Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-03 / 156. szám

4. oldal 1960. július 9, vasftrnap A kuitíUa se-tetytyen Ünnep a szomszédban Üzemeink az igazgatói alap­pal saját belátásaik szerint gaz­dálkodhatnak. Ehhez szuverén joguk van, csak az a kérdés, hogy a rendelkezésre álló pénz­összeget vajon a dolgozók igényeinek megfelelően hasz­nálják-e fel? Ügyelnek-e az arányokra? Ezt kutattuk, ez a kérdés le­begett előttünk, amikor kőr­útunk során ellátogattunk a Kecskeméti Konzervgyár I-es számú telepére. Statisztikák és jegyzőkönyvek sorát vizsgáltuk végig, de már néhány adat is elég volt arra, hogy ezek alap­ján vitába szálljunk a gyár ré­gebbi vezetéséből származó, a jövőben nem megengedhető hi­bákkal. Az 1958—59-es esztendőben 454 ezer forint volt az igazgatói alap. Nagy összeg! Mégis úgy alakult a helyzet, hogy a sport­körök támogatására 96 ezer, kulturális célokra pedig csak 14 ezer forint jutott. (A fenn­maradó összeget a dolgozók jutalmazására és más egyéb kiadásokra fordították.) Nem tagadjuk, sokalljuk a sporttámogatást és — (érdemes lenne megállapítani, indokolt volt-e ilyen hatalmas összeget sportra költeni, az is kérdés, Vajon mennyi jutott ebből a gyári tömegsport fejlesztésére?) nevetségesen kevés a kulturá­lis célokra fordított összeg. A gyár jelen vezetői, okulva az elmúlt évek ilyen irányú hi­báiból, az 1960—61-es esztendő Igazgatói alapja leihasználásá­nak tervezését már sokkal reá­lisabban állították össze, Az igazgatói alap (750 ezer forint) jóval magasabb a tavalyinál. Ennek 50 százalékát a dolgozók jutalmazására, a fennmaradó 375 ezef forint 25 százalékát a sportkörök támogatására, a többit pedig kulturális célokra és egyéb szociális célokra for­dítják. Ezt a tervezetet az üzemi tanácsülés is jóváhagyta. A jövőben egyre fokozottabban kell ügyelni a tervezés igaz­ságos arányaira, hiszen nem feledhetjük el, hogy az állam, a pép pénzéről Van szó, Miért csökkent a tanulók száma? Az 1959—60-as tanévben 138- an jelentkeztek a gyárból az általános iskola felsőbb osztá­lyainak elvégzésére. A beirat­kozott hallgatók közül év vé­gén azonban csak 63-an vizs­gáztak. Több mint 50 százalék a tanév közben kimaradottak aránya. Mi az oka e nagyarányú létszámcsökkenésnek? A szakszervezeti bizottság er­ről így vélekedik: sok olyan munkás kérte felvételét a dol­gozók esti iskolájába, akik szerződéses viszonyban állnak az üzemmel. Amikor lejárt a szerződésük, egyszerűen kima­radtak az iskolából. Az érv elfogadható? Talán! De az is kétségtelen, hogy már a felvételi kérelmek tanulmá­nyozásakor figyelembe kellett volna venni a szerződéses mun­kásokat, akik csak ideig-óráig dolgoznak a gyárban, tehát még jóformán fel sem mele­gednek, máris tovább állnak. A tanulásba főleg az üzemi törzsgárda műveltségben el­Szerencsés és sikeres mű­vészi találkozásból született meg ez az új francia film, hi­szen a kitűnő szereplőgárda, a francia fiiművészet három legnagyobbja: Jean Gabin, Pi­erre Brasseur és Bemard Blier köré csoportosul. A történet azoknak a nagy családoknak egyikéről szól, amelyben a pénz hatalmassága szövetkezett a történelem ha­talmasságaival. A család feje Noel Schoudler milliárdos, a Becsületrend birtokosa, körü­lötte látjuk a többieket, akiket a származás és a vagyon ma­gas pozíciókba emelt. Látjuk, hogy ezekben a körökben kí­méletlen törvények uralkodnak, amelyek sokszor tragédiákhoz vezetnek. Az idősebb és a fia­talabb generáció, a régihez való ragaszkodás és a modern el­gondolások, valamint az irigy­ségből táplált személyes ellen­tétek harca áldozatot követel. De bármennyire is megrázta Noel Schoudlert fia halála, nem adhatja meg magát a bánat­maradott tagjait kellett volna elsősorban bevonni. Ezek a munkások szinte családtagként szerepelnek a gyárban, köny- nyebben ellenőrizhető^ ser- kenthetők a tanulásra. Kertelés nélkül meg kell mondanunk — az elmúlasztott felvilágosító, nevelő munka bosszulta meg magát! E néhány szembetűnő példát azért említettük, hogy megyénk valamennyi üzeme okuljon be­lőle. Olyan dolgokról is szá­mot kell adnunk, amikről ed­dig keveset, vagy egyáltalán nem beszéltünk. Be kell látni végre, hogy a kulturális neve­lés eszközeinek semmibe ve- vése, fel nem ismerése — kihat a termelésre is, nem közvetlen, de közvetett formában. Egy ilyen nagy üzemben .mint a Kecskeméti Kinizsi Konzerv­gyár már régen ki kellett volna alakulnia a kulturális nevelő­munka módszereinek. Ez nem késlekedhet sokáig. Bieliczky Sándor nak, harcolnia kell. hiszen a vagyon törvénye: farkastörvény. A filmben úgy vonulnak el előttünk a »Nagy család« tag­jai, mintha egy családi arckép- csarnok portréit látnánk ma­gunk előtt. Lenyűgöző egyéni­javítják a szegedi Dóm tér egyik ékességét, a híres zenélő órát, amely hosszú idő óta nem működik. Az ország egyetlen bábos ha- rangjátéíkát most át is alakít­ják. A Pesterzsébeti öragyár szakemberei fáradságos mun­kával a helyszínen korszerűsí­tik és automatizálják az érde­kes szerkezetet. A Dóm tér ün­nepi köntösben, megnagyobbí­tott színpaddal várja a látoga­tókat, melyek ezrével özönle­nek, — csak úgy mint az el­múlt esztendőben — a szegedi szabadtéri játékokra. A nézőtér ma 7100 ülőhelyet tartalmaz, a színpadtér 700 négyzetméter­re növekedett és a legkorsze­rűbb hangosító berendezések felszerelésére kerül sor. A hangkésleltető berendezéssel felszerelt hatalmas apparátus a nézőtér bármelyik sarkában illúziót keltő, jól érthető elő­adást nyújt — mondják a Já­tékok rendezői. Kecskeméten és a megye más városaiban, és községeiben is ségével, kimagaslik közülük Noel Schoudler, akit Jean Ga­bin formál feledhetetlenné. Ugyancsak remek alakítást nyújt a másik két nagyhírű francia művész: Bernard Blier és Pierre Brasseur. megkezdődött a szabadtéri já­tékokra az előzetes jegyigény­lések szervezése. A július 23- tól augusztus 21-ig tartó sza­badtéri játékokon négy külön­böző műsor szerepel. Július 23-án Erkel Hunyadi László című operájával nyitják az elő­adássorozatot. A főszerepeket az Operaház legjobbjai, köztük Simándi József, Fodor János, Orosz Júlia, Takács Paula játssza majd. Az idén Madách halhatatlan remekműve »Az ember tragédiája« is szerepel a Játékok programján, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Bás- thy Lajos és Lukács Margit fel­léptével. Ismét ellátogat hazánkba a moszkvai Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics—Dancsenkoról el­nevezett operett- és balettszín­ház száz tagú balett együttese. Jeanne d’Arc (Szent Johanna) című balettjüket mutatják be ez alkalommal. A könnyűműfajt Farkas Fe­renc daljátéka, a Csínom Pal­kó képviseli, melyben legjobb prózai és operett színészeink mutatkoznak be. Az ország minden részéből, így megyénkből is 50 százalé­kos utazási kedvezménnyel le­het megközelíteni Szegedet, sőt külön autóbusz és repülőjára­tokat is bevezetnek. Más látványosságok is vár­ják a nézőközönséget Szegeden a szabadtéri játékok ideje alatt. Jóval nagyobb szabású rendezésben nyitják meg a ha­gyományos szegedi ipari vásárt és mezőgazdasági kiállítást is, mely egyre inkább hazánk déli része iparának és mezőgazda­ságának bemutatójává válik. Megyénkben is igen nagy az érdeklődés a szabadtéri játékok iránt. Nemcsak városainkról, hanem jó néhány községünkről is tudjuk, hogy külön autóbu­szokon szállítják majd a játé­kokra megyénk dolgozóit. A bácsalmási járásban például több autóbuszra való érdeklődő jelentette be már eddig is rész­vételi igényét. Antalfy Ittvánt Megjött... Megjött a nyár, úgy Jött, nagy . csendben, mint hajnaltájt könny cseppnyi harmat. A könnyű ág alatt a földek tfcrnlna-lg. n máj* ai!n| altaimtlc. acacmj LdüüüuC U 1 FILME A NAQY CSALÁDOK Arhipov nemsokára odavezet­te a többi gyalogost. Mindegyik magával cipelt két-három pus­kát, egy-egy lapos kenyérzsákot. S lam, most megint egymás mellett harcolnak. Azok közül, akikkel együtt vonultak visz- sza, bizonyára nem sokan ma­radtak életben. Mindenesetre az ütegnél nem­igen akadt olyan ember, aki — mint Belicsenko és Arhipov — már az első hónapokban har­colva vonult vissza a határtól, aztán elszakadva csapattestétől, lőszer nélkül, kenyér nélkül ha­ladt a német invázió nyomán, csak a hit és a gyűlölet tar­totta benne a lelket. Amikor visszatekintettek a múltba, úgy érezték, hogy ők itt a legöregeb­bek. Nem korban, hanem emlé­kekben, tapasztalatokban. A ka­tonák, akik körülvették őket, később kezdték a háborút, né­melyikük már itt, a határon tűi. A németeknél most megszólalt egy ágyú, hallatszott a lövedék sivítása. A katonák füleltek. Be- liesenko látta, hogy senki sem hagyja abba a munkáját. A ka­tona, aki löszeres ládát cipelt a hátán, tovább ment. csak a fe­jét fordította a hang irányába. A másik katona kezében, aki egy beomlott árkot ásott ki, röpke pillanatra megállt a lapát, aztán kidobta a földet a mell­védre. Még harcok álltak előt­tük, s nem izgultak feleslege­sen. Viselkedésükből érződött a megszokás és a tapasztalat, pe­dig néhányan közülük csak a határon túl érték utol a frontot. Azok a tapasztalatok, amelyeket mások negyvenegyben életük árán szereztek, átszállt rájuk; ők azt fejezték be, amit mások megkezdték. Éjszaka Belicsenko ismét meg­változtatta a tüzelőállások he­lyét. A régieket már belőtték. De az új helyre is állandóan jöttek hozzá az emberek,, akik magányosan egyre nehezebben tudták tartani magukat. Újra és újra hús nőtt a csontra. XI. FEJEZET ÉJSZAKA A VAROS PEREMÉN Leontyev és Gorósko abban a pillanatban ért az üteghez, ami­kor a német tüzérségi előkészí­tés befejeződött. A por leülepe­dett. a füst szétoszlott, de még nem ült le a tartós idegfeszült­ség után fellépő izgalom. A lö- veg mellett egy katona állt, he­vesen gesztikulált, a nyakát rán­gatta, s zavart, de mégis vidám arccal beszélt, néha meg való­sággal kiabált. — Belementjük az ételbe a kanalat, a szánkhoz akarjuk vinni, amikor nyakunkon a lö­vedék. De honnan a fenéből jött, még csak nem is hallotta senki. — A neked szánt lövedéket sohase hallod — bizonygatta a lövegparancsnok olyan elégedet­ten, mintha a legkellemesebb dologról folyna a beszélgetés. — A másnak szánt lövedéket már messziről hallani, de az, ame­lyik melletted fog becsapódni, hangtalanul repül. Igen, igen — bólogatott a ka­tona, oda sem hallgatva. — Gon­doltuk, megebédelünk. Mondom, éppen belementettem a kanalat, amikor nagyot villant. Ügy a falhoz csapott, hogy szikrázott a szemem. GuszeV meg csak nyög: »Jaj, jaj!« Odarohantam hozzá, de már kikészült. Kravcsuk meg se mukkant. Én középütt áll­tam. .. És ismét, ki tudja hányadszor, megtapogatta és végigsimította a köpenyét, amelyet összeszab­daltak a szilánkok, s nem azon csodálkozott, hogy két társát megölte a robbanás, hanem azon, hogy ő, hogyan, hogyan nem, életben maradt. Megsebesült. Ezért kiabált és rángatta a nyakát Ezt vala­mennyien látták, csak még ő nem vette észre izgalmában. A lövészárok másik végén Ar­hipov térdelt; sebesültet kötözött be, egy fiatal legénykét, aki ré­mülten, kerekre tágult szemmel nézte, és nyögött, nem annyira a fájdalomtól, mint inkább félel­mében, hogy ez bármely pilla­natban bekövetkezhet. Arhipov tudta ezt és úgy beszélt vele, mint egy gyerekkel: — Olyan katona nincs is a vi­lágon, aki még nem sebesült meg.^ A gyalogosba annyiszor csapódnak szilánkok meg golyók, hogy a végén már lepattannak róla. Végzett a kötözéssel, megcso­mózta és munkájával elégedet­ten csak ennyit mondott: — Készen is van. Viseld egész­séggel! Ahol a csont összeforr, még erősebb lesz. Nem messze tőlük Orlov sza­kaszvezető, a szépfiú, aki attól az ütegtől jött hozzájuk, amelyet a tankok az elmúlt napon meg­semmisítettek, hátát lustán a lö­vészárok mellvédjének vetve, a gitárját hangolta. Ekkor váratla­nul akna sivítására figyeltek fel. A lövegárokban gyors mozgás támadt, majd megszűnt. Mielőtt az akna robbant vnlna. az utol­só, jól kiszámított pillanatban -— nem előbb és nem később — Ar­hipov lehajolt s elfedte a sebe­sültet. (Folytatjuk..) Hajnalban Jött, amikor épttn Indultak szét a traktorok. Csak épp rezdttlt a levél a fákon. * aa úton már léptek kopogtak. A traktoros felállt á gépén, úgy nézett síét, bogy Jobban lásson, s árnyéka, mint egy érlásé nyúlt át a végtelen határon,«« Női egyenjogúság Brazíliában Férjes asszonyok Brazíliában nem írhatnak alá semmilyen szerződést, és hivatást is csak a férj beleegyezésével választ­hatnak. Ha a házasság válság­ba kerül, teljesen a férjtől függ, hogy az asszonyt visszaküldi-e szüleihez, vagy maradásra kényszeríti. Annak ellenére, hogy Brazíliában az asszonyok­nak van választójoga és a vá­lasztók 52 százaléka nő, az em­lített törvények még mindig érvényben vannak. @Jiieayó/xan iSriáit... Az év legarcátlanabb lópásá- nak minősítették az Egyesült Államokban egy chicagói zseb­metsző eljárását, akit a bíróság 100 dollár letétbe helyezésé el­lenében szabadlábra helyezett, a zsebmetsző ugyanis a tárgya­lás folyamán a bíró zsebéből lopta vissza azt a 100 dollárt, amelyet szabadlábra helyezésé­ért letétbe íizétett.

Next

/
Thumbnails
Contents