Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-08 / 134. szám

4. oldali i960, június 3, szerda Felborított költségvetés (Községi tudósítónktól.) Kora tavasszal a Csátaljai Üj Tavasz Termelőszövetkezet ve­zetősége megállapodást kötött a Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalattal egy iíz- vagonos kukoricagóré megépíté­sére, amelynek költségét 108 ezer forint állami hitelből és 11010 forint saját hozzájárulás­ból fedezték volna. Ezt a be­ruházást akkoriban a vezetőség el -is fogadta, s a fenti összeg­gel be is tervezte 1960-ra. A napokban közölte azonban a kivitelező vállalat, hogy a góré felépítése nem a megálla­podásban feltüntetett összegbe kerül, hanem 47 ezer forinttal többe, — azaz 155 ezer forintba. A tsz vezetősége kénytelen volt újból napirendre tűzni a góré megépítésének vitáját, mivel a két összeg közötti különbséget saját erőből nem tudták volna pótolni. Ezért úgy határoztak, hogy nem kötik meg újból a szerző­dést a vállalattal, hanem — amennyiben az állami hitelt megkapják az anyagkiutalások­kal együtt — saját szakembe­reikkel készíttetnék el azt. Eb­ben az esetben az állami hitelt sem kellene teljes egészében igénybe venni, mert számításaik szerint 70—80 ezer forintos költ­séggel elő tudnák állítani a tíz- vagonos górét. Számításukat a községi tanács is ellenőrizte és támogatja, s jó lenne, ha a fel­sőbb szervek részéről is meg­értésre találna. Ez a váratlan árkülönbség azonban nemcsak az Üj Tavasz Tsz-nél okoz gondot. A Budai Nagy Antal Tsz ugyancsak kel­lemetlen helyzetbe került a nem várt árváltozás miatt. Helyes lenne, ha az építési vállalatok a jövőben nagyobb gondot for­dítanának az árvetésekre, mert hasonló változások felboríthat­ják a termelőszövetkezetek gaz­dasági számításait. ^WWWWWWWVWWWWWW Villáminterjú a színházigazgatóval Szorgos munka és két tele­fonhívás között találtuk Radó Vilmost, a Katona József Szín­ház igazgatóját és Járdányi Pálné színházi titkárt. A szín­ház sokrétű munkája, gondjá­ba ja és öröme tárult elénk az igazgatói Irodában lefolytatott rövid beszélgetés során, KÉRDÉS: Milyen körülmé­nyeket vettek figyelembe az ez évi bajai műsorterv ösz- szeállításánál? FELELET: Több éves műsor- politikai tervünk keretében igyekszünk a közönség sokol­dalú igényének és ízlésének ele­get tenni. A könnyebbtől a ne­hezebbig elve alapján akarjuk a közönséget elvezetni a klasz- szikus darabok megértéséig és élvezetéig. Ez évben ezért Shakespeare *»Vízkereszt« című vígjátékát vettük fel műso­runkba. Bemutatunk új magyar darabokat is. Darvas József: Kormos ég című drámájával már Kecskeméten nagy sikert értünk el. Mai tárgyú Max Frisch: ».. .és a holtak újra énekelnek« című kétrészes szín­műve is. Az operettek kedvelői számára Dunajevszkij: Fehér akácok, Bál a Savoyban, Hawai rózsája című operettekkel ked­veskedünk. Ezenkívül még több, változatos darab bemutatását tűztük napirendre. ' KÉRDÉS: A jövő évi ter­vekről néhány szót... FELELET: Folytatjuk az el­kezdett Shakespeare-ciklust, elő­reláthatólag a »Makrancos hö!gy«-gyel. Az új magyar da­rabok közül vagy Darvas Jó­zsef, vagy Dunai Ferenc fiatal író »Szökés a faluból«, mind­kettő mai. tárgyú művét mutat­juk be. A könnyű műfaj ked­velői között bizonyára tetszést fog kelteni Tabi: »Különleges világnap és Kertész Imre: Be­kopog a szerelem« bemutatása. Hazánkban először mi mutatjuk be Gorkij egyik jelentős művét, az »Utolsó nemzedék«-et. Terv­be vettük ezenkívül több baráti országban és nyugaton élő író művének bemutatását. KÉRDÉS: Most csupán még annyit: milyen személyi vál­tozások történtek legutóbb és hogyan érzik magukat Baján a színház tagjai? FELELET: Vörös Tibor a Pest megyei színházhoz került és nemrégiben Szuhai Balázs ment át a fővárosi Vidám Szín­padhoz. Baján — mint mindig — most is jól érezzük magun­kat, szeretettel és gonddal ké­szültünk az itteni vesndégsze- f replésre. Becsüljük a bajai kö­zönséget és úgy érezzük, hogy mi sem vagyunk számukra kö­zömbösek. (Tölgyes) Biztató kilátások FALUSI művelődési házaink­nak nincs manapság nagyobb és fontosabb feladata, mint a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése, a szövetkezeti paraszt­ság tudatának átformálása, ne­velése. A bajai járásban évek óta tervszerűen és céltudato­san foglalkoznak a dolgozók kulturális nevelésével. Nem vé­letlen, hogy a szövetkezetek fej­lődése, megerősödése tekinteté­ben igen szép eredményeket értek el. Nemrégiben tárgyalta a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága a bajai járás művelődési otthonainak munkáját. Itt is ennek az előbb említett céltu­datos tevékenységnek az ered­ményeiről adhattak számot a já­rás vezetői. Ma már a bajai járás minden termelőszövetke­zetében van megbízottja a kul­túrának. A művelődési intézmé­nyek pedig működésük közép­pontjába állították ,— ami a falusi művelődési otthonokat elsősorban illeti — a munkások és parasztok szocialista öntu­datra való nevelését. E célkitű­zések megvalósításával készül­tek el a községi művelődési tervek, ebben a szellemben végzi irányító és ellenőrző te­vékenységét a járási tanács végrehajtó bizottsága, a községi művelődési intézmények mind­egyike. A TANÄCSOK rendszeresen napirendre tűzik a művelődési otthonok irányításának, munká­jának problémáit. A járási ta­nács a múlt évben két esetben tárgyalt erről. A községi taná­csok ülésének napirendjén pe­dig 23 esetben szerepelt a köz­ség művelődési helyzete, s az ifjúság nevelésének témaköre. A vb-k a járás községeiben 49 alkalommal tanácskoztak ugyan­erről. Természetesen nem lehet túl­zott következtetéseket levonni ezekből a kétség kívül figye­lemre méltó számokból, hiszen nem egy ilyen végrehajtó bi­zottsági jegyzőkönyv csak álta­lánosságokat tartalmaz, nem mindenütt alakultak még ki a kulturális élet ellenőrzésének és irányításának valóban a helyi adottságokból származó mód­szerei. SOK MÉG az országos elvek megfontolatlan ismétlése, de a művelődési házak tervszerű munkájának biztosítása, az el­ért eredmények hatalmas tö­mege arra mutat, hogy. egyre konkrétabbá és tartalmasabbá válik a tanácsok kulturális irá­nyító tevékenysége. Ennek tud­ható be a műit évi eredmények — Micsoda?... Nincs olyan egyesület, amely a férfiak vé­delmére alakult? közül az, hogy a járás területén a lakosságnak több mint 60 szá­zaléka vett részt ismeretterjesz­tő előadásokon, s ez összejöve­telek közül 97-et tanyaközpon­tokban tartottak* Hatalmas, szinte ugrásszerű e fejlődés az idén. A rendelkezésünkre álló első negyedévi eredmények azt mutatják, hogy az év első há­rom hónapjában — tehát ami­kor az ismeretterjesztés, a fa­lusi népművelés klasszikus' évadja tart — 512 ismeretter­jesztő előadást tartanak nyil­ván. Tavaly fél év alatt ren­deztek ennél néhánnyal többet. Természetesen a termelőszövet­kezeti parasztság tette ki az előadások látogatóinak zömét —■ lévén a bajai járás szocialista járás. Tekintélyes számú szö­vetkezeti dolgozó, köztük igen sok fiatal, tevékenykedik a kü­lönböző szakkörökben — szép eredménnyel. AZ EDDIG MEGTETT út te­hát biztató kilátásokat nyitott meg. A fejlődés afelé tart, hogy a termelőszövetkezeti alapokon egyesült falusi parasztság egy- egy község határain belül még inkább összeforr a jövőben az állam által nagy költséggel fenntartott művelődési intézmé­nyekkel. Kialakulhat többek kö­zött a még hiányzó klubélet, a szövetkezetek állandó törzs- közönséget adnak az oda láto­gató állami színháznak, meg­nyílnak tehát mindazok a ka­puk, amelyeken keresztül a műveltség fénye még erőtelje­sebben világíthat be a bajai járás falvaiba* HATALMAS ERŐFORRÁSOK szabadulnak így fel. Ma már az sem megy ritkaság számba, hogy országosan jól ismert írók barátként térnek vissza a járás községeibe időnként, — megbe­szélvén a szocialista életformát választott falusi dolgozókkal új műveiket, irodalmunk problé­máit. A kép, amelyet magunk elé rajzoltunk, nincs túl színezve. A jövő még színpompásabb an­nál, mint amire számítunk. Csáky Lajos ■— De szivecském... nem te­hetek róla, hogy horkolok.., Baklanov regény (51.) Rebrov parancsnokkal be­szélt telefonon, amikor alulról hirtelen géppisztoly-sorozat, ké­zigránát 'robbanása, ezt köve­tően pedig kiáltozás, lábdobogás hallatszott. A telefonigták fel­ugráltak. »No tessék — gon­dolta Mironov —, mégis csak előbb kellett volna összébb húzni az osztályokat.« Ekkor meglátta a telefonisták eltor­zult arcát és Lebegykót, aki fejvesztetten hátrált, le nem vette szemét a padlásfeljárat- ról, s igyekezett előráncigálni a revolverét. Mironovot nem any- nyira a közeli veszély, mint in­kább a többiek rémülete dühí­tette fel. Visszahelyezte a kagy­lót, nehogy az osztálynál meg­hallják a lövöldözést, s pánikot keltsen, halkan, keményen és olyan dühösen, hogy Lebegy- ko azonnal észbekapott, meg­parancsolta: — Teremtsen rendet! Lebegyko pisztolyának cél­gömbje beleakadt a pisztoly- táskába, idegesen ráncigálni kezdte. Végre kirántotta, s amint kezében érezte a fegy­vert, magabiztosabbá vált, s a fel­derítő nyomában lerohant a lépcsőn. A telefonisták sugdos­tak egymás között, s egyikük géppisztollyal hasra feküdt a padlásfeljárónál, a másik pe­dig nyakát nyújtogatva, feszül­ten fülelt* Rakéta röppent fel, imbolygó fénye beszűrődött a tető hasa- dékain, s átfutott a telefonista megfeszült arcán. Rebrov még mindig kiabált a kagylóba, nem értette, miért hagyták * abba olyan hirtelen a beszélgetést. — Rebrov! — szólalt meg Mironov, s a szokottnál vonta­tottabban beszélni kezdett, szinte húzta a szavakat, mert a lent folyó lövöldözésre figyelt. Volt olyan pillanat, amikor úgy tűnt, hogy a németek felül­kerekednek, s már figyelmez­tetni is akarta erre a közeledő osztályt. De ez volt a forduló­pont. Még hallatszott néhány gránátrobbanás, kiáltozások, fa­recsegés és néhány géppisztoly­sorozat, aztán minden elcsende­sedett. Amikor Mironov lement a pa­rancsnoki szobába, ott minden a feje tetején állt. Néhányan kis lámpásokkal világítottak a sarokba, egy sebesültet kötöz­tek, az jajgatott. Egy másik sebesült a földön ült, s kezével tartotta térde alatt átlőtt lá­bát, igyekezett kiegyenesíteni, egész testében remegett a fáj­dalomtól és rémült szemmel pislogott körül. A padló közepén, ahol az­előtt az asztal állt. kis gránát­tölcsér feketéllett. Éppen akkor, amikor Mironov lefelé jött, a felderítő egy halott németet vonszolt át rajta. A hónaljánál fogva húzta. A német' zubbo­nya félrecsúszott, fedetlenül hagyta nadrágszíját és beesett; sárga hasát; bőszárú csizmájá­nak sarka vonalt rajzolt a föld­re, orra pedig ide-oda imboly­góit. Mironovot megpillantva, a felderítő leengedte a németet; a hulla két karja esetlenül el­feküdt a földön. — Lám, ilyen emberek van­nak — mondta a felderítő csil­logó szemmel. — Saját lábán jön, s aztán kézben kell vinni. Hányszor figyelmeztettük őket, de hiába ... Megint felkapta és tovább cipelte. A küszöbnél a német patkós csizmasarka megcsör­rent, a sarkából kiszakított aj­tón, aztán lágyan végigcsúszott a földön. A felderítő hamar visszajött, nyilván úgy gondol­ta, hogy semmi értelme mesz- szebbre cipelni. Az írnokok géppisztollyal a vállukon jártak fel-alá a törzs­ben. Az összecsapás után kü­lönösen harciasak voltak, nem nyúltak a papírokért, s mint­ha nem vették volna észre a parancsnokot, hangosan me­sélték egymásnak a résziete­ket, ami mind csupa hőstett volt. Lassan minden rendbejött. A bejáratot takaróval függö- nyözték el, az ajtóból asztalt fabrikáltait. Kukanov írnok körülpillantott, és sajnálkozva előkotort ládája legmélyéről a mappáit alól, két, már elég­gé leégett gyertyát és meg­gyújtotta. Meleg, sárga fény hullott az asztalra. Lebegyko százados, aki valamiféle papí­rokat rakosgatott szét az asz­talon, közelebb húzta magá­hoz a gyertyát. Idegesen krá­kogott, és ráncolta a homlokát; megpróbált koncentrálni. Mironov kiment a levegőre. Téli szél zúgott a fák koronái között. A táviróoszlopan, mely egy robbanástól meggörbült, zörögtek az elszakadt vezeté­kek.- A székesegyházon túl gyakran röppentek fél raké­ták; a templom falán a szen­tek kőfigurái; amikor, hátuk mögött a fény helyet változ­tatott, hol ferdén meghajoltak, hol kiegyenesedtek. S a rákié-, ták fényénél mindanyiszor lát«: hatóvá váltak a sírkövek; a' sok-sok hidegen fénylő már­vány sírkő; Moronov odament az egyikhez. A márvány szír­ien két márványgalamb ült, fejük letört Mironov csizmája orrával megpiszkálta a sír kő­lapját. A lövedéktől megre­pedt lap szétesett; és alatta üresség tátongott — nyilván­valóan kripta. Mironov, lené­zett és ekkor váratlan gondo­lat villant fel agyában-j arai gondolt, hogy a kriptalap alatt lőállást lehetne kialakítani; és szükség esetén itt tartanák magukat; Ez a gondolat arra késztette, hogy körülnézzem Rideg kőváros vette körül; S ebben a városban; szűk «utcái­ban bajos lenne minden ak­ció a lomha tüzérséggel. Azok a németek, akik félórája be­törtek a törzshöz; mindén bi­zonnyal véletlenül kerültek ide. De az is lehet, hogy fél­derítők voltak; S ha azok, ak­kor nemsokára jönnek a töb­biek is. Az országit folől patkós csizmák közelgő kopogása hal­latszott, s haijnarosan gyalogo­sok bukkantak fel a fák mö­gött. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents