Petőfi Népe, 1960. július (15. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-20 / 170. szám
4. oldal 1960. július 20, szerda I nyelvtanulás helyzete megyénkben Felvételi vizsga ' Fejlődő népgazdaságunk követelményei, az egyre nagyobb lehetőségek a külföldre való utazásra és annak felismerése, hogy a műveltség egyik jelentős ismérve egy vagy több nyelv tudása megnövelte a nyelvtanulás iránt érdeklődők számát. Tíz- és tízezrek tanulnak nyelveket az országban, angoltól a mongolig, dántól a spanyolig. Megyénkben is szép számmal vannak érdeklődők, •— sajnos — mégis .I*. elmaradtunk az országos átlagtól. Pedig a lehetőségek megvannak a tanuláshoz. A megyében több szerv is foglalkozik nyelvtanfolyam szervezésével. Csak néhány adat: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak az 1959—60-as tanévben egy német haladó, egy német kezdő, egy angol haladó, egy angol kezdő .tanfolyama volt felnőttek számára és hat ifjúsági csoport Kecskeméten. Az MSZBT hét felnőtt orosz nyelvű tanfolyamat szervezett a megyében. Az SZMT is indított egy angol és egy német csoportot. Az érdektelenség mellett éppen ez a szétaprózottság jelenti az egyik legnagyobb problémát, sőt a kettő szorosan összefügg. Ennek eredménye az, hogy egyik szerv sem tud olyan megfelelő létszámú csoportot megindítani, ahol a tanulás feltételei biztosítva vannak. A kis csoportoknál pedig az év közben történő lemorzsolódás — legtöbb esetben — az egész tanfolyam megszűnését Okozza. A másik akadály a tanerők biztosítása. Nyelvszakos tanárban országszerte nagy a hiány. Az iskolai elfoglaltság mellett nekik kell ellátni ezeket a tanfolyamokat is. A szervező intézményeknek komoly nehézséget jelent, hogy megfelelő tanárt biztosítson az oktatásiban. A megye más városaiban a helyzet még rosszabb. Kiskunhalason például két évvel ezelőtt működött egy német és egy angol tanfolyam, ezek azonban egy év után megszűnték. Bácsalmáson a TIT indított egy német csoportot. Kiskunfélegyházán az elmúlt tanévben az MSZBT szervezett ifjúsági tanfolyamot az orosz1 nyelvből. Néhány helyen még a művelődési ^vwwwwwwyvwwwvvww^ Kétévezredes emlékek Dávodon és környékén O kos Körköly nevéhez fűződik a dávodi »földalatti vár« legendája. Ez a legenda apránként kezd kibontakozni a meseszerűségből. Ha Dávodon sikerül római kori lelet- maradványokat kimutatni, mint ahogy Küllődön és Bodrogon, valamint Dunaíalván sikerült, akkor beigazolást nyer az a feltevés, mely szerint mindazok a helyek, amelyek a magyar középkori okmányanyagban, a mongoljárás előtt »várat« tüntetnek fel, mind olyan helyen vannak, ahol a római korszak címlékei maradtak az Árpádkorra. Ezek a helyek pedig jobbára a Dunán belüli parton fkeleti) helyezkednek el a megyében. Ám ez még nem minden. Kiterjesztendő ez a vizsgálódás a Bajától északra eső területekre is, nevezetesen Kalocsa Sárrétjére, Császártöltésre, melyek a tolnai római emléktárgyanyaggal hozhatók kapcsolatba. így juthatunk kétségtelen bizonyítékokhoz, hogy a római és szarmatakori földrajzi kép nem lehet mindenben azo- «5 os a maival. Meggyőződhetünk arról, hogy két évezred alatt a Duna jelentős mértékben vándorolt nyugatra; Í gy jutunk el aztán a terület belsőbb részeire, a vaskúti és madarasi barbár földvárhoz. Vajon csak merő véletlennek kell tekintenünk, hogy a vaskúti jazyg-szarmata földerőd Bát és Daut contra castrunai között 76 stádiumaira helyezkedik el a Dunától keletre. És nem is éppen akárhogyan, _ hanem egy másik széles folyó medre ellenkező partján, a bajai terraszfolyó medre mellett. Vajon miért nem megy ki ez a földvár a nagy Duna partjára, hiszen ott jobban megvethette volna a lábát. Azért, mert oda már felkapaszkodtak az előrenyomuló római légiók, különösen a lovasság és Lugioval (Dunaszekcső) a háttérben, elhelyezték contra erődjeiket Báton, Dauton (Dávód) stb. Történelmi tény, hogy a jazyg-szarmatáknak vissza kellett vonulniuk 76 stadiumnyira és ott létesíthettek csak megfigyelő állomásokat. Dio Cassius közli velünk, hogy a Marcus Aureliussal kötött békefeltételekben benne foglaltatott, hogy a Dunától 76 stadiumnyira kötelesek visszavonulni. Ha ez a 14 km-nyi távolság a mai Duna medrétől számítódét!. volna, akkor nem kellett volna kijönniük a jazygoknak a mai Mohács-szigetéről. Hiszen a sziget szélessége Szekcső és Bátmonostor között is több mint 76 stadium. Ezzel szemben Bátmonostor és Vaskút között a távolság kisebb 14 km-nél. Tehát a Duna medre akkor még keletebbre volt. F elületesség lenne részünkről, ha ezeket a régészetföldrajzi adatokat, melyek a legújabb időben váltak ismertekké és ez ideig még sehol sincsenek publikálva, elhallgatnék. Lapunk ilyen közlésekre is elhivatottnak érzi magát, amikor egy városnak művelődéstörténeti bizonyítékává akar válni a jövőben. Zalotay házak próbálkoztak szervezéssel több-kevesebb sikerrel. A kép csak vázlatos, hiszen nem öleli fel az egyes üzemekben megindított nyelvoktatást, vagy a tanárok egyéni és csoportos nyelvtanítását Azonban a vázlat is elegendő, hogy bemutassa azt a zavart, ami ezen a téren uralkodik. Az ismeretterjesztés ilyen jel- jegű módjának is van hivatott gazdája: a TIT. Ennek a szervnek kell tehát kezébe venni az irányítást. Az Ismeretterjesztő Társulat a Szabad Egyetem keretében a következő tanévben is meghirdeti a nyelvtanfolyamokat. A tömegszervezetek segítsenek a TIT-nek a szervezés munkájában, népszerűsítsék a nyelvtanulást, így megszüntethetjük az egymással való kon- kurálást. Ez nem jelenti azt, hogy például egy-egy üzem vagy a szakszervezet ne indítson dolgozói számára nyelvoktatást. De ennek szervezését végezzék közösen a TIT-tel. Pontosabban: a szakszervezet biztosítsa a hallgatókat, a TIT pedig gondoskodjon megfelelő, szakképzett tanerőről. így elkerülhető lenne a tanár és hallgatók vándorlása, megoldást nyerne a díjazás, mivel a TIT meghatározott — nem alacsony — óradíjat tud adni az oktatónak. . Igaz, még csak a nyár közepén tartunk, de gyorsan közeledik az új oktatási év. Augusztusban már lezárulnak a jelentkezések a tanfolyamokra, és még nem tisztázódott, hogy melyik szerv milyen nyelv tanítását akarja megindítani. A tanulni vágyók kénytelenek lesznek az utolsó pillanatban választani, ha egyáltalán nem megy el a kedvűik az egésztől. Nem lenne tehát eredménytelen, ha az ezzel foglalkozó szervek vezetői leülnének és megtárgyalnák, milyen módon juthatnának előbbre ebben a kérdésben is. így az érdeklődők is tudnák hol elégíthetnék ki nyelvtanulási igényüket és talán a számuk is megnövekedne. Banos József Felvételi vizsgán készült ez a kép, mégpedig a Bajai Felsőfokú Tanítóképző Intézetben. A szépszámú jelentkezők közül itt válogatták ki a felvételi vizsgán a pedagógus pályára legalkalmasabbakat. A felvételi vizsgán megbizonyosodnak afelől, hogy rendelkezik-e a jelentkező bizonyos alapvető zenei készséggel, a magyar nyelvi készség fejlettségét és a kézügyességet is megfelelő vizsgatételekkel állapítják meg a felvételi vizsgát vezető tanárok. Képünkön a jelentkezők egy csoportja éppen rajzból vizsgázik. Bács megye és Baranya megye fiatalsága tanul a Bajai Tanítóképzőben. Kilencvenhat jelentkező közül hatvankettőt választanak ki az első évfolyamra. (Pásztor—Csáky) HIÁNYCIKKEK A napokban 5 milliméteres anya- csavarra és egy félméteres nyloncsőre volt szükségem. Megkértem egyik jó ismerősömet, vegye meg helyettem ezeket a dolgokat. Barátom egy jó félnap múlva lihegve, kiizzadva felkeresett irodámban és lemondó kéz- legyintéssel, nagy hangon kijelentette: »sajnos, azok a dolgok, amelyeket keresel, nem kaphatók, hiánycikkek«. Minthogy csavarra és a nyloncsőre nagy szükségem volt, magam néztem utánuk. Igaz, a KERA- VILL-ben nem kaptam megfelelő méretet, a RA- VILL-ben volt ugyan néhányfajta csavar, de ezek sem feleltek meg kívánságomnak. Elmentem néhány -ktsz-be különböző vas- és fémeszközök javításával foglalkozó üzembe. A keresett méret sehol sem volt kapható. Végül holt- fáradtan és egy félkiló mindenféle méretű csavarral a zsebemben benyitottam a Népbolt ‘ egyik vasüzletébe és lemondóan kérdeztem meg az eladótól, kaphatok-e 5 milliméteres anyáscsavart. És ime, csoda történt, a vasboltban mindenféle méretű csavar kapható volt. Sőt a megfelelő nagyságú nyloncsövet is megvehettem. így vagyunk sokmindennel. Az emberek könnyen kimondják, hogy ez is hiánycikk, az is hiánycikk. De a legtöbbször az a baj, hogy nem oda mennek, ahol az eféle dolgokat árulok-Kincses Ferenc BaUlanov regénye (84.) Á harcosok, akiknek hátát a pusztító tűz megvilágította, némán csoportosultak az árok szélén. Csak a könyökén sebesült katona szaladgált a löveg másik oldalán, sebesült karját a másik tenyerébe fogva, a fájdalomtól képtelen volt egy helyben állni. — Hozzátok ide a második traktort! — rendelkezett Beli- csenko. — Gyerünk ide a traktorral! — kiáltották a harcosok integetve és egyesek arrafelé szaladtak, örültek, hogy valamit tehetnek, csakhogy minél előbb kivontassák. Odagördült a másik traktor, ráakasztották a drótkötelet. Minkét traktor motorja felbő- dült, az egyiknek a lánctalpa alól föld repült szerteszét, és még mélyebbre süllyedt, a másik lánctalpa pedig szikrákat csiholva kaparta a kövezetei, és egyre közelebb sodródott az árok széléhez. A motorok elhalkultak; Váratlan csönd állt be. S a csöndben megérezték, hogy a németek itt lehetnek valahol a közelben. Amikor a traktorista ügyetlenül a motorházhoz koppantottá a kurblit, egyszerre többen odanéztek. A besüppedt traktor nem akart begyulladni. Már kotorásztak a motorban is, és kifújták a karburátort. Moszkovka elkeseredetten tekerte a kurblit. Latisev, aki már nem tűrhette, hogy ott álljon tétlenül, vállával félretolta Moszkovkát. — Majd én! Markába köpött, aztán bele- törölté vattanadrágja hátuljába, keményen megvetette a lábát, nekirugaszkodott, és elkapta a kurblit. Ügy fogott hozzá, hogy hirtelen mindenki bízott a sikerben. Megtekerte egyszer, kétszer, de a traktor csak szívta be a levegőt. Szeminyin utat tört magának, és puha léptekkel odalépett Be- licsenkóhoz — már távolról látni lehetett a többiek feje felett mozgó sapkáját. — A németek nagyon fészkelődnek — mondta halkan és orrhangon, hogy a többiek ne hallják. De mindenki odafülelt, mert Szeminyin menetbiztosító volt. — Rám lőttek ott, abban az utcában. — Hátrafelé intett a fejével. — Hogyan jöttél ide? — kérdezte gyorsan Belicsenko. Szeminyin megsértődött. Vastag ajka hirtelenjében még vastagabbnak látszott. — Csak nem gondolja, hogy ráhozom őket az ütegre? Elcsaltam őket, aztán az udvarokon át idejöttem. Az itteni zajt mór messziről hallani. Ügy tűnik, mintha tankok lennének itt, ezért óvatosak. Amikor Belicsenko felemelte fejét, látta, hogy mindenki ránéz. Érezte, mennyire elcsigázottak az emberek, mennyire rájuk férne egy kis pihenés. És mert lelke mélyén sajnálta őket, de nem akarta magát átadni ennek a sajnálkozásnak, kemény, parancsoló hangon kijelentette: — Egy traktorral fogjuk vontatni a lövegeket. Ha nem megy, sorrendben segítünk neki. Tudta, milyen terhet ró az emberekre, de nem engedte át nekik a választás jogát. Nehéz pillanatokban könnyebb így. Aztán körülnézett, tekintete találkozott Nazarovéval. — Te itt maradsz, alhadnagy — mondta. — A traktort ki kell húzni. Ekkor a másik traktor, amelyre egyszerre két ágyút kapcsoltak, megpróbálta megmozdítani őket. A harcosok nekifeküdtek a kerekeknek, vállal és hanggal is segítettek a traktornak. — Láthatod, mi a helyzet — szólt Belicsenko. ő most elmegy, Nazarov pedig itt marad, és ebben a nehéz, veszélyes pillanatban nem lesz más parancsnoka, csak a lelkiismerete/ De már látta Na- zarovot harcolni, tudta, hogy számíthat rá. És Belicsenko úgy beszélt vele, mint olyan emberrel, aki ugyanolyan felelősséggel tartozik mindenért, mint ő maga. — Ha pedig a németek..j akkor felgyújtod a traktort. És az üteg elment. Akik ott maradtak, egy ideig utána néztek, aztán Latisev megköszörülte a torkát, a motor fölé hajolt, és mindenki munkához látott. Csak ez jelenthette számukra a menekvést. Az üteg eközben folytatta útját a városon keresztül. A traktor most egy ágyút húzott, az utca közepén maradt másik ágyú kezelőlegénysége pedig a távolodó csörömpölést, zörgést és kipufogózajt figyelte; minél messzebbről hallották, annál nyugtalanabbak lettek. Hallgatták a rájuk törő hihetetlen csendet, nézegettek ide-oda, és lassan-lassan az elhagyatottság, az elszigeteltség érzése kerítette hatalmába őket. Az ágyú ott állt a köves úttesten, mellette a kapcsolórúd, kovácsoltvas horoggal a végén. Ekkor a traktor, amely elvontatta a másik ágyút, visszajött. A katonák már jó előre felkapták a kapcsolórudat, és izgatottan tartották, hogy abban a pillanatban, amint a traktor odaér, rákapcsolják. Aztán elhaladtak az első ágyú mellett, s most ennek a legénysége követte őket tekintetével. Két utca kereszteződésénél, melyre az elől haladó felderítők felhívták figyelmét, Belicsenko váratlanul szemben találta magát azzal a kucsmás ütegparancsnokkal, akinek ütegét a németek már az első reggel megsemmisítették. Harcosaival és traktoraival egy kőház tövében állt. íFolytatása következik)
