Petőfi Népe, 1960. június (15. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

4. oldal

1960. június 22, szerda

Dobi István: A parasztság jövője a szövetkezet című írásából idézzük a fenti bölcs gondolatokat. A vázolt problémák megyénk régi és új termelőszövetkezeteiben is elevenen élnek, — de az általános kép biztató. Főleg az asszonyok, a szövetkezeti tagok feleségei ismerik fel egyre nagyobb számmal, hogy ahol maguk is segítenek a családfőnek a munkában, ahol többen keresik a kenyeret, ott több is jut. A régi termelőszövetkezetek elismert szorgalmú, jóhírű asszony- nrigádjain kívül egyre több újonnan alakult közösségben állnak, a férfiaknak is példát muA családtagoknak a munkában való részvétele olyan kérdés, a miről sok szó esik és még sok szó fog esni. A dolgozó parasztember a maga kis gazdaságában soha nem egymagában, hanem mindig a családtagjaival együtt dolgozott. Túlhajtottam embertelenül nehéz munkát végzett. Mikor bement a termelőszövetike- aetbe, vitte a földjét, az állatállományának az aiapszabályszerű háztáji kereteket meghaladó részét, Sztán — a szövetkezetbe lépett közép- iparasztok jó része, de még a régi agrárproletárok közül is sok úgy gondolkozott, hogy most már ő egyedül fog dolgozni, hiszen eltartja a családot a szövetkezet. De a szocializmusban mindenki munkája szerint részesedik a termelt javakban, s a mi emberünk az első zárszámadáskor észrevette, hogy csak az ö munkája Után mérik a részesedést, csak az ő munkaegységei után adják a készpénzt a szövetkezet jövedelméből. ..

Bevitte a földjét a szövetkezetbe, lehetővé tette, hogy ez a föld ott megkapja azt a gépi művelést, amit a nagyüzemben — és csak a nagyüzemben — megkaphat. De nem vitt be annyi emberi munkaerőt, amennyit a föld a nagyüzemi művelésben is igényel! Kevesebbet igényéi, a gépek á munka legnehezebbjét elvégzik, de a mezőgazdálkodáshoz nagyüzemben is szükség van emberekre! A mi emberünk például (bevitt a csoportba 12 hold földet, amit eddig a feleségével és egy felnőtt gyermekével gondozott A 12 hold föld mellé csak a saját munkaerejét vitte be, ami kis jóakarattal nyolc hold föld emberi munkaeröszükségletét fedezi a gépek mellett. Nincs olyan szövetkezet az országban, amelyik csak úgy le tudná akasztani a szegről a munkaerőt az ilyen 8 és 12 hold közötti 4 hold föld megmunkálására. És egy-egy nagyobb szövetkezetben sok ilyen munkaerő nélkül bevitt 4 hold föld van.. ■. A tagnak anyagi érdekeltsége (fűződik hozzá, hogy az egész szövetkezeti terület • jól legyen megművelve, jó termést adjon. Ehhez ,pedig szükséges, hogy ne csak ő, hanem a családtagjai Is dolgozzanak!,..«

Asszonyok a termelőszövetkezetben

tatva, a közös munka élére az asszonyok. Akad azonban szép számmal olyan szövetkezet is, ahol a féleségek húzódoznak, mert a vezetőség még neon érttette meg velük, hogy rájuk is nagy szükség van, vagy ugyanez a vezetőség nem igyekezett elősegíteni a családos asszonyok munkában való részvételének megkönnyítését. Sok helyütt egyszerű terűié felosztással, a gyermekek részéle napközi otthon megszervezésével egy csapásra megoldható a szorgalmas asszonykezek felszabadítása a házi munka gondjai alól, a közösség hsznára. Sokkal könnyebb munkát kell végeznlök, mint amit az egyéni gazdaságban végeztek, mert a nehezét a szövetkezetben elvégzi a gép —- és kevesebb munkát is, mert a szövetkezeti tagnak nem kell már hajnali szürkülettől éjfélig küszködnie a földdel, az állatokkal. Könnyebb és kevesebb — de jó munka! — s ennek megvan az eredménye a tagság és az egész szövetkezeti gazdaság javára!

Számukra kincs már a közös!

— Nálunk az asz- sZonyok fogtak hozzá elsőnek a közös munkához! — vallják a kora tavasz- szal megalakult ti- szakécskei Tisza- gyöngye Termelőszövetkezet vezetői.

Valóban: nem egy családban ők voltak a motor ahhoz, hogy az egyéni gazdálkodással már szakított, de az együttes lépéseket még tétovázva megtevő férjeiket határozottabb tevékenységre ösztönözzék. Az eredmény néni maradt el: a szövetkezetben jól halad a munka, s május végéig már két ízbon is osztottak 15—15 forint előleget munkaegységen- kint.

Az asszonyok már az első napokban tizenöt munkacsapatba tömörültek.

Ezek mindegyike szocialista szerződést kötött a termelőszövetkezettel zöldségtermesztésre és a kapások megművelésére.

Amikor az özv. Sublcz Béláné által vezetett egyik legnagyobb — 25 fos — munkacsapatot (három lány van benne) meglátogattuk éppen a zöldborsót szedték.

Ügy dolgoztak, mintha már évek óta a közösben tevékenykednének. Mint fürjesapat a tarlón, egymás mellett haladtak a sorokon s fürge kezük nyomán rohamosan teltek a zsákok. Tóth Imréné- nek szabadnapos vasutas férje is segített — s mintha még ifjú menyecske volna, ott serénykedett Marika

néni, az 56 esztendős Békési Lászlóné is.

Nem fukarkodtak a tréfával sem, ami a közös munkában eltöltött időt mindig megfűszerezi, még kellemesebbé teszi. Hanem aztán felhördültek mindannyian. Felfedezték, hogy valaki bitang az előző éjszaka megszedte a borsót. Ott Van a gumitalpú cipőjének rovátkás nyoma jó néhány sor homokján.

— Szólni kell a rendőrségnek, nyomozza ki a tettest! Legalább egy zsák borsóval megkárosított bennünket!

Nem az egyikét vagy a másikét, hanem mindannyiukét lopta el a borsótolvaj. Mert számukra kincs már a közös! T. 1,

Anyák és lányaik

ifjabb Ódor Sándomé is ennek a szövetkezetnek a tagja, s anyósát szép példával követi a szorgalomban.

Az Ódor-családból csak a feleségek a tagok, mert az idős férj a íöldművesszovetkezet, az ifjabbik pedig az Izsáki Állami Gazdaság kőművese. Nyugodtan rakhatják a falat: a két asszony helytáll otthon. A fiatal család egyébként most hozott tető alá egy szép új házat, — lesz miből gyönyörűen berendezni kettejük keresetéből.

»Nézd meg az anyját — úgy vedd el a lányát!« — javasolja a nóta. Nos, a Róth-családba valamikor nyugodtan benősülhet akármelyik legény. Mert az ugyancsak tavasszal belépett Róth Gyuláné két kislánya segítségével mór közel 30 munkaegységet dolgozott össze május végéig. Nem most tanulták a szorgalmat: két hold gyönyörűen megmunkált szőlővel s 4 hold szántóval jöttek a tsz-be,

Iiyen derék asszonyok és családtagok segítségévéi néni csoda, hogy a fülöpsZáilási Vörös Csillag Tsz a megye legjobb termelőszövetkezeteit jelző ranglétrán lépked egyre gyorsabban felfelé, ,

Csípős március végi szelek fújtak még akkor, amikor legutóbb látogatást tettem a fülöp- szállási Vörös Csillag Tsz szőlejében. Az egyik pásztában csupa kendős fej hajolt a tőkék föléi s az élen haladva egy őszhajú asszony csattogtatta szakértőén a metszőollót.

=— Üj tag — dicsérték a többiek —, de igyekeznünk kell, hogy a nyomában maradjunk.

Az őszhajú asszonynak: idős Odor Sándornénak a nevével most találkoztam ismét, a munkaegység-összesítőt lapozgatva. Alig két hónap alatt 05 munkaegységet szerzett, mert az e hónapban végzett kukorica- és répakapálás meg szőlőkötözés még nincs benne.

Az »idős« megkülönböztetés a név előtt azért szükséges, mert

KÉT HELYRŐL is szaporodik a munkaegység, de jut ideje a gyerekekre, a háztáji jószágra is.

Blaskovicsné nem tag ugyan» de úgy belesegít a férje munkájába, hogy tavaly 62Ó munkaegységet szereztek ketten. Pedig ő is három gyerek anyja — kettő még iskolás — s nagy háztáji jószágállománya van. Hat kotlóval 250 csibét nevel» fiasdisznót, süldőket tart, tehenet fej. De reggel, amikor végez a ház körül, siet a kijelöli területre kapálni.

— sok asszonynál az a baj — mondja elítélően —, hogy a férje keresményét sem becsüli meg. A kiosztott terményt, mert közel a piac, éven át odahordja. Én terményt szemestől még egy dekát sem adtam el, mindent jószágban értékesítek. Most is 120 tyúkom van, hetenként szép summát kapok a tojásért.

Az Aranykalász Tsz vezetőségének aZ ilyen családok népszerűsítésével kell odahatnia hogy a közösben szívesen dolgozó asszonyok arányszám: megjavuljon. Érdeke ez az égés, közösségnek, mert azt a bízó nyos elérhető 10 forint többlete az ő zsebükből húzzák ki ‘ lusta vagy éppen kényelmésköd. feleségek!

nél semmi nem menti a tunyaságot, azért sem, mert ezek után persze ők panaszkodnak legjobban, hogy a szövetkezetben nem lehet megélni. —• V, F.-éknél például az egyetlen családfő nyoieadmagára keres, a feleségével és a hat gyerekkel együtt. Az asszony nem dolgozik, érthető, hogy ennyi szájra nem elég csak a férj keresete.

PEDIG itt csak az nem

él meg, aki nem dolgozik, vagy elissza a keÄsetet! —1 vallja határozottan Gyulai Jánosné. Ű mindössze egy éve dolgozik a tsz-ben, de igen meg van elégedve.

— Három gyereket nevelek egyedül. Amikor beálltam a tsz-be, azt mondtam: csak any- nyit kapjak, hogy a gyerekekkel együtt naponta egyszer jóllakjak. Nos, azóta két szép disznót vágtam, s havonta megkapom a rendszeresen osztott 11 forint előleget,

Gyulainé persze nem bújik a munka elöl, inkább keresi azt. A tejházban dolgozik, de mert ott csak reggel és este van a munka zöme, testvérével: Blaskovics Jánosnéval együtt elvállalt művelésre máslél hold mákot, egy darab cukorrépát; segítenek a borsószedésben, lu- cenjagyűjtcsbcn Stb,

tem férjhez, hogy eztán is kapáljak«.

SOK HELYÜTT maga a férj hangoztatja, hogy az asszonynak otthon a helye, megkeresi 1 ő egyedül is a kenyeret.

Még ezt a felfogást is menti valamennyire, ha otthon jól beállított háztáji gazdaság van, ahol a jószág körül tényleg hasznot hajtó foglalatosságot űz a feleség: nemcsak az ország áruellátásához járul hozzá baromfival, tejjel, tojással, hanem jól kiegészíti a férj keresetét.

DE — tisztelet a kivételnek (s ezt a szorgalmas asszonyok mondják) — sok olyan feleség is van, aki naphosszat a küszöbön vagy az árokparton üldögél, cgy-két tyúk kárál csak az udvarán, a boltból hordja a zsírt, s ahogy mondani szokták: „Semmit nem lendít.” Ezek— TÍZ FORINTTAL többet

érne a munkaegység, ha a tagok feleségei rendszeresen dolgoznának! — állítja Pesti Gerzson, a kecskeméti Aranykalász Tsz fő- agronómusa. — De alig egy-két százalékuk vesz részt a közös munkában, pedig lenne hol dolgozniuk, hogy csak a 120 holdas kertészetet említsem. De így folytonos munkaerő-gondunk van, hiszen a 2000 hold szántón mindössze 48 tagú állandó növénytermesztő brigád dolgozik csak:

Mi lehet az oka ennek a helyzetnek? A nem dolgozó feleségek közül most számoljuk le azokat, akik több apró gyereket nevelnek, s emiatt a házhoz vannak kötve. A többiek javarészét — főleg a fiatalabbakat — az a furcsa felfogás tártja vissza, hogy »nem azért menA tsz-ék vezetőségének magatartásán is sok múlik annak érdekében, hogy az asszonyok hogyan vesznek részt a közös munkában. A megértő vezetés szép példáját látjuk a fülöp- szállási Vörös Csillag és a tassi Petőfi Tsz-ben.

Mindkét helyen népes asz- szony-brigád dolgozik; a tassi Petőfi Tsz-ben például három munkacsapatot alkotnak az asszonyok. A vezetőség megszavaztatta őket: hogyan szeretnének dolgozni; csoportosan-e, vagy osszák fel egyénekre a területet? Az asszonyok az előbbit választották, mondván, hogy társaságban jobban halad a munka, s vidámabban telik az idő. Ebben az esetben persze mindenkit köt a csapatfegyelem: reggel nem késhet el egyik vagy másik asszony.

Nos, a tsz-vezetőség, illetve a közgyűlés meghatározta, hogy a hét egy Vagy két napja szabód az asszonyok számára: akkor mosnak, takarítanak, vásárolnak. Ebbe örömmel beleegyeztek, s a hét négy, illetve öt napján olyan szorgalommal dolgoznak, hogy pótolják a két szabad napot is. Sőt, a megértésre ők is méltányossággal felelnek. Legutóbb a fülöpszál- lási Vörös Csillagban sürgőssé vált a borsószedés. Az asszonyok — anélkül hogy a vezetőség erre felszólította volna őket — lemondtak, az egyik szabad

napról, s rendbetették a borsóföldet.

A tassi Petőfi Tsz-ben a távol eső területre járművel szállítják oda és vissza az asszonyokat. így olyan idősebb asszonyok is önként kapcsolódnak bele a munkába, akik koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva már nem is lennének kér.j • telenek dolgozni.

Megértő vezetőség = szívesen dolgozó asszonyok

Családom as egéss szövetkezet...

ban a hasamra a nap, — de megszoktam a dolgot lánykoromban, s én már nem is tudnám amolyan küszöbkoptató, más konyháján pletykáló asZ- szonynak elképzelni magamat. A jó feleség szerintem a kenyérkeresés fele-gondját leveszi a férje válláról.

Itj. Scffcr Istvánná

munkaegységet teljesítettem. Nálunk ez nem újság, mert kívülem sok nálunk a szorgalmasan dolgozó asszonytag; a mi gondunk főleg a szőlő és a kertészet. Szép spárgánk van, azt is mi szedtük, osztályoztuk. Akkoriban bizony korán keltünk és későn feküdtünk, mért ezt a kényes jószágot hajnalban kellett szedni és sötétben tisztítani. De meg is éri: jó pénzt kapunk érté mindenkor.

Elmondhatom: azért a házam táját is megnézheti akárki, rendben van ott minden. Szép süldőket, baromfit nevelek, s a gyerekeimet sem hanyagolom el. Ez persze csak ügy lehet, légy reggel ne süssön az ágy— 1950 augusztusa két fontos eseményt jelent az életemben. Akkor mentem férjhez s lettem tagja férjemmel együtt a kelé- bíai Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Mi Voltunk az első jegyespár, akinek a szövetkezet rendezte még a lakodalmát.

Azóta tíz dólgos, de boldog esztendő telt el. Két szép gyermek — egy óvodás és iskolás vtiú, illetve kislány — édesanyja vagyok, de családomnak érzem az egész szövetkezetét, amely nekem tíz évvél ezelőtt otthont, kenyerét és jövőt teremtett.

A közös munkában évről évre rendszeresen részt veszek, — tavaly csupán egymagám 25Ö1

„Nem őzért mentem férjhez...!11