Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-23 / 147. szám
{•inni it nniiNH I ii inmi 11 (d irnirr jj ' Tablómánia 'S Az Állami Áruház előtt :: járva szemembe ötlött az óvóig dások tablója. Azt még élig szívelem, hogy már az álta- S lános iskolában is „ballag- S • nak” a gyerekek és tablót ké- £ S szitenek — hiszen már „na- \ lg gyök” —, de azért én az óvo■ dások szép tablójának nem ! tudok örülni. Furcsák nekem ezek a csokornyakkendős „fiatalemberek”. A tablók akkor jelentek meg, amikor az érettségizőké. Ha ez így megy tovább, és ennyire „fejlődünk” a tabló készítés terén, — nem is tudom, mi lesz.. Következő fokozatként megjelenik egy tabló, amelyen az egy kórházban, egy kórterem- S ben, egy napon született cse- £ csemőket láthatjuk majd, — ■ közvetlenül az első fürdetés £ után. A róluk készült tabló felirataként javaslom: „egy kórházban, egy napon született emberkék tablója az első fürösztés után. Találkozunk rögtön, amikor megtanulunk járni. Találkozás színhelye a halászcsárda, éjfélig buszjárat, azután már csak a mamával lehet hazajönni gyerekkocsival.” Hogy a fejlődés harmadik fokozata mi lesz, az újszülöt- £ tek tablóját milyen tabló kö- £ vesse majd, — erre nem aka- £ rok javaslatot tenni. Majd £ meglátjuk, — hiszen szépen £ „fejlődünk”. Lehet, hogy most azt mond- £ ják: ezt bizonyosan egy öreg, £ irigy ember írta. Hát eláru- £ lom, hogy irigy nem vagyok, í életkorom 22 év és van egy £ tablóm — az érettségi tabló. £ Nevemet viszont nem áru- i lom el, mert a közelünkben £ levő Petőfi utcai óvodások £ s esetleg felelősségre vonnak ! £ cikkemért, s a pereskedési £ ■ költséget a szerkesztőségnek £ ■ kell majd megfizetni. ■ (—só—.) £ Kirándultak A Bácsalmási Földművesszövetkezet dolgozói közül hatva- nan a kunbajai erdőbe tettek vasárnap vidám kirándulást. A Madarasi Földművesszövetkezet dolgozói ugyanakkor Érsekcsa- nádon tartottak júniálist, 1960. június 23, csütörtök A MAGYAR. SZOCIALISTA , MUI|KA'S PA R.T BÁcs - KISKUN MEGYEI LAPJA Vonják felelősségre a vízpocsékolókat! — Kecskeméti ivóvízgondok — Előző számainkban már foglalkoztunk Kecskemét város ivóvízellátásának problémáival. Most ismét e témával kapcsolatban érdeklődtünk a Csatorna- és Vízmű Vállalatnál, meg a városi tanács műszaki osztályán. A városi tanács végrehajtó bizottsága— mint azt közöltük is — legutóbbi ülésén részletesen foglalkozott a vízellátás nehézségeivel és több olyan határozatot hozott, amellyel javítani lehet a város vízellátását. Ezek közül egyik legsürgetőbb teendő, hogy a város széktói részén még a múlt évben megépített két kutat a lehető legrövidebb időn belül bekössék a hálózatba. A Vízmű Vállalattól kapott értesülés szerint a városi tanács v. b. erre a célra 729 ezer forintot szavazott meg. A bekötési munkálatokat már meg is kezdték, de anyagbeszerzési gondok miatt sajnos elég vontatottan halad az. Különösen az energia-szolgáltatás terén vannak problémák, meg a földkábelek beszerzése körül, de a Vízmű Vállalat mindent elkövet annak érdekében, hogy a csúcsszezon idejére már ezek a kutak is üzemeljenek. Ha másként nem lehetséges, akkor júliusra és augusztusra ideiglenes bekötéssel fogják ezt megoldani. Ezzel egyidejűleg hasonlóan fontos feladat az ivóvíz minőségének javítása. Tudvalevő ugyanis, hogy nagy vastartalma miatt a hálózati víz minősége erősen kifogásolható. Ezen a problémán segít majd a most épülő vastalanító mű. Hátralevő munkálatainak elvégzésére rendelkezésre áll még 60 ezer, valamint a bekerítésére 70 ezer forint. Építése jelenleg is folyik, de működtetését előreláthatólag csak az év végén tudják megkezdeni. Végül ismételten szót kell emelnünk a víztakarékosság érdekében. Amint látjuk, komolyabb javulás a vízellátásban még a kánikula idején is csak feltételesen várható. Megengedhetetlen tehát, hogy némely kertes házak lakói még vete- ményeiket is »fürösztik« a vezetékből származó vízzel, az emeleten viszont még ivóvízhez is csak körülményesen lehet jutni. Megoldást kell találni arra, hogy a kertek locsolása szivaty- tyús vagy más nem ivóvizes kútbói történjen. Ha mégis előfordul ilyen felesleges, hálózatból történő vízfelhasználás, azt elsősorban maguknak a lakótársaknak, szükség esetén pedig hivatalos szerveknek kell megakadályozni. A városi tanács v. b. ugyanis határozatot hozott ezzel kapcsolatban, sőt megfelelő felelősség- revonást is Ígért a vízpocsékolók ellen, de ezt eddig még sehol sem alkalmazták. (Pedig már lehetett volna!) Feltétlenül szükséges, hogy az elkövetkezendő időben ne csak papírforma legyen e szabályrendelet, hanem gyakorlatban is alkalmazott, eredményhez vezető ellenőrzés, hiszen ez nagyban hozzájárul a vízhiány csökkentéséhez. (T. G.) NÄJPK ŐZBEN Apai felelősséggel Egy évvel ezelőtt a kecskeméti járás egyik községének kultúrotthon-igazgatója elkeseredett vitát vívott a tanács titkárával. A titkár ugyanis meg akarta akadályozni, hogy a kultúrház éves bevételéből társadalmi ösztöndíjat adjanak a falu egyik tehetséges, általános iskolát végző árva diákjának továbbtaníttatására. A tanácstitkár egyetlen érve a társadalmi ösztöndíj ellen az volt, hogy hajdanában őt sem segítette senki, miért „ajnároznánk” annyira a mai fiatalokat. Ha valami mentheti a tanácstitkár nézetét, úgy az a következő: akkoriban — a megyei tanács ösztöndíjait kivéve — még nem is volt példa megyénkben arra, hogy egy-egy tehetséges fiatal továbbtanulásának költségeit szőkébb hazája fedezné. Korunkra azonban nemcsak az jellemző, hogy a technika fejlődése jár gyors szárnyakon. Napról napra alakult az emberek gondolkodásmódja is. Egy év telt ama kultúr- otthon-igazgató kudarca óta, de nem hiszem, hogy ma akár abban a faluban, akár másutt, egyetlen tanácsvezető is szót • emelne ilyen javaslat ellen. Megyénk egyre több községi { tanácsa, termelőszövetkezete létesít társadalmi ösztöndíja- § kát. A napokban a bajai járás községeit jarva, megkérdez- t tem a garai tanácstitkártól: Helyesnek tartják-e a társa- £ dalmi ösztöndíjak rendszerét? öröm volt hallani, ahogy ; Dujmov István elvtárs, a tanácstitkár újságolta: Nemcsak £ szóval, de tettekkel is támogatják ezt az egyre nagyobb £ méreteket öltő mozgalmat. A tanácsülés március 18-án a £ községfejlesztési alapból évi hatezer forintot szavazott meg £ erre a célra, amelyet a teljesen árva, általános iskolai ta- £ nulmányait kitűnőre végző Pető Eaci továbbtaníttatására • fordítanak. Ősztől kezdve egy másik ösztöndíj-alapot is lé- £ tesítenek a Bajai Felsőfokú Tanítóképzőben kiválóan tanuló £ Kistamási Etelka megsegítésére. A két társadalmi ösztöndíjban részesült fiatalról úgy £ beszélnek a tanácsházán, mintha a saját gyermekük sorsa i felett döntenének. Apai felelősséggel, szülői hazavárással. S Minden bizonnyal ösztönző lesz majd ez a fiatalokra is. • Növeli felelősségérzetüket és ragaszkodásukat szülőfalujuk ■ iránt. S éppen ezek azok az érzések, amelyeknek segítségé- ; vcj — tanulmányaik befejezése után — hivatásuk magas- : latára emelkedhetnek. *M»aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa“aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa,iaaaaaaaaaa* Kazántisztítás Felvételünk a Kecskeméti Konzervgyár I-es telepén készült, — még a szezon előtt. Kiss Béla az ötös kazán belsejében ilyen nehéz körülmények között végezte a tisztítást és javítást. A New lork-i Broadway-n mind á 22 híres színház bezárta kapuit: ezer színész és ötezer színházi dolgozó sztrájkol a magasabb bérért. Képünkön: sztrájkolok az egyik színház zárt kapui előtt. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel, Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőségj: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 2C-19, 25-16. Pártépítés és ipari rovat: 11-22 Szerkesztő bizottság: 10-38 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 11 Et Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét — Tei.i 15-29. 27-19 Efyy. czézfcüritas te dénetc Én csak egy százforintos vagyok. Papírból készültem, de azért élek és figyelemmel kísérem, hová tesznek az emberek. Két év még nálunk, a papírpénzek világában sem nagy idő. Mégis pusztulásra ítéltek ez alatt. Kegyetlenül bántak velem az emberek és csak ezért vagyok elkeseredve! Hát nem érdemeljük meg a becsületet?! Már az első napon, amikor forgalomba kerültem, első gazdám begyűrt a zsebébe. Fizetési nap volt és csontjaim csak úgy ropogtak a markos lakatos kezében. Először még nem gondoltam semmi rosszra, jól éreztem magamat tizenhat testvérem társaságában. Gazdám egyszer csak kimarkolt zsebéből társaimmal együtt. Valami különös illatot éreztem, amely részegítő volt. Előttem lévő társamnak búcsúzásra sem volt ideje — a Kisberetvás pultjára került. Gazdám a konzervgyárban dolgozhatott, mert társaival állandóan az erős barackról beszéltek. Később egyre gyakrabban nyúlkált a zsebébe. Második vörös ruhába öltöztetett testvérem is elvándorolt tőlünk. — Ekkor már a cigány is húzta mellettünk, s a rekedt hangfoszlányokból valami nagyharang kongatásáról értesültem. így ment ez sokáig. Öt testvérem hagyott el, amíg én is — émelyegve a bűztől — követtem őket a kasszába. Egy vastag hangra emlékszem még: — Dobják ki ezt a részeget! * Fél évig vándoroltam ezután kézről kézre. Sokan óvatosan raktak tárcájukba, de többen voltak az előzőhöz hasonló gazdáim, akik csak a külső zsebbe gyűrtek. Cs. Ferencék- nél, egy kecskeméti fiatal házaspárnál pihentem meg a leghosszabb ideig. Az ifjú feleség simogatva, dédelgetve dugdosott a szekrény fenekére, s nem nyúlt volna hozzám a világ minden kincséért sem En voltam a bútorvásárlás reményeinek első számú letéteményese. Hamar megszerettem ezt a kedves, fiatal, takarékos házaspárt. Mindketten dolgoztak, és mi ott, a szekrény fenekén gyorsan szaporodtunk. Az asszonyka gyakran vett a kezébe bennünket és örömmel suttogta; jaj de jó, már ötezer.., Egy nap azután magához ölelt. Ereztem, hogy ez a búcsúzás. Karonfogta férjét és vittek a Rákóczi úti bútorüzletbe. Szép és csinos bútort néztek ki maguknak. Boldogan újságolták az eladónak: egy év alatt gyűjtötték a rávalót. Ekkor voltam életemben a legboldogabb .., * S hogy mégis életem végére jutottam, ezt még röviden elmesélem. Utoljára egy bugaci tanyán éltem sokáig — szalmazsákban!! Gazdasszonyom cseresznyéért kapott a földművesszövetkezetben. Hazaérve jó mélyen elrejtett a szalmazsákba. Napvilágot nem is láttam hónapokig, csak a végzetes napon ébredtem a nagy riadalomra. Éktelen kiabálás, szaladgálás, motorzúgás és jajveszékelés hallatszott: égett a tanya! S én ott reszkettem társaimmal együtt a szalmazsákban, alig bírva a hőséget, mert a szalmazsák is lángot fogott. Kimentettek, de valamennyien égési sebeket szenvedtünk. — Szidta is a tűzoltó az asszonyt, miért hagyja gyermekek kezében a gyufát, és hogy miért rejtett minket éppen a szalmazsákba. f Ez történt velem. Most itt vagyok én is a selejtek között, nemsokára pedig a zúzógépbe kerülök. Utolsó kérésem: becsüljék meg testvéreimet, tanuljanak aís én történetemből, amelyet elmondtam e sorok írójának. Márkus János
