Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-12 / 163. szám
4. oldal 1960. július 12. kedd 3R A V Ji: 3E H1E1LY1ETT CrEK^ Átszervezik a televíziós szervizt megyénkben Az elmúlt néhány esztendőben megsokszorozódott a televízió-hallgatók száma Bács megyében. Ha végigjárjuk városainkat, néhol egész antennaerdőket lehet látni. Jellemző, hogy a mostani körülmények között gondoskodni kellett a televíziós készülékek szervízhálózatának kibővítéséről is. Eddig a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium irányítása alatt működő RAVEL látta el ezt a fontos feladatot. Július 1-től kezdve a telvíziós szervízhálózat közvetlenül a készülékek gyárainak felügyeleti hatósága, a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alá kerül. Ez előreláthatólag azt hozza maga után, hogy megjavul az alkatrész-ellátás, könnyebb lesz kapcsolatot találni a gyártó cégek és a működésben levő készülékek fölött bábáskodó javító állomások között, s ez nyilván az egyes televíziós típusok korszerűbb és célszerűbb kialakítására is kihat. Jellemző, hogy az Orion Gyár legújabb, ősszel forgalomba kerülő, új típusú készülékének első példányait ezekben a javító szervizekben próbálják ki, hogy valóban szakszerű vélemény alakulhasson ki, s a közönség, a szakemberek tanácsainak figyelembe vételével gyártásra kerülő végleges típust valóban használhatónak és megbízhatónak találja. Ilyen készüléket próbálnak ki a kecskeméti javító vállalatnál is. Sajnos, megfelelő nevet nem találtak még a szervizállomásnak, egyelőre nehezebben kimondható és megjegyezhető, Még lehet jelentkezni Már hírt adtunk arról, hogy szeptember 1-én Kecskeméten, a megyei kórház most épülő ápolónőképzőjében kétéves tanfolyam indul. Az új, korszerűen berendezett intézetben a vidékről jelentkező hallgatók részére bentlakást biztosítanak. Étkezést és munkaruhát a kecskeméti tanulók is kapnak. A hallgatók az elméleti oktatáson kívül gyakorlati képzésben is részt vesznek a megyei kórház különböző osztályain. Sikeres vizsga letétele után a tanfolyam hallgatóit a lakhelyükhöz legközelebb levő kórházban helyezik állásba. Mint arról értesültünk, a tanfolyamra még lehet jelentkezni a megyei tanács egészségügyi osztályán, illetve a megyei kórházban az ápolónőképző iskola igazgatóságánál. Az ápolónőképzőre a 18. életévüket betöltött, de 32 évesnél nem idősebb leányok és asszonyok jelentkezhetnek. Épül a Hosszú utcai óvoda Ez év áprilisában a városi tanács társadalmi munkaszerződést kötött az ÉM Bács me- fjyci Állami Építőipari Vállalattal a Hosszú utcai 70 személyes óvoda elkészítésére. Az alapozás befejezése óta az építkezést a vállalat K1SZ- brigádja folytatja társadalmi munkában. Harminc elsőéves ipari tanuló két hét alatt felrakta a fő szerkezeti falakat. Jelenleg 15 ipari tanuló dolgozik az épületen. Eddig mintegy 70 köbméter falat készítettek el. Munkájuk kitűnő minőségű és ebben nagy szerepe van oktatójuk, Bódog Imre segítségének, aki a szakmunkásképzés és emberré nevelés nehéz feladatát becsülettel látja el. A falakra a napokban helyezik el a födémgerendákat. A fiatalok arra törekszenek, hogy az építkezést határidő előtt befejezzék. Brosig János KISZ-tudósító mint a RÁVEL: július 1-től kezdve Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat lesz a neve. Jelenleg két szerviz-állomás látja el a televíziós készülékek karbantartását és javítását. Egy Kecskeméten, egy pedig Baján, hogy az egész megye televíziós előfizető tábora lakóhelyéhez közel juthasson szervizhez, Kiskunhalason is tervezték egy műhely felállítását. A helyi tanács azonban nem tudott megfelelő helyiséget adni a vállalatnak, így a rendelkezésükre álló anyagi eszközökkel július második felében Kiskunfélegyházán nyitnak meg egy televíziós szervíz- kirendeltséget. A javító vállalat munkája általános elismerést keltett me- gyeszerte már eddig is. Sok gondjuk és vesződségük van azonban amiatt, hogy jó néhány Bács megyében vásárolt televíziós készülék tulajdonosa hozzá nem értő kontárokkal szereltette fel az antennát. Már pedig ez a kényes munka szakembert kíván, hiszen egy helytelenül beállított, vagy nem szabványos méretű antenna- rendszer a készülék teljesítményét csaknem használhatatlanná silányíthatja. A végén természetesen csak a televíziós szervizhez fordulnak a bosszankodó vásárlók, s ez igen sok felesleges munkát ad a szerviz szakembereinek. Az is bebizonyosodott, hogy ezek a kontárok drágábban is dolgoznak, busás vámot szednek a tájékozatlan televízió-vásárlók zsebéből. Mindenképpen helyes tehát, ha társadalmi összefogással igyekszünk visszaszorítani őket. Szinte naponta növekszik a televízió-előfizetők száma megyénkben. A technikának ez a nagyszerű vívmánya egyre inkább a kulturális élet jelentős tényezőjévé válik, akárcsak a rádió. Cs. L. Salgótarjáni és kecskeméti ifjúmunkások találkozója Az elmúlt napokban Kecskeméten tett látogatást a Salgótarjáni Tűzhelygyár KISZ-szervezetének' 35 tagú küldöttsége. A fiatalokat a Zománcipari Müvek Kecskeméti Gyáregységének KISZ-szervezete látta vendégül. Az üzem megtekintése után a vendégek meglátogatták a Helvéciái Állami Gazdaságot, este pedig a IV. kerületi pártszervezet székházában találkozott a két gyár fiatalsága. A Tűzhelygyár fiataljainak látogatása a Tiszához való kirándulással és fürdőzéssel fejeződött be. ' \ ^wwwvwvwwwwwwwwwv Abíoncsszoknya — némafilm Egy idő óta rendkívüli divatossá vált a hagyományok ápolása, ami sok tekintetben helyes és szükséges is. Ám, mint minden divatnak, ennek is vannak nem éppen örvendetes, s a mai, modem ember számára már nem célszerű túlzásai. Mert mi abban a célszerű, hogy előszedjük ősanyáink abroncsszok- nyáit, amiben a fárasztó napi lótás-futás után még leülni sem tudunk kényelmesen? Ez éppen olyan, mintha máról holnapra — a magasfokú technika korában — egyszerre áttérnénk a némafilm gyártására, mert azon elődeink igen jól szórakoztak. Bár nem vagyok jóstehetség Hónapokkal ezelőtt egyik jó ismerősömmel Szabadszálláson a horgászásról beszélgettünk. Barátom azt állította, hogy a falu egyik lakója minden horgászkészség nélkül kifogja a halakat a vízből. Hittem is, nem is. A napokban kedves meghívást kaptam: a saját szememmel győződjek meg barátom kijelentésének igazáról. Esteledett. A nap utolsó sugarai vörös fénybe vonták az Átok-csatornán áthajló határhidat, mikorra odaértünk. A derékig érő sárgás vízben, szürke overállban egy tagbaszakadt férfi állt, s vastag, már kihűlt szivarcsutkát rágott. Fél órája álltunk a hídon, s a megígért pontyokra vártunk, amit Mezei Imre bácsi dob majd ki a partra. Türelmetlen voltam, s nem egyszer illettem Imre bácsi meg a halak barátomat szemrehányó pillantással, aki derűs optimizmussal biztatta az öreget: »Van itt hal, csak keresni kell!« Imre bácsit nem kellett kétszer biztatni. Kifújta tüdejéből a levegőt, s szivarcsutkás- tól elmerült a vízben. Először nyugodtan, majd egyre izgatottadban számoltam a másodperceket. Halászunkat féltettem, aki e művelet előtt egy kissé, hogy úgy mondjam ... beivott. Már- már úgy látszott, hogy nem mi a halakat, hanem azok fogyasszák el vacsorára Imre bácsit, amikor a híd túlsó oldaláról végre szu- szogást, majd kiáltást hallottunk. — Megvan az első!... Elkaptam a »graban- cát«! Izgatottan szaladtunk a „híd túlsó felére, s megpillantottuk Imre bácsi kezei között a félkörben feszülő, egykilós ezüstszínű pontyot. Nem írom le a további halászat izgalmas perceit, csupán annyit mondok, tíz perc sem telt el, s egy újabb ponty- tyal gyarapodott a zsákmány. Hazafelé menet Imre bácsi elmesélte különös halászatának történetét. 1930-ban egy kuláknál cselédes- kedett. A gazda, amíg a munkások dolgoztak, az Átok-csatorna partján Iqdörgött, s valamiképpen a síkos partról belecsúszott a vízbe. Amikor Imre bácsi kihúzta, azon sopánkodott a pohos ember, úgy rajzottak körülötte a halak, mint a kotlós körül a kiscsirkék. A fiúnak több se kellett. Este kiment az Átok-csatornához, s két kézzel dobálta ki a kövér pontyokat. Évtizedeken keresztül — titokban — a cselédeknek fizetett fillérek mellé a kézzel fogott hal hozta a pengőket. Imre bácsi ötvenegy éves, s ma már csak a kiváncsiak érdeklődésének kielégítésére halászik kézzel. A cseléd-szükségből lett halász ma a Solti Gépállomás jóhírű traktorosa, s munkájával sok száz forintot keres. Különleges élmény, s különleges halászat volt, amelyre a koronát a frissen főtt, erős halászlé tette fel, amit barátom felesége, Sal- lai Jánosné készített el számunkra. Gémes Gábor — úgy érzem, nincs messze az idő, hogy az abroncsszoknya mellett a némafilmek is meghonosodnak. E megállapításra véletlenül jöttem rá. Volt alkalmam tapasztalni, hogy a némafilmek meghonosítására vonatkozóan megyénk egyik kisközségében, Soltszentimréa •hatásos és intenzív »kísérleteket« folytat a MOKÉP, mégpedig olyképpen — s ennél csodálatosabbat álmodni sem lehet — hogy a már hangos filmeket "némásítja«. A múlt évben még körülbelül csak 50 százalékos arányt tudtak elérni egy-egy filmen belül, ami a gyakorlatban körülbelül annyit jelent, hogy a filmet kísérő hangból minden második szó volt érthető. A kitartó »kísérletek« — vagy talán a hanyagság?! — következtében az arányt ebben az évben már jóval »előnyösebben« sikerült megváltoztatni, most már a filmeknek csupán 25 százaléka érthető, s így megvan a remény arra, hogy a »kísérletek« rövidesen befejeződnek és a vetítésnél a hangot teljesen ki lehet "kapcsolni«. Ügy gondolom, olvasóink is kiváncsiak arra, ha e kísérlet eredménnyel jár, hol alkalmazza még megyénkben a MOKÉP Vállalat? Mindenekelőtt szeretnénk felhívni a pszichológusok és ideggyógyászok figyelmét, hogy a már most folyó kísérlettel egy időben végez, zenek kutatásokat a mozilátogatók között, hogy milyen hatással van idegrendszerükre, lélektani fejlődésükre a már háromnegyed részben némásított filmek megtekintése. Ha megállapításaink véletlenül kedvezőtlenül befolyásolnák e kísérlet elterjesztését, úgy kérjük a MOKÉP-et, a soltszentimreiek türelmét se vegye igénybe vele sokáig, mert az ő idegeik viszont már nincsenek abroncsból.:, llaklanov regénye (79.) szomszédom gránáttal a kezében kiemelkedett a lövészárokból, a tank géppuskája egyből lekaszálta. Én meglapultam. Hát hogyne engedném át magam felett. Ha egyszer megpróbáltad, másodszor már nem kívánod. Ahogy átgördült fölöttem, megcsapott a melege!... — Lám, mennyire félsz tőle. — mondta Gorosko. — Csak úgy mellékesen mondom: ő meg tőled fél. A gyalogos úgy fogadta ezt, mintha kigúnyolták volna. Nem válaszolt. — No, jól van, gyújts rá — adta meg az engedélyt Gorosko, és visszaadta a dohányzacskót. — Lényegében, mondhatnám, a dohányért tartóztattalak fel. Látom, egy katona ugyancsak szalad, no, gondolom magamban, ez nem ért rá elszívni a kis dohányát. Felkattintotta öngyújtóját, tüzet adott a gyálogosnak, aztán maga is rágyújtott. Ott ült az árokban a két katona. Felettük a nyugtalan pirosló égbolt, a levegőt meg-megremegtették a hatalmas dörrenések. Gorosko néhányszor felemelkedett és kinézett; a gyalogos ülve maradt s mindenben szívesen rábízta magát Goroskóra, mert saját magában nem bízott. Innen más képet mutatott a harc, mint az ütegtől. Az ároktól mintegy ötven méterre sercegve lángolt a szalmakazal. A kazalon túl, egészen a mező szélén, három alacsony tank gördült előre. A felkavart hó függönyként lebegett mögöttük, a tűz vörösre festette. Velük szemben, mint szárazvillám, lobbant' az ágyúk torkolattüze. Ványa tulajdonképpen mór visszatérhetett volna, a kazlat felgyújtotta. De felülkerekedett benne a tüzérségi felderítő, aki- -nek az a szokása, hogy minden célt kiszimatol. S mivel arra tanították, hogy önállóan cselekedjen, s csak géppisztolyában bízzék, nem nagyon zavarta, hogy nem volt vele senki. S a támadó német csatárláncnak a lángok fényében felbukkanó acélsisakjait megpillantva, kiszámította, hogy lesz ideje elmenni. De aztán kedve támadt, hogy közelebb engedje magához a németeket; közelebb is engedte őket, és leadott rájuk egy sorozatot. — Mit csinálsz? Hogy vétetted el? Most védekeznünk kell! — szökkent talpra kétségbeesetten a gyalogos, s a nagy kapkodásban géppisztolyáról is megfeledkezett. — Tüzelj! — kiáltotta Gorosko. Feje együtt rezgett az arcához szorított tusával, s csak szeme villogott vadul s mégis vidáman a tűz fényénél. — Tüzelj, ha mondom! (Folytat:’»“.': következik) T — Figyelek — és Gorosko széles gesztussal körbe mutatott, ez mély hatást gyakorolt a gyalogosra. Ha egyszer valaki ilyen rettegés és dübörgés közepette itt ül, s teljesíti a feladatát, akkor tudja, mit csinál. És most mór maga a hely is, ahol Gorosko ült. biztonságosnak látszott. Szívesen és azonnal alárendelte magát neki. — Szívnivalód van? — kérdezte Ványa most már szeli- debben. — De meglát. — Kicsoda? — Hát ő. — Mereszd csak a szemed! Hol az az ő? Nézd csak meg, nézzél ki. De a gyalogos nem rézett ki. Már úgyis eleget nézett, csak soha többé ne látná. — Jó ember — mondta el- érzékenyülve, s örült a váratlanul felfedezett biztonságnak —, minket nem lehet megijeszteni, mert megedződtünk. Elég csak ez az egy szó: gyalogság. Az ütegparancsnok kiabál: »Engedd át magad fölött a tankot!« — v »nyuska Artyukov. a — Tankok balról! Közvetlen irányzás a tankokra, balra ... A gyalogos meggörnyedve futott, köpenyének szára seperte a havat, a bal lábára erősen bicegett. — Állj! — kiáltott Gorosko. A gyalogos megfordult, tüzelt és rohant tovább. Gorosko sorozatot adott le a feje fölé. — Állj! A gyalogos futtában leült, s meglátva Goroskót, örömest beugrott hozzá az árokba. Leült a földre és körülnézett, — Hová szaladtál? — Hát mindenki szalad. A lángoló szalmakazal fényénél Ványa szemügyre vette. A katona szelíd embernek látszott. Mélyen fejébe húzott sapkája lefelé görbítette a fülét; arca borostás, világos szeme elgyötört. — Mi az, hogy mindenki szalad? — faggatta tovább szigorúan Gorosko, mert kérni akart egy cigarettát. — Látod, én nem szaladok. — Hát te mit csinálsz itt? — kérdezte a gyalogos bátortalanul.
