Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-29 / 178. szám
I oldal 1960. július 29, péntek Forradalmi lépés az öntözésben komplett idomdarabokat, a szivattyú agregátorok általában vagy nagyok, vagy kicsik, a meghajtó motorok nem a szivattyúkhoz méretezettek stb. Ez azonban csak átmeneti nehézség, iparunk kétségtelenül rövidesen pótolja a hiányokat. Visszatérve a Dunából nyert vízzel történő esőztető öntözésre, néhány év múlva valósággal összefüggő láncolatot képeznek majd a folyam mentén működő termelőszövetkezetek öntözőberendezései. A tassá, a dunaegyházi, a solti, a hartai, a dunapataji, a fajszi, a sükös- di, a bajai társas gazdaságok csaknem mindegyikének a tervében szerepel az öntözés. A közös erő lépésről lépésre meghódítja a természetet, kivonja magát a nyári időjárás mostohaságámak hatása alól. Ha nem adnak esőt a felhők, a közösség csinál magának a Dunából vagy a Tiszából, sőt — a föld alól is. T. 1. Öntözés = boldogulás A tapasztalatok azt mutatják, hogy öntözéssel megkétszerezhetők a terméseredményék. A növények fejlődéséhez azonban az öntözés önmagában nem elegendő. Mint mondják: az öntözés nem csodaszer. Elsősorban magas termelési értékű, nagy tömeget adó növényeket érdemes öntözni. Fontos, hogy ehhez a vetésforgót is helyesen állapítsák meg. öntözéssel csak akkor érhető el a megkívánt eredmény, ha az az összes termelési tényezővel párosul. Megfelelő talaj munka, trágyázás, gyomtalanítás nélkül az öntözés ráfizetéses luxussá válik. A solti Szikra Tsz-ben, ahol a Duna vizével már évek óta szakszerűen öntöznek, a következő terméseredményeket érték el. (A zárójelKét és félmillió forint csőkutakra Az egyiknek lehet, a másiknak nem? A több mint 1200 holdas gátéri Vorosilov Termelőszövetkezetben régóta tervezik, hogy a területükön átfolyó csatorna vizéből öntözik a rétet. Van is mintegy 30 hold öntözéséhez elegendő csövük, — csak éppen az engedélyt képtelenek megszerezni ahhoz, hogy a vizet felhasználhassák. Evégett pedig nem egyszer fordultak már a Szegedi Vízügyi Igazgatósághoz, sőt dr. Kuczkáné, a tsz-t patronáló kecskeméti nagykereskedelmi Olvasóink közül bizonyára többen értesültek azokról az eredményekről, amelyeket állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink az elmúlt két esztendőben a csőkutas öntözéssel elértek. Megyénk földrajzi adottságai következtében ez a módszer a homokos hátságokon és a két fo. lyómenti lankán — kisebb-na- gyobb vízhozammal — egyaránt megvalósítható. 1954-ben a szabadszállási Vörös Traktor Tsz-ben kisebb területet már öntöztek csőkútból. Igaz, nem perfetezéssel, hanem árasztással. A fajszi legeltetési bizottságnak 1958-ban már olyan csőkutat fúrtak, amely percenként 600 liter vizet adott. A vízügyi igazgatóság Nagy- baracskán, Hercegszántón, Tasson, Drágszélen, Kunszentmikló- son 495 katasztrális holdon épített földalatti eternitcsöves permetező — részben csőkutas — öntöző berendezést. A sikeres nagyüzemi kísérletek eredményeként mind nagyobb az igény a csőkutas öntöző berendezések iránt. Ebben az évben a Bajai Víz-i ügyi Igazgatóság nagyszabású 1 kutató programot dolgozott ki aj csökutas öntözéshez szükséges; vízbő kavicsréteg feltárására. i Államunk két és félmillió forintot adott erre a célra. Az úgynevezett „kém” kutakat, melyeket e programnak megfelelően fúrnak, a vízügyi igazgatóság a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátja. A tervezett 2500 hold csőkutas öntözéshez a számítások szerint 160 kútra van szükség. Ennek a felét a vízügyi igazgatóság készíti, vagy készítteti el teljesen üzemképes állapotúra. A tsz-eknek csupán az öntöző csöveket és a szivattyút kell rákapcsolniok. A 80 csőkút fúrása megkezdődött és előreláthatólag november 15-ig be is fejeződik. A vízügyi igazgatóság a kutató fúrások során körülhatárolja azokat a területeket, ahol megfelelő vízhozamú kutak fúrhatok, hogy ott az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek kockázat nélkül fúrhassanak saját maguk is j csőkutakat. Ehhez a munkához | I az igazgatóság szakemberei > minden szakmai és műszaki támogatást megadnak. Az j elkészült csőkutakat külön megvizsgálják, s megjelölik, hogy alkalmasak-e ivóvízszolgáltatására is. A Bajai Vízügyi Igazgatóság; nagyszabású programjának vég rehajtására külön szervezetet hozott létre a szakembereiből. Az egyik részleg a gyakorlati munkát, a kutató fúrásokat végzi, a másik pedig a fúrások adatait gyűjti és dolgozza fel. E nagyszerű kezdeményezés kétségtelenül sikerrel jár és megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben az aszály kísértő réme már a múlté lesz. —s—1 Vállalat főkönyvelője (pki mellesleg sokat segített a gazdaság könyvelőjének) háromszor személyesen is eljárt az ügyben, — de hasztalan. Vagy azt mondták neki, hogy Kecskemétről a Tiszába folyó csatorna vize szennyezett (ami viszont valószínűleg csak még jobb volna a rétnek) vagy a csongrádi kirendeltséghez irányították engedély végett. Az itteni elutasítás után ismét Szegedre került az ügy, ahonnan Forgó László vízügyi igazgató június 9-én kelt levelében azzal utasítja ei a kérést, hogy »a meder vizének visszatartása a csatorna náddal, sással való benövését eredményezi.« A tsz vezetői viszont azzal érvelnek, hogy csak addig — két-három napra — duzzasz- tanák fel a vizet, amíg öntöznének. S ekkor sem volna szükségük a csatorna minden vizére, annak nagyrésze tovább folyhatna. Az igazgató által említett elsásosodás veszélye tehát nem fenyegetné a csatornát. Legfőképpen pedig azt kifogásolják, hogy miért lehet ugyanabból a csatornából a félegyházi határban egy egyénileg gazdálkodónak öntözni, amikor az ö gazdaságuknak, a szocialista szektornak tilos. Nem ártana, ba megyénk felsőbb szervei közbenjárnának a helyes válaszért, ami nem lehet más, mint az öntözés engedélyének megadása. Ahol többszáz holdon öntöznek A tiszakécskei Szabadság Tsz a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság példamutató közreműködésével ebben az évben rendezte be ön- tüzőtelepét. A Tisza vizét kombinált eljárással juttatják a földekre. A folyóból két TLN szi- vattyú-agrefiáttal az elején betonozott csatornába emelik a vizet, melyet részben esőztető öntözéssel a szántóföldi növényekre permeteznek (a lucerna is)( részben pedig barázdás öntözéssel a kertészetben használnak fel. w Az Éva 1 ff Az öntözés szakmai irányítása Megyénkben egyre több termelőszövetkezet rendezkedik be az öntözéses gazdálkodásra. Jellemző az ezzel kapcsolatos fejlődésre, hogy amíg az elmúlt években összesen 2880 hold területet öntöztek tsz-eink •— az idén 3600 holdnak az öntözőberendezéssel való ellátását vették tervbe. A már elkészült vagy megépítésre kerülő berendezések három csoportba sorolhatók. Mintegy 800 holdon a régebbi típusú alagcsöves, 300 holdon pedig a felszíni szórófejes öntözőberendezések szerepelnek. Ezekhez a vizet a Dunából. Tiszából, a csatornákból vagy egyéb felszíni forrásból nyerik. E két mód valamelyikével öntöznek többek között a tiszakécskei Szabadság Tsz-ben 480, a tisza- újfalui Virágzóban 50, az alpári Búzakalászban 30, a fajszi Vörös Csillagban 55, a kalocsai Iszkrában 20, a felsőszentiváni Vörös Októberben 50 hold területet. A harmadik csoport, a csőkutas öntözés az állami gazdaságok — elsősorban a kezdeményező Csengődi Állami Gazdaság — sikereinek hatására rövid idő alatt olyan népszerűségre tett szert termelőszövetkezeteinkben. hogy ebben az évben 2500 hold öntözésére határozták el csoltutak fúrását. A Bajai Vízügyi Igazgatóság 1700 hold csőkútjainak fúrásához nyújt hathatós támogatást, ami főként mindenütt az első kút létrehozásában nyilvánul meg. A többi 800 holdon a cső- kutak fúrása házilagosan történik. A solti Egyetértés Tsz-ben 214, a fülöpszállási Vörös Csillagban és Kossuthban 150, illetve 63, a kecskeméti Vörös Csillagban 100 kát. hold terület öntözésére elkészültek, s már üzemelnek is a csőkutak, az uszódi Dózsa Tsz-ben 118 hold öntözésre tervezett négy kút közül fjedig most fúrják a harmadikat. Ami a vízügyi igazgatóság segítségével történő kútfúrásokat illeti, jól halad a munka, s minden valószínűség szerint teljesítik a tervet A házilagos kútfúrásokkal 230 hold öntözéséhez készülteik el, a további 570 hold berendezéséhez azonban az illető tsz-ek részéről nagyobb szervezettségre van szükség. Egyébként megyénk nem minden pontján lehet csőkutat eredménnyel fúrni. A felszín alatti víztároló sóderréteg, a sokat emlegetett »földalatti Duna« ugyanis a folyamtól keletre hol kisebb, hol nagyobb mélységben található meg. A szélső határvonal nagyjából a Kun- szentmiklóstól és Fülöpszállás- tól kissé keletre, Kiskőröstől valamivel nyugatra és Baja fölött húzható meg. Ez a magyarázata annak, hogy amíg a kecskeméti termelőszövetkezetekben percenként legfeljebb 220—230, az említett határvonaltól nyugatra viszont már 600—1100 liter vizet adnak a csőkutak. A vízbőségtől függően 15—35 ! hold szántóföldi növény ontó-! zése végezhető el egyből-egyből. j A csőkutak alkalmazása í *— mint már többször említet- j j tűk — valóban forradalmi lé- i pés az öntözés történetében. 1 Ennek megfelelően kormányza-! tunk rendeletet is hozott a tsz- 1 ekben való alkalmazásuk meg- i gyorsítására. Az idei úgynevezett »kísérleti év« azonban még eléggé bővelkedik a kezdeti lépések nehézségeivel. S nem a termelőszövetkezetek »hozzáállásában« vannak hiányosságok, hanem a berendezési tárgyak beszerzése körül. (S ez vonatkozik a nem csőkutas berendezésekre is.) Kevés a fúrótorony, a megfelelő köpenycső, az üzemeltetéséhez nehéz beszerezni a Az eredményes öntözés meg- j felelő szakmai felkészültséget, j irányítást igényel. j Éppen ezért a Földművelés- j ügyi Minisztériumban tervezik.! hogy megyénknek azokban a já- j rásaiban, amelyekben nagyobb j mértékben termelnek öntözéssé!.! egy-egy szakembert alkalmaznak. A minisztérium már ez év tavaszán a megyeszékhelyre is helyezeti egy, a nagyüzemi öntözéseket szervező mezőgazdasági mérnököt, aki nyolc termelőszö vetkezetben közvetlenül irányít, ja az öntözést. Ezenkívül tapasztalatai alapján szakmai tanácsokat ad a megyei tanács illetékes szerveinek a gyakorlatban megmutatkozó hibák kiküszöbölésére, az eredmények széles körben való ismertetésére. A csőkutakból nyert víz minőségét, valamint a belőlük öntözött területek talaját az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet állandóan ellenőrzi, annak megállapítására, hogy a felszín alatti víznek a megengedettől eltérő sótartalma milyen változást, idéz elő a ta- íajszerkezetben, illetve, hogy melyek azok a növények, amelyeknek a termesztése ajánlatos azokon a területeken. A permetezi! öntözés berendezésének egyik legiontosabb alkatrésze a szórófej. A gyártásával foglalkozó fővárosi Műszaki Töjnítés Tűzoltóarmatura és Tömegcikk-készítő Ktsz a gyakorlatban megmutatkozó hibák kiküszöbölésével rövid idő alatt több típust készített belőle. A legújabb konstrukció az Éva 1 típusú szórófej. Erről a 7 kilogramm súlyú, egy kézzel könnyen vihető alkatrészről elhagyták az eddig ismert szórófejeiénél alkalmazott turbina- kereket, mellékfuvókát, s ezzel megszüntették az általuk okozott hátrányt. Az Éva I-nél a fuvóka előtt szívóhatást hoznak létre, ; amely működteti a szórófejet és nagyobb erővel lövelli ki a j vízsugarat. A szerkezet rozsdamentes anyagból készül, egyszerű, nem érzékeny részekből áll és nem igényel különösebb kezelést. Az egyenletes csapadékelosztást sugármegszakító biztosítja anélkül, hogy a kilövellés távolságát csökkentené. A szórófej 16—24 milliméteres fúvókéval, 3—6 atmoszféra nyomással működtethető. Teljesítménye a fuvóka átmérőjétől, illetve az üzemi nyomástól függően percenként 200—1000 liter vízmennyiség 28—55 méterre történő lövell’ e> ben levő számok a községi átlagok.) Burgonyából 160 (70), cukorrépából 300 (160), takarmányrépából 450 (200), lucernából 70 (30) mázsát takarítottak be egy-egy holdról. A tsz az idén 50—50 holdon öntözi a rostlent, burgonyát, zöldpaprikát, 75 holdon a lucernát, 1,40-en és 30-on a tarló után másodnövényként termesztett kelkáposztát, illetve karfiolt. Az eddig öntözésre berendezett 395 hold területen kívül újabb 150 holdon építenek alagcsöves öntözőberendezést. A Dunából három helyen »emelik« iki egy-egy szivattyúval percenként 5000 liter mennyiségben a vizet, s most szerelik a vezetékeket, mivel a szivattyúkat nemsokára száz kilowattos villanymotorok működtetik.
