Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
TQfW. WnTtts 5, msSrnap í NAPKÖZBEN „Nem az én asztalom" A MAGYAR, -SZÖGIALISTrjfcfe.MUHK.ÁSPART 0ACS — KISKUN MEGYEI LAPJA 34^^ 1/0(cdcfrítt //é&cC’fti* Kéményseprőkkel egy kecskeméti gyárkéményben Bizonyára mindenki látott már hatalmas gyáikéményt, amikor ontja a sötét füstfelle- get De abban már kevés embernek volt része, hogy belülről is körülnézzen a kéményben ! E kevés emberek közé tartoznak a kéményseprőit. Mert ahogy a családi, és bérNapszinten is megkezdődött a munka. Nagy halomban áll a koromsalak, amelyet a csatornából lapátoltak fel. házak kéményét ki kell kotorni, ugyanúgy fontos takarítani az égnek meredő gyárkéményeket is. Egy hete, hogy kialudt, — mégis tüzes! Minden évben tisztítják a Kecskeméti Konzervgyár kéményeit. Erre az idén most a nagy szezon előtt került sor. E munkához szeretnénk mi is kalauznak szegődni. Először is bemutatjuk a merész embereket, akikkel útnak indulunk a gyárkémény sötét labirintusába. Tizennégyen vannak — a Kecskeméti Kéményseprő és Cserépkályha Építő Vállalat dolgozói. Rendeczky János művezető már kiosztotta a két brigádvezető, Pencz László és Székely János között a feladatokat. Ügy mondják, hogy a gyárkéménytisztítás a kéményseprők legnehezebb és legveszélyesebb munkája. Hiába, hogy a konzervgyár 2-s számú gyárkéménye egy hete nem ontja már a füstöt —, mégis vigyázni kell! Előfordult az egyik kégggSBg-- - * .-tL ’■'* ményseprővel, Székely Jánossal, hogy a tűz kialvása után egy héttel is tüzes, süllyedő hamuba lépett, Szerencsére közelben voltak munkatársai; kimentették, de azt már nem tudták elkerülni, hogy másodfokú égési sebeket ne szenvedjen. Ezért fontos az állandó figyelem, a bajtársias összetartás. Hold? — Nem! — Kéménynyílás! Még minket várnak meg, amíg kéményseprő ruhába öltözünk, csizmát húzunk, sapkát teszünk a fejünkre, s amikor már ott állunk közöttük és fotoriporter kollégámmal nem ismerünk egymásra, megkezdjük a mászást a kémény egyik nyílásán — lefelé! A világost koromsötétség váltja fel. Egymás kezét fogva kúszunk meggörmyedve. csizmánk térdig süllyed a koromsalakba. Hirtelen huzat csap meg, ott állunk a gyárkémény belsejében. Felnézve a magasba olyannak látjuk a kémény nyílását, mint sötét felhőkből kibukkanó holdat. Innen majdnem négykézláb kúszva jutunk tovább a keskeny nyíláson, amely a kéményt összeköti a kazánnal. Ez a csatorna 48 méter hosszú és alig 130 centiméter magas. A kéményseprők csizmája térdig süpped a talajvíztől lucskossá vált lerakodásba, s megkezdik a tisztítást lapáttal. Gyorsan telik a talicska; megindul a munka a föld alatt és föld felett is. Centiről-centire haladnak és a szellőző nyíláshoz hordott koramsalakot lapátonként dobálják fel a szabadba. Tízcentis kilengés 72 méter magasban Nem vagyunk gyávák, de nekünk már elég! Éktelenül marja a korom arcunkat, sőt megtalálja azt a rést is nyakunkon, ahol az ing alá férkőzhet. Négykézláb, szurokfeketén mászunk vissza a szabadba. Mosdásra nincs idő, mert a másik brigád elindul felfelé a szédítő magasba. Molnár Tamás és Kiss János, akik élre állnak, azt mondják, kellemes fönt ülni hetvenkét méter magasban egy kerek torony tetején és élvezni a 10—15 centiméteres kilengést, amely ott úgy tűnik, mintha dűlne a kémény, s nem a felhők rohanának. Fotósunk őket is megörökítette — alulról! A kilengés érzésére már nem vállalkoztunk.., Ezt a „kellemes” érzést meghagytuk nekik akik 18 óra alatt megbirkóztak majdnem négy vagon koromsalakkal — s dicsérettel adóztunk munkájuknak, mert valóban bátor emberek. Szöveg: Márkus János Kép: Pásztor Zoltán Sajnos nem csak a vendéglátóiparban fordul elő ez a ; napjainkban ismertté vált mondat. Még a gazdasági élet • különböző területein is találkozunk hasonló esetekkel, sok• szór csak bosszúságot, s néha azonban kárt is okozva a S szenvedő alanyoknak. ■ Történetünk előzménye az volt, hogy a Knnszentmiklósi J Községi Tanács hidegen beépíthető aszfaltféleségekre vo- ; natkozó árajánlatot kapott a Betonútépítő Vállalat buda- ; pesti központjától. A tanácsot érdekelte a dolog, s amikor • Bak Péter elvtárs, a Dunavecsei Járási Tanács községfej• lesztési előadója náluk járt, véleményt kértek tőle. Bak ! elvtárs megígérte, hogy személyesen néz utána a dolgok- ; nak, s fel is utazott a fővárosba, hogy tárgyaljon a válla■ lat illetékeseivel. Véletlenül éppen akkor egyetlen olyan személy sem ; volt bent a vállalatnál, aki felvilágosítást tudott volna ■ adni, ezért azt mondták neki, menjen vissza délután. Bak j elvtárs nem akart hiába járni, ezért a délutáni órákban : előbb telefonon érdeklődött: tud-e valakivel tárgyalni. Egy ; női hang közölte vele, bogy a mérnök most sincs bent, de • kapcsolja Juszt kartársat, aki majd felvilágosítást ad neki. Juszt kartárs azonban nem volt hajlandó a közvetlen : beszélgetésre, s így a női hang közvetített. Bak elvtárs ettől ; függetlenül jól hallotta Juszt kartárs hangját is. Női hang: Mennyi járdára van szükségük? Bak elvtárs: Tízezer négyzetmétert szeretnénk meg- j rendelni. Női hang: Honnan van az elvtárs? Bak elvtárs: A Dunavecsei Községi Tanácstól, de : mondja meg Juszt kartársnak, közvetlenül vele szeretnék ; tárgyalni. Juszt kartárs hangja: (Áthallatszik a másik készülék- : bői.) Mondja meg annak az alaknak, hogy be vagyok re- ; kedve. Bak elvtárs: (Meg sem várva a női hang közvetítését, ! felháborodott hangon.) Mondja meg Juszt kartársnak, hogy ; elég jók a füleim, s ha csak ennyire van berekedve, beszél- j hettünk volna közvetlenül is. Az árajánlatot egyébként a S vállalat küldte, s nem kérni jöttem önökhöz, hanem tár- ; j gyalni. Gondolom ez a vállalatnak is érdeke. Ezután Bak elvtárs — nehogy valami vaskosabb dolgot ; ! is mondjon még, — letette a kagylót... | N. O. I ..................... j Tize nhatezer forint értékű társadalmi munka Kéleshaimon A mélybe már mi is lemerészkedtünk. Felvételünk a kémény alatt levő füstcsatornában készült (Községi tudósítónktól) Kéleshalom község temetője immár harminc éve állt kétezer négyszögöl területen bekerítétlenül. Gyakran akozott a kerítés hiánya bosszúságot a község lakóinak, mert a szabadban legelésző jószágok lelegelték a sírokról a virágot, sőt a sírhantokat is szétgázolták. A község lakói nemrégiben a tanácshoz fordultaik segítségért. A temetőkerítés ügyével a tanácsülés is foglalkozott és intézkedést tett a panasz gyors orvoslására. A tanács 11 ezer forintot szavazott meg a községfejlesztési költségvetésből erre a célra, s amikor a lakosok megtudták, hogy a temetőt bekerítik, nagy lelkesedéssel ajánlották fel segítségüket. A község lakói 16 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek el. Különösen kitűnt a munkában Czifra Péter, aki egyedül több mint 400 forint értékű kerítés-anyagot adott. Dicséret illeti a többieket is, köztük Horváth Ferenc, Jass Mihály, Tóth István és Bárány Sándor kéleshalmi gazdákat. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt B ács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság; Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat, Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szára, Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési ciíj 1 hónapra 11 Ft Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tel.: 15-29, 27-19 Utikaland a Szovjetunióban* Borús, esős reggelen, egyórás késéssel indult repülőgépünk a Ferihegyi repülőtérről Moszkvába. Az IL 14-esnek erős széllel kellett küszködnie a Kárpátok felett, de a remek gép könnyedén vette ezt az akadályt. Menetrendünk csupán annyival tolódott el, hogy a motorok több üzemanyagot fogyasztottak, ezért Kijev helyett már Lwowban le kellett szállnunk. Első szovjet állomásunkon gyorsan feltankolták az idő előtt megcsappant tartályokat, a szelek azonban továbbra is útitársaink maradtak. Felhők között repültünk, nem sokat láttam a tájból. Re- pülőútunk egyenesen Moszkvába vezetett, mégis — egy váratlan esemény folytán — már a szovjet fővárosba érkezésünk előtt tapasztalhattam a szovjet emberek segítőkészségét. A kijevi repülőtéren éppen a szovjet légiforgalom pompás *Felolvasták a Moszkvai Rádióban. gépeiben gyönyörködtünk, amikor észrevettük, hogy pilótánk és a repülőtér irányítói között élénk beszélgetés folyik. Először nem tudtuk miről van szó. Stewardesünk később közölte velünk, hogy Kijev és Moszkva között is erős a szél, nem tudunk elég üzemanyagot felvenni, ezért nem engedik felszállni gépünket. Végül is a repülőtér vezetőinek előzékenysége mentette meg a helyzetet. Javasolták, hogy csökkentsük a repülőgép terhelését. Ha legalább négy utas lemarad, akkor az IL lies veszély nélkül eljut Moszkvába. Ugyanakkor azt is felajánlották, hogy a menetrend szerint perceken belül induló IL 18-as gépre felveszik a lemaradó négy utast. A kiválasztott négy személy — Borbély Lajos, Sohajda Ferenc, Somogyi József és én, kitörő örömmel vettük tudomásul. hogy mi lehetünk az áh szálló utasok. Azt hiszem, ezen senki sem csodálkozik, hiszen az IL 18-as a világ egyik legjobb és legkényelmesebb utas- szállító repülőgépei közé tartozik. Életre szóló élmény marad számunkra a Kijev— Moszkva közötti csodálatos utazás, amelyet 7000 méteres magasságban 70 perc alatt tettünk meg. Moszkvába érkezve azonban újabb meglepetés várt ránk. Ott tudtuk meg, hogy nem a vulcovói, hanem a seremetje- voi repülőtéren szálltunk le. Aggódva néztünk egymásra, — most mi lesz? Poggyászunk és a csoport kollektív útlevele a másik gépen van, egyetlen rubel sincs a zsebünkben és egyikünk sem tud oroszul. A két repülőtér között pedig legalább 50 kilométer a távolság, ami még inkább megnehezíti helyzetünket. Ekkor azonban már nem estünk kétségbe. Sikerült telefon-. összeköttetést kapnunk aa INTURISZT-tal. Ekkor azonban annyira benne voltunk az ide* gén nyelven való magyarázko* dósban, hogy össze-vissza hord* tunk mindenféle eszünkbe jutó idegen szót. Sohajda elvtárs mondta a kagylóba, amit húr* man súgtunk neki. Jó negyed* órája törtük már kerékbe a különböző nyelveket, amikor —* a drót túlsó végéről — gyanak* vő hangon megkérdezték sajái édes anyanyelvűnkön, hogy nem tudunk-e véletlenül ma* gyárul? Percekig nem tudtunk a ne* vetéstől szóhoz jutni. A kagy* lóból hallottuk, hogy az 1NTU* RISZT-nál is kedélyesen fogják fel a dolgot, s azonnal meg* ígérték, hogy gépkocsit külde* 1vek értünk. Alig néztünk szét a repülő* téren, s csodáltuk meg a le* és felszálló nagyszerű gépeket, máris megérkezett értünk az 1NTUR1SZT Zim-je, amely szállodánkba vitt bennünket. Kalandos különútunk ezzel sze* rencsésen végétért. Nasy otw felfelé a szédítő maeasba!
