Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-05 / 157. szám
f o!d aj I960, július 5. kedd Síró“ ampolna és falumúzeum 9' D eciliternél nem nagyobb űrtartalmú, csorbult szálú, kopott hasú agyagedénykét mutat a minap Somogyi András orgoványi iskolaigazgató. — Kétezer éves — mondja. — Kómái »síró« ampolna. S mert fogalmam sincs, hogy mire utal az iskolai szklöjd- munkához hasonló régiség jelzője, elmagyarázza. A római katona amikor elment a csatába, iiyen ámpolnát adott nejének, hogy a távolléte okozta bánat könnyeit abba hullassa — tekintve, hogy akkor még nem tudták: lehet könny nélkül is sírni. Nos, ha netán nem hagyta ott a fogát valami barbár bunkó, vagy nyíl közbeavatkozása következtében, hazatérvén, az ampolna tartalmáról megállapíthatta a katona, hogy mennyire volt hű a neje. Ha tele vala az edényke, akkor a győzelmi haditáncon kívül eljárhatta a családi boldogság mámorsztepjét is, ha csak félig volt az ampolna könnyel, akkor féllábon ugrálhatott, ha pedig nyoma sem volt a nej szeme nedűjének, akkor éppenséggel beledőlhetett a kardjába. Bár ahogy tanulmányaimból a római katonákat ismerem, ilyen esetben az asszony húzhatta a rövi- debbet. Csakhogy — ismét a tanulmányaim alapján — meg vagyok győződve: a római birodalom asszonyai már az első nap »telesírták« ámpolnáikat, oly módon, hogy vizet öntöttek beléjük, amit kicsit megsóztak, lévén a könny sós, a só pedig a vizet a megposhadástól védő óvszer. Aztán,... szóval: végül is miért dőlt volna meg Róma, s görbedt rabigába? Tlyesmi jut az eszembe, * amíg az ámpolnát nézegetem, meg az is, hogy ha jóval később, még a XVII. század elején is dívik ez a hűség kontroll, akkor a harmincéves háború csatárainak jókora üstöket kellett volna odahaza hagyniok. Ám fogjuk komolvabhra a szót. Nem az a lényeg, hogy a római hitvesek telesírták-e az ámpolnáikat vagy sem, hanem az, hogy egyet kiásott belőlük a földből a múltat szép sikerrel búvárló iskolaigazgató. Számos más lelete is van, amelyek elárulják, hogy miféle emberek, nációk éltek a történelem során azon a tájon. A település községgé fejlődésének az írásos dokumentumai is' megvannak neki, a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalmi terror orgoványi gaztetteiről meg annyi anyagot gyűjtött össze, hogy már a főváros illetékes szervei is felfigyellek ez irányú munkásságára. Az egész gyűjteményét pedig A furulya szépen szól Eujáki furulyaszót gyűjt a képünkön látható fiatal tudós, a Tudományos Akadémia népzenekutató csoportjának tagja. — Gulyás István bu- jáki lakos furulya- játékát a magnetofon őrzi majd. közkinccsé kívánja tenni, s e .szándékának valóra váltását a tanács is támogatja. T öbb mint valószínű, már ezen a nyáron állandó jellegű »falumúzeumot« nyitnák Orgoványon, amelyben az elmondottakon kívül néprajzi gyűjteményt is szemlélhetnek majd a láthatók. Falu és múzeum — újabb lépés a város és falu közötti különbség csökkentésére. Dicséret és köszönet érte — elsősorban Somogyi Andrásnak. (tarján) 1600 zenetanllíó Három Hamlet a színen Hamletet már a legkülönbözőbb öltözékekben és a legfurcsább felfogásban játszották. A texasi Dallas város színházának rendezője, Paul Baker azonban az eddigi variációkat, valóban eredeti újdonsággal gazdagította: Hamlet előadásában a dán királyfi szerepét három színész játssza. Az egyik az "udvaroncot«, a másik a »szenvedő embert«, a harmadik pedig az »anyagyil- kost« alakítja. Baker az eredeti szöveget nem másította meg', csak egyes jelenetekben más és más színészt szerepeltet. így pJ. az Ophéliával való szerelmes jelenetben Hamlet, a »szenvedő ember« lép a színre, míg a királynő hálószobáját Hamlet, "a gyilkos« keresi fel. A Laer- icsszcl vívott párbajt Hamlet, az »udvaronc« alakítja. A híres monológban mind a három színész együttesen mondja a szöveget. Ha valaki megírná a mai korszak „Üj Zrinyiász’-át, bizonyára elcsodálkoznánk, mennyi olyan jelenség van életünkben, melyet nem fogad, értékel az ember az újság ingerével,’ megszokott, hétköznapi dolognak könyvel el. Egy ilyen jelenség, illetve az arra figyelmeztető statisztika a Bács megyei zeneoktatás egy évének számai, adatai ilyen gondolatokat ébresztenek most az iskolai év bezárása után. Megyénkben három zeneiskola működik, — mondják a számok —, s ezekben a zenei intézményekben egészen pontosan 8S5 tanuló részesül hangszeres, vagy énekoktatásban. Ez a szám, szép és tiszteletreméltó eredményekre mutat rá, de még sem ad teljes képet a megye zeneoktatásának hallatlanul nagyarányú fejlődéséről. Egyszerűen azért, mert a zeneoktatásnak egy újabb fajtája is meghonosodott, az utóbbi években. Falvainkban, váro- sainnkban 15 zeneoktató munkaközösség tevékenykedik, s vezetésükkel több miirt 700 növendék ismerkedik a zene elemeivel. Ez együttesen több mint 1600 zenetanuló. A zenetanulás, a hangszeres oktatás tehát bevonul a nagyon is közismert, csaknem hétköznapi jelenségek közé megyénk, társadalmunk életében. Nem igen szoktunk rá felfigyelni, pedig méltán felkeltheti érdeklődésünket. Hiszen nem kevesebbet jelent ez, mint azt, hogy ebben a tekintetben is növekedett a zéneértők, zenekedvelők, a hangszeres zenét művelők száma, tehát gyarapodik kulturális tömegmozgalmunk, finomodik zenehallgató közönségünk ízlése. E számul: tükrében is felismerhetjük, kulturális forradalmunk demokratizmusát, s a műveltség monopol jellegének megszűnését. De rámutat ez a falu és a város közti különbségek csökkenésére, hiszen a zenetanulók több mint fele, csaknem Kétharmada falusi fiatal. Elég felsorolni néhányat az olyan községek közül, ahol zeneoktató munkaközösség működik. Városaink mellett ilyen munkacsoportokat és népes, hallgatógárdát találunk Kúti- szentmiklóson, Tiszakécskén, Lajosmtzsén, Kiskunmajsán, Izsákon, Dunapatajon, Dúcodon, Dunaveceén, Kerekegyházán, Bácsalmáson, Madarr- son is. Nem véletlen, hogy egyre színvonalasabb zenei anyagot találunk ma már nemcsak városaink, hanem községeink, falcaink kórus- életében, művelődési intézményeink műsorain. Pártunk, megyei tanácsunk jelentékeny támogatást biztosít megyénk zeneoktatásának fejlesztésére. Lehetőség nyílik arra, hogy a megyénkben működő zeneiskolák tanári kara további kiegészítést kapjon, új tanszakokat vezessenek be, szinte biztosra vehető, hogy ötéves tervünk időszakában zeneiskola nyílik Kiskunfélegyházán és Kunszentmiklóson, — hogy a fejlődésnek csak néhány lényét idézzük. A zeneoktatás csak egy része. s nem is olyan nagy parcellája megyénk kulturális életének, mégis érdelces és megszívlelendő tanulságok levonására készteti a szocializmus minden hívét. Különös filmklub KÜLÖNÖSNEK mondható az a filmklub, amelynek a szervezésére nemrégiben vállalkoztak a kiskőrösi művelődési ház vezetői. Elsősorban abból a Uukluuor regénye Egyedül Orlov állt ugyanúgy mint addig, hányaveti testtartásban, háttal a robbanásnak. Csak ujjai álltak meg nyugtalanul a húrokon. Arhipov kétkedve pillantott rá. — Mit nézel, barátom? — kiáltott fel Orlov, s kihívóan rákacsintott. — Azt nézem, milyen bátor fickó vagy. Az akna viszont ostoba és vak, nem törődik ezzel, nem teliint sem érdemet, sem rangot. Orlov lenézően mosolygott, felvett a földről egy forró szilánkot, s kezében méregette. Gúnyosan megszólalt: — Már annyi fémet pazaroltak rám, hogy három akadémikus sem tudná összeszámolni. Érted? Ha ezt a fémhulladékot összeszednénk és beolvasztanánk, elég lenne egy tankhadosztályra. Ügy bizony, a németeknek kevesebb van miattam egy hadosztállyal. Érted most már? A törzsőrmester ment el mellettük, akit Belicsenko a gyalogságtól vett át. Meghallotta azt, hogy „összeszámolni” és megállt: — Mit mondasz? Mikor látta, hogy a dolog nem tartozik rá, gondterhelt arccal tovább ment, morgott és nézegetett valamit, a tüzérségi előkészítésből keletkezett károkat vette számba. Leontyev a sok ember és ágyú láttán, mint mindenki, aki nincs tisztában a helyzettel, biztonságban érezte magát. Különösen az után a rettegés után, ami eddig a városon áthaladva kínozta. Mindenekelőtt megkereste az ütegparancsnokot. Belicsenko a lövegárok szélén állt, lehajtott fejjel, fehér kozáksapkáját a tarkójára tolta. Elszánt, komor arccal kiabált a telefonkagylóba: — Gurkin! Gurkin! Elvesztél? Erős, izmos, a sötétben fehérlő, kinyújtott bal karját Tonya éppen átkötötte. Alig ért fel a válláig. Alulról, az árokból a guggoló telefonista nézett fel az ütegparancsnokra, az arcáról akarta ellesni, szaíadjon-e végig a vonalon, vagy pedig még várjon? — Gurkin? — kérdezte gyorsan Belicsenko, és türelmetlen pillantásokat vetett Tonyára, mintha ő tehetne arról, hogy Gurkin nem válaszol. Tonya arca, ahogy fogával meghúzta a kötést, hozzásímult a karjához, s a íérfi váratlanul igen gyengéden szólt a telefon- kagyló Pa: — Gurkin ... Végre válaszoltak. ___— — Gurkin? Miért hallgattál? A teleíonisla megkönhycbülten íelsóhajtott. Belicsenko vállával a füléhez szorítva a kagylót, és előre pillantott, a lövegek elé. Begombolkozott. Hátáról lecsúszott a köpeny. Elkapta. — Igen. A szántóföld túlsó végén már géppisztoly-lövések dörren- tek. Belicsenko megkísérelte, hogy bedugja kezét a köpeny ujjába, de az összecsavarodott. Követelőén nézett Tonyára, akinek nem volt ideje segíteni. — Engedd át a tankokat! — ordított bele a kagylóba. — Csak a gyalogságot es a gép- pisztolyosokat tartsd sakkban! Meghallva ezt a szörnyű szót, hogy »tankok«, s méghozzá azt is, hogy engedjék át őket. Lccn- teyv előreugrott, hogy figyelmeztesse, amig nem késő. — Százados elvtárs! Belicsenko százados elvtárs! Belicsenko fürgén megfordult erre a rémült hangra. Úgy tartotta kezében a kagylót, mint egy kalapácsot, és fenyegetően Leontyev felé indult: — El innen! Futás a löveg- hez! . Leontyev megrökönyödött et- lől a váratlan támadástól. Aztán pedig úgy érezte, hogy megsértették. Csak figyelmeztetni akarta, hogy csinálja jobban a dolgot, — miért kell ezért kiabálni rá? Belicsenkóval mindig jó viszonyban volt. Amint megtudta, hogy kitüntetésre terjesztették fel, titokban megsúgta neki. Nem volt joga ehhez, mégis megtette, A löveg mellől sértődötten pislogott felé. S bár ferdén nézett most rá, mégis elégedett volt, mert kemény kezet érzett maga felett. S készségesen áthárította a felelősséget Belicsen- kóra mindenért, meg saját életéért is. — Micsoda? — kérdezte Belicsenko, s még mindig komoran magához hívta Ványa Go- roskót. Gorosko átadta az ezredparancsnok parancsát. Belicsenko egy pillantást vetett a mezőre, a lövegek elé. Már jól hallatszott a géppisztolytűz. Ha most megkezdi a visszavonulást, a tankok menetközben utolérhetik. S ami a legfontosabb, nem hagyhatja magára a gyalogságot, amely már harcba bocsátkozott. Gond és töprengés homályosí- lotta el Goroskón megpihenő szemét, de hirtelen felült. Megragadta Gorosko könyökét. — No, megjöttél, tékozló fiú? És fáradtan elmosolyodott. Egy pillanatig egyenesen a szeme közé nézett. — De most újra útnak indítalak. Ványa arca elborult. — De százados elvtárs, akkor is engem, és most megint csak engem küld hátra ... — Dehogy hátra, te csodabogár!... És egyáltalán, hol van itt az ember hátul? — Belicsenko elmosolyodott, kivette Ványa kezéből. a cigarettát, amit tisztelettudóan a háta mögött tartott, s néhányat szippantott belőle. (Folytatjuk^ szempontból, hogy nem a szinte hagyományossá vált módszert követik a filmklub szervezői. KISKÖRÖSÖN hetenként általában szerdai napokon változik a filmműsor. Éppen ezen a szerdai napon lesznejs a filmklub előadásai. A műsorra kerülő új film legelső, előadásai a filmklub tagjai számára tartják meg, mégpedig igen érdekes, ünnepélyes külsőségek között. Ha ugyanis magyar filmet mutatnak be. akkor a filmklub, tagjainak módj.ukban áll majck a műsorra kerülő film egy-egy rendezőjével vagy főszereplőjével elbeszélgetni a filmről, annak mondanivalójáról, gyártási, »titkairól«, forgatókönyvéről és: hasznos segítséget kapnak a* filmalkotás értékeléséhez. Haí külföldi filmet vetítenek, a. Filmtudományi Intézet egy-egy előadóját hallgatják meg a vetítés előtt a klubtagok a bemutatandó alkotásról, annak értékeiről, esetleges hibáiról, mondanivalójáról. s bizonyos filmesztétikai vonatkozású ismeretek birtokába is jutnak. A MOZILÄTOGATÖ közönség nevelésének ez a rendkívül pozitív és érdekes módja mindenképpen figyelmet érdemel Valami olyan »előzetes« íilriian kétszerű formának látszik, célja mindenesetre az ismere tek gyarapítása, a közönséj szemléletmódjának nevelése, te hát a szocialista kulturális for radalom egy fontos célkitűzésé nek megvalósítása. ÉPPEN EZÉRT mindenkéj: pen támogatásra méltó. Helye cs jó lenne, ha minél előb megfelelő kövelkeztetésekc módszertani elveket lehelne 1< szűrni már ez érdekes kezdi ményezés megvalósulása el: időszakában. Talán ezeknek i méretében másutt is alkalmaz lehetne ezt a módszert. t's, li» \
