Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

C oldal 1960. Július 22, péntek Villamos gyomirtás Csehszlovákiában villamos gyomirtó készüléket szerkesztet­tek. Az elektródák egyikét a földben rögzítik, a másikat a megtisztítandó földdarab felett mozgatják. A két elektróda kö­zött többezer Volt feszültségű elektromos mező keletkezik, amely gyökerestől megsemmi­síti a gyomot, ~ Háromezer éve égő kőszén A tadzsikisztámi Kuh-i-Malék ■tájékán a föld alatt 3000 éve ég a kőszén. Az égésből származó gázok egyrészét kemencék fű-, tésére használják. Nem messze az égő széntől a föld méhében kristályos kén található, amely a magas hőmérséklet hatására szüntelenül olvad és párolog. Üj FIÜ ÉRKEZETT MEGJEGYZÉS Huligánok „kórusa" Elmélyedve csodálom a film drámai kibontakozását, nagy hatással van rám a főszereplő tragikus sorsa, örülök, hogy végre társadalmi vonatkozású, jó filmet láthatok, amikor az első sorokban „felbőg” a huli­gánok „kórusa”. A legdráma­ibb pillanatot halásszák ki a gyorsan pergő filmkockák kö­zül és idegölő basszusba, majd fütyülésbe torkolló röhögéssel tudatják a nézőkkel, hogy „ők is jelen vannak”. Felháborító ez a kultúr át lan magatartás. A jóindulatú jegy­szedők hiába intik csendre a hangoskodókat, még nekik áll felljebb és ízléstelen megjegy­zésekkel védekeznek: mi is fi­zettünk, tehát nevethetünk is. (Csak az a baj, nem ott és ak­kor amikor kellene és lehet­ne.) Ez épp úgy a mi mozink, mint az „uraké”. „Tisztelt” lumpenproletár, huligán legények! Az igaz, hogy pénzükért maguk is meg­tekinthetik a filmeket, csak abban tévednek, hogy a film­színházakat látogatók nem urak. (Inkább a fogalmakkal lennének tisztában.) Dolgozók, akik munkájuk végeztével mozikba, vagy éppen a szín­házban művelődnek és szóra­koznak. Arra kérném magukat az ö nevükben, ha csak nyeríteni szeretnének és nem a kulturá- lódás, szórakozás iránti vá­gyódás vezérli a „kórus” tag­jait népművelési intézménye­inkbe, akkor inkább költsék másra a pénzüket, mert ez­zel még nem lesz ráfizetéses a Moziüzemi Vállalat, de egy­re több dolgozót kímélnek meg a felesleges bosszanko- dástól. Bieliczky Sándor Sűrűn szerepel A KECSKEMÉTI MUNKÁSŐR-ZENEKAR A Kecskeméti Városi Tanács sok tízezer -forintos támogatá­sából szerezte be a kecskeméti munkásőrség zenekarának Veze­tősége a hiányzó hangszereket. Rövidesen állandó próbahelyisé­get is kapnak. Ezután már csak a szakszerű irányítástól és a ta­gok szorgalmától függ a zene­kar további fejlődése. Egyre gyakrabban szerepelnek a nyilvánosság előtt. Július hó 1-én — Bánó Gergely vezényle­tével — a Szabadság téren, 8-án az Építők Katona József Műve­lődési Klubjában mutatták be tudásukat. 4-én a Helvéciái Ál- lami Gazdaság, 11-én a körösi úti Béke Tsz dolgozóit köszön­tötték. Amikor e sorokat papír­ra vetjük, éppen Szabadszállás­ra készülnek. Vasárnap az Egyetértés Ter­melőszövetkezet dolgozói részére adnak ajándékműsort. Itt említjük meg, hogy a zené­kar tagjai augusztusban többna­pos táborozáson vesznek részt. Ezen több új számot is betanul­nak. Országjáró pedagógusok NÉGY ÉVVEL EZELŐTT 12 fővel alakult meg a kiskunfél­egyházi pedagógusok természet- járó köre, s ma már 124 tagja van. Eddig 29 túrán vettek A helyes útról a „bögrecsárdáig66 A községi pártbizott­ság titkára is észre­vette a K. elvtársban végibemenő igen ká­ros változásokat, mesélték el életének tragikussá való fordulatát. A szóban forgó elvtárs megyénk egyik ter­melőszövetkezetében dolgozik, vezető beosztás­ban. Elvhű (kommunistának ismerték meg köz­vetlen munkatársai és úgy bíztak benne, mint a gyermek az édesanyjában. Na, majd ő ren­det teremt — mondogatták. A szó nemes ér­telmében embert láttak K. elvtárs személyé­ben, olyan kommunistát, aki hozzáértésével, tudásával, a rábízott nagy család iránti szere­tet ével 'kihúzhatja a nehézségek és akadályok hínárjából az egykori egyéni gazdák még ma­radi gondosikodásmódját és vajúdó lelkivilágát, s a meggyőző szavak kíséretében napfényesebb utakra vezérli a boldogulni akarókat. A hajdani sarkantyúpengetős úri világban az annyiszor megalázott, de már mai szemmel vizsgálódó termelőszövetkezeti gazdák a tár­sadalom jobbkezét látták a határozottságot és rátartiságot sugárzó vezetőjükben. Keresték a bizalom szálait, hogy elszakíthatatlan kötéllé sodorják. Teltek-múltak a hónapok, a munkában ed­zett évek, s a közösség tagjai megrendültön, csalódottan, mondhatnék tanácstalanul nézték a nemvárt lassú sorvadást. Vezetőjükben a ha­nyagság, a nemtörődömség, a túlzott »maga- biztosság" ütötte fel a fejét. Egykori népsze­rűsége kezdett halványulni. Magatartásában a gőg jelei mutatkoztak. A bírálatra öblöset legyintett, s cinikusan mosolygott. tf—2.: Te is befutottál, ko­mám? RB—47.: Amint Látod! Elaltatják a fákat Egy amerikai cég olyan nö­vényvédő szert dolgozott ki, amely »mesterséges téli álmot« bocsát a gyümölcsfákra és ezzel megakadályozza a fagykárokat. A szer következtében a gyü­mölcsfákban lecsökken a nor­mális sejttevékenység és az em­bereknél alkalmazott »hiberná­ciós eljáráshoz« hasonlóan egy­fajta mély álomba merülnek. A szer előállítói szerint az így ke­zelt gyümölcsfák a legerősebb fagyokat is kármentesen kiáll- (ják. Ausztráliai kőmfivesrekord Dán Ingram kőműves léleg­zetelállító teljesítményével lepte meg nyugat-ausztráliai kőmű­vestársait: hárman alig győzték neki a téglát és habarcsot hor­dani. Ingram nyolc óra alatt 5018 téglát rakott fel és ezzel túlszárnyalta egy új-zélandi kő­műves 2603 téglás rekordját Ingram egy nap alatt egyik ke­zével 18 tonna téglát rakott, míg a másikkal 12 tonna habarcsot dolgozott fel. Vezess baleset nélkül! ’ John Bircher birminghami la­kost 25 évi balesetmentes veze­tésért kitüntetésben részesítet­ték. Az ünnepi beszéd és az érem átvétele után Bircher kije­lentette: „Uraim, köszönöm a megtiszteltetést. Be kell valla­nom azonban, hogy 25 éves ve­zetői pályafutásomból 24 évig garázsban állt a kocsim.” Új tudományos központ Harkovban megalakult az Uk­rán Tudományos Akadémia ala­csony hőmérsékletekkel foglal­kozó fizikotechnikai intézete. Az új intézet tevékenységé­nek egyik fő iránya az alacsony hőmérsékletű elektronika fej­lesztése. A tudományos intézmé- ayek kollektívája résztvesz matematikai gépek alacsony hő­mérsékletű elemeinek kidolgo- sásábarv megkérte, szakítson egy kis időt a négyszem­közti beszélgetésre. Miközben szőtték a gon­dolatokat K. elvtárs esze másfelé kalandozott. Majd idegesen az asztalra csapott: Ne oktass engem! Te még hátulgombolós gyerek voltál, amikor én már dolgoztam a mozgalomban. Majd felállt és becsapta az ajtót. Azt az elvet vallja, hogy senki se kotorász- szon az ő magánéletében. Tudja jól a köte­lességét Hivatkozott régi munkásmozgalmi múltjára, de megfeledkezett a kommunista ve­zető feladatáról, erkölcsi magatartásáról. Nem vette észre, hogy a rábízott közösség szorongó érzésében tátongó mérföldes űr az ő gondat­lanságának következménye. K. elvtárs egyre lejebb csúszott a lejtőn. Ma már szívesen »kvaterkázik« a falu magán- borki méréseiben, az úgynevezett »bögrecsár­dákban-«. Ismeretlenül is sajnálom K. elvtársat, s kö­telességemnek tartom, hogy szót emeljek to­vábbi sorsa védelmében. A járás vezető élv- társainak többet kellene foglalkozniok e ferde vágányokra sodródott ember visszatérítésével a helyes útra. Ne engedjék, hogy lélektanilag végleg kicsússzon a talaj a lába alól. Fogják meg a kezét és a szocialista humanizmus szel­lemében vezessék új ösvényekre. Egy ember­társunk jövőbeni életéről van szó. Neveljük újra megbízható elvtársunkká. »Ez a mi mun­kánk, s nem is Oly kevés!« Bieliczky Sándor részt s közel tizénötezér km tá­volságot tettek meg kirándulá­saik során. De még azt is szá- montartják — vezetőlük, dr. Somogyvári Zoltán tájékoztat erről —, hogy hány méter ka­paszkodót küzdöttek le s hány várromot, történelmi neveze­tességet tekintettek meg. KÉPEK ÉS TABLÖK idézik fel a szép emlékeket, amelyek nem csupán a kellemes idő­töltést jelentették számukra hanem tudásuk gyarapítását, a2 iskolai tananyag átélését is Látták a Hajdúságot, a Nyírsé­get, a zempléni hegyeket, el­látogattak Aggtelekre, a Mát rába, Börzsönybe, Sopronba Pécs vidékére, az ország leg szebb tájairól tudnak élmény szerűen beszélni növendékeik nek. A szemléltető képek, sa ját gyűjtésű geológiai, terme szetrajzi anyagok nagyszerű ki egészítői nevelő, oktató mun kájuknak. LEGNAGYOBB örömmé azonban azt említik, hogy a pe dagógus természetjárók magú is túravezetőkké váltak, saje növendékeiket; kalauzolják már ismert “ Vidékeken. P Makra Anna, az egyik tany; iskola tanítónője a Bükkbe U togatott el növendékeivel, Bői da Ferenc, az Aranyhegyi iskoi igazgatója tsz-tagökból szerv« zett kiránduló csoportot A ni vendékek után, most már szülők is kedvet kaptak s ő is igénylik a pedagógusé ilyen irányú segítségét (t p Baklanov regénye Rajta kívül még néhány ha­lott feküdt a közeli lövészárok­ban. Heves harc lehetett; tömegé­vel hevertek a földön a töltény­hüvelyek, s az aknatölcsérek egymást érték. Látható volt, hogy a gyalogság addig állt itt helyt, amíg csak tankokkal nem támadtak rája. Orlov a lánctalpak nyomát követte. Visszavonulás közben a gyalogság itt'ott megpróbálta megvetni a lábát, s ahol felvet­te a harcot, ott halottak marad­tak. Az utolsó összecsapás az utca végén zajlott le, a szaka­dék fölött. Egy alacsony fa alatt gyalogos feküdt a hátán, kenyérzsákja alája került, mel­le kifeszült, széles, borostás ál­la az ég felé meredt. Jobb lá­ba, amelyet térden félül ért a golyó, természetellenesen a há­ta alá került. Orlov tovább ment, s mint­egy húsz méterrel odább egy elhagyott nehézpuskát pillan­tott meg. A nyomok a szaka­dék felé vezettek. Az út má­sik oldalán géppuska állt, s mellette az agyonlapított gép­puskás hevert. De a tank sí- jutott messzire. Ott állt a bok­rok közt, a szakadék fölött. Orlov körülnézett és rádöbbent, mi játszódott itt le. A nehéz­puskás otthagyta fegyverét, le­ugrott a szakadékba, a géppus­kás azonban maradt. Egyedül volt, elmenekülhetett volna, ki ítéli el érte? De ő mégis a vég­sőkig tüzelt a tank lőréseire, lelőtte a tankistát és maga is elpusztult. Orlov most közeleb- ről megnézte: a géppuskás arca eltorzűlt, de azért fel lehetett ismerni vonásait. Átlagos pa­raszti arc, idősebb ember arca, a vér megalvadt bajusza alatt. Még csak tegnap történt, hogy OrloV gránáttal felrob­bantott egy német tankot. Ezt azonban az egész üteg szeme láttára tette. A bajtársak előtt, a harc hevében Orlov akár az életét is feláldozta volna, pedig szerette az életet, és ismérte sok örömét. De így, magányo­san ..; S ami a döntő: senki tottak, s ő meg csak ült össze­sem tudja még, senki sem ér­tékelheti kellőképpen. Itt fekszik majd égy-két na­pig, aztán a németek kihajtják a lakosságot, elföldelik valahol, elegyengetik fölötté a talajt, s Oriov, bár soha senkinek nem vallotta volna be, lélekben iga­zat adott a nehézpuskásnak. Ő élve maradt. Visszatért csapat­testéhez, s amit majd ott elme­sél, aszerint fogják megítélni tettét. Taián még ki is tüntetik, mert — ezt rögtön látni — a század állta a sarat. Oriov körülnézett, s hirtelen rémületet érzett a szétlapított gépppuskás közelében. Ettől a pillanattól kezdve már nem ment a párhuzamos utcákban, amint menetbiztosí­tásban mennie kellett, hogy gondosan szemmel kísérje a németeket, hanem igyekezett az üteg közelében maradni, S amikor aztán meglátta a német tankot és a géppisztolyotokat, akik óvatosan lopakodtak az üteg nyomában, rohant az üteg­hez nemcsak azért, hogy figyel­meztesse őket, hanem inkább azért, hogy védelmet találjon náluk. Leontyev írnok is azok kö­zött volt, akiket Belicsenko a traktornál hagyott. Ványa Go- roskón kívül ő volt az egyetlen, aki egyszer már végig ment ezen az úton. De Ványa már nem élt. Leontyév pedig, aki látta Ványa halálát, ha nem is emlékezett az útra, nem mert ellentmondani. A traktoristák a lánctalpon térdelve, fejüket a motorházba dugták és komor elszántsággal turkáltak benne. Lecsavartak Valami, Leontyev számára ért­hetetlen nevű alkatrészt, és a tűz fényénél nézegették. Néme­lyiket mindjárt visszatették a helyére, a többit meg rárakták a lánctalpra te Ti tett olajos rartgjTa. Anélkü1, hogy bárme­lyik megfordult volna, hol Moszkovka, hol meg Latisí vetette oda Leontyevneik: — Adj egy tizenkettes ku csőt! Csavard csak meg kurblit! Minden szóra ugrott* tett amit mondtak, és ha a kulcs vagy a rongyot odaadta, arcul ról próbálta leolvasni: „K szén van-e vagy nincs?” traktoristák azonban újra motor fölé hajoltak, Leontyevnek volt most a le nehezebb, mert nem volt me határozott feladata. Behúzta nyakát, hallgatózott, s mind közeli lövésre nyugtalanabb vert a szíve. Hullani kezdett a hó. Esz: vétlenül, vörös fergetegként V vargott az égő házak fölött, traktoristák hátát és a földet hérre festette, csak a trak motorházán olvadt el a mel< tői, s a festék nedvesen csil gott. Egyszercsak a traktor dűl rögni kezdett, Leontyev öss rezzent és Latisev máris int* „Tompítani!” Sietve becsavar! még néhány alkatrészt. Nazarov is viszajött. Elme hogy embereket keressen a 1 zelben. Idős magyar ember tért vissza. A traktorhoz veze- és hangosan mondta, mintha kettel lenne dolga: — Lapát kell nekünk, ért« Lapát! — és nem tudni mi« két ujját mutatta. — Lapát, ted? Az »érted« szót nem oros mondta, hanem ukránul, t gondolta, hogy a magyar jobl megérti az ukrán szót. (Folytatása következik* Nem ismerem aki­ről írdk. Sohase lát­tam, így hát nem az ő szájából hallottam a történetet. Elvtársai

Next

/
Thumbnails
Contents