Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-28 / 177. szám

1960. július 28, csütörtök A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA A REND ÖNKÉNTES ŐREI Egyszerű, de becsületes mun­kásember Lénárt János és Ka­nalas Péter, az Alföldi Állami Pincegazdaság két dolgozója. Részt vállalnak rendőreink mindennapi munkájából, és... de a többit mondják el ők ma­guk. A kézi táska megkerül — Hat éve vagyok önkéntes rendőr, s azóta nem egy »ügyes emberrel« volt már do­gom — mondja Lénárt elv­társ. Egy ízben kétségbeesett nő kért setgítséget a széktói strandon; valaki elemelte reti- küljét pénztárcájával, személyi igazolványával és töltőtollával együtt. Minthogy éppen ott tar­tózkodtam, nekiláttam a tettes előkerítéséhez. Körüljártam a fürdő épületét, majd 40 méter­re tőlem egy gödörben rejtőző fiúcskát pillantottam meg, lát­tam, hogy meg se moccan, csak egyre türelmetlenebbül figyel, ahogy közeledtem hozzá. Meg­láttam nála a táskát, — de er­re a gyerek is futásnak eredt, e vasút felé; — Jó félóráig tartott a haj­sza — hiába, nem vagyok már 20 éves! — míg végre el tud­tam csípni. Így a rétikul hama­rosan visszakerült jogos tulaj­donosához, a benne levő tár­gyakkal együtt. Csak később, a nyomozás során tudtam meg, hogy az ifjonc nem kezdő: an­nak előtte meg a Mária városi állomásról lopott zsákokat... (Vajon, ilyen esetek elkerülése végett nem lehetne-e ruhatárba helyezni, mondjuk, a táskát is? Ott azért biztonságosabb!) Vonatról az árokba Ezután egy majdnem szeren­csétlenséggel végződő leugrás esetét mondja el, amelynél a fiatalos virtuskodás játszott sze­repet. — Űrihegynél leszállók a vo­natról és elindulok a sínek mentén. Közben a szerelvény mindjobban begyorsul, s ekkor •látom, hogy a robogó vonat lépcsőjéről »lelép« egy diák­forma fiatalember, eközben majd hogy nem a kerekek alá került. Bukdácsolva belehemperedett az árokba, táskáját jó tíz mé­terre hajította el. Felelőtlen magatartásáért természetesen megróttam, s figyelmeztettem, hogy ilyen »nyaktörősdi bernu- tató«-tól saját érdekében óva­kodjon. Megígérte.; s Beszélgetésünkbe belekapcso­lódik Lénárt élvtárs veje, Ka­nalas Péter is, aki két éve ön­kéntes rendőr. Egyik közös »ak­ciójukat« mondják el, amikor a Lakatosipari Vállalatnál te­remtettek rendet. Értesítették őket, hogy a péntek esti mozi­előadáson — amit a vállalatnál tartanak — túl sok a 16 éven aluli gyerek, akik zavarják az előadást; no meg semmi helyük a mozielőadáson — kíséret nél­kül. Pimaszságuk odáig fajult, hogy valóságos füttykoncertet rendeztek, nem is beszélve a hangos közbekiáltásokról. Lé­nárt János és Kanalas Péter határozott közbelépése azonban véget vetett ennek az állapot­nak: haza küldték a gyereke­ket az esti filmelőadásról. Verekedők — tolvajok Röviden ennyit a két önkén­tes rendőr munkájáról. Pedig mennyi tanulságos eset van még a tarsolyukban, amelyek bátor helytállásukat bizonyít­ják. Amikor megakadályoztak a Dózsa György úti úgyneve­zett Kullai-féle kocsmában egy botrányosnak Ígérkező tömeg- verekedést, ahol egy tagbasza­kadt dalia a kidobó ember szerepét akarta játszani; ami­kor a »Fehér galamb« ital­boltban fülöncsípték a bolt­vezető óratolvaját, egy hétpró- bás cigányasszony személyében, hogy csak néhányat említsünk a sok közül. A lakosság pedig megbecsü­lést érez a rend önkéntes őrei iránt. Bizonytalanság esetén bi­zalommal fordulnak hozzájuk — felvilágosítást, tanácsot kér­nek tőlük, egy-egy vitás ügy­ben; Jelenlétük hozzájárul a lakosság neveléséhez. Munká­juk további elősegítése céljából azonban feltétlenül fontos, hogy a vállalatok és üzemek vezetői a jövőben még nagyobb támo­gatást adjanak szolgálatuk pon­tos teljesítéséhez. (Kohl) Kecskeméti anyakönyvi hírek SZÜLÉTEK: Tompái Mihály (anyja neve: Hollósi Mária) Keskeny József (Lakatos Etel­ka), Vörös Dezső (Mészáros Má­ria), Sándor Aranka (Begidzsán Julianna). MEGHALTAK: Kovács Ernő 24 éves, Seremet Vaszilné Faze­kas Ilona 52 éves. NAPKÖZBEN Egy határozat nyomán... A mukáslakta kerületek bolthálózata, a kiszolgálás kul­turáltsága a párt munkásosztállyal kapcsolatos határozatá­nak megjelenése óta sokat javult megyénk városaiban. Kecskeméten három új húsbolt nyílt, egyet pedig a központ­ból áthelyeztek a Talfája utcába. Nyolc élelmiszerboltot kor­szerűsítettek. A vendéglátóiparban is főleg az üzlethálózat korszerűsítése került előtérbe, melynek credmcnyeképen ja­vult a kiszolgálás kulturáltsága. Hasonló fejlődés tapasztal­ható megyénk többi városában is, mert pártbizottságaink és a tanácsok következetesen megvalósították helyes elképze­léseiket, s ezzel jól szolgálták a munkáslakta kerületek dol­gozóinak érdekeit. A bolthálózat bővítésén és korszerűsítésén kivül a mun­kások kérésének megfelelően több üzletben meghosszabbí­tották a nyitvatartás idejét nemcsak a központban, hanem a külterületeken is. Ezenkívül több élelmiszerboltban beve­zették a zöldség- és gyümölcseladást. Ma már, a működő 29 önkiszolgáló bolt közül 17 mun­káslakta kerületekben található. A rendelkezésre álló adatok szerint kereskedelmi vállalataink a biztosított pénzösszeg döntő részét a munkáslakta kerületekben levő boltok kultu­ráltságának emelésére fordították. Amikor jóleső érzéssel írjuk le az elért eredményeket, szükséges szóvátcnni a fejlődést akadályozó okokat is. Tudott dolog, hogy a külterületi boltok többsége magán- tulajdonban levő házban van. A törvények szerint állami vállalatnak magánházakba építeni, beruházni tilos. Emiatt több üzletnél lehetetlen a bővítés, raktárépítés. Üj üzleteket kellene tehát építeni. Üj bolt építésére viszont kevés pén­zünk van. Mi hát a megoldás? Több városban új bolt építéséhez a tanács építőanyagot és társadalmi munkát biztosít, a megyei tanács kereskedelmi osztálya pedig vállalja a berendezés költségeit. Ilyen módon épül Baján a KISZ-telepen, Kecskeméten a Rendőrfaluban, Kalocsán a Bürger-kertben egy új kis üzletház. Ezek a pél­dák mutatják, hogy a leleményesség, az összefogás, a követ­kezetesség átsegít a legyűrhetetlennek látszó akadályokon is. Ha az illetékesek munkájukat ilyen felfogásban végzik, akkor a párthatározatnak megfelelően tovább javul megyénk városaiban a munkáslakta kerületek bolthálózata, a kiszol­gálás kulturáltsága. HÁROMEMELETES IRODAHÁZ Kilencmillió forint, költséggel épül a Trombita utcában a MÉSZÖV, az FJK, a KIOSZ megyei szövetsége és a Kecskeméti Földművesszövetkezet háromemeletes irodaháza. Nyolcvan iroda- helyiséget építenek benne, a harmadik emeleten kultúrterem •kap helyet. Külön érdekessége lesz az új létesítménynek, hogy a házi telefonközpont egyszerre 100 telefonbeszélgetést tud majd kapcsolni. Ezenkívül négyszemélyes felvonót is üzembe állí­Az É. M. Bács megyei Építőipari Vállalata 1961 májusában tervezi az irodaház átadását. fernes ú mtmeU 7­Hicsk&mili utcái^ NÉVADÓ, Táncsics Mihály (1799-1885) J Szegény jobbágy szülőktől született Veszprém megyében. Takács legény lett, de tudásvá­gya nem hagyta nyugton, s a budai tanítóképzőben —» sok nélkülözés árán kitüntetéssel oklevelet szerzett. Utána pesti gimnáziumba akart beiratkozni, de „magas kora” miatt nem vet­ték fel. Izsákra ment tanítónak, s az ottani plébános barátja ajánlására a kecskeméti piaris­ták 1823-ban felvették a gimná­ziumba, bar ekkor már 28 éves volt, s osztálytársai 12— 13 éve­sek voltak, — köztük Hornyik János városunk tudós történet­írója. Itt két év alatt három osztály­ból vizsgázott le, mint „első ki­tűnő” 57 osztálytársa között. Az első évben a rendházban volt felszolgáló diák, ezért teljes el­látást és zsebpénzt kapott. A második évben Deák János mó­dos gazdáéknál lett házitanító és emellett még más diákokat la tanított. A gimnázium utolsó évét a nyitrai piarista gimnáziumban fejezte be kitűnő minősítésseL Most már nagyobb tudással és látókörrel tért vissza Pestre, s 1846-ig teljesen Kossuth nézeteit vallotta.Abban az évben megje­lent „Népkönyvé”-ben a job­bágyságnak minden váltságdíj nélküli felszabadítását követel­te. Elsősorban a robot és dézs- ma váltságdíj nélküli eltörlését. „Mi szabad emberekké kívánunk átváltozni és nem akarunk föl­desúri hatóság alatt maradni, — írja. Írásaiért bebörtönözte a csá­szári biztos, s 1848. március 15-én a márciusi ifjak szabadí­tották ki a börtönből és diadal­menetben vitték szállására. 1848-ban képviselővé választot­ták és a „Munkások lapja” cí­mű hetilapot szerkesztette. A szabadságharc bukása után évekig bújdosott 1857-ben köz­kegyelmet kapott, de írásaiért újra bebörtönözték és csak az 1867-es kiegyezéskor kapott újra közkegyelmei Számtalan röpíra- tot, iskolás könyvet, értekezést adott ki, összesen 12 kötetben. Nevét Kecskeméten a IV. ke­rületi volt VízkeJethy utca örö­kíti meg. (dr. B. Gy.) PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kladő: Mezei István Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 86-19, 85-1«. Pártépités és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-M Kiadóhivatal: , Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11 Ft. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — TeL: 13-29. 27-19 I BESZÉLQETÉS AZ UTOLSÓ BACSANYIVAL a | aja belvárosának üzletsoré' sn — a bör-díszmű üzlet mél­áiéit— szerény tábla hirdeti: „Bacsányi József órásmester” műhelyét. Vajon véletlen a névrokonság a felvilágosodás kori­nak zseniális nagy költőjével, Bacsányi Jánossal? Ez a kérdés izgatott, amikor a kis órásműhely ajtaján be-\ nyitottam, hogy Bacsányi Józseffel megismerkedjen. Rövidesen régi újságok, megsárgult anyakönyvi kivonatok kerülnek elő, látszik rajtuk: tulajdonosuk gyakran forgatja őket _ ezek a nagy költővel való rokonság bizonyítékai. _ De hiszen a Bacsányi-család tapolcai volt., , — hallom az iro dalmárok ellenvetését. _ Apám, aki a Bacsányiak ősi mesterségét, a felcserséget űz te Tapolcáról került Pestre, majd születésem után Bajára — meséli Bacsányi József, a költő egyetlen ma élő rokona. — Nagy­atyám, Bacsányi György — aki 1795-ben Tapolcán született, es első unokatestvére volt Bacsányi Jánosnak — sokat mesélt apám­nak a költőről. M i maradt meg az emlékekből az ön számára? Édesapám — aki 88 éves korában, 1930-ban halt meg — többször elmondotta, hogy az író atyját téves források alapján hol szegény saruvargának, hol borbélynak „keresztelik” az iro­dalomtörténészek, írók. Pedig az igazság az> hogy Bacsányi János édesapja jómódú timármester volt. Ennek valószínűségéről saját szememmel is meggyőződtem, amikor a költőpár hamvainak ün­nepélyes hazai földbe való elhelyezése alkalmával. 1934. május 0-én Tapolcára utaztam. Ottlétemkor. az édesapám által elmon­dották alapján rekonstruáltam a tényeket. A ház kertje a „Ma­lomtó” partjáig terjedt, s a kert végében állott balfelől egy körül­belül 4x4 méteres, zsuptetös, gerendás épület, melynek közepén sértetlen állapotban rátaláltam a vízzel telt bőrcsávázó meden­cére, mely vizét alulról, a tóból kapta. _ 'T'öbb évszázados épület volt, ideális helye a tímármes- temek. Hogy mégis tímárból borbély, saruvarga stb., elírás született, ez abból ered, hogy a korábbi írók még véletlenül sem fordultak a családhoz. A tévedésekre azonban mentségül szolgál, hogy a családban elég gyakoriak a „György” és „János” keresztnevek, azonkívül ebben a házban születtek az összes Ba­csányiak. A házban négy szoba volt, amelyből kettőt utcai lakó­szobának használtak, utána az udvar felé. a lépcsőkön lejebb következett a sebész- és borbélyszoba, a negyedik helyiség pedig négy ovál fürdőkádjával az akkori tapolcai fürdőház néven volt ismeretes. Édesapám 1867-ben, mint egyetlen fiú, örökölte az ősi szülői házat, melyet később Handleri Gusztáv molnárnak adott el. Jp'zenkívül más személyes emlék szinte nem is maradt, rég elsodorta azokat már idestova két évszázad. A legszebb és legfontosabb emléket — amely ugyan már nem csupán a csa­lád, hanem az egész nemzet hagyatéka is — a költő életművét, híven őrzi a Bacsányi-család utolsó leszármazottja. Az élete alko­nyán járó utolsó Bacsányi a Duna-parti kisvárosban sokszor és nagy szeretettel el-elmereng a költőrokon verseinek egy-egy cso­dálatos zengésű során. Eszik Sándomé l

Next

/
Thumbnails
Contents