Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-28 / 177. szám
4. oldal 1960. július 28, csütörtök Most már a gyakorlatban isi Udvaros Béla nyilatkozata a megyei színjátszé-rendezőképző tanfolyamról « A múlt héten tartotta záró, Vizsgabemutatóját Baján a megyei tanács művelődési osztálya által indított színjátszó-rendezőképző tanfolyam második nyári továbbképző tanfolyama. Ebből ez alkalomból felkerestük Udvaros Bélát, a Kecskeméti Katona József Színház rendezőijét, a tanfolyam vezetőjét, tájékoztassa lapunk olvasóit a tanfolyam munkájáról, a színjátszó mozgalom néhány időszerű problémájáról. — Az elmúlt esztendőben rendeztük meg első ízben a szín játszó-rendezőképző tanfolyam nyári továbbképzését — mondotta Udvaros Béla. — Rovatvezető: Kovács Gergely Felavatom a motoromat V. Addig is amig erősen felmelegedett motorom kissé lehűlt, barátom megadta tanácsait a motor bejáratásának további szakaszaira vonatkozólag. Fokozottan felhívta figyelmemet, hogy körülbelül 3—5000 kilóméterig a 20 liter benzinbe ne 10 deciliter, hanem 12—15 deciliter olajat keverjek, de ennél semmiképpen sem többet, mert altkor a mostanihoz hasonlóan ugyancsak túlmelegszik majd motorom, mivel a benzin helyét most a túl sok olaj foglalja el. Ilyenkor is kevés lesz a robbanáshoz szükséges benzin, mint ahogyan a fúvókába került kis piszok is benzinszegény keveréket idézett elő, s magam is láthatom, mennyire felmelegedett .a motor még a rövid úton is. Azt is elmondta, hogy következő utaimon is — a mostanihoz hasonlóan — néha változtassam a motor sebességét és ha a gép már futott néhány száz kilométert, időnként előbb csak néhány száz méteren, később fokozatosan hosszabb úton, túl is léphetem az 50 kilóméteres, sőt később a 60 kilométeres sebességet is. Természetesen figyeljek arra, hogy ha a motor hangja hirtelen magasodni kezdene, motoros nyelven „csipogna”, azonnal húzzam be a tengelykapcsolót és két-három alkalommal, ide csak egy pillanatra, túráztas- eam fel kissé a motort. Ilyenkor a terheléstől mentesített motor könnyen felpörög, ezáltal több levegőt szív be, ami hűti a forró alkatrészeket, de a nagyobb fordulattal több olaj is jut a motorba, tehát előnyösebb lesz a kenése is, nem „ragad meg” a dugattyú. Ha a motor vezetője még járatlan és ne<m veszi észre, hogy a motor hangja emelkedik, megjelenik a csipogó hang, s ez szinte egyik másodpercről a másikra bekövetkezhet, éppen ezért ajánlatos bejáratás alatt bal kezünket állandóan készenlétben tartani a tengelykapcsoló kiemelő karján íés szükség esetén azonnal meghúzni a kiemelő kart, ezáltal szétválasztani a motort a meghajtott keréktől. A motor köny- nyen túlmelegedhet és a dugaty- tyú beszorúlhat a hengerbe. Éz fokozottan előfordulhat, ha a motort nagyon meleg időben járatjuk be, vagy kissé jobban megzavartuk, mint kellene. Meg történhetik akkor is ha bejáratás alatt két személlyel terheltük a gépet, amitől egy komoly motorosnak a haja is az égnek áll, még ha csak beszélnek is előtte Ilyesmit. 'folytatjuk) Most, a második nyári továbbképzéseken tehát már haladó fokú ismereteket kaptak a hallgatók. Tavaly alapfokú gyakorlati tanfolyam előzte meg, itt a hallgatók az előadó munkáját figyelve tapasztalatokat gyűjtöttek, megismerkedtek a rendezői munka módszereivel, s általános tájékoztatót is kaptak. — Az idén maguk a hallgatók dolgoznak. Konkrét feladatokat kapnak, s ezeket télen szerzett elméleti ismereteik és a tavalyi tanfolyamon kapott gyakorlati tapasztalatok alapján végezték el — mondotta Udvaros Béla. Három főfeladat megoldása köré csoportosult a tanfolyam. Az egyik Schiller: Ármány és szerelem című műve második, felvonásának bemutatása volt. A mű szorosan összefügg az idei tanulmányokkal, s módot adott arra, hogy a hallgatók megismerkedjenek a klasszikus deklamáció szabályaival, a kosztümök alkalmazásával — a gyakorlatban. A rendező, Baradlai Sándor hallgató, jó munkát végzett. A rendelkezésére álló rövid idő alatt körvonalazni tudta a klasszikus mozgás és beszédkultúra követelményeit, ügyes fogással oldotta meg a második felvonáshoz szükséges gyors színváltozást is. A második feladat Sándor Iván: Senki földje című egy- felvonásosának rendezése, illetve bemutatása volt. A darab témája az 1956-os novemberi disszidálási hisztéria. Az eléggé vontatott, epikus hangvételű művet Bánáti Tibor, a bajai József Attila Művelődési Ház igazgatója, a tanfolyam hallgatója nagyvonalú rendezői beállítással tudta sikerre vinni. A bonyolult szcenikai problémákat, a nehzen kihámozható lélektani drámai konfliktust nagyon jól hozta felszínre, valósította meg. A két bemutató szembeállítása — melyek közül a sokkal gyengébb, de mai Két emberünk megsebesült, egy meghalt. Senki sem látta, hogyan. A többiekkel együtt cipelte a rozsét, s amikor visz- szanéztek, ott feküdt a rőzse- csomón, s füle mögött vér csordogált. Borogyin hanyatt fordította, a katona ernyedten szétcsapta a kezét. — Fogjátok a rozsét, fiúk — mondta Borogyin, s amint oldalra pillantott, látta, hogy Nyikonov, a széles mellű töltő- tüzér egy almafát akar kivágni. — Hagyd abba — kiáltott rá. — Hiszen ez almafa! Nyikonov megsértődött. — Ugyan, szakaszvezető, mit akarsz ! A köpenyemet az ágyú kereke alá raktam, egy szál gimnasztyorkában maradtam, emberek pusztulnak, de ne merjem ezt a fát kivágni. »•Mit is akarok tulajdonképpen?« — kérdezte magától meglepetten Borogyin. — Már negyedik éve nem lát mást, csak rombolást. Olyan rombolást, amitől isten mentsen mindenkit, hogy Ilyet lásson. De mindezen túl felmerült benne az emlék, hogy a háború kitörése előtt a kolhozban gyümölcsöst telepítettek. Amikor betárgyú mű aratott nagyobb sikert — igazolja, hogy mind színjátszóink, mind közönségünk számára még a közepes színvonalú mai témájú színpadi mű is sokkal közelebb áll, nagyobb élményt nyújt. Harmadik gyakorlati bemutatóul egy irodalmi estet választottunk. Az országszerte igen elterjedt irodalmi színpadi forma, sajnos, megyénkben rendkívül elmaradott. Most «az együttes ezzel a bemutatóval is igyekezett példát adni, és legalább egy lépést tenni az irodalmi színpadok népszerűvé tétele felé. A műsor címe: Ének a búzamezőkről. A rövid félórás minta-est a magyar és a világirodalom kincséből válogatott olyan műveket, amelyek a nyárról, az aratásról, a mai életről szólnak. Három népdalkórus bemutatása tette változatosabbá az estet. Az összeállítás és a rendezés munkáját Péter Gabriella kisszállás! tanítónő, a tanfolyam hallgatója végezte. A gyakorlati munkát több ssórakostató verseny tette érdekesebbé. Rendeztünk többek között egy szavalóversenyt. Egy szabadon választott és egy kötött vers volt előírva, az utóbbi József Attila Thomas Mann üdvözlése című műve volt. A legjobb szavaiénak Kalmár Ilona (Jánoshalma) és Szűcs János (Kiskunhalas) bizonyult. Megrendeztük a tanfolyam színházi furfangos bajnokságát 32 kérdéssel (dr. Péterfia László bácsalmási hallgató lett az első), és általános műveltséget érintő kérdésekből is vizsgát tettek a hallgatók. Minden hallgatónak 25 kérdésre kellett választ adnia írásban. A kérdéseket a képzőművészet, a zene, az irodalom, a film és a színház köréből válogattuk ki. Maximálisan 50 pontot lehetett elérni, Baradlai Sándor kalocsai hallgató 44 pontos eredményével volt az első — fejezte be a nyári színjátszó-rendezői továbbképző tanfolyamról adott tájékoztatóját Udvaros Béla. vonult, a fák mar j^öKeret vertek. Ügy látszik, ez az emlék erősebbnek bizonyult. És Borogyin zavartan legyintett: vágd hát! Most már jobbról is sziszegtek a gólyók, a fatörzsekbe vágódtak, ágakat sodortak le. Az emberek görnyedten szaladgáltak. Már világosodni kezdett, amikor felvontatták az ágyúkat. Lent a mélyben még az éjszaka uralkodott, de itt lassan kibontakoztak a sötétből az előbb még észrevétlen tárgyak: csizmával letaposott parányi fenyőfa, egy havas ribizlibokor. Az egész domboldal, amelyet felszaggattak a lánctalpak, tele szétlapított, összemorzsolt fadarabokkal, földbe taposott köpenydarabokkal. a szerteszét heverő deszkákkal, arról az elkeseredett küzdelemről tanúskodott, amely itt lezajlott. S az emberek, akik ide feljöttek, látták a dombhajlatról, hogy virrad. Mögöttük volt a város, az éjszaka. Ahogy a traktorok az utánuk kötött lövegekkel kezdtek leereszkedni, visszavonult Arhipov is. aki az egész idő alatt a fel!=*!■ Baklanov regrénye (90.) „Nem kelhetünk versenyre a taxival...“ aí ke elkentét i konfíiiokrél Nagy divat volt meS dédapáink idején a fiáker. Esküvő, lakodalom és városnézés szépen jövedelmezett a bérkocsisoknak, úgyhogy foglalkozásuk előteremtette a betevő falatot, sőt... De ahogy az évtizedek sokasága kivet magából minden mulandót, úgy a fiáker létjogosultsága is szűnik, hiszen itt van helyette a nálánál fürgébb jármű: a taxi. — Legalább feleannyit csökkent a keresetünk, mióta átjöttünk a Széchenyi térről — mondja szomorkásán Bozsik Imre, aki 36 éve bérkocsis. — Hiába, nem kelhetünk versenyre a taxikkal. Meg aztán, eldugott hely ez kérem — magyarázza, s elmeséli a tegnapi esetet, amikor gazdag embereknek vélte őket egy járókelő. — Hogyan is történt? — Megszólított bennünket egy férfi és azt kérdezte: Talán esküvőre várnak? Megjegyezte még, hogy ha ilyen sokan állunk itt, akkor nem lehet rossz napjuk a fiákere- seknek... Arról persze elfeledkezett, hogy éppen mi vagyunk a Rákeresek, akiknek helye szeptember óta a nagytemplom mögötti Korona utcában van. — S a kereset? — 1000—1200 forint havonta, de van, amikor kevesebb. A fuvardíj 10 forintnál kezdődik, csak elvétve akad 20 vagy 25 forintos szállítás. Ehhez a pénzhez pedig drága a kukorica. Kompakt abraktakarmány kellene a lovaknak, de már régóta nem jutunk hozzá ... — Nemrég még tizenketten voltunk — emlékezik D. Szabó József. — Egyik társunk azonban kidőlt a sorból: agyvérzést kapott. A lovak is egyszerre vénülnek az emberrel, már nem bírják olyan jól az iramot, mint 10—15 évvel ezelőtt. Valósággal lerí róluk a fáradtság, amint indulásra noszogatjuk őket. Fiákeresekről írtunk, egy több évszázados múltra visszatekintő foglalkozás kecskeméti „mestereiről”. Riportokban jó munkát szokás kívánni, ez esetben sok utast. írásunk végén azonban nem tehetjük meg egyiket sem ... Leáldozóban van ennek a foglalkozásnak a napja, és hamarosan eljön az idő, amikor a 11 Rákeres szögre akasztja ostorát a hosszú szolgálat után. Ezzel befejeződik Kecskeméten is a Rákeres korszak. Ag- I godalomra azonban nincs ok: felváltja helyüket a taxi. 1 (kohl) Délutáni túlóra Nagyon meleg van így, Micike! Kérem kapcsolja be a ventillátort... derítőkkel együtt útját állta a németeknek. Magával cipelt egy géppuskát, a negyvenöt milliméteres ágyú himlőhelyes irányzólüzére pedig a töltényekkel teli lőszeresládákat cipelte. Valakinek itt kellett maradni a géppuskával, hogy feltartóztassa a németeket, fedezze az üteg elvonulását. Belicsenko végignézett a katonákon. Arcuk ebben az'órában még sápadtabb és vértelenebb volt, mint ahogy általában hajnal előtt szokott lenni, mintha az egész éjszakai kimerültség most ütközött volna ki rajtuk. Kit hagyjon itt? Naza- rovot? Borogyint? Belicsenko maga maradt ott. De Arhipov sem távozott a géppuska mellől. — Együtt kezdtem veled a háborút, együtt is fejezzük be — mondta Belicsenkónak. Első ízben tegezte. Velük maradt még a himlőhelyes szakaszvezető. Nem messze a görbe alma- fáeskától valaki egyszer tágas gödröt vájt ki. Itt helyezkedtek el a géppuskások. Ültek és hallgatták a traktorok távolodó pö- fögését. Aztán szürke árnyak tűntek fel. A németek úgy looa- kodtak az üteg után, mint a farkasok. szemük körbenjárt, géppisztolyukat készenlétben tartották. Belicsenko leküzdötte sebesült kezének fájdalmát, .s rájuk irányította a géppuska csövét. A nézőkében hol felbukkantak, hol meg újra eltűntek a németek. Közelebb engedte őket. és a géppuska megremegett a kezében, a torkolattűz megvilágította arcát, forró hüvelyek hullottak lába alá. Valaki beugrott a gödörbe. Belicsenko összeszoritott foggal^ szilaj arckifejezéssel, amely mindig abban a pillanatban jelent meg rajta, amikor tüzelt, hátranézett. Tonya! Ettől félt a legjobban. S még egy nehéz test is beugrott, aztán felemelkedett, s leporolta a térdét* Szeminyin. Valamennyi felderítő közül a legerősebb és a leglustább. A gödör mindjárt szűk lett. —■ Mit akarsz? — kérdezte Belicsenko, mert már elkésett vele, hogy Tonyától kérdezze ezt. — Mit akarok? Hiszen ti harcoltok. Hangja most is lustán csengett, mintha valami lett volna a nyelve alatt. Vállával odább tolta a szakaszvezetőt, megfordult, s a mellvédre támasztotta géppisztolyát, és gondosan célozva tüzelt. Valahányszor a géppuska elhallgatott, a németek felemelkedtek, futni kezdtek és állandóan lövöldözve, egyre közelebb kerültek. A himlőhelyes szakaszvezető sebesült meg először. Eleredt az orra vére, és amig Tonya bekötözve, zavartan törölgette a vért köpenye ujjával, s minduntalan karabélyához akart ug. rani. Még nem érezte, hogy e; az utolsó sebesülése, de Tonys már szemével jelezte Belicsen- kónak: IFoly tatása következik)
