angol iskolaorvos véleménye szerint a televízió ártalmassá válhat a kisgyermekek részére. Egyes családokban a kicsinyek ugyanis e szőnyegen hasalva helyezkednek el, hogy a televíziós adásokat zavartalanul élvezhessék. Ennek következtében elferdül a szemtengelyük, ami végül kancsalsághoz vezet.

Az angol iskoláegészségügyi (statisztika szerint 1949-ben 12 50Ö gyermek közül mindössze 60 bandzsított, míg 1956- fcian már 185.

ScS’Cf'th&c&’V CS'fcC’fó

Országos néprajzi és nyelvjárási gyöjlfpáíysyt

Több mint egy hónapja tart megyei színházunk vendégjátéka Baján. A bemutatott darabok csaknem mindegyike megérdemelt sikert hozott eddig. Pedig a bajai vendégszereplés olyan körülmények között kezdődött, melyek nem kis gondot okoztak a színház vezetőinek és — mi több — azóta is problémát problémára halmoznak. Gondoljunk csak a két autószerencsétlenségre, több vezető színész váratlan megbetegedésére.

Dicséretére legyen mondva a színészeknek és a direkciónak, mindent elkövettek, hogy a műsoron, a nézőket érzékenyebben érintő változás ne történjék. A szerepcserék, a beugrások, a vendégművészek szerepeltetése természetesen nemcsak anyagi megterhelést, de komoly munka- vállalást, nagyobb igénybevételt is jelentett a színházvezetéstől és a művészektől egyaránt. Baja és a környék színházlátogatóinak megbecsülését, az irántuk érzett szeretetet kellett látnunk e nem kis áldozatvállalásban.

A bajai vendégszereplés, a színházi esték azt a meggyőződésünket < húzzák alá, hogy helyes irányban nevelődik a színházüátogatók ízlése és művészi igénye. Munkások, parasztok, akik ott ülnek a nézőtéren Baján vagy a községek művelődési házaiban,- a kultúra lépcsőfokait járják, immár igénylik a művészet adta szépségeket, megbecsülik színházunk erőfeszítéseit. Így is formálódik társadalmunk.

Nem kis része Van ebben a színház jó műsorpolitikájá- nak, de az igen jó művészgárdának is. Színészegyéniségek: Göftdör Klára, Dévay Kamilla, Simon György mellett az egész nagyszerű törzsgárda, Gyólay Viktória, Mojzes Mária, Jánoky Sándor, Gyulay Antal, Dobák Lajos, Szalma Sándor, Juhász Pál, Csajányi György, Sárosi Gábor, Kiss László, Komlós József, Karizs Béla — az igen tehetséges és sokat ígérő fiatalok: Galambos Erzsi, Medgyesi Mária, Bodó Györgyi, Labancz Borbála, Fonyó József és a többiek mindmegannyi biztosítékai a műsoron szereplő darabok sikerének. Áll ez a tánckarra és az énekkarra is.

A rendezők egytől egyig becsületes munkát végeztek. Ha vitatható is némely darab felfogásának helyessége — művészi értéke kevésbé. A zenekar mun„A szerkesztő bácsi is örüljön“

A napokban kedves levelet kaptunk a Császártöltési Általános Iskola két tanulójától, Halász Elíztől és Miks Mártától. A pajtások a következőket írják:

Kedves szerkesztő bácsi!

örömmel írjuk a. levelet. Mi, a császártöltési napközi otthonos alsó tagozatos csoportja, értük el ebben a tanévben a legjobb eredményt. Csoportunk tanulmányi átlaga 4-es lett. Olyan boldogok vagyunk! Közülünk hatan kitűnő tanulók lettek. Senki sem bukott még, csak egy pajtásunk végzett elégségessel. Ezt a sZép eredményt úgy értük el, hogy mindig megfogadtuk a tanító néni szavait. Sokat és szívesen segítettünk a gyöngébbeknek. Nagyon szerettünk napközibe járni, s most pajtásainkkal azt tervezzük, hógy a nyáron mit fogunk csinálni. Azért írtuk meg mindezeket, hogy a szerkesztő bácsi is velünk örüljön. Sokszor üdvözöljük a szerkesztő bácsit.«

Fűszeres illatű gyümölcsök

Hazánk leggazdagabb gyümölcsfa-gyűjteményét a Nyírségi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet újfehértói gazdaságában ápolják, ahol Európa összes szilva, körte, alma, meggy, cseresznye és barack fajtái mind megtalálhatók. A tudományos kutatók mintegy 600 gyümölcsfajtát tartanak itt számon. A látogatóknak módjukban lesz ösz- szehasonlítani a fanvar vadgyümölcsöket a legújabban kinemesített, fűszeies illatú gyümölcsökkel.

káját a jó művészeti vezetés jellemzi. A díszletek eredetiek, szépek, a kosztümök dekoratívek, választékosak és sok tehetséggel tervezettek.

Lapunk hasábjain nincs hely ahhoz, hogy a színpadi művek és az alakítások értékéhez illően foglalkozhassunk a bemutatott darabokkal, értékeljük, bíráljuk színészeink teljesítményét. Hisz- szük azonban, hogy feladatának tekinti ezt majd a továbbiakban is megyei lapiunk;

Összefoglalva színhá-<

zunk és színészeink az idén is tovább mélyítették azt a kapcsolatot, amely korábban már kialakult a művészetek tiszteletéből s szeretetéből adódóan közöttük és a »kritikus« bajai'pub- likum között.

(felvidéki)

A Néprajzi Múzeum, és á Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete fneg- hosszabbította a IX. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtő- pályázatot.

A beküldési határidő a felnőtt tagozatban 1960. szeptember 30. Pályázhatnak önkéntes gyűjtők és gyűjtőcsoportok, bármilyen néprajzi és nyelvjárási tárgyú, nyomtatásban még meg nem jelent, eredeti helyszíni gyűjtést tartalmazói pályamunkákkal. Pályadíjak 2 nagydíj 2000 Ft, I. díj 1000 Ft és még öt kisebb díj.

Az egyes díjfokozatokat többször is kiadják. Érdeklődni a Néprajzi Múzeum adattáránál (Budapest, Vili., Könyves Kálmán körút 4Ö-), a helyi múzeumoknál vagy népművelési felügyelőknél lehet.

Középkori szépségében állítják helyre a budai Várat

Kilátás a vár Buzogány-tornyáról a rondellára és a kaputoronyra.

Egyre szépülő fővárosunk arculata új színfolttal gazdagodik: évek óta tartó munka során feltárták a budai vár középkori erődrendszerét, és ezt állítják helyre, eredeti szépségében, nem pedig a közelmúlt stílustalan építményeit. Az ásatások és az újjáépítési munkák Gerő László tervei alapján javában folynak ég mind jobban kibontakozik az építők munkája nyomán az ötszáz éves bástyák körvonala, a régi, középkori vár szépsége.

A megifjodó vár nem csupán középkori pompájával emeli

majd a főváros panorámáját, hanem hozzájárul majd a régi idők jobb megértéséhez is. A tervek szerint ugyanis a vár, újjáépítése után. hatalmas múzeum lesz, és több tudományos intézményt is fedele alá fogad.

Az ásatások és újjáépítési munkák nyomán mind teljesebben kibontakozó ötszázötven éves vár szépsége máris sok látogatót vonz. A még évekig tartó munkák végeztével pedig bizonyára vidékről és külföldről is számosán keresik fel majd Budapest »új« nevezetességét.

Ekkor a hátuk mögött, mintha jó néhány mozdony egyszerre bocsátotta volna ki gőzét, „Katyusa” adott össztüzet a városon keresztül. Fejük felett zúgott a levegő, nagy ívben tüzes üstökösök húztak el fölöttük. A gyalogos elvágódott, de Gcrosko, azonnal felfogva a helyzetet, talpra rántotta:

— Futás!

Az össztűz fedezete mellett kiugrottak az árokból, átrohantak a megvilágított területen, és a kukoricásban hasra vágódtak. Amikor visszanéztek, a németek mögött a tűzből és a fölötte gomolygó füstből felbukkant a város. Aztán a föld, amelyen feküdtek, megremegett, mintha csak élne, és dübörgő zaj töltötte be a levegőt.

Gorosko felgyűlt szemmel nézte mindezt.

Felmarkolt egy csomó havat, és azt harapdálta.

— Űristen, menjünk innen, mi van itt néznivaló! — ránci- gálta a gyalogos. — Tűzben áll itt minden, még áz égbolt is. Menjünk, amig élünk.

Az égő város épp oly gyorsan tűnt el szemük elöl, mint ahogy felbukkant. Csak egyre térjedő fehér füst szállt abból az irányból az ég felé.

— Mióta harcolsz? — kérdezte Gorosko, és erős fogával újra beleharapott a hóba. Melege volt, a hó olvadt forró kezében.

— Egy hónapja harcolok. Egész hónapja — szünet nélkül — panaszkodott a gyalogos, s nyugtalanul nézegetett körül.

Fölöttük zörögtek a kukorica száraz levelei, a szél mindet egy itányba hajlította. A tűz visszfénye gyengén megvilágította őket s úgy tűnt, mintha meleget árasztanának magukból. Gorosko a gyalogosra pil- latott, s ennél a homályos fénynél meglátta gyötrődő szemét. És bár a gyalogos jóval túl járt d negyvenen, a tizenkilenc éves Ványja felelősséget érzett, mintha öregebb lenne nála.

— Gyerünk! — mondta. Felállt, és megigazította vállán a géppisztolyt. Mentek a lejtőn lefelé, csizmájuk meg-megcsúszott, s a kukoricaszárakba kapaszkodtak, nehogy elessenek. Az alacsony téli égboltot a csatamező fénye vörösre festette. Időnként a domb mögött nagyot villant, a kukoricás megtelt nyugtalanul mozgó árnyékokkal, és hátuk mögül dörrenés hallatszott.

— Gyerünk már, gyerünk! — siettette a gya'ogos abban a hiszemben, hogy távolodnak a harcoktól, pedig Gorosko mögött valójában az üteg felé haladt, a csata kellős közepébe. De ha tudta volna is, hová megy, akkor sem igen mert volna elmaradni Goroskótól, egyedül még rettenetesebb volt.

Már a kertek felé jártak, egészen közel az üteghez, amikor a felderítő kifinomult füle a csatazaj közepette is meghallotta a szél irányából szálló halk hangokat, s egy lassú for- duletszámmal működő motor tompított zúgását.

— Gyerünk! Mi érdekes van itt a számodra? — kérdezte a gyalogos ijedten, látva, hogy Gorosko ismét megáll.

A felderítő azonban levette válláról a géppisztolyt, puha. léptekkel, hangtalanul a bokrokhoz osont és leült. Látta, hogy a dombról, a megvilágított ég hátteréből sötét tank ereszkedik alá. Körülötte emberek fekete figurái sürögtek- forogtak. (.Németek”! — döbbent rá Gorosko. Amig az üteg harcolt, ezek nesztelenül a hátába kerültek.

A domboldalon ég felé meredő csővel feltűnt egy ágyú is, és megcsillantak a dombon átgördülő másik tank lánctalpai. Gorosko megtagadta a gyalogos köpenyének hajtókáját, magához húzta, s egészen az arcába hajolva mondta:

— Figyelj rám! Látod a tor- kolattüzeket? Az a mi ütegünk. Mig ők ott harcolnak, a tankok a hátukba kerülnek. Érted? Csendesen te!' Érted, mi lesz ebből? Rohanj az üteghez, mondd meg nekik, én addig feltartóztatom őket. Szaladj a kerteken át! Aztán jön egy kis mélyedés, az odavisz az üteghez.

Mialatt ezt elmondta, néha- néha megrázta a gyalogost, hógy jobban megértse. Ahogy elengedte, a gyalogos, forró, elfulladó lihegéssel suttogta:

— Szaladjunk együtt! Együtt gyorsan odaérünk! Sokan vannak, mit tudsz csinálni ellenük! Szaladjunk együtt, jóember!

— Indulsz vagy nem? — kérdezte hidegen Gorosko és hirtelen felemelte géppisztolyát — Indulsz, kérdeztem?

A gyalogos még akart valamit mondani, de ehelyett kese rű fintort vágott, megfordul és görnyedten elrohant.

(Folytatása következik)