Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
I oldal i960, június 10, péntek SZÍNFOLTOK, TANULSÁQOK A* újságolvasók megfigyelhették, hogy szaporodott megyénkben a kulturális vonatkozású közlemények száma. Eddig ismeretlen, vagy sokáig tes- pedö csoportokról hallunk dicsérő jelzőket gyakorta. A kulturális életben tapasztalható pezsgés, fellendülés a párt Központi Bizottsága emlékezetes határozatának következménye. Országunkban — megyénkben — hosszú idő óta évről évre megrendezik a tavaszi kulturális szemléket. A különféle művészeti csoportok vetélkedése még egy alkalommal sem sikerült ilyen jól mint most. A színjátszó-, tánccsoportokban, ének- és zenekarokban, pályázatokon, egyéni versengésben 15 ezren szerepeltek. A körzeti, járási, városi bemutatók is sokkal jobban sikerültek, mint bármikor. Még tavaly is úgy kellett összeszedegetni a megyei bemutatóra érdemes számokat. Jellemző a színvonalemelkedésre a Nyomda Vállalat színjátszóinak esete. 1959-ben az alkalmilag ösz- szeállt gárda néhány hetes próba után legjobbnak bizonyult megyénkben. Idén — noha semmivel sem játszottak rosszabbul — még a városi bemutatón is több csoport megelőzte őket. A szervező bizottság ez idén a sok jó teljesítményre való tekintettel három városban — Baján, Kiskunhalason és Kecskeméten — szervezett díszbemutatót. A közönség mindhárom helyen nagy tetszéssel fogadta a műsort. Kár, hogy — az egyébként lelkesen dolgozó irányítók — a bemutatkozó csoportok kiválogatásánál nem vették mindig figyelembe a zsűrik véleményét. Emiatt néhányan méltatlankodtak. Különösen a kecskeméti ünnep hangulatát zavarta a műsor hosszúsága. A szellemi öttusa — bármennyire is érdekes volt <— nem illett ide. A bácskai együttesnek is rövidíteni kellett volna műsorán. Emiatt azután a Kodály-kórus fellépésére négyórás várakozás után sem kerülhetett sor. .Ezeket a hibákat azonban feledteti a táncok szépsége, a szavalok tudása, a dalosok fegyelmezettsége. Hatalmas, dús. szín pompás csokorhoz hasonlítható a bemutató, amelyben az a néhány, szirmait még csak most bontogató, avagy szürke virág. Ez esetben is érvényes a régi igazság: a kevesebb több lett volna. Részletes beszámolóra most nincsen helyünk, csupán néhány megjegyzést, észrevételt rögzítünk. A eiteraszó című egyfel- vonásos színművet a lakitelekiek mutatták be. Műkedvelőktől is láttunk már jobb előadást. Ámde én néhány héttel ezelőtt is láttam előadásukat. Mintha kicserélték volna őket. Csoda történt? Nem. Három lelkes ember — Bieliczkyné Varga Katalin, Gera Sándor és Tánczos Tibor néhányszor felkereste őket, nem sajnálták idejüket, a magyarázó szót és valósággal újjászülettek a szereplők — és a színmű is. Külön meg kell említeni Kozma Gyuláné nevét, aki kiforrott, magabiztos, emlékezetes alakítást nyújtott. Szeretnénk minél gyakrabban színpadon látni. A lakiteleki példa is bizonyítja a szakszerű irányítás fontosságát. Németek, magyarok, délszlávok a színpadon. Szaros sorokban énekelnek: Ügy ölel át minket együtt Duna—Tisza simogató partja, Mint a kedves gyermekeit Édesanyánk dédelgető karja. Egyek vagyunk, mind testvérek, Táncban, dalban, vidám, fiatal kedv, ha lobban. Az est egyik szép színfoltja volt a bácskai együttes szereplése A fejlődés érdekében azonban kívánatos, hogy mielőbb hozzáértő tánctanár . irányítsa a próbáikat. Milyen sokat tudnak a mai diákok! A felnőttek nagy része is tanácstalanul néz ösz- sze Vécsy György játékmester egy-egy kérdése után. A versenyzők azonban nem jöttek zavarba. Méltán jutalmazták szép könyvsorozattal Szalontay Júliát, a Kecskeméti Bányai Júlia Leánygimnázium tanulóját, a »győztest«. Megkérdeztük Tánczos Tibor színművész véleményét, aki az előkészítésében, a csoportok felkészítésében és a műsor lebonyolításában példamutatóan vette ki részét. (Ö »patronálta« a lajosmizseiek »Ének a pártról« című oratóriumát. Nagyszerű — és hibái ellenére is dicsérendő kezdeményezés!) — Láttam délelőtt a honvédség kulturális szemléjét is. — Mindkettő megmutatta az utolsó évben elért nagy fejlődést. A Petőfi Népének a jövőben szinte állandó »sorozatként« kellene majd foglalkoznia az öntevékeny csoportok szereplésével. Meggyőződésem, hogy a magas mércét felállító zsűrik jártak el helyesen, mert a csoportok már azt igénylik, hogy magas szinten bírálják el működésüket. Egyetértünk a kitűnő művészszel. Heltai Nándor Miért késik az értékelés? Március 3-tól 9-ig rendezték meg Baján a szovjet film ünnepét. A megyei tanács oktatási osztálya versenyt hirdetett, hogy azok az iskolák, amelyek a legtöbb szovjet filmet, a legnagyobb létszámmal tekintik meg, jutalmat kapnak. A Bajai Kertészeti Technikum 98 tanulója a bemutatott filmek közül az »Igor és társai« című kivételével valamennyi filmelőadáet megnézte. Erről értesítették a megyei tanács oktatási osztályát. « A szovjet film ünnepe már régen elmúlt, az oktatási év is befejezéshez közeledik, de még máig sem tudnak arról a Kertészeti Technikum hallgatói, hogy mikor lesz az értékelés, illetve melyik iskola kapta meg a jutalmat. A Kertészeti Technikum pedagógusainak véleménye szerint a megyei tanács oktatási osztályának nem szabad szem elől tévesztenie a nevelési szempontokat, s ezért a meghirdetett verseny eredményét közölnie kellene. A Kertészeti5 Technikum hallgatói annál is inkább várják az eredményhirdetést, mert szerintük Baján az első helyen ők végeztek. Dörömbözi Erzsébet levelező Divatbemutató után — 10 ezer forintos forgalom A Szalkszentmártoni Földművesszövetkezet nemrégiben a kultúrház nagytermében igen jól sikerült, bállal egybekötött divatbemutatót rendezett. A mintegy 200 főnyi megjelent közönségnek igen tetszettek a konfekció-ipar által gyártott ízÚttörő dalosok rádiószereplése A Tiszakécske I-es számú iskola úttörő-énekkarát minden évben felkeresi a Magyar Rádió ifjúsági osztályának hangfelvevő kocsija, hogy a helyszínen rögzítse az úttörő-énekkar évi szereplésének színe-javát. Nemrégiben egy harminc percig tartó felvétel alkalmával felcsendültek az úttörő-énekkar tagjainak ajkán a magyar és a külföldi kórusirodalom gyöngyszemei: Lange Smetana, Kodály, Bartók, Bárdos művei. A sok sikert aratott, a község kulturális életében oly fontos szerepet játszó énekkarnak további jó munkát és sikereket kívánunk. A tiszakécskeiek érdeklődéssel várják az énekkar rádiószereplését. (Kovács Géza levelező.) léses és olcsó nyári karton, szaténkarton és piké ruhák. A bemutatott divatos női ruhák nagy’része már a helyszínen elkelt, s a következő napon a íöldművesszövetkezet textilboltjában mintegy 10 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le az előző nap bemutatott ruhákból. A földművesszövetkezet vezetősége elhatározta, hogy ősszel ismét megrendezi a divatbemutatót. Babay János levelező Jól vizsgáztak a felnőttek A jászszentlászlói központi iskolában most vizsgáztak a VII., VIII. általános iskola dolgozók tanfolyamának részvevői. A hetedik osztályosok között termelőszövetkezeti tagok, idős vasutasok és kisiparosok vannak. Átlagos életkoruk 30—40 év. A nyolcadik osztályban még 55 éves dolgozókat is találunk. Az iskolától szerzett értesüléseink szerint a hallgatók szorgalmasan tanultak ebben a tan* évben is, és 80 százalékuk já és közepes eredményei végzett. Köszönetét kell hogy mondjunk a pedagógusoknak: Rétháti Jó* zsef, Győrök Imre, Halász Má* tyás, dr. Bicskei Rezsőné és Kurucz István tanároknak, akik lelkiismeretesen foglalkoztak a dolgozók iskolájának tanulóival. r •— Azt hiszem, az ön nyelvének pihenésre van szüksége. Már az első napoktól kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a németek itt, a Balatonnál, igyekeznek megtartani utolsó olajforrásaikat és utolsó szövetségesüket, — Magyarországot. Nem véletlenül vetettek be ebbe a támadásba másfélszer több tankot, mint a kurszki kanyarban: tizenöt méterenként egyet- egyet. S közöttük ott vannak a »királytigrisek«. Másik céljuk az lehetett, hogy ezzel a délen irányított támadással megkíséreljék elvonni a szovjet hadsereg erőinek egy részét a főcsapás irányából, s így gyengítsék a Berlinre nehezedő nyomást. Nem új módszer: ha magas a vérnyomás, a vér egy részét le kell csapolni, s a fej mindjárt megkönnyebbül. Mironov így képzelte a német támadást és a mély átkaroló manővert: két kéz nyom össze egy rugót, és minél inkább nyomják, annál nehezebben engednek az acélmenetek. Ha van elég erejük úgy összenyomni, hogy a rugó eltörjék, akkor győztek. De ha nincs, elkerülA Kiskunfélegyházi Gépállomás elfekvő készletéből megvételre felajánlja az alábbi méretű golyóscsapágyakat 15 db 1306 10 db 6311 5 db 1207 9 db 6312 6 db 2312 5 db 16120 14 db 4311 24 db 32306 25 db 6212 1332 * ■ ■ - -........... .................. Ha klunov regénye hetetlenül bekövetkezik az a pillanat, amikor a kéz és a rugó egyforma erővel fog egymásra hatni. Már nem lehet elengedni, azaz nem lehet egyetlen hadosztályt sem kivonni a frontról és északra átdobni, mert az a bizonyos rugó egyetlen rándítással szétnyílik. De nemsokára tartani sem lesz erő. A győzelem nem akkor következik be, amikor a németek, felszerelésüket elhajigálva, kezdenek visszavonulni, hanem az érezhető egyensúly e rövid pillanatában. Bármely politikai, stratégiai és másféle elképzelések vezérelték is a németeket, bármenynyire erős is a tanktámadás, Mironov világosan látta, hogy ez már csak agónia, a háború utolsó szakaszának szörnyű agóniája. S ezt ki kell bírniuk. Ezalatt északon, ahol a tő csapást mérték az ellenségre, a belorusz frontok folytatták az előnyomulást, s a német föld már ott volt előttük. Ez járt Mironov fejében, mialatt a felderítő úgy lódított, mintha olvasta volna. Az ajtón túl, messze, lánctalpak csikorgása és traktorok zakatolása hallatszott. Ebben a pillanatban a törzsben minden — még a gyertyaláng és az asztal is — mozogni, rezegni kezdett: a kápolna mellett, a motort tovább járatva, megállt egy traktor. Valaki erőteljesen félrecsapta a takarót, s mint egy atamán, felderítőkkel körülvéve, Rebrov őrnagy lépett be. Rövid nyakát megfeszítve, dörgő hangon jelentette. hogy az egység megérkezett, s a parancsnokság nyomban felélénkült. — űrökké csak firkáltok! — üvöltött Rebrov, s mint valami hős száguldozott a helyiségben, közben vad szelet kavart. — Hej, ha az alezredes az én kezem alá adna benneteket. Úgy sincs elég tüzérem. Megmutatnám én nektek, mi fán terem a háború. Nálam cipelhetnétek a lövedékeket. Harsogott, az írnokok pedig mosolyogtak, mintha Rebrov kitüntette volna őket. Vele jött az osztály is, s már ezért az egyért mindent megbocsátottak neki. — Milyen nyugodtan éltek itt! — Rebrov megállt az irodavezető előtt, alaposan megnézte az alacsony bolthajtást, és mintegy csodálkozva, széttárta a karját. — Olvastam valahol... Várj csak, hol is olvastam ..c— Húsos, darabos arcára ravasz mosoly ült ki, megfenyegette az írnokokat, Mironov alezredes pedig, amikor meghallotta, hogy Rebrov olvasott valamit, érdeklődve kapta fel a fejét, előre mosolygott. — Valami szerzetes ül, és egyre csak ír, meg ír... Figyelj csak ide, te író, írjál csak ki muníciót az első osztálynak! Hallottad, hogy tartja az én ütegem harmadik napja a város déli határát. S újra róni kezdte a helyiséget, elfeledkezett a tegnapi napról. Mert amikor megszakadt az üteggel az összeköttetés* s híre kelt, hogy Belicsen- ko, noha nem kapott rá parancsot. visszavonult, elsőként telefonált az ezredtörzshöz, s bejelentette,1 hogy őt ezért nem terheli felelősség. De ez tegnap volt, ma már ismét úgy emlegette, hogy az »én ütegem«. És noha ott, ahonnan az osztályt kivonták, nem volt ütközet, itt pedig csak nemrég szűnt meg a tüzelés, és a sarokban sebesült hevert, Rebrov úgy érezte magát, akár a frontkatona, aki a hátország mélyébe tévedt; a kíséretében levő felderítők lustán nekivetették hátukat az ajtófélfának, és ugyani csak fölényesen mosolyogtak. ; Mironov derült ezen. Jókedvűen figyelte Rebrovot, szándékosan nem szakította félbe, Rebrov mindig tudta, hol kell megállnia. | Mironov szeme hirtelen boldogan tágra nyílt: görcsös bot-* ra támaszkodva belépett az aj- tón Holsztinyin törzsparancsnok, akit tegnap vittek el sebesülten az egészségügyi zászlóaljhoz. Jól megtermett, magas homloké ember volt, a legidősebb közöttük. Keresztülment a helyiségen, biccentett a szótlanul és boldogan rábámuló katonákra, leült Mironov mellé, baj lábát, amelyet sarokig feihasí- tott, befűzött nemezcsizmábai bújtatott, kényelmetlenül mesz- szire kinyújtotta; másik lábán krómcsizmát viselt. Zsebéből dohányzacskót húzott elő, és cigarettát sodort, mintha nem is az egészségügyi zászlóaljtól tért volna vissza, hanem az utcáról* rövid séta után. Rebrov, aki szándékosan nem szolt előre a törzsparancsnokról, niost diadalmasan nézett körül, mintha Holsztinyin visszatérése az q érdeme volna. i Mironov csak várt. A törzsparancsnok lefelé tekintve, szuszogva és figyelmesen, vastag cigarettát sodort, erős, zöld levelesdohányból. ✓ IFoly tatjuk)
