Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

4. oldat 1960. június 2, csütörtök Rovatvezető: Kovács Gergely Amikor egy új gépjárművet, motorkerékpárt vagy autót, vá­sárol valaki, azonnal rengete­gen ajánlkoznak, akik »-meg­bízható« tanácsokkal látják el. De úgy van ez, mint a fog­fájással. A sokféle »szakértő« tanácsától még csak jobban megfájdul az ember foga. Az új motorosoknak adott tanácsok is ilyenek: meg nem bízhatóak és főleg teljesen ellentmonda­nak egymásnak. Lapunkat éppen ezért igen 6okan keresték fel személyesen és levelekben az utóbbi időben azzal a kéréssel, hogy indít­sunk egy olyan rovatot, amely a motorvezetők részére prakti­kus, érthető stílusban írt taná­csokat ad. Azt kívántait tehát, legyen újságunknak olyan ro­vata, amelyből bárki könnyen megtudhatja: gépjárművének melyik a legérzékenyebb pontja; mire kell különösen ügyelni; melyik hibát hogyan lehet a legegyszerűbben elhárítani út­közben, ahol nem áll rendel­kezésre javítóműhely vagy szer­viz. Bizonyos idő óta ugyanis még olyan formában is könnyítették a motorkerékpárosok vizsgájá­nál, hogy eltörölték a hosszú időn át kötelezően előírt mű­szaki, elméleti (szerkeze ttani) vizsgát és ma már csak gya­korlati vezetésből és közleke­désrendészetből kell a motor- kerékpárosoknak vizsgázniok. Ennek az intézkedésnek igen sokan örülnek. (Ki ne örülne annak, ha valamilyen nehéz vizsgától megszabadul?) Meg­van ennek az előnye, de hát­ránya is akad: az újonnan vizsgázó motorosok zöme sok olyan fontos alapfogalommal nincsen tisztába, amire pedig motorja vezetésénél, kisebb hi­báinak csírájában való elhárí­tásánál, vagy a hiba megelőzé­sénél igen nagy hasznát ve­hetné. így fordul elő aztán igen sok esetben, hogy szakavatottság hiányában motorjuk idő előtt tönkremegy. Ezért adunk most helyet az indokolt kérésnek és heti egy alkalommal közöljük motoros royatunk cikkeit, ame­lyekből bárki !— kötelező vizs­ga nélkül — könnyen meg­tanulhatja például azt: hogyan kell új vagy újonnan javított motorját bejáratni, hogyan le­het a bepiszkosodott motor­láncot leápolni; mi a teendő, ha motorján rendellenességet észlel, de nem akarja azt még azonnal javítóműhelybe vinni. Legelsősorban természetesen a műszaki tudással nem rendel­kező és újonnan vizsgázott mo­torkerékpárvezetőkön szeret­nénk segíteni, hiszen nem akar mindenki azonnal szakkönyvet elővenni (nem is mindig kap­ható) és abban megkeresni a kellő tanácsot, hanem sokszor elegendő, ha lapunk néhány so­rát elolvassa majd és abban megtalálja az őt érdeklő vá­laszt. . A hetenként megjelenő cik­keinkben lehetőleg mindig egy dologgal (olajcsere, karburátor­tisztítás, gumijavitás stb.) fog­lalkozunk, de az esetleges ér­deklődőknek röviden megadjuk a választ egyéb műszaki problé­máikkal kapcsolatban is. Ezernyi ember felveri a gátat - egy sóba! A tompái művelődési otthon színjátszói igen nagy és szép feladatra vállalkoztak, amikor tervbe vették Farkas—Dékány: Csínom Palkó című 3 felvoná- sos daljátékának előadását. Hó­napokon keresztül tanultak, pró­báltak az együttes lelkes tagjai Galántha Tibor járási népmű­velési felügyelő irányításával és a siker nem maradt el. A dal­játékot május 15-én mutatták be először Tompán, majd soro­zatosan előadják a járás többi községében is. A tompái kezdeményezés azt bizonyítja, hogy a dolgozók mű­velődési igényeinek növekedé­sével párhuzamosan fejlődik a kulturális tevékenység színvo­nala. Ennek erőteljesebb kibon­takoztatására a járás minden községében mód van, hiszen többségük modern művelődés- házzal rendelkezik. Zsanaeresz- tőn és Jánoshalmán pedig most épül. A Csínom Palkó mint tör­ténelmi tárgyú daljáték eszmei mondanivalójával a társadalmi összefogásra nevel. Bemutatja a letűnt uralkodó osztály nép- ellenességét s a harcot, amelyet a kizsákmányolt jobbágyság vív évszázadokon keresztül elnyo­móival szemben. Igen lelkesí- tőek a harcoló kurucok vezéré­nek, Vak-Bottyánnak szavai: eAz. (ílnnepi DCötujahéi magijai újdaniágai Rideg Sándor: KRISTÓF ROZSAI Holmi vándorló szegénylegény kalandjait írja meg ebben a regényében Rideg Sándor, a me­gyében is többször járt kiváló író. Kristóf a megélhetésért vívott harcban szembe kerül a munkát kegyesen osztogató urakkal. ízes humorú nyelven meséli el a kalandokat Rideg Sándor. Tatay Sándor: PUSKÁK ÉS GALAMBOK Egy romantikus dunántúli kisvárosban 1919 őszén játszód­nak le az ifjúsági regény ese­ményei. Hat hőse egy nagy kaland során feltáratlan bar­langra bukkan, ez a felfedezés, meg sok egyéb közös élmény fűzi össze a hat fiatalembert, akiknek izgalmas történetét Tatay Sándor avatott tollal írja meg. A Budapest Nagycirkusz Kecskeméten Június 3-án, 4-én és 5-én Kecskeméten, a Rávágy téren, vendégszerepei a Budapest Nagycirkusz Porondparádé 1960 című műsorával A Budapest Nagycirkusz különvonattal ér­kezik a napokban Kecskemét­re. ' A cirkusz hatalmas sátra 3000 néző befogadására alkal­mas. A 16 attrakció közül kiemel­kedik a nyugatnémet világ­szám: Kapitan Bunte csimpán­zaival. A két Dumitrescu ro­mán vendégművész az egyen­súlyozás magasiskoláját mutat­ja be. Zűrzavar a porondon a címe a két Metroff műsorszá­mának. Ezenkívül több neves művész, humorista és akrobata szerepel a Budapest Nagycir­kusz kecskeméti műsorában. Felvételi vizsgák n kollégiumban A napokban a kecskeméti Űjkollégiumba megérkezett 53 diák, akik kollégiumi felvételüket kérték az elkövetkezendő tanévekre. A kollégiumi elhelyezésre pályázóknak először írás­beli vizsgán, majd egy szellemi öttusában kellett részt venniük. Komáromi Gizella, a kollégium igazgatónője, a vizsgák Után kijelentette: a gyermekek általános műveltsége és politikai tisztánlátása az előbbi évekhez képest igen magas. Elmondotta még azt is, hogy 1960—61-es tanévben a leánykollégiumba 21 tanulót vesznek fel, s már felkészültek az új lakók fogadására. A szülők nyugodtak lehetnek, mert a tanulók a diákotthonban úgy érzik majd magukat, mint második otthonukban. Nagy Étel levelező »Boldog világ! Az majd sík­kor lesz, ha minden népek úgy tesznek, mint mi. Ha a rablán­cot mindenki karddal kezében veri le s addig forgatja, míg van, aki a szabadság útjába áll. A mi dolgunk, hogy példát mutassunk, miként kell a nép- szabadságot kiverekedni!« Köszönet és elismerés a tom­pái színjátszó csoport és a ze­nekar minden tagjának a szép élményért! Az együttesből kü­lön kiemelkedett a Galántha-, a Kovács- és a Patocskai-házas- pár, valamint Bartha András alakítása. As előadás-sorozat si­kerének tanulsága is van. A la­kosság szórakoztatásának, ne­velésének tervszerűbbé tétele érdekében még jobban össze kell hangolni a munkát a járás társadalmi szerveinek, mert »ezernyi ember felveri a gátat — egy soha!« Tóth Ferenc, a népfront járási titkára UJ FILMEK Emberek és farkasok A TÖRTÉNET egy kis hegyi falu parasztjairól, bátor farkas­vadászairól szól, gazdagokról és szegényekről, szenvedélyről és Versbe kívánkozott... díjas váltókezelő —- tájékoztat a kísérő levél. A versike I döcögő rímeivel egyébként Halas fejlődését mél­tatja, ahogyan azt egy kedves öreg ember látja. Az első stró­fa bölcs intelem Reile Gézához, hogy »a tanácselnökünk legyen igazságos« és »ne hallgasson a mende-mondára, mert sok em­bernek nincs igaz mondása« — Aztán így folytatja: 'Szép lett a városunk, ahogy kitervezte, így lettek utcáink virágokkal tele, legyen nagyon boldog kedves családjával, megszűnt a sár-mocsár az ő munkájával. Tiszták az utcáink, fel vannak seperve, Hulladékládákkal fel vannak szerelve, vigyázzunk hát ezért rendre, tisztaságra, ne dobjunk szemetet parkokra, járdákra...« született és nőtt fel, — de öreg napjait, már a folyton fiatalodó és szépülő szülővárosban éli. Kívánjuk, hogy Halas újabb és újabb előrehaladásának még számos évig legyen élő tanúja! G. K. Uaklanov regéuje »Megféríiasodott ezekben a napokban« — gondolta Beli- csenko a gazda elégedettségé­vel és büszkeségével. Ahogy most Nazarovra né­zett, ugyanolyan érzés töltötte el, mint az előbb, amikor a hadnagyokra gondolt. Egyre inkább, egyre gyakrabban ma­gamagát látta benne, csak ép­pen a régi énjét, a háború előt­tit. Az a lelkesség, ahogyan Nazarov tisztelgett, s ahogyan az életét is odaadná — benne is megvolt, s meleg mosollyal emlékezett vissza rá. Tizenhét éves korában Spanyolországba akart szökni, hogy harcoljon a fasiszták ellen. Az osztály Komszomol-titkára volt akko­riban, s lángoló beszédeket tar­tott a komszomolisták előtt, akik mind vele akartak szökni. Ezekre az izzó szónoklatokra most mosolyogva gondolt visz- sza, de olyan szép volt, s olyan jó, hogy fiatal korában így gondolkodott, érzett és beszélt. Csak a koravének ifjúkora mú­lik el ezek nélkül a kicsit ne­vetséges, naiv, de mindig őszinte szavak nélkül. Eltelt négy háborús év. Belicsenko lelke megedződött. Már nem tudta volna elismételni azt, amit Komszomol-titkár korában mondott: »Ha a haza úgy kí­vánja, mindannyian életünket áldozzuk érte.« — Most már kényelmetlenül érintené, ha (45.) valakinek a szájából hallaná. Ilyesmiről nem beszélnek. A fronton egyszerűen megteszik, ezrek teszik meg, s néni tart­ják magukat rendkívüli embe­reknek. De oly jó Nazarovra nézni, és meglátni benne sa­ját magát; mintha öccse nőtt volna fel és állna mellé. — Valamit akartam mondani magáinak — szólalt meg a szokottnál valamivel hidegeb­ben, mert félt, hogy kizökken a szokásos hangnemből. — Igen, megvan: vegye magához a pisz­tolyomat. A pisztolytáskából meg dobja ki ezeket a rongyo­kat. Egy német tiszttől zsák­mányoltam a pisztolyt, negy­venháromban. Nagyszerűen mű­ködik. Ha az utolsó töltényt kilövi, így kell csinálni a zá- várral. Fogja! És Belicsenko, aki még öt perccel ezelőtt nem is gondolt rá, odaadta Názarovnak saját pisztolyát, amelyet úgy meg­szokott, s amelyet a kórházban kétszer is el akartai venni tőle. Aztán a konyhához ment. Pihenőt nem adhatott az üteg­nek, de jól kellett lakatnia a katonákat, mielőtt még kivilá­gosodna. Egész idő alatt azt érezte, hogy a legnehezebb, a legna­gyobb megpróbáltatás még az üteg előtt áll, és készült rá. Most a németek első vonalá­szerelemről, hősiességről és tisz­ta barátságról. Hősei: Giovannj íarkasvadász, Teresa, a felesége,t a kisfiúk, Ricuccio, a könnyel­mű, melegszívű vándorvadász». — no meg nem utolsó sorbaru a téli hidegtől és éhségtől meg­vadult vérszomjas farkasok. Az a néhány hét, amelynekr története a vásznon lepereg, emberek sorsát és jellemét ala­kítja át. A veszély és a tiszta szerelem acélozza egész ember­ré Ricucciot, a féktelen vadász-^ szenvedély okozza Giovanni halálát, az egyszerű emberelő együttérzése és Ricuccio mély! szerelme hozza meg a boldog­ságot Teresának. GIUSEPPE Dl SANTIS ren­dező, a Nincs béke az olajfák alatt és a Róma 11 óra alko­tója, ismét lebilincselő művel jelentkezett. A siker azon bar» nem egyedül az ő érdeme, ki­tűnő művészgárda valósította meg a rendezői elképzeléseket. Elsősorban Yves Montand sok­színű játékát kell kiemelnünk. Az Akasztottak lázadása cíftsű filmből ismert Pedro Armenda- riz a bohémlelkű Giovanni, Sil­vana Mangano pedig Teresa sze­repében nyújt kitűnő alakítást. Képünkön a film egyik nagy jelenete: Giovanni (Pedro Ar- mendariz) küzdelme a farkassal. hoz is bizonyára odagördülnek a konyhák, a harckocsizok már odagyűltek a tankok köré, s ha megvirrad, fellobban a csata. Ez a csata nem Moszkváért, nem a Volgához vezető útért folyik, hanem egy előttük is­meretlen magyar városért, Szé­kesfehérvárért, amelyről eleinte tréfásan azt mondták a kato­nák; hogy könnyebb elfoglalni, mint a nevét kimondani. Rend­kívül világosan látta ezen a reggelen a frontok és az ese­mények összefüggését, s tudta, hogy a belorusz frontok dicső­séges és győzelmes előrenyomu­lásához arra van szükség, hogy az ő ütege, az ő ezredük és és frontjuk kitartson itt, ezek­ben a nehéz védelmi harcok­ban, s feltartóztassa a néme­teket. Tulajdonképpen most még ott: lehetne a kórházban. Me­leg szoba, tiszta lepedő, tom­pított világítás, esténként egy- egy sakkparti. Ott lehetne?! Dehogyis lehetne. Neki sem le­het más sorsa, mint Tonyának, mint bajtársainak. S a háború az ő számára csak akkor ér vé­get; amikor mindenki számára véget ér. S ha netalán mégis hamarabb, nem az ő kívánsá­gára, nem saját hibájából. Á konyhánál, a szén vöröslő fényénél, Dolgovusin, hunyo­rogva a füsttől, szűkmarkúan mérte a szakácsnak a szalon­nát. — Ide figyeljetek — mondta Belicsenko. — Ne sajnáljátok az j élelmiszert. Ne sajnáljátok, értéttétek? Dolgovusin az ütegparancs­nokra nézett és riadtan döbbent rá,| mi rejlik szavai mögött. (Folytatása következik) Taba bácsi strófái persze nem birkóznak meg a versírás ke­mény szabályaival, de a szív és az öröm szól belőlük. Ű még a mocsárban, porban fuldokló s a fejlődő mezővárosok sorában utolsó helyen ballagó Halason Érdekes, kedves levelet ho­zott a minap a posta. Kiskun­halasról küldte Gajág Károly tanácstag s a levél mellett egy papírra rótt versike bélelte a borítékot. Mint Gajág Károly írja: a verset a 74 éves Taba István bácsi amúgy »fejből« diktálta le neki a legutóbbi ta­nácsülés szünetében. — Az öreg verselönek semmi különösebb képzettsége, iskolája nincs, nyug-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents