Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-08 / 160. szám
4. oldal 1960. július 8, péntek ICiáttttás itt — kiállítás ott Eredményes sajtóterjesztő munka Jánoshalmán S zinte a nap minden órájában foglalt a kiskőrösi művelődési ház egyik-másik terme. A statisztikai kimutatások szerint naponta átlagosan két összejövetelt — előadást, értekezletet, megbeszélést, vetítést, próbát — tartanak a művelődési házban. Van tehát munka elég, hiszen azonos időszakban jó néhány tanfolyam is működik a művelődési házban. Itt bonyolítják le a gépjárművezetői, boltvezetői, a szabó-varró, a hímző, a társas-tánc tanfolyamot — mindenik több hetes vagy hónapos —, de sokan, egyre többen keresik fel a művelődési házat az itt megrendezett kiállítások megtekintésére is. Sajnos, a járás területén a kiskőrösi művelődési ház talán az egyetlen, ahol valóban méltó körülmények között, megfelelő elhelyezésben lehet kiállításokat rendezni. Az ismeretek terjesztésének ez a formája így aztán csaknem kizárólag Kiskőrösre korlátozódik. Itt azonban élnek £s ezzel a lehetőséggel. Csak ebben az esztendőben tíznél több kiállítás rendezéséről számolnak be a művelődési ház naplói. Kiállítást rendezett a művelődési ház helyiségeiben például a nőtanács a háziasszonyok legszebb kézimunkáiból. Itt nyílt meg a helyiipari iskola növendékeinek politechnikai kiállítása. Itt mutatták be a közönségnek a könyvhét alkalmából az érdekes és tanulságos gyermekkönyv- és fényképkiállítást. — Emellett több kereskedelmi árukat bemutató propaganda-kiállítás is helyet kapott, s állandó kapcsolat alakult ki a kiállítások rendezése szempontjából a fővárosi Petőfi Irodalmi Múzeummal. A múzeum eddig három komplett anyagot bocsátott a művelődési ház rendelkezésére. Az egyik Ady Endre, a másik József Attila, a harmadik pedig Petőfi életét és munkásságát ismertette, reprezentatív külsőségek között. Ez utóbbi, a Petőfi-kiállítás anyaga — érthető okokból —• olyan nagy tetszést aratott, hogy a KIOSZ kiskőrösi helyiségében is ki kellett állítani. A kiállítások útján történő ismeretterjesztés közkedveltté vált, s ez indította a helyi kulturális szerveket, elsősorban a művelődési ház vezetőségét, hogy saját erőből is állítsanak össze kiállítási anyagot. Létre is hoztak már ebben az esztendőben két, a Szovjetunió mező- gazdaságának eredményeit bemutató képkiállítást. A terv az, hogy a járás néhány községébe is eljuttatják. J elenleg a korlátozott lehetőségek ellenére is vannak kezdeményezések a kiállítások járásszerte való utaztatására, községenkénti bemutatására. Napjainkban Munkácsy Mihály műveinek egy reprezentatív reprodukciós anyaga Csengődön van, s július 17-én, a járási ifjúsági találkozó időpontjában, nyílik meg ugyanez a kiállítás Császártöltésen. Hosszas huzavona után végre megindultak a járási székhelyen létesítendő tájmúzeum és mezőgazdasági múzeum létrehozásának előkészítő munkálatai is. Előkészítő operatív bizottság jött létre, s több területen megindult a gyűjtőmunka. Nem kevesebbre vállalkoztak a lelkes szervezők, mint arra, hogy a tájmúzeumban bemutatják^a járás néprajzi és régészeti múltját, a gazdasági élet fejlődését, a táj flóráját, faunáját, a mezőgazdaság, a helyiipar fejlődését, s közrebocsátják a helytörténeti dokumentumokat is. Szép és nagy munka ez. Ha megvalósul, országos viszonylatban is nagy értékekkel gazdagodik kulturális életünk. Ennél azonban jóval többet akarnak a kiállítás rendezői, szívesen, örömest vállalkoznának arra is, hogy kisebb kiállítási anyagokat vándoroltatnának a járás területén, amellett, hogy a járási székhelyen megnyílt tájmúzeum vidékről történő látogatását is megszervezik. H elyes és mindenképpen célravezető lenne hát, ha a kiskőrösi járás községei nagyobb erővel mint eddig, törekednének arra, hogy kiállítások rendezésére is alkalmassá tegyék a község egyik vagy másik nagy befogadóképességű előadótermét. Hiszen még e gazdagnak látszó kiállítási program is csak a kezdet. Más, még több színű lehetőségek kínálkoznak a járás területén is az ismeretek kiállítások útján történő gyarapítására. Cs. L. NEHÁNY HÉTTEL ezelőtt tartotta meg Kiskunhalason a járási pártbizottság azt a titkári értekezletét, melyen megtárgyalták a járás községeiben folyó pártsajtó-terjesztési munkát. Az ekkor született határozat nyomán újult erővel kezdtek hozzá pártszervezeteinkben, üzemekben, vállalatokban és termelő- szövetkezeteikben a sajtóterjesztéshez. A napokban hírt adtunk arKéthetes, jókedvű szolgálat A kecskeméti stadiont építő diákok között — Míg a kecskeméti sportkombinát felépül, addig sok víz lefolyik a Dunán — említette az egyik lelkes gimnazista építő. Nem is annyira az időre gondolt ő, mint inkább arra, hogy mennyi munkába kerül, míg elkészül ez a mindenféle szempontból megfelelő sporttelep, amely majd reméljük, nevesebbnél nevesebb sportolóknak lesz otthona. Bizony sok munka, sok diákkéz munkája szükséges már csak a stadion előkészítő munkálatainak elvégzéséhez is. Érctorkú „hórukk“ Az építkezés lényegében az Építők-sportpálya kibővítése. A sportpálya körül nagy területek hevernek parlagon teljesen kihasználatlanul. Ezeket kell egyengetni, vagy ahogyan Somfalvi Tibor, a városi tanács v. b. műszaki osztályának munkatársa a szakember szavával mondja: planírozni. A Katona József Gimnázium diákjai pla- níroznak is serényen. Második hete dolgoznak már — látogatásunkkor éppen Balanyi Mihály tanár vezérletével — hetvenen az iskola tanulói közül és még egy másik csoport is megy majd két hétig dolgozni. Heggel 7-től déli egy óráig folyik a munka, tehát hat órát »■nyomnak« le a fiúk naponta társadalmi munkában. — Mennyi lehet a teljesítményük? — Nem lehet pontosan kiszámítani, mert nem mindig ugyanazt a munkafolyamatot végzik. Nemcsak állandóan földkitermeléssel, vagy csak planírozással foglalkoznak, hanem a kitermelt földet csillékkel a terület mélyebb részei felé viszik, hogy feltöltsék a felszín egyenetlenségeit. Valóban, éppen akkor indult egy érctorkó »hórukk«-ra az ötcsillés karaván, olyan lendülettel, mint egy gyorsvonat. Azután még nagyobb lendülettel, szinte szeleburdi módon döntötték félre a csilléket, — alig tudtak félreugrani a gyerekek. Ejnye, ejnye, így sérült meg a kis Korsós-gyerek is a múlt héten! S a többi iskola...! Nem történt szerencsére különösebb baj. A munka színhelyén tartózkodó lányok azonnal közbelépnek, ha baleset adódik, és elsősegélyben részesítik a sérült legénykéket. Az iskola lányai ugyanis nem nézhették tétlenül és nem hagyhatták mostohán a fiúk férfiúi munkáját. önként vállalták, hogy az esetleges elsősegély- nyújtáson kívül vizet hordanak, az iskolai menzán elkészített tízórait a munkahelyre viszik és kiosztják. Meg is érdemlik r a fiúk a gyengéd gondoskodást. A kemény fizikai munka közbeni. összefogás, egymásnak való segítés, a lányok közreműködése kitűnő alkalmat ad az iskolai kollektíva formálására. Ezt állítja Balanyi Mihály is, aki sajnálja, hogy a többi középiskola távolmaradt. A Katona József Gimnázium ereje kevés a munkák befejezéséhez, pedig ha folyamatos munkamenetet sikerülne biztosítani, minden valószínűség szerint előbb állna a tervezettnél a sportkombinát. Nyúl Berci kint alssik Tíz órára pontosan hozzák a lányok az »üzemanyagot«: kenyér, két szelet szalámi és őszibarack, némelyiknek még repeta is jut a nagyszerű tízóraiból. — Az ebéd is jó szokott lenni — mondja valaki —, egy szavunk se lehet a kajára. — Délutánonként focl-rr\ecs- cseket rendezünk, de mást is lehet sportolni. Ünnepeltünk már egy születésnapot is itt, Nyúl Berci pedig kint alszik, éjszakánként — kutyájával együtt vigyáz a szerszámokra. Elmúlik lassan a szünidő, munkával, szórakozással, sporttal, jókedvvel, — terebélyesedő városunknak tett kéthetes, jókedvű szolgálattal. Pankovits József ról, hogy Kiskunhalas város területén milyen szép eredményt értek el a sajtófelelősök, most a jánosh almiakról állapíthatjuk meg, hogy ők is tudatában vannak a. pártsajtó terjesztése jóién tőségének. A párt székházában gyűltek egybe a községi sajtófelelősök és postás dolgozók, akik előtt Balogh Lajos elvtárs. a községi pártbizottság titkára tartott vitaindító előadást^ Örömmel hallottuk, hogy a mintegy három hete működő sajtóíelelősi hálózat 105 új Petőfi Népe és Népszabadság előfizetővel növelte az olvasótábort. Az új előfizetők gyűjtés« mellett a jánoshalmiak arról sem feledkeznek meg, hogy a Petőfi Népe részére levelezőket, tudósítókat bízzanak meg, hogy az eddiginél is több helyi cikk jelenjen meg a megyei lapban. EZUTÁN több hozzászólás hangzott el, amelynek során ismertté vált egy-egy sajtófeielős munkamódszere. Németh Min hály, a téglagyár sajtófelelőse rövid idő alatt 14 új, állandó olvasót gyűjtött, Berger János- né a Vegyesipari Ktsz-nél 13-at* Mészáros Antal a Malomipari Vállalatnál 10 és Ács Józsefné a tanácsnál ugyancsak 10 új előfizetőt gyűjtött- Szép eredménnyel kezdődött meg a szervezés a Kossuth Tsz-ben is, ahol Hauk elvtársnő 5 új előfizetőt) gyűjtött. Ez is igazolja, hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó tagság igényli az újságot. Megdönti azt a nézetet, miszerint a tsz-ben nem lehet újság- előfizetőket szervezni. ÖRÖMMEL hallottuk a felszólalásokban, hogy például a Szeszipari V. valamennyi dolgozója rendszeres napilap-olvasó. De hasonlóan jó a helyzet az Állami Pincegazdaság dolgozói körében is. Dicséretes saj tóterjesztés folyik a téglagyárban* 80 dolgozó közül 62 lap-előfizető. BIZTOSAK vagyunk abban, hogy a jól sikerült első jánoshalmi sajtófelelősi értekezlet után újult erővel indul meg ott is a sajtóterjesztő munka, ahol ezzel eddig még nem foglalkoztak súlyának megfelelően. M. I. Baklanov regénye Belicsenko most találkozott először tyúkmellű katonával. Érdekelni kezdte a dolog. De azért továbbra is csak állt a helyén és figyelt. Ott meg egyszerre több hang kérdezte döbbenten: — Az meg mi? — Mondom, tyúkmellű vagyok. Ha kételkedtek, megtapogathatjátok. Csönd lett. Ügy látszik csakugyan megtapogatták. — Mór négy orvosi bizottság felmentett — hencegett jókedvűen a gyalogos, Aztán egy ismeretlen hang, idősebb ember hangja hallatszott: — Tyúkmelled van, mégse röpülsz. Lehet, hogy csak tojsz? Valamennyien nevettek. »Mégiscsak vidám nép vagyunk mi — gondolta Belicsenko. — Azok közül, akik most nevetnek, a harc után talán a fele sem marad meg. Tudják ezt ők is, mégsem szünetel a tréfa. De ha az ember beleláthatna a lelkűkbe, hogy mi kavarog benne...« S mintha gondolatait akarná igazolni, ugyanaz a hang folytatta: — Nekem meg, fiúk, úgy hozta a sors, hogy a saját falumon mentem keresztül. Még most is magam előtt látom. A falunk hegyoldalban áll. Alatta kis folyócska. Tavasszal, ha virágba borúinak a fák, nem dicsekvésképpen mondom, de annál szebb helyet nem láttam ... Szóval végigperzselte az egyik utcát, volt utca, nincs utca. A másik utcát már nem érkezett felgyújtani, a mieink megszorították. Abban az utcában minden fa épen maradt, minden levél zöld. Megnéztem a családomat, mind a négyen a szomszédnál szoronganak, és mentem tovább a háború nyomán. Mit tehet az ember? Ács vagyok, majd építek egy szép kis házat ... De hogy vannak meg az otthoniak nélkülem? — Ugyan már, ház? — vágott közbe a tyúkmellű gyalogos. — Az én apám is a háború előtt örökké spórolt, gyűjtögetett, házat akart építeni. Amíg építették, állandóan ott sündörgött, segítgetett, tisztelettudóan beszélgetett az ácsokkal, nehogy megsértődjenek. Jó gazda volt az apám. A ház felépült, először gyújtottunk be a kemencébe, leültünk reggelizni. Apám, ahogy dukál, fél liter pálinkát rakott az asztalra. „No — mondotta — felépítettük a házat, most már élni fogunk.” Alighogy ezt mondta, szalad be az utcáról a kislányunk: „Apa, háború van!” Ez június huszonkettedikén történt, s még a júliusnak sem volt vége, az anyám már megkapta az értesítést, hogy az apám meghalt. Én a házakat nem sajnálom, én az embereket sajnálom, akik nem érték meg a győzelmet. A szél tisztán hozta a tankmotorok dübörgését, s a katonák egy ideig füleltek. A sötétből egyenként, kettesével gyalogosok bukkantak fel. Egyesek futás közben hátranéztek, visszajöttek', s futottak tovább, elrohantak az üteg mellett. — Mit csinálnak, mit csinálnak, disznók! — ismételgette a gyalogosokat figyelve dühösen és megvetéssel Nyikonov. A katonák már felhagytak a beszélgetéssel. Balról, a kertek mögül tüzelni kezdett egy aknavető üteg, a felvillanó torko- lattüzek megvilágították őket Négy aknatölcsér keletkezett a mezőn. Az aknavetők újra és újra megismételték az össztüzet ... A visszavonuló gyalogság láttán keletkezett nyugtalanság attól, hogy az ágyúknál álló harcosok mit se tettek, csak várakoztak, egyre fokozódott. Az eddig nyugodtan ülő telefonista hívni kezdte a zászlóaljparancsnokot. — Kaspi! Kaspí! — ismételte egyre nyugtalanabbul. Rémülten gondolt arra, hogy ki kell mennie a tűzbe, oda, ahonnan a gyalogosok futottak, s egész élnivágyását ebbe az egy szóba sűrítette. Belicsenko azonban követelőén nézett rá, és a telefonista, mintha az előbb nem is ő, hanem a bajtársa tanúsított volna kishitűséget, szigorúan szólt váltótársának: — Ülj csak itt, majd én elszaladok ... S egyik kezébe fogva a huzaltekercset, hangos lábdobogással futásnak eredt a vonal mentén. Tonya látta, hogy Belicsenko minduntalan az órájára pillantott, és már jó néhányszor megfordult, mintha keresne valakit* de aztán rögtön megfeledkezve erről, megint csak a lövegek előtt elterülő mezőt figyelte* Szemöldökét összehúzta, mély, keresztránc árkolta homlokát* szája megkeményedett, és egésa arca szigorú és gyűlölködő volt. Hogy ismerte Tonya ezt az állapotot! Szíve összeszorult, érez- t§, mi játszódik le a férfiban. Üristen, ha tudná, hogy most mennyire szereti! — Mi van veled? kérdezte Belicsenko, amikor észrevette* hogy a lány ott áll mellette, és szórakozottan ránézett. Tonya még felelni sem tudott, már újra a távcsőbe bámult. Ez a különbség kettőjük között. Tonyát most nem a közelgő harc érdekelte, hanem ő, az ő fájdalma, az ő aggodalma. És ez mindig így lesz, a békés életben is. Az élet önmagában, ő nélküle már rég nem létezett Tonya számára. Belicsenkó viszont már csak a közeli kibontakozó harcban élt, mintha a lány nem is lenne mellette. Tonya nem sértődött meg. Nyilván ez az ő férfiúi kötelessége. Csak ez egy kissé szomorú. Viszont épp ilyennek szerette. Odajött Arhipov, levette a gázálarcot, letette a földre, a tartószíjat akkurátusán összecsavarta. Mindezt megfontoltan, minden sietség nélkül tette, mint akinek fontos mondanivalója van. (Folytatjuk,)
