Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-26 / 175. szám

IMS. JZDda S9.

„Meg kell a szívnek hasadni!"

E

gy esztendeje már annak, hogy a Petőfi Népe erőteljes szavakkal emelte fel szavát a piacokon giccseket, értéktelen mázolmányokat árusító „kereskedők” ellen. E szörnyűséges „alkotások” azonban még mind az elmúlt hétig zavartalanul fertőzhették a közízlést. Most már talán nem sokáig!

Sajnos, a művészetekben egyelőre nem járatos, de szépre szomjazó dolgozók elég tekintélyes csoportja még mindig örömmel vásárolja ezeket a mondanivaló nélküli és kizáró- la'g üzleti célokat szolgáló termékeket. Pár esztendő is beletelik még, amíg nem kell már úton-útfélen bizonygatni, hogy kár a „naplemente szarvassal”, a „huszár és a leány” — vagy ehhez hasonló fércmüvekért kidobott forintokért. Addig azonban az államhatalomnak kell korlátok közé szorítani a lelki- ismeretlen giccsmajsztereknek és üzletszerzőiknek a garázdálkodását. L» kell fülelni, felelősségre kell vonni a szirupos képző- és iparművészeti tárgyakkal engedély nélkül házaló ügynököket! A törvény egyébként az ilyen cselekedeteket két esztendőig terjedhető börtönnel bünteti. Az is előírás, hogy csak a Képzőművészeti Alap megbízottja keresheti fel művészeti alkotások terjesztése céljából a hivatalokat vagy a lakásokat.

A Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a fentebb elmondottak szellemében elhatározta, hogy a Minisztertanács rendelete értelmében a nyilvános helyiségekből sürgősen eltávolíttatja az ízléstelen mázolmányokat. Az érintett intézményeket, szórakozóhelyeket, hivatalokat, üzemi helyiségeket rövidesen hozzáértő művészek és művészettörténészek keresik fel a v. b. felkérésére, hogy elbírálják, az ott található képzőművészeti alkotások alkalmasak-e nyilvános bemutatásra. Bízunk az intézmények vezetőinek támogatásában, hiszen fontos közérdekről van szó. A látogatásnak van egy olyan célja is, hogy a közületek birtokában levő iparművészeti tárgyakat, képeket, szobrokat jegyzékbe foglalják. Az értékesek megőrzésére felhívják a figyelmet, de javaslatot is tesznek, mégpedig a selejtes , fércművek eltávolítására vagy megsemmisítésére. Ha pedig egy-egy. ilyen esetben vita adódna, a Képművészeti Alap zsűrije dönti el majd, melyik álláspont, a vállalati, üzemi, közületi vezetők álláspontja, vagy a szakemberek véleménye-e a helyes.

métet. A Mathiász-szobor és a mártír emlékmű után ebben az évben avatják fel Kecskeméten Fényes Adolf, a nagy festőművész mellszobrát, 1962 végéig pedig négy-hat értékes szoborral gazdagodik az „Alföld metropolisa”. (Nem hallgathatjuk el városunk ez örvendetes gyarapodásával kapcsolatban, hogy a múltban évtizedek teltek el, amíg egy-egy értékes alkotás a közterekre került!)

A közízlés fejlődéséről tanúskodik az is, hogy ritkulnak Kecskeméten a színvonalatlan kirakatok, a hirdetmények, s a szép, új házak látványa esztétikai értékű. Itt az ideje hát, hogy a magánlakásból is eltűnjön a giccs.

Az embereket a közhit szerint valamikör barátaikról ítélték meg. Sok közmondásunk őrzi e bölcsességet. Ma talán kis átalakítással így mondhatnánk: „Mutasd lakásodat, megmondom, milyen ember vagy!” Aki valamit is ad magára, aki törődik gyermekei szellemi fejlődésével, az nem tűri meg ma már a vitrinben a megszokott, de silány szobrocskákat, még akkor sem, ha pillanatnyilag nem tud mit tenni a helyükre, leakasztja a falról a giccses csendéletet, vagy „tájképet”, még ha nincs is mit a helyére tenni.

Itt kell megemlékeznünk arról is — s ez is segíti a harcot —, hogy a városi tanács művelődési csoportja mellett működő képzőművészeti bizottság tanácsot is ad az érdeklődőknek képzőművészeti ügyekben.

H

a sokan átérzik ennek az akciónak a helyességét, jó szándékát, a siker nem maradhat el, s akkor egy lépéssel megint előbbre jutottunk. Egyetértünk a Népművelés cikkírójával: „El kell futtatnunk a ma embereihez a művészet igaz alkotásait, mert életük teljességéhez hozzátartozik a művészet ismerete és szerete- te. A mindenség meghódítására törő ember a művészetben is a mindenséggel mérje magát!”

(Heltai)

k Á

Mozgó atomerőművek

Messzi vidékeken épült kutatóállomásokat nehéz energiával ellátni. A szenet vagy a nyersolajat fáradságos és hosszú úton kell szállítani. Amerikai technikusok most olyan kisebb teljesítményű atomreaktorok szerkesztésén dolgoznak, amelyek nemcsak megtakarítják a szállítást, de jóval olcsóbbak is. Az új fajta mozgó atomerőmű egyszeri urántöltéssel két hétig működik. Egy megfelelő teljesítményű Diesel-motor 3,6 millió liter olajat fogyasztana. A mozgó atomerőműveket elsősorban a sarkvidékeken akarják alkalmazni, s ehhez különleges, 52 kerekű szállítóeszközt is terveznek.

Utazik a fagylalt

Pár hónappal ezelőtt szokatlan tartalmú hűtőkocsi érkezett Moszkvából Csehszlovákiába: 15 tonna fagylaltot hozott. Ez volt az első alkalom, hogy a fagylalt több mint ezer kilométert tett meg vonaton. A kedvelt -more- zsenoje« fagylaltot rövidesen Romániába és Ausztriába is szállítják. A prágaiak egy évvel ezelőtt ismerkedtek meg a moszkvai fagylalttal, amelyet eddig repülőgépen szállítottak.

Nyugatnémet főiskolai hallgatók kapcso'atot keresnek NDK-beli fiatalokkal

Az aacheni műszaki főiskola hallgatói közölték, hogy fel akarják venni a kapcsolatot az NDK egyetemeivel és közös kirándulásokat, beszélgetéseket akarnak folytatni a Szabad Német Ifjúság tagjaival.

Ez a relativitás

Mint a Spitzbergákon dolgozó kutatócsoportok jelentik, szokatlan »hőhullám« vonul át az Északi-sarkvidéken. A nappali hőmérséklet 9 C fokig emelkedik, úgyhogy a két 'héttel ezelőtt még szilárd jégtömegek is mozgásba jöttek, és dél felé úsznak.

I átható, állami szerveink — *■ ha kissé késve is — mindent megtesznek az értéktelen giccsek forgalomba hozatalának meggátolására. A giccs elleni védekezésnek azonban a •nevelés a legfontosabb fegyvere. Erről ír a Népművelés című folyóirat június—júliusi száma is. (E folyóirattól kölcsönöztük közleményünk címét is.) A megyeszékhelyen is sokat lehetne tenni a közízlés fejlesztésére. Ebből a szempontból jelentős lenne egy megyei képtár megnyitása, s addie is, amíg el nem készül, ideiglenes kiállítási helyiség biztosítása! Sűríteni kellene a jól előkészített, közérthető képzőművészeti előadások számát is! Hasznosak lennének az üzemekben rendezett kiállítások, sokat tehetne nem különben a Révész Imre képművészeti kör. Nem beszélve arról, hogy szerét kellene ejteni új építkezéseink • valamelyikében, egyik vagy másik épülő bérházunkban egy reprezentatív képző- és ipar- művészeti tárgyakat árusító üzlet megnyitására is.

Az ízlés nevelését szolgálja ” amellett, hogy díszére válik a városnak a köztereken elhelyezett szobrok számának növekedése is. Egyre több ér- tékes szobormű díszíti KecskeA következő pillanatban Nazarov mélyen meggömyedve, elsápadva átszaladt a szemközti oldalra. Leontyev, Orlov és Moszkovka egymás mellett feküdtek az árokban, s látták, hogy az alhadnagy odalapult a házhoz, hátát a falnak vetette, és óvatosan előre nyomult, egyik kezében páncéltörő gránátokat tartott, másik kezével meg a téglákat tapogatta ki maga előtt. így jutott el a sarokig. Kinézett, majd visszaugrott; a másak irányból a tank szintén közeledett a sarokhoz.

Valamennyien megdermedtek, amikor látták, hogy egy gránátot letesz a földre, a másikkal meg egészen közel tartva az arcához valamit csinál. Leengedte a kezéí> gyorsan kiugrott a sarok mögül, és visszapattant. A tank alól tűz lövellt fel, robbanás hallatszott, a harckocsi meghátrált, géppuskája tüzet szórt. A földszinti ablakokban az üvegek ri pity ára törtek, vörös tég- ’apor porzott a ház falán, szél fütyült át az árokban fekvők feje fölött.

Nazarov szorosan a házfalhoz lapult. Gyorsan újra kilesett, elhajította a második gránátot. Amikor a füst eloszlott, a tank ott állt az utca közepén, ágyúja a lánctalpak közé zuhant.

De hirtelen mindenfelől németek ugrottak elő. Latisev, aki eddig a hűtő mögött állt, meggörnyedve, hosszú csavarkulccsal a kezében, elsőnek rohant rájuk. Összeakaszkodott egy termetes némettel és magasra emelt kezében, lóbálta a csavarkulcsokat. Csak Leontyev vette észre, hogy hátulról nagy szökellésekkel Latisev felé iramodik egy másik német.

Eddig ismeretlen érzés kerítette hatalmába, vadul felordított, a német elé ugrott, és géppisztolyának vasalt tusával az arcába sújtott. Annak rémületében gyökeret vert a lába. Leontyev pedig egyre csépelte géppisztolyával a már vérző arcot, megfeledkezve arról, hogy lőni is lehet vele. A német arca hirtelen tűzbe borult, megingott, elmosódott, és puha, fullasztó súly zuhant Leorityev- re. Sokáig küszködött alatta, aztán érezte, hogy lassan felmerül a nyomasztó mélységből. És amikor felbukkant, zúgott a füle, dübörgést, csattogást hallott, és úgy érezte, hogy ő is meg minden körülötte egyenletesen rázkódik.

— Magadhoz tértél? — kérdezte Latisev esetlen gyengeséggel.

Leontyev megértette, hogy a traktoron ül. és Latisev meleg

mTÍ0 új filmek

□ iLribcn •

Montparnasse 19.

A Montparnasse a francia művészvilág fellegvára, A' macskaköves utcákon, a színes tetejű ódon házak között élt és alkotott Amadeo Modigliani festőművész. Az ő romantikus élete, szerelme, harca a mindennapi megélhetésért elevenedik meg Jacques Becker filmjében. Modigliani a történet elején a szép és csábító Beatrice kitartottja. Egy napon azonban elA film két főszereplője,

hagyja az asszonyt egy új, minden eddigit elsöprő szerelem kedvéért. Jeanne gazdag szülők gyermeke, de mindent otthagy hogy a festő mellett élhessen, s a kis család szűkösen, barátok támogatásával tengeti életét. Csakhogy Modigliani festménye: eladatlanul hevernek, s e sorozatos kudarcok felőrlik erejét egészségét. Tudja, hogy gyógyíthatatlan beteg, ezért inni kezd hogy az alkohol, ha csak rövid időre is elviselhetővé tegye há nyatott életét.

A forgatókönyv színesen, érdekesen ábrázolja a franci: művésznegyed életét Modigliani alakjában azonban inkább a emberi gyengék, mint a művészi erények bontakoznak ki. ön kéntelenül kínálkozik az összehasonlítás a Moulin Rouge cími angol filmmel, amely Touíose-Lautrec festő életét viszi a film vászonra, s úgy érezzük, hogy a mérleg ez utóbbi javára bil len. Alig néhány képkocka ad hírt a Montparnasse 19-ben Mo digliani művészetéről,

Gerald Philipe Modigliani alakítása tökéletes, és különöse' a lírai jelenetekben megejtő. Partnereit Lili Palmert és Anoü Aimée-t most ismeri meg a magyar közönség. Mindketten ér dekesen, egyéni módon formálják meg szerepüket*

tói... — ismételte Latisev, d érződött, hogy nem hisz neki.

De különben ez most olya mindegy volt. Az a csodá harcban született bajtársi érzi volt a fontos, amelyet Leontye életében először tapasztalt.

XIII. FEJEZET Reggel .

A város mögöttük marad Már egészen a város szélén, híd alatt kőtorlasz állta el í üteg útját. Az üteg megállt, fi ágyúkon ülő sebesültek, akik mozgás ütemére himbálózta felriadtak a váratlan zökkené re, és körülpillantottak. Almi tudatukban minden összekav; rodott, csak ez az éjszaka tűi végtelennek. A szomszéd utcái ban fáradtan viliódzott s lassf elcsendesedett a lövöldöz« Senki sem fordult már arrafel hozzászoktak.

Az embermagasságú kőtorla — tégladarabok, falomladék, burkolatkő — fenyegetően n mán állt az úton. Kiküldte egy felderítőt, aki nemsoká: visszajött. A túlsó oldalon ne látott senkit. De alighogy e kezdték szétszedni a köveket, házakból, a vasúti pályate mögül német géppisztolyok tü; lobbant fel, golyók csattogtak híd alatt, szikráztak a kövezi ten;

A németek nem voltak soka: Belicsenko mégsem bocsátko: hatott velük harcba. Amíg szé szedik a torlaszt, odavontatjá a másik ágyút, a lövöldözés zi jára erősítés érkezhet a némi tekhez.' Ezé>'t elhatározta, hog más úton viszi ki az üteget.

'Folytatása következik)

vállához dől. Megmozdult, tarkójába fájdalom hasított, óvatosan megtapogatta a nyakát hátul, a sapkája alatt. Nedves, ragadós volt, és nagyon fájt.

— Feküdj csak, feküdj! — szólt rá Latisev.

A traktor előtt, géppisztollyal a vállán, Nazarov és Orlov lépdelt.

— Szóval mégiscsak kihúzták a traktort? — kérdezte Leontyev.

— Saját magát húzta ki csőrlővel. A drótkötelet a lámpaoszlophoz kötöttük, és a gép kihúzta magamagát — dör- mögte elégedetten Latisev.

Valaki hiányzott, de Leontyev képtelen volt visszaemlékezni rá, hogy kicsoda. Nehezére esett a gondolkodás. Aztán megvilágosodott az agya, mintha rejtvényt fejtett volna meg.

— Hát Moszkovka hol van?

Nem kapott választ. Latisev

mély redőkkel barázdált kerek arca megkeményedett. Leontyev a vezetőfülke sarkába húzódott. S lassanként, töredékekben felelevenedtek benne a történtek, és újra átélte azt a nem mindennapi érzést, ami arra késztette, hogy a német elé ugorjék.

Amikor Latisev feléje nézett, látta, hogy Leontyev sír. Sokáig gondolkodott, vajon miért is sírhat, aztán csak ennyit mondott:

— Nem vagy hozzászokva. Nem olyan veszélyes a sebed, hogy ... Begyógyul.

— Nem a fájdalomtól — mondta Leontyev szégyenkezve, hogy félre értették.

— Szóval nem a fájdalomt