Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-30 / 153. szám
\ '4. oldal I960, június SB. csütörtök Rovatvezető: Kovács Gergely Felavatom motoromat Már alig vártam, hogy vége legyen a hétnek, s mint a gyerekek, számoltam: hányat kell még aludnom, míg elérkezik a vasárnap: Akkorra terveztem ugyanis motorom első komolyabb útját. Az első nagyobb útra egy teljes napot adtam és a Duna mellé szándékoztam menni. Már teljesen készen voltam a csomagolással, tankolással és utoljára még át akartam töröl- getni motoromat, amikor zörögtek a kapun: megjelent öreg motoros barátom és közölte, hogy velem tart első nagyobb utamon, mert nem mindegy, hogyan múlnak el motorom első kilométerei. Az ő gépe már régen bejáró- dott, tehát nem melegedett és azt ajánlotta: menjek én előre, ő majd 100—200 méter távolságból követni fog, Elindultunk. Gépem gyönyörűen viselkedett és én nagyon élveztem, hogy legkisebb mozdulatomra gyorsul vagy lassul, ahogy éppen kívánom. Persze állandóan figyeltem a sebességmérő mutatóját és nem engedtem, hogy az huzamosabb időn át a 40 fölé kússzon. Ügy öt kilométer megtétele után észrevettem, hogy motoros barátom dudálással jelzi: előzni akar. Mellém érve átszóllt, hogy álljunk meg. Gondoltam, valamit rosszul cselekedtem, s aggodalmam arcomon is meglátszhatott, mert barátom gyorsan igyekezett megnyugtatni, hogy semmi baj nincs, de már megtettük azt a távolságot, mikor meg kell álla- ni rövid »műszaki pihenő« céljából. En a nagy izgalomban erről teljesen megfeledkeztem és magamtól bizony nem állottam volna meg. A gépeket egy árnyékos fa alatt helyeztük el és barátom felhívta figyelmemet, hogy tapintsam meg előbb az ő bejáratott, de ugyanakkora űrtartalmú motorjának hengerét, annak melegségét, majd az enyémet. Kezemmel megérintve a két hengert, azt tapasztaltam, hogy amíg az ő motorjának hengere csak langyos, addig az én hengerem bordái szinte tüzesek voltak. Barátom azonnal meg is magyarázta, hogy ebben semmi rendellenesség nincs. Az én hengerem azért melegebb, mert abban most kopik be a henger, a dugattyú és a gyűrűk érdes felülete, ez pedig nagy súrlódással és így több meleggel is jár, mint az ő motorjánál, amelynek ugyanezen alkatrészei a bejáratás után már »megkapták a tükröt«, azaz tükörsimák, s így tökéletesebb a csúszás, kisebb a súrlódás, nem olyan erős a melegedés. Barátom megnyugtatott, hogy ez minden »nyers motornál« így van, s az én hengerem sem melegszik be, ha már végeztem a bejáratással. (Folytatjuk) 4 C" Kulturális figyelő Kiállítás a gyárban Régi vágyunk: üzemekben, tsz-ekben, képzőművészeti kiállítást rendezni, közel hozni a dolgozókat a művészethez, megszerettetni velük ezen keresztül is a szépet, fejleszteni ízlésüket; A párt kétéves kulturális programja egyenesen sürgeti a ilyen rendezést. Így került sor erre a kiállításra, itt a Kecskeméti Cipőgyárban, ahol a Révész Imre Képzőművészeti Kör növendékeinek képeit mutatták be a rendezők. Szerény kiállítás ez, ebben a kicsi, de tiszta, szépen berendezett teremben, de a rajzok, akvarellek, olajfestmények körül a falakon magukra vonják a látogatók figyelmét. Nem győz az ember eleget csodálkozni: mire képesek ezek a fiatalok (persze idősebbek is vannak a kör tagjai között), megfelelő szakmai-tárgyi tudással, mély átéléssel és ami a legfőbb: nagy- nagy valóság-élménnyel készültek ezek a képek, rajzok, melyek közt legtöbb az emberábrázolás. Van itt portré, vidám gyermek-fej és komoly, gondterhes öreg is, van pihenő ember és van ember munka közben, de van tájkép is, vlrágcsendélet is, utcarészlet is, és annyi más még! És minden képen a művészet van jelen, még ott is, ahol a mondanivaló a kifejezési eszközök elégtelensége miatt gyengébben jelentkezik. Az látszik, hogy akik ezeket a képeket festették, rajzolták, azokban mélyen él a művészet és az élet szeretete, s ami mindennél fontosabb: az ember szeretete és megbecsülése vezette a kezüket. A cipőgyár munkásai nézik ezeket a képeket, itt-ott vitatkoznak is, vagy kérdeznek, ismerkednek, barátkoznak a művekkel. Igaz, hogy ezek a képek elsősorban a megfelelő szakmai felkészültségről és nem a művészi mondanivalóról tanúskodnak, de talán a képzőművészettel most ismerkedő embereknek éppen ez a legjobb módszer, hiszen ezek a képek itt annyira közérthetőek, egyszerűek, szépek, hogy valamennyi nézőt megfogják és magukkal ragadják. Helyesen jár el a Szakszervezetek Megyei Tanácsa, hogy ilyen kiállítások megrendezésével igyekszik közelebb hozni egymáshoz a művészetet és a dolgozókat; Varga Mihály Három új bélyeg # Átszervezték a kecskeméti filmklubot Előadássorozat a filmművészet fejlődéséről « Fürdőszobáját 4 komplettül berendezi ^ a Kiskunhalasi ^ Fa- és Építőipari Ktsz. Jj Szilády Áron utca 11. — s* < Telefon: 214. £ < Megrendelését személyesen ^ j vagy írásban a fenti cím- ► ^ re kérjük küldeni. ► •4 1501 £ yffTTTTTTTTTTTTTTTTlI Cikerekben gazdag eszten- l~' dőre tekinthet vissza a kecskeméti filmklub, mely rendszeresen kéthetenként tartotta vetítéseit a Városi Moziban. A mozilátogató közönség százainak eredményes nevelését valósította meg ez a szervezet, közben — mivel az igények, az érdeklődés hallatlan mértékben megnövekedett — túlhaladt rajta az idő, kissé avulttá vált. Az érdeklődők jóval többet kívántak már a film történeti és esztétikai vonatkozásairól, mint amit a klub adhatott, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint - az, hogy a filmeket megelőző rövid előadások kiegészítésére külön előadássorozatot kellett szervezni, melyet rendszeresen százak látogattak. A TIT Bács-Kislcun megyei szervezete ezeknek a problémáknak a figyelembevételével vállalkozott a filmművészeti klub szervezetének korszerűbbé tételéi-e. A régi formában történt utolsó vetítés előtt erről már bizonyos tájékoztatást is kaptak a kör tagjai, A napokban, a Filmtudo- _rv mányi Intézettel és a MOKÉP-pel történt többszöri tárgyalások után megállapodás született az érintett szervekkel és július 9-én a TIT megyei szervezetének irányításával egyéves tematikával rendelkező élőadássorozat indul A filmművészet fejlődése címmel. Az előadássorozatban — mint a neve is mutatja — nagyobb szerephez jut a filmtörténeti és esztétikai vonatkozású nevelés: az előadás, amelyhez gondosan válogatott kísérő filmet adnak. Az első négy előadás a filmművészet fejlődésének útját kíséri végig, attól kezdve, hogy az elszórt és egyáltalán nem művészi első kísérletektől eljut filmművészetünk a magyar hangosfilm megszületéséig. A nyári A Fosta szombaton 2 020 000 példányban az 1960. évi arcképes bélyegsorozat továboi 3 értékét bocsátotta forgalomba, 60 fillér névértékben. Az egyik bélyeg Móra Ferencet, a nagy magyar régészt és regényírót. Szeged város kulturális életének egyik kiemelkedő irányítóját, a másik Herman Ottót, a világhírű magyar tudóst, míg a harmadik Ludwig Beethovent, a nagy német zeneköltőt ábrázolja. Új hutákat kap a szalhszentmirtoni kostelep A szalkszentmártoni kostelep meglevő itató kútjai az eliszaposodás miatt használhatatlanná váltak és a nyári időszakban nem biztosítják a megnövekedett juhállomány vízszükségletét. Ezért a kostelep legelőin négy darab itatókút építése vált szükségessé, hogy a távoli kutaknál való itatást — amely körülményes és állategészségügyi szempontból sem előnyös — megszüntethessék. A megyei tanács végrehajtó bizottsága helyt adott a szalkszentmárto- niak kérésének és új kutak létesítésére 30 ezer forintot szavazott meg, melyet az idei évben elért gazdasági megtakarításokból fedezprogramot ez a négy előadás tölti iki. Az első címe: A film művé* szetté válik, a második a természet ábrázolásáról szól a filmművészetben, a harmadik: Ejzenstejn Október című filmjének bemutatása kapcsán a születő szovjet filmművészet nagy alkotásairól szól. A régen nem látott Hyppolit a lakáj c.< 1931-ben készült magyar hangosfilm szolgál a Megszületik a magyar hangosfilm, a magyar filmművészet a felszabadulásig című témához szemléltetésül- Szeptemberben a haladó amerikai filmművészetről lesz szó (kisérő film Orson Welles: Aranypolgár), majd Jean Renoir felejthetetlen alkotása, a »■Nagy ábránd« kerül bemutatásra A film a béke szolgálaté■> ban című előadás keretében. Októberben a felszabadulás utáni magyar és a társadalombíráló jellegű nyugati filmművészetről lesz szó két előadáson. Az előbb: keretében a Talpalatnyi föld, az utóbbi mellé pedig az Egy kerékpáros halála című . spanyol film kerül bemutatásra. Novemberben: A japán filmgyártás haladó tendenciái és a Napi politika és a film című téma kerül feldolgozásra. Decemberben a neorca- lizmusról és a szovjet film emberábrázolásáról hallunk előadást. Egy rég nem látott kitűnő antifasiszta olasz film, a Róma nyílt város és a nagyszerű »Szállnak a darvak« szolgál kísérő filmül. A jelentkezések megkez- dődtek a TIT megyei szervezeténél, A jelek azt mutatják, hogy a korábbi vetítéseik iránti érdeklődést messze meghaladja a mostani. Naponta tízesével-húszasával kérik felvételüket a kecskemétiek erre az érdekes előadássorozatra. )j gyárkémény épül Kecskeméten 230 ezer forint hozzájárulást szavazott meg a Kecskeméti Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága a Téglagyár Vállalat gyárkéményének felújítására; Erre a munkára rendkívül sürgős szükség van, mert a vállalat I-es számú telepén a gyárkémény teljesen elavult, élet- veszélyes, s ezért a téglaégetést még ebben az évben nem kezdhették meg. JUaklnnov regénye Az erdő fölött, ugyanebben az irányban, északkelet felé, alacsonyan szálltak súlyos terhükkel a Junkerszek, hallatszott zúgásuk a fenyők csúcsa fölött. Másnap reggel is borús maradt az idő. Az eső elállt, de körös-körül minden az újabb esőt várta, s a szikkadó fákat csendesen zizegtette a szellő. Valahol fejsze csattogott; hangja szétáradt az erdőben. Beli- csenko először bekanyarodott a sűrűbe, de meggondolta magát és elindult a hang irányába. Az úton magas, ponyvával letakart málhakocsi állt. A lovakat nem fogták ki belőle. Két német a kereket javította. A bokrok mögé rejtőzve, Beli- csenko körülnézett. Közvetlenül az út mögött mocsár terült el. A zöldesbarna zsombék között rozsdabarna víz csillogott. A mocsár fölött tejfehér köd terjengett. »Jó hely — gondolta körülnézve Belicsenko. — Még ha kiált is, akkor sem hallja meg senki.« Hason fekve, nesztelenül levette válláról a géppisztolyt. Ebben a pillanatban az egyik német a kocsi alá bújt. Múlt az idő. Belicsenko ruhája átnedvesedett. Végül a német kimászott, lerázta kezéről a sarat, és beletörölte a köpenye aljába. Társa odanyújtott egy doboz cigarettát, a német megpróbált kihalászni egyet. Háttal állt, és Belicsenko látta izzadságtól fénylő, kiborotvált nyakát. Belicsenko, miért, miért nem, megvárta, amíg a német kiveszi a cigarettát, s akkor ráengedett egy rövid sorozatot. A másik német, eldobva a cigarettát, a kocsi mögé ugrott. Belicsenko rálőtt. A német belevetette magát a mocsárba. A zsombékon szaladt, bukdácsolt, bokáig süppedt az ingoványba, nedves köpenye a lábát ver- deste. Belicsenko célba vette, de mielőtt lőtt volna, valahonnan jobbról, a bozótból, sorozat dörren t. Egyszerre léptek ki az útra — Belicsenko és a gyalogos, aki rálőtt a németre. A gyalogos fölemelte a földről a csomag cigarettát, beletörölte a köpenyébe és megkínálta Beli- csenkót. Magas, izmos ember volt. Régóta nem borotválkozott, — arcát, nyakát, ádámcsutkáját vörösesbarna szőr nőtte be. Rágyújtottak. A nedves levegőben a füst lefelé szállt és szétterült. A málháskocsi köpenyekkel volt tele. Belicsenko magára vett egyet, az ülés alatt kenyeret és néhány konzervet talált, belegyömöszölték egy német kenyérzsákba, melynek felső részét vöröses borjúbőr fedte. A katonának német géppisztolya volt. Belicsenko is magához vette a halott géppisztolyát ás tölténykészletét. Át kellett térniük a német ellátásra. Mintegy kilométernyire behatoltak az erdőbe, leültek egy bokor alá. A katona lábszártekercséből előhúzott egy tétlenül unatkozó alumíniumkanalat, Belicsenko pedig elővette zsebkését. A kenyér, amelyből falatoztak, az ő kenyerük volt, a hús is az övék volt, csak német csomagolásban. És körülötte az erdő és az egész föld az övék volt. És itt; saját földjükön^ kénytelenek voltak bujkálni) fegyverrel szerezni élelmet. Belicsenko lehúzta a csizmáját és dühösen rátekerte lábára a kapcát. — Nincs semmi baj! — mondta. — Majd meglátjuk, mi jön ezután. Tudta már, hogy hosszú út> áll előttük: ezen az éjszakán» nem hallatszott az ágyúdörgés* annyira eltávolodott a frank. De bármilyen hosszú és keserű legyen is ez az út, mégis elhatározta, hogy végigjárja, csak attól tartott, hogy a sebe esetleg kellemetlenkedik, elgeny- nyesedik. Megkérte a katonát* hogy kösse át- A gyalogos kibontotta a kötést, figyelmesen* sőt nagy érdeklődéssel nézegette a sebet, s hideg ujjaival megsímogatta körülötte a gyűl'» ladt bőrt. Belicsenko fejére hú« zott ingben ült mellette. — Tehát ez az első — mondta a katona. — Itt ül a szia Iánk a bordáid között. Nem za« var a lélegzésben? . — Zavar. — Látom, *— mondta eléged detten, s hozzálátott, hogy be« kösse. (Folytatjuk,)
