Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-24 / 174. szám

I960, július 24. vasárnap 4. oldal Mit tartogat a közönségnek a színkáz új műsorterve? Elég gyakran esett szó arról az utóbbi időben, hogy a Kecs­keméti Katona József Színház a legjobb vidéki színházak so­rába került. Különösen az el­múlt két esztendő céltudatos műsorpolitikája, nem utolsósor­ban az együttes magas művészi színvonala, igényessége játszott közre abban, hogy színházunk ezt a tiszteletre méltó rangot elérte. A helyes és határozott, céltu­datos műsorpolitika az egyik összetevője a színház kimagasló művészi teljesítményének. Ép­pen ez»"t minden esztendőben alapos Készülődés előzi meg a végleges műsorterv összeállítá­sát. Az évek óta kialakult gya­korlat szerint a színház* előzetes javaslatait előbb a megyei párt- bizottság mellett működő kultu­rális bizottság, majd a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése vitatja meg, s a javasla­tok, helyesnek látszó kezdemé­nyezések összeegyeztetésével születik meg a színház műsor­terve, melyet a Művelődésügyi Minisztérium illetékes művészet­politikai szervei fogadnak el végleges formájukban. Így tör­tént ez az idén is. S ennek az eredményeképpen birtokunkban van a Kecskeméti Katona Jó­zsef Színház 1960—61-es évad­jának műsortervezete, melyről néhány szóban szeretnénk be­számolni olvasóinknak. Klasszikusok A múlt év prózai műsora egész sor nagy felkészültséget igénylő és országszerte esemény­számba menő műveiket tartal­mazott, melyek egy közös gon­dolat, eszmei mondanivaló kö­ré csoportosultak. Ez a béke, a háborús erők elleni harc ve­zérmotívuma volt. Az idei mű­sorban szereplő művek alapve­tő mondanivalója is érinti a békeharc nagy ügyét, emellett több mű sikeresen veszi fel majd a harcot a különböző té­ves nézetek, kispolgári ideoló­giai torzítások ellen. A következő évadban is, mint már néhány év óta, jelentős he­lyet foglal el a programban a világ színmű-irodalma nagy klasszikusainak megszólaltatása. Shakespeare kezdi a sort. Ez alkalommal vígjátókai közül vá­lasztották ki a Makrancos höl­gyet, ezt a derűs, mulatságos történetet, mely kitűnően illik bele a jó néhány évvel ezelőtt megindított Shakespeare-ciklus- ,ba. A romantika nagy mesteré­nek Victor Hugónak műsorra kerülő Királyasszony lovagja (Ruy Bias) című drámája azt hirdeti, hogy az ember értékét nem születése, rangja, hanem lelkének nemessége, belső érté­ke adja meg. Ruy Bias megra­gadó. romantikája mellett kitű­nő szerepeket is ad. Mint isme­retes. az utóbbi években a fővá­rosban és több vidéki színhá­zunkban is felújították. Ősbemutatók Nagy eseménynek ígérkezik egy Magyarországon eddig még nem játszott Gorkij darab, az Utolsó nemzedék ősbemutatója. Gorkij ebben a művében is a polgári társadalom széthullásá­nak jelenségeit vizsgálja, meg­rázó képiekben tárja fel egy jel­legzetes orosz nemesi família felbomlását. A kecskeméti szín­ház nagy erőfeszítéseket tesz a darab műfordításának elkészít­tetésére. s a bemutató előkészí­tésére. Az ősszel kezdődő évad egyébként más ősbemutatókkal is örvendezteti meg a közönsé­get. A nagy cseh drámaíró Ka­rel Capek: Fehér kór című mű­ve is ismeretlen még hazánk­ban. Az izgalmas dráma a fa­sizmus ellen, a béke mellett tör lándzsát. Egy képzeletbeli or­szágban játszódik le, ahol kü­lönös betegség ütötte fél fejét. Egy névtelen kis orvos megta­lálja a kór ellenszerét, de elha­tározza, hogy csak akkor adja át a köznek az új gyógyszert, ha az ország lemond háborús terveiről. Előbb a hadianyag­gyáros, majd maga a tábornok betegszik meg, s életét féltve le­mond a háború előkészítéséről. De már késő, mert az általuk keltett hisztéria elsodorja a jó- akaratú, bátor orvost is. Ősbemutató lesz a modem nyugati drámaírás egyik legis­mertebb egyéniségének Tenessee Williams Orfeusz alászáll című művének bemutatása is. Ez az érzelmekben gazdag, s a mai amerikai életforma fonákságait tükröző darab hazánkban első ízben Kecskeméten kerül a kö­zönség elé. Az új évadban az új magyar dráma megteremtéséért is ko­moly lépéseket tesz a színház. Minden bizonnyal országos ese­mény lesz Darvas József Kecs­keméten bemutatásra kerülő új drámájának premierje. Az Író a Kormos ég kecskeméti sikere alapján tett ígéretet arra, hogy rövidesen elkészülő új darabjá­nak ősbemutatóját Kecskemé­ten tartja. JSyitódarab * Kodály Háry Jánosa Az évad Kecskemét nagy szülöttjének- Kodály Zoltánnak Háry János című dal játékával nyűik. A színház zenés részlege rövidesen megkezdi a próbákat, megindul a tanulás, a zened kor­repetálás, hiszen a »Háry« nagy erőfeszítést jelent még egy ope­ratársulattal rendelkező vidéki színháznak is. Az operettrészleg másik be­mutatója az elmúlt évadban már beharangozott Boccaccio, Suppe műve lesz. Felújítja a színház Jacobi: Leányvásár cí­mű operetjét is, Zöld láng cím­mel új magyar operettet visz színpadra, s parádés szereposz­tásban mutatja be Sosztakovics nagyoperettjét, melynek a címe Dalol a város. Két magyar szer­ző zenés vígjátéka egészíti ki a programot, az egyik Felkay Fe­renc Princesszin című vigjátéka, másik Tahi László: Különleges világnap című Budapesten most is műsoron tartott zenés darabja. Kik szerződtek a színházhoz Néhány új taggal is gazda­godik a színház együttese. Kecs­kemétre szerződött Gozmány György, aki az államosítás utáni éveikben néhány idényt már el­töltött Kecskeméten, és vissza­tér a megyeszékhély színpadára a jól ismert komikus, Szokoli Gyula is. Két tehetséges új mű­vésszel egészítik ki a prózai társulatot. Korompay Vali Győr­ből, Major Pál Békéscsabáról szerződött a színházhoz. Az együttes néhány ismert tagjától el kell búcsúznunk az idény végén. Budapestre szerződött Labancz Borbála és más vidéki színházhoz kerül Baracsi Fe­renc, Tánczos Tibor és Med- gyesi Mária. Július 24-én tartja záró elő­adását Baján színházunk, utána megkezdődik a nyári szabad­ság. Művészeink nagy része a Balaton mellett üdül, néhányan külföldre készülnek, Simon György például Ausztriát járja be feleségével együtt autón. Csáky Lajos Forgatják a „Noszty fiút" A szigligeti szőlők közé költözött a Hunnia Filmstúdió for­gatócsoportja, mely a Mikszáth jól ismert művéből, a Noszty fiú esete Tóth Marival című regényéből készült filmet forgatja. Mint ismeretes, Gertler Viktor, a rendező eddig kevéssé is­mert fiatal színészeket szerződtetett a főszerepekre. Petényi Ilona játsza Tóth Marit, Mécs Károly pedig Noszty Ferit; Képünkön a film egyik jelenetében Tóth Mari találkozik a vadászruhás Noszty Ferivel, — Tóthék szigligeti szőlőjében. A UatymácLpílcLa Tízéves a katymári községi könyvtár — újságolja boldogan Fe­kete Dezső, a Bácsal­mási Járási Könyvtár vezetője. — A jubileum alkalmából megélén­kült a községi tanács díszterme, vitatkozó, gesz­tikuláló emberek bizonygatják igazukat. Miről tárgyalhatnak ilyen lelkes izgalommal? — kérdezheti a kíváncsiskodó, aki egy pillanatra betekint a tanácsháza ablakán. A zöld asztalnál ott ülnek a község, a termelőszövetkezetek, a vállalatok, ktsz-ek és a tömegszervezet vezetői és figyelmesen hallgatják a felszólalókat. Érde­kes a téma, mondhatnák újszerű. A községi könytár sorsáról dönt most a köz­ségi tanács végrehajtó bizottsága. Nagy nap ez a termelőszövetkezeti község életében. A falusi könyvtár tanácsi kezelésbe adásának körülmé­nyeit latolgatják. Miért tulajdonítanak oly fontos szerepet e gondolatnak? Érre adnak választ a felszólalók. Papp György elvtárs, a katymári Béke Tsz elnöke elsőként nyújtja a karját magasba. Szót kér, s máris megered gondolatainak zsilipje. — A termelőszövetkezet tagsága úgy döntött, hogy a közös gazdaság könyvtárát átadjuk a községi könyvtárnak. Mi teszi ezt szükségessé? Elsősorban is a ta* nyatelepüléseken mű-* ködő letéti könyvtá* rak már nem elégítik ki az olvasók igé* nyelt, könyvállományuk gyarapítása sem kiélé-* gítő. S ha már a könyveket elolvasták, azok ott hevernek a tsz, vagy a tanyai iskola egyik iro-* iájában. Viszont, ha a tanács irányításával egy-* séges falusi könyvtárat hozunk létre, nagyobb lehetőség nyílik a művelődésre. Szakítunk ca egyes letéti könyvtárak egyoldalúságával, nem-* csak szakkönyveket, hanem szépirodalmi műve-* két, technikai és mezőgazdasági folyóiratokat is olvashatunk. Mindazt, amit igényünk alapján rendel meg a községi könyvtár. Ugyanakkor a könyvállomány összetétele is sokrétűbb, gazda* gabbá válik, mivel szakember végzi a könyv-* tár irányító munkáját. Nem kellett most noszogatni az embereket, egymás után lendültek magasba a kezek, s egy* ben már szavaztak is a községi könyvtár tana* esi kezelésbe való átadására. A katymári példa azt mutatja, hogy csakis ott valósulhat meg az Elnöki Tanács erre vonatkozó határozata, ahol találkozik a vezető és a nép közös akarata, Bieliczky Sándor Baklanov regénye Érted? — ismételgette re­ménykedve. De a magyar most sem értette. Az ősz hajú, nap­barnított arcú, sűrű fekete szemöldökű, tömpe orrú és fe­kete szemű magyar ember ott állt a traktor mellett, csak úgy fehér ingére felkapott télikabát­ban, sapka nélkül, és egyre csak ezt mondta: — Nem értem... Nem tu­dom. .. — Nincs neki, azt mondja —1 fordította le saját értelmezésé­ben Latisev, miközben a drótkö­téllel bajlódott. — Szükségünk lenne segítségre, vagy öt ember­re! Leontyevnek úgy tetszett, hogy túl hangosan beszélnek ve­le, de Latisev még hangosabban szólt a magyarhoz: — Mi az, hogy nincs? Mi az életünket hagyjuk itt a ti házai­toknál, te meg azt mondod: „nincs”... Talán bennünket nem várnak odahaza a gyerme­keink? De minek is beszélek neked, ha úgysem értesz oro­szul. .. Meghajolt, s úgy tett kezével, mintha a földet ásná a lánctalp körül. — Lapát! Ásni... És ekkor a magyar megértet­te. bólintott, intett, hívta őket, (87.) hogy menjenek vele. Rosszul be. fűzött cipőjében csoszogva elő­reszaladt. Nazarov követte. Ki­csorbult téglalépcsőn leereszked­tek a pincébe, végigmentek egy sötét folyosón. Nazarov csizmá­ja orrával tapogatta ki az utat maga előtt, a magyar hangja és halványan csillogó ősz haja irá­nyitatta. A pince- és penész­szag egyre áthat.óbbá vált. Vég­re Nazarov függőleges hajadé- kokat látott maga előtt a desz­kafalon, fény szűrődött ki rajta. A magyar kinyitotta az ajtót. A hosszú pincében két gyer­tya égett; a levegő olyan sűrű volt, hogy látni se lehetett, sűrű pára terjengett az alacsony bolt­hajtás alatt, és a savanyú szag itt még fojtóbb volt’ Kockás gyapjútakaróba bugyolált ba­tyuk hevertek a padlón. De amint beléptek, a batyuk meg­mozdultak, felültek. A pince te­le volt lakásukból kivert embe­rekkel, akik egymás hegyén-há- tán feküdtek a földön, és most ezek a gyerekek, asszonyok, akik mindenféle holmikkal bás­tyázták körül magukat, Nazaro- vot nézték. Riadtan méregették a fegyveres embert, aki éjnek idején ismeretlen okokból lejött hozzájuk fentről. ahol folyt a harc, ami elől menekültek. Az idős magyar eltűnt. Nazarov ta­nácstalanul állt az ajtónál, mert semmit sem tudott mondani ezeknek az embereiknek. De ekkor egy kétéves-forma fekete szemű, göndör hajú fiúcs­ka kibújt a csomóból, és rövid, ügyetlen kis lábán odatipegett Nazarovhoz; megragadta figyel­mét a nikkelezett tokban levő tőr, amely két kis szíjon lógott. Odament óvatosan meghimbálta, fölnézett, nem lesz-e dühös a bácsi, majd újra meghimbálta, és megint fölnézett rá. Amikor Nazarov tekintete találkozott a gyerek bizalmat tükröző fekete szemével. hirtelen ellágyúlt, megsímogatta göndör haját. De túlságosan óvatosan, egyrészt, mert még nem tudott bánni a gyerekkel, másrészt és főleg azért, mert a kisfiú magyar volt, és mind őt nézték, várták, mit fog tenni. Ezt a tapasztalatlanságát és óvatosságát az anyák azonnal észre vették, és csak ekkor nézték meg alaposan, s látták, hogy a szovjet tiszt maga is jó­formán gyerek. És a feszültsé­get bizalom váltotta feL Egy asszony odaszaladt a kisgyerek­hez, karjára vette és futó, za­vart mosolyt vetett Nazarovra. Az öreg ismét előbukkant, de lapátokkal, és győzelmesen ma­gasra emelte őket. — Nekünk emberek is kelle­nének — mondta Nazarov s körülnézett, keresve valakit, aki szavait lefordítaná. — Segítség­re van szükségünk. Valóban, akadtak is embereiig akik tudtak oroszul. Megtanács­kozták a dolgot, és néhányan követték Nazarovot. Latisev, kerti ásóval a kezében) beosztotta az embereket, és kéz­mozdulatokkal mutatta meg nej kik, hol és hogyan kell ásniok# hová szórják a földet; traktora mellett vezérnek érezte magát. De még jóformán hozzá sem kezdtek, amikor az utcájukba torkolló mellékutcában lövések dördültek, lábak dobogtak a kövezeten, és a méllékutcábóli egyik kezét oldalához szorítva és másikkal lövöldözve, Mro- hant Orlov. »Németek!« — kiabálta; A traktorhoz érve bezuhant az árokba és fekve is lőtt a mel­lékutcába, ahol senki sem lát­szott. És ekkor megpillantották a ház mögül előbukkanó horogke­resztes tankot. Megfordult, és a mellékutcából feléjük tartott* forgatta a tornyát; lánctalpa re­megve ereszkedett a kövezetre. Nazarovban még élénken élt az örömteli érzés, amikor látta, hogy ezek a pincébe rejtőzött idegen emberek egyszerre csak megbíztak benne. És bár tudta, hogy ő talán meghal, ha ottma­rad, de felelősnek tartotta ma­gát az életükért, rákiáltott a magyarokra:- — Fussatok! (Folytatása következik)

Next

/
Thumbnails
Contents