Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

I960, június 5, vasárnap

5. oldat

Tétel — és három bizonyíték

I Kulturális figyelő

Eredményes esztendő

A

z első pillanatra úgy tűnik, mintha kerékpár- megőrzőt nyitottak volna a ház előtt, de mivel az ilyenfajta ♦intézmény- kissé szokatlanul hatna a tanya közepén, arra kell gondolnunk, amit később a szövetkezet párttitkára, Sós Jánosáé is megerősített, hogy nevezetesen itt a megyeszékhely közvetlen szomszédságában, csaknem a város tövében ezzel a kerékpárhaddal tartja a kapcsolatot a Kecskeméti Aranykalász Tsz tagsága a várossal, amely számára elsősorban, mint kulturális lehetőség jön számításba.

Három fiatalnak már motorbiciklije is van. Az is ott látható a többi kerékpár között, amely most vasárnap délelőtt csendesén várja csaknem száz tulajdonosát. Kisebb ünnep féle zajlik le most bent, olyan ünnep, amelyhez az ilyenkor elengedhetetlen zászlódíszt egy nyurga televíziós antenna szolgáltatja.

0

Érdekes története van a bent most kipróbálandó televíziós készüléknek. A közösséggé alakulás lassú észrevétlen folyamata termelte ki az elhatározást, hogy televíziót vásárolnak.

Egy esztendővel ezelőtt egy alkalommal a tagság nagyrésze együtt ült ugyanebben a szobában. Valamit közösen meghallgattak a rádióból. Ekkor kockáztatta meg az egyik fiatal a javaslatot: jó volna televíziót venni. Nem sokkal azután a tsz

pártszervezetének taggyűlésén merült fel ugyanaz a javaslat a párttagok részéről. Nem sok hatása lett sajnos, de amint a későbbiek mutatják, mégis egy láthatatlan folyamatot indított el a gondolat, amely most érett tetté. A tsz-tagok közös elhatározással, a pártszervezet kommunistáinak javaslatára és példája nyomán összeadták egy televízió árát. (az összeget a megyei pártbizottság egészítette ki). Ki ennyit, ki annyit adott. A KISZ-fiatalok együttesen ezer forintot tettek le az asztalra szervezetük közös kasszájából. Csali három tag vonakodott, húzódozott. Ők kimaradtak a közös szerzemény birtoklásából — nagyon könnyelműen, mert ahogy apró jelek mutatják — ma már bánják, ha nem is mutatják, hog’r nem mondhatják magukénak is a szép, új televíziós készüléket, a tagság szórakoztatóját.

ötömmel újságolják, hogy már van 150 forintjuk egy második számú televíziós antenna felszerelésére is. Ez a II-s számú üzemegység központi épületére kerül majd, ha a szükséges pénz összegyűlik. A készülék pedig hol itt lesz az I-es számú üzemegységben, hol a most készülő másik helyén, a szerint, hogy hol rendeznek ösz- szejövetelt.

Kívülálló talán azt mondhatná: ugyan, hiszen ez nem is olyan nagy dolog. Vannak már televíziós készülékek nemcsak ilyen nagy létszámú közösségnek, mint az Aranykalász Tsz, hanem egy-egy családnak is. Ez

Művészkedő úttörők

A FELSZABADULÁSI kulturális szemle egyik igen érdekes foltja volt az úttörők művészeti csoportjainak megyei seregszemléje, melyet Kiskunhalason rendezett meg a megyei úttörő elnökség.

A megye legjobb úttörő zenekarai, kamarakórusai, tánccsoportjai, bábjátszói szerepeltek a csoportok bemutatóján, az egyéni alkotásokkal színpadra lépők pedig, mint mesemondók, hangszer- és énekszólisták, valamint szavalók mutatkoztak be nagy sikerrel. 800 úttörőpajtás vett részt a vetélkedésben, s egyáltalán nem volt könnyű dolga a bíráló bizottságnak mikor a legjobbakat kiválogatta, hiszen a csoportok és egyéni versenyzők között egy-egy kategórián belül a legtöbb esetben csak árnyalati különbségek voltak.

A NAGYSZERŰEN megrendezett seregszemle minden tekintetben jelentős fejlődést hozott az előző évekhez képest. Talán legelső sorban arról kell megelégedéssel beszámolnunk, hogy végig nagyszámú közönség látogatta a rendezvényeket, melyeken sokszor percekig zúgott a taps egy-egy sikerültebb mű- sorszám után.

Különösen emelte a seregszemle színvonalát a megnyitón közreműködő Kiskunhalas—Felsővárosi Általános Iskola több mint száz tagú ének- és zenekara, valamint az esti díszbemutatón fellépő központi általános iskolai énekkar, a kalocsai úttörőház tánccsoportja, a kunszentmiklósi úttörőcsapatok ének- és zenekara.

ENNYIT A MŰVÉSZETI vonatkozásokról, néhány szót kell azonban ejtenünk a rendezők munkájáról is. Elismerésre méltó gördülékemységgel oldották meg szombaton este több mint 200 gyerek elszállásolását. Szomorúan távozott több mint száz kiskunhalasi szülő, akinek a kétszáz jelentkező közül már nem jutott vendég. Másnap örömmel újságolták a pajtások, milyen nagyszerűen érezték magukat a vendéglátóknál.

Szeretnénk tolmácsolni a megyei úttörő elnökség elismerését és köszönetét is a vendéglátó kiskunhalasi szülőknek. Köszönet illeti a kiskunhalasi művelődési szervek vezetőit és munkatársait is, akik sokat tettele a bemutatkozás sikeréért.

AZ ÚTTÖRŐK megyei seregszemléje lezajlott. Az ezt megelőző őrsi, raj, csapat, körzeti, járási és városi bemutatókon csaknem 5000 gyermek vett részt A legkiválóbb csoportok és szólisták most szorgalmasan készülnek a nyári csillebérci országos művészeti versenyekre, hogy méltóképpen képviselhessék megyénk úttörőit

nem valami egyedülálló áldozat- készség. Akik azonban a tsz- ben élnék és Így — az ottani kommunisták is — azt mondják, a szövetkezet igazi közösséggé formálódásának egyik legbiztosabb fokmérője ez a televíziós masina, mélyet itt őriznek az egykori Szarvas major ma már szövetkezeti tulajdonban levő szobájában.

E

Egy másik jele is mutatkozik már az új közösségi életforma kialakulásának. Nemrégiben még azzal a céllal jöttek ösz- sze a KISZ-szervezet tagjai, hogy egy mulatság után megmaradt néhány liter bort vidám beszélgetés, tánc közben, vagy éppen a sakk-asztal mellett ülve elfogyasszák. Ma már rendszeresítették az Ilyen összejöveteleket — ahogy ők nevezik klubestéket — és a párttitkár szerint nincs messze az idő, mikor ezeknek a találkozóknak a végleges, most már teljes mértékben a nevelést, szórakozást szolgáló programja is körvonalazódik.

Ilyen formán nem csoda, ha szinte napról napra lemérhetően nő az érdeklődés a kultúra iránt. Moziba egész karavánok indulnak esténként és sűrűn látogatják a színházat is.

Van már bérlettulaj dános Is közöttük!

Nem beszélve arról, hogy a tsz-tag fiatalok szabályszerű tánczenekart szerveztek, melyben többek között két tangóharmonika is szerepéi, mindkettőt a KISZ-szervezet kétholdas közös kűkoricaföldjének jövedelméből vették.

Egy harmadik apró jel: Valamelyik fővárosi napilap fotósa járt kint nálunk, s mindenáron rá akarta beszélni a fiatalokat arra, hogy engedjék magukat lefényképezni este, sakkozás közben a KXSZ-helyiségben. Felháborodottan utasították Vissza a kérést, mondván: mit szólna az ország, ha látná, hogy ők, a Kecskeméti Aranykalász Tsz KISZ-szervezetének tagjai — uram bocsá’ — sakkoznak a legnagyobb dologidőben. Vajon nem több-e ez is anekdotába illő, humoros epizódnál ?!!

Csáky Lajos

KISLÁNY

Vértes Marcell, Párizsban élő neves magyar festőművész munkáiból kiállítás nyílt a budapesti Műcsarnok kamara“ termében.

Képünkön ♦Kislány« című alkotása« a kiállítás egyik leg« szebb darabja.

UaklanoT regénye (48.)

A hátsó raktár parancsnoka nem is olyan régen, bonyolult i cserék és kombinációk révén ) jutott hozzá és hozta magával.

! Amikor két héttel ezelőtt érte- | kezletet tartott a hadosztálypa- [ rancsnok, a többi ezredparancs- i nők úgy tett, mintha nem is I látná Mironov és Joszipov I kardszíját és derékszíját: azután néhány raktárparancsnok kapott a fejére a hanyagságáért. Mironov köpenye viszont ócska volt, kopott, színét vesztett. A raktárparancsnok előtt érthetetlen okból a komiszár elvtárs, ahogy Mlronovot nevezte, sehogy sem , akart megválni tőle. Az ezredben a katonák többsége komiszárnak nevezte Mironovot, talán azért, mert hosszú és bonyolult címe, »az ezredparancsnok politikai helyettese«, távolról sem adta vissza mindazt, amit a polgárháborús időkből származó, oly kedves és rövid szó, a »komiszár« jelentett számukra. Igaz, hogy a raktárparancsnok nem érezte az ilyen finomságokat, neki másfajta szimata volt, mindig tudta, kit hogyan jobb szólítani.

Sok szempár követte Mironovot, amíg recsegő csizmájában felfelé lépegetett a falépcsőn. S amikor eltűnt a padláson, a katonák megkönnyebbülten mozogtak, cigarettát sodortak.

Jóllehet a kárvédelemre való berendezkedésre kiadott parancs azt jelentette, hogy ezzel az ő ezredük, az 1315-ös, a többi egység elvonulását fedezi, a híradósok nem annyira a közelgő veszélyre gondoltak, mint inkább arra, hogy az összeköttetés éppen ilyenkor mondott csődöt.

— Tessék, harcoljon az ember — szólalt meg a rádiós, és együttérzést keresve kétségbeesetten körülnézett. — Nálunk mondta fel a rádió a szolgálatot, de persze Ványka a hibás. — Dühösen kiköpött.

— Azt várod talán, hogy kitüntessenek érte? — kiáltotta az egyik telefonista, mire valamennyien nevettek.

Csak Leontyevre, az lmokra, nem ragadt át az általános jókedv. Ellenkezőleg, mióta Mironov alezredes elment, még nyugtalanabb lett. A matematika mindig meggyőzően hatott

rá. Leontyev, amikor valahogy megtudta, hogy a szomszédos hadosztály egyik ezrede, a he- „yek közé szorítva, majdnem ■ijesen elpusztult, de három ómét ezredet felmorzsolt, mindenkinek lelkesen magyarázta:

— Ez aztán igen: hármat egyért! Ha minden ezredünk így csinálná, már rég vége volna a háborúnak.

Most azonban nem a szomszéd ezred, amelynek csak a számát tudják, hanem az övék juthat hasonló, dicső helyzetbe. S ennek a matematikának minden kényelmetlensége egyszerre feltárult Leontyev előtt. Elvégre mit ér az, hogy három német otthagyja a fogát, ha ő maga is elpusztul.

Ebben a pillanatban huzaltekercsekkel jól megrakott, izzadt híradós katona esett be az ajtón, a vonal mentén rohangált, hogy a hibát kijavítsa. A földre dobta a tekercseket, ráült az egyikre és még kapkodta a lélegzetet, de első dolga volt, hogy sapkájának hajtókájából egy egész cigarettát kotort elő.

Többször egymás után nagyot szippantott, aztán suttogva mesélni kezdett, hogy a hídon egy gyalogos holttestét látta. Kérészben fekszik a hídon, a puskája mellette hever.

— No és. ha ott fekszik, mit

akarsz vele? — kérdezte a» egyik katona.

Székesfehérvárott már nem első napja dúlt a harc. ahol pedig harcolnak, ott halottak is

vannak. Az Írnokra azonban rossz előjelként hatott ez a suttogva elmesélt mozzanat

— Semmit — felelte a telefonista, és hátranézett az ajtóra. — Hát mondom, csak fekszik i..

Ráköpött az ujjára, eloltotta a cigarettavéget, gondosan visszadugta a sapkája hajtókájába, s még mindig tétovázva, hogy érdemes-e elmesélni az újságot amely felzaklathatja bajtársait, végül belefogott a legfontosabba, amiért az egész beszélgetést elkezdte.

— A gyalogság amely tőlünk balra állt, visszavonult. Éppen szaladok a vonalon, látom, mennek. Zajtalanul viszik a fogatokat, a konyhát Ügy látszik, végleg visszavonulnak;

♦Tudtam!« — gondolta rémülten az Írnok. S világosan látta, hogy nem védelmi állást kell foglalniuk, hanem haladéktalanul vissza kell vonulniuk. »Mit is tehetünk mi, egyetlen szerencsétlen ezred, amikor az egész város a németek kezén van! S méghozzá éjszaka... — gondolta, megfeledkezve róla, hogy az éjszaka nemcsak a németeknek kedvez, hanem nekik is. =r(Folytatása következik)

•— amiért most az ország fárad,

A zeneiskola krónikájában lapozgatva egyre erősödik a hitem: itt sokat törődnek a »kívülállók«, zenebarátok és a még talán közönyösek gyönyör- ködtetésével, nevelésével is. Használni akarnak, ahol csak tudnak.

Október 29-e az év első növendékhangversenye. Novemberben kezdődik a Bányai Júlia Leánygimnázium KISZ-szerve- setével közösen rendezett „Zenei Kollégium” sorozat. Novem- f'"* 29-én a Konzervgyárban

i.-lepelnek. Tanári hangversenyek, továbbképzőt növendékek önálló szólóestjei, kamarazene est... ki győzné mind felsorolni! Alig akad Kecskeméten ünnepség az Állami Zeneiskola tanárainak, növendékeinek közreműködése nélkül.

Az évzáró ünnepélyen Adám József igazgató, a kiváló tanári kar méltán jelentheti: eredményes esztendőt búcsúztatunk,

(hn)

*****^--*-*»- - - - ------Az Ízlésest vászonkötésű album első oldalán egy meghívó látható: a Kecskeméti Állami Zeneiskola tanévnyitó ünnepélyéről tudósít. Egyszerű, cikor- nyák nélküli nyomtatvány, nem hivalkodik •-— akárcsak a ki- bocsájtó, a közel félezer tanulót oktató intézmény.

A kezemben tartott könyv becsét elsősorban nem az iskola tevékenységét jelző kiadványok, az újságból kivágott cikkek sokasága, hanem tervszerű, elmélyült munkálkodásról valló tartalma adja. Ahány lap, any- nyi élmény a nézőnek, tanárnak és növendéknek, annyiszor újrakezdett megküzdött eredmény.

Mennyi munka, gyakorlás, amíg tisztán és mellékzöngék nélkül zeng a hegedű húrja, a hangszer hangja a növendékek kezében. S miért e sok küszködés, próbálkozás az oly nehezen engedelmeskedő anyaggal és magunkkal? A jobb, teljesebb, gazdagabb élet kedvéért,