Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-22 / 172. szám
C oldal 1960. Július 22, péntek Villamos gyomirtás Csehszlovákiában villamos gyomirtó készüléket szerkesztettek. Az elektródák egyikét a földben rögzítik, a másikat a megtisztítandó földdarab felett mozgatják. A két elektróda között többezer Volt feszültségű elektromos mező keletkezik, amely gyökerestől megsemmisíti a gyomot, ~ Háromezer éve égő kőszén A tadzsikisztámi Kuh-i-Malék ■tájékán a föld alatt 3000 éve ég a kőszén. Az égésből származó gázok egyrészét kemencék fű-, tésére használják. Nem messze az égő széntől a föld méhében kristályos kén található, amely a magas hőmérséklet hatására szüntelenül olvad és párolog. Üj FIÜ ÉRKEZETT MEGJEGYZÉS Huligánok „kórusa" Elmélyedve csodálom a film drámai kibontakozását, nagy hatással van rám a főszereplő tragikus sorsa, örülök, hogy végre társadalmi vonatkozású, jó filmet láthatok, amikor az első sorokban „felbőg” a huligánok „kórusa”. A legdrámaibb pillanatot halásszák ki a gyorsan pergő filmkockák közül és idegölő basszusba, majd fütyülésbe torkolló röhögéssel tudatják a nézőkkel, hogy „ők is jelen vannak”. Felháborító ez a kultúr át lan magatartás. A jóindulatú jegyszedők hiába intik csendre a hangoskodókat, még nekik áll felljebb és ízléstelen megjegyzésekkel védekeznek: mi is fizettünk, tehát nevethetünk is. (Csak az a baj, nem ott és akkor amikor kellene és lehetne.) Ez épp úgy a mi mozink, mint az „uraké”. „Tisztelt” lumpenproletár, huligán legények! Az igaz, hogy pénzükért maguk is megtekinthetik a filmeket, csak abban tévednek, hogy a filmszínházakat látogatók nem urak. (Inkább a fogalmakkal lennének tisztában.) Dolgozók, akik munkájuk végeztével mozikba, vagy éppen a színházban művelődnek és szórakoznak. Arra kérném magukat az ö nevükben, ha csak nyeríteni szeretnének és nem a kulturá- lódás, szórakozás iránti vágyódás vezérli a „kórus” tagjait népművelési intézményeinkbe, akkor inkább költsék másra a pénzüket, mert ezzel még nem lesz ráfizetéses a Moziüzemi Vállalat, de egyre több dolgozót kímélnek meg a felesleges bosszanko- dástól. Bieliczky Sándor Sűrűn szerepel A KECSKEMÉTI MUNKÁSŐR-ZENEKAR A Kecskeméti Városi Tanács sok tízezer -forintos támogatásából szerezte be a kecskeméti munkásőrség zenekarának Vezetősége a hiányzó hangszereket. Rövidesen állandó próbahelyiséget is kapnak. Ezután már csak a szakszerű irányítástól és a tagok szorgalmától függ a zenekar további fejlődése. Egyre gyakrabban szerepelnek a nyilvánosság előtt. Július hó 1-én — Bánó Gergely vezényletével — a Szabadság téren, 8-án az Építők Katona József Művelődési Klubjában mutatták be tudásukat. 4-én a Helvéciái Ál- lami Gazdaság, 11-én a körösi úti Béke Tsz dolgozóit köszöntötték. Amikor e sorokat papírra vetjük, éppen Szabadszállásra készülnek. Vasárnap az Egyetértés Termelőszövetkezet dolgozói részére adnak ajándékműsort. Itt említjük meg, hogy a zenékar tagjai augusztusban többnapos táborozáson vesznek részt. Ezen több új számot is betanulnak. Országjáró pedagógusok NÉGY ÉVVEL EZELŐTT 12 fővel alakult meg a kiskunfélegyházi pedagógusok természet- járó köre, s ma már 124 tagja van. Eddig 29 túrán vettek A helyes útról a „bögrecsárdáig66 A községi pártbizottság titkára is észrevette a K. elvtársban végibemenő igen káros változásokat, mesélték el életének tragikussá való fordulatát. A szóban forgó elvtárs megyénk egyik termelőszövetkezetében dolgozik, vezető beosztásban. Elvhű (kommunistának ismerték meg közvetlen munkatársai és úgy bíztak benne, mint a gyermek az édesanyjában. Na, majd ő rendet teremt — mondogatták. A szó nemes értelmében embert láttak K. elvtárs személyében, olyan kommunistát, aki hozzáértésével, tudásával, a rábízott nagy család iránti szeretet ével 'kihúzhatja a nehézségek és akadályok hínárjából az egykori egyéni gazdák még maradi gondosikodásmódját és vajúdó lelkivilágát, s a meggyőző szavak kíséretében napfényesebb utakra vezérli a boldogulni akarókat. A hajdani sarkantyúpengetős úri világban az annyiszor megalázott, de már mai szemmel vizsgálódó termelőszövetkezeti gazdák a társadalom jobbkezét látták a határozottságot és rátartiságot sugárzó vezetőjükben. Keresték a bizalom szálait, hogy elszakíthatatlan kötéllé sodorják. Teltek-múltak a hónapok, a munkában edzett évek, s a közösség tagjai megrendültön, csalódottan, mondhatnék tanácstalanul nézték a nemvárt lassú sorvadást. Vezetőjükben a hanyagság, a nemtörődömség, a túlzott »maga- biztosság" ütötte fel a fejét. Egykori népszerűsége kezdett halványulni. Magatartásában a gőg jelei mutatkoztak. A bírálatra öblöset legyintett, s cinikusan mosolygott. tf—2.: Te is befutottál, komám? RB—47.: Amint Látod! Elaltatják a fákat Egy amerikai cég olyan növényvédő szert dolgozott ki, amely »mesterséges téli álmot« bocsát a gyümölcsfákra és ezzel megakadályozza a fagykárokat. A szer következtében a gyümölcsfákban lecsökken a normális sejttevékenység és az embereknél alkalmazott »hibernációs eljáráshoz« hasonlóan egyfajta mély álomba merülnek. A szer előállítói szerint az így kezelt gyümölcsfák a legerősebb fagyokat is kármentesen kiáll- (ják. Ausztráliai kőmfivesrekord Dán Ingram kőműves lélegzetelállító teljesítményével lepte meg nyugat-ausztráliai kőművestársait: hárman alig győzték neki a téglát és habarcsot hordani. Ingram nyolc óra alatt 5018 téglát rakott fel és ezzel túlszárnyalta egy új-zélandi kőműves 2603 téglás rekordját Ingram egy nap alatt egyik kezével 18 tonna téglát rakott, míg a másikkal 12 tonna habarcsot dolgozott fel. Vezess baleset nélkül! ’ John Bircher birminghami lakost 25 évi balesetmentes vezetésért kitüntetésben részesítették. Az ünnepi beszéd és az érem átvétele után Bircher kijelentette: „Uraim, köszönöm a megtiszteltetést. Be kell vallanom azonban, hogy 25 éves vezetői pályafutásomból 24 évig garázsban állt a kocsim.” Új tudományos központ Harkovban megalakult az Ukrán Tudományos Akadémia alacsony hőmérsékletekkel foglalkozó fizikotechnikai intézete. Az új intézet tevékenységének egyik fő iránya az alacsony hőmérsékletű elektronika fejlesztése. A tudományos intézmé- ayek kollektívája résztvesz matematikai gépek alacsony hőmérsékletű elemeinek kidolgo- sásábarv megkérte, szakítson egy kis időt a négyszemközti beszélgetésre. Miközben szőtték a gondolatokat K. elvtárs esze másfelé kalandozott. Majd idegesen az asztalra csapott: Ne oktass engem! Te még hátulgombolós gyerek voltál, amikor én már dolgoztam a mozgalomban. Majd felállt és becsapta az ajtót. Azt az elvet vallja, hogy senki se kotorász- szon az ő magánéletében. Tudja jól a kötelességét Hivatkozott régi munkásmozgalmi múltjára, de megfeledkezett a kommunista vezető feladatáról, erkölcsi magatartásáról. Nem vette észre, hogy a rábízott közösség szorongó érzésében tátongó mérföldes űr az ő gondatlanságának következménye. K. elvtárs egyre lejebb csúszott a lejtőn. Ma már szívesen »kvaterkázik« a falu magán- borki méréseiben, az úgynevezett »bögrecsárdákban-«. Ismeretlenül is sajnálom K. elvtársat, s kötelességemnek tartom, hogy szót emeljek további sorsa védelmében. A járás vezető élv- társainak többet kellene foglalkozniok e ferde vágányokra sodródott ember visszatérítésével a helyes útra. Ne engedjék, hogy lélektanilag végleg kicsússzon a talaj a lába alól. Fogják meg a kezét és a szocialista humanizmus szellemében vezessék új ösvényekre. Egy embertársunk jövőbeni életéről van szó. Neveljük újra megbízható elvtársunkká. »Ez a mi munkánk, s nem is Oly kevés!« Bieliczky Sándor részt s közel tizénötezér km távolságot tettek meg kirándulásaik során. De még azt is szá- montartják — vezetőlük, dr. Somogyvári Zoltán tájékoztat erről —, hogy hány méter kapaszkodót küzdöttek le s hány várromot, történelmi nevezetességet tekintettek meg. KÉPEK ÉS TABLÖK idézik fel a szép emlékeket, amelyek nem csupán a kellemes időtöltést jelentették számukra hanem tudásuk gyarapítását, a2 iskolai tananyag átélését is Látták a Hajdúságot, a Nyírséget, a zempléni hegyeket, ellátogattak Aggtelekre, a Mát rába, Börzsönybe, Sopronba Pécs vidékére, az ország leg szebb tájairól tudnak élmény szerűen beszélni növendékeik nek. A szemléltető képek, sa ját gyűjtésű geológiai, terme szetrajzi anyagok nagyszerű ki egészítői nevelő, oktató mun kájuknak. LEGNAGYOBB örömmé azonban azt említik, hogy a pe dagógus természetjárók magú is túravezetőkké váltak, saje növendékeiket; kalauzolják már ismert “ Vidékeken. P Makra Anna, az egyik tany; iskola tanítónője a Bükkbe U togatott el növendékeivel, Bői da Ferenc, az Aranyhegyi iskoi igazgatója tsz-tagökból szerv« zett kiránduló csoportot A ni vendékek után, most már szülők is kedvet kaptak s ő is igénylik a pedagógusé ilyen irányú segítségét (t p Baklanov regénye Rajta kívül még néhány halott feküdt a közeli lövészárokban. Heves harc lehetett; tömegével hevertek a földön a töltényhüvelyek, s az aknatölcsérek egymást érték. Látható volt, hogy a gyalogság addig állt itt helyt, amíg csak tankokkal nem támadtak rája. Orlov a lánctalpak nyomát követte. Visszavonulás közben a gyalogság itt'ott megpróbálta megvetni a lábát, s ahol felvette a harcot, ott halottak maradtak. Az utolsó összecsapás az utca végén zajlott le, a szakadék fölött. Egy alacsony fa alatt gyalogos feküdt a hátán, kenyérzsákja alája került, melle kifeszült, széles, borostás álla az ég felé meredt. Jobb lába, amelyet térden félül ért a golyó, természetellenesen a háta alá került. Orlov tovább ment, s mintegy húsz méterrel odább egy elhagyott nehézpuskát pillantott meg. A nyomok a szakadék felé vezettek. Az út másik oldalán géppuska állt, s mellette az agyonlapított géppuskás hevert. De a tank sí- jutott messzire. Ott állt a bokrok közt, a szakadék fölött. Orlov körülnézett és rádöbbent, mi játszódott itt le. A nehézpuskás otthagyta fegyverét, leugrott a szakadékba, a géppuskás azonban maradt. Egyedül volt, elmenekülhetett volna, ki ítéli el érte? De ő mégis a végsőkig tüzelt a tank lőréseire, lelőtte a tankistát és maga is elpusztult. Orlov most közeleb- ről megnézte: a géppuskás arca eltorzűlt, de azért fel lehetett ismerni vonásait. Átlagos paraszti arc, idősebb ember arca, a vér megalvadt bajusza alatt. Még csak tegnap történt, hogy OrloV gránáttal felrobbantott egy német tankot. Ezt azonban az egész üteg szeme láttára tette. A bajtársak előtt, a harc hevében Orlov akár az életét is feláldozta volna, pedig szerette az életet, és ismérte sok örömét. De így, magányosan ..; S ami a döntő: senki tottak, s ő meg csak ült összesem tudja még, senki sem értékelheti kellőképpen. Itt fekszik majd égy-két napig, aztán a németek kihajtják a lakosságot, elföldelik valahol, elegyengetik fölötté a talajt, s Oriov, bár soha senkinek nem vallotta volna be, lélekben igazat adott a nehézpuskásnak. Ő élve maradt. Visszatért csapattestéhez, s amit majd ott elmesél, aszerint fogják megítélni tettét. Taián még ki is tüntetik, mert — ezt rögtön látni — a század állta a sarat. Oriov körülnézett, s hirtelen rémületet érzett a szétlapított gépppuskás közelében. Ettől a pillanattól kezdve már nem ment a párhuzamos utcákban, amint menetbiztosításban mennie kellett, hogy gondosan szemmel kísérje a németeket, hanem igyekezett az üteg közelében maradni, S amikor aztán meglátta a német tankot és a géppisztolyotokat, akik óvatosan lopakodtak az üteg nyomában, rohant az üteghez nemcsak azért, hogy figyelmeztesse őket, hanem inkább azért, hogy védelmet találjon náluk. Leontyev írnok is azok között volt, akiket Belicsenko a traktornál hagyott. Ványa Go- roskón kívül ő volt az egyetlen, aki egyszer már végig ment ezen az úton. De Ványa már nem élt. Leontyév pedig, aki látta Ványa halálát, ha nem is emlékezett az útra, nem mert ellentmondani. A traktoristák a lánctalpon térdelve, fejüket a motorházba dugták és komor elszántsággal turkáltak benne. Lecsavartak Valami, Leontyev számára érthetetlen nevű alkatrészt, és a tűz fényénél nézegették. Némelyiket mindjárt visszatették a helyére, a többit meg rárakták a lánctalpra te Ti tett olajos rartgjTa. Anélkü1, hogy bármelyik megfordult volna, hol Moszkovka, hol meg Latisí vetette oda Leontyevneik: — Adj egy tizenkettes ku csőt! Csavard csak meg kurblit! Minden szóra ugrott* tett amit mondtak, és ha a kulcs vagy a rongyot odaadta, arcul ról próbálta leolvasni: „K szén van-e vagy nincs?” traktoristák azonban újra motor fölé hajoltak, Leontyevnek volt most a le nehezebb, mert nem volt me határozott feladata. Behúzta nyakát, hallgatózott, s mind közeli lövésre nyugtalanabb vert a szíve. Hullani kezdett a hó. Esz: vétlenül, vörös fergetegként V vargott az égő házak fölött, traktoristák hátát és a földet hérre festette, csak a trak motorházán olvadt el a mel< tői, s a festék nedvesen csil gott. Egyszercsak a traktor dűl rögni kezdett, Leontyev öss rezzent és Latisev máris int* „Tompítani!” Sietve becsavar! még néhány alkatrészt. Nazarov is viszajött. Elme hogy embereket keressen a 1 zelben. Idős magyar ember tért vissza. A traktorhoz veze- és hangosan mondta, mintha kettel lenne dolga: — Lapát kell nekünk, ért« Lapát! — és nem tudni mi« két ujját mutatta. — Lapát, ted? Az »érted« szót nem oros mondta, hanem ukránul, t gondolta, hogy a magyar jobl megérti az ukrán szót. (Folytatása következik* Nem ismerem akiről írdk. Sohase láttam, így hát nem az ő szájából hallottam a történetet. Elvtársai
