Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-12 / 111. szám

i. oldal

tCSO. május 12. csütörtök

KÉPEK A MUNKÁRÓL

Megjegyzések egy kiállításhoz

■ Két hónappal ezelőtt a képzőművészek megyei munkacsoportjának vezetősége egy kiállítás rendezésére hívta fel tagjait. A szándék, mely a május 5-én megnyíló kiállítás előkészítését ösztönözte, tiszteletreméltó és igen dicséretes. Az

egyik formalista irányzatával kacérkodik, s annak jegyeit eléggé kritikátlanul veszi át. Harsogó színekkel bővelkedő kecskeméti városképén egyéb hibák mellett az alakok térbe helyezése sem kifogástalan.

A tehetséges Palkó József,

Goór Imre; Kubikusok.

egyik célja az volt a felhívásnak, hogy képzőművészeinket a dolgozó ember, a szocialista építés művészi kifejezésére ösztönözze, a másik, hogy ezzel párhuzamosan a művészi formanyelv tökéletesítése irányába terelje képzőművészeinket. Nagy szükség van mindkettőre, hiszen tárlataink, csopor (kiállításaink az elmúlt esztendőben is eléggé szegényes, tematikus anyagot tartalmaztak. A figurális kompozíció kvalitásai, az emberábrázolás mélységei tekintetében igen sok technikai gyengeséget, íormanyelv és kifejezőkészség vonatkozásában megmutatkozó bizonytalanságot is elárultak tárlataink — amellett, hogy általánosságban művészeti életünk fejlődését dokumentálták.

mint grafikus erősebbnek mutatkozik, — hasonlóan Goór Imréhez. Munkaképei, vázlatai kiválóak. Hajórakodást ábrázoló képe azonban rajzbeli kvalitásai mellett sem hat a valóság erejével. Elmerül a felesleges részletekben.

A forma és a perspektíva törvényeinek felbomlása észlelhető még mindig Gál Sándor művészetén, amint ezt a kiállított müvei mutatják.

Van tehát jócskán mit tenni. Bárha a kiállítás előkészítésére szánt két hónap rövidnek bizonyult, — s így néhány jól ismert kecskeméti művész, köztük Bozsó János sem. nyújtott be a kiállításra egyetlen alkotást sem — a képzőművészcsoport kecskeméti tagjainak közös kiállítása tiszteletreméltó vállalkozás. Megmutatja azt is, hogy főleg a kifejezésmód, a formanyelv, a rajzkészség fejlesztése vár művészeinkre. Ha ezen az úton előre tudnak haladni, s továbbra is törekszenek új életünk tematikusabb ábrázolására, erőfeszítéseik nem lesznek hiábavalók.

Csáky Lajos

Századik születésnap

Bács-Kiskun megye egyik legidősebb embere Forgács Mihály bácsi, bócsai lakos a napokban ünnepelte 100. születésnapját. A bensőséges családi ünnepen nemcsak a környék községeiből, hanem Budapestről és más városokból is összejött a rokonság. Hét gyermekén, 29 unokáján, 46 dédunokáján és egy ükunokáján kívül körülbelül 800 ember kívánt még jó egészséget és hosszú életet Forgács bácsinak, aki még most is egészséges és a ház körüli munkát elvégzi. A családi ebéden közel száz személy vett részt. (Lőrincz Györgyné levelező.)

Sportfelszerelés

ajándékba

örvendetes hír érkezett a 638. sz. Tiszakécskei Iparitanuló Iskola KISZ-szervezetéhez: A járási KISZ-bizottság az iskola KISZ-szervezetének az 1959. évben végzett kiváló társadalmi munkájáért ötezer forint értékű sport és egyéb felszerelést juttatott. Érdemes megemlíteni, hogy az iskola 117 tanulója sikerrel letette a falusi sparta- kiád sportversenyének minden számát, amellyel eleget tett korábbi felajánlásának. Az iskola

/vwyvwwwvwvöw^nww^i

KISZ-szervetetének fiataljai iá-» mogatják és patronálják a Be ke Tsz KISZ-síervezetét, (Kovács Géza leveleié.)

Kigyúlta fény Helvécián

Határidő előtt fejezték be Helvécián a villanyhálózat építését. Egyelőre csak a közvilá-; gítási lámpák égnek, s a főútvonal melletti házakba vezették be a villanyt. Rövidesei» sor kerül a dülőutak mentén fekvő házak villamosítására is. A község lakói társadalmi munkában vállalták a villanyoszlopok gödreinek kiásását és aa oszlopok felállítását. (llcnkö Mária levelező.)

Kézimunka-kiállítás

Kiskőrösön

A Kiskőrösi Földmű vessző# vetkezet nőbizottsága a közelmúltban rendkívül szép kézimunka kiállítást rendezett á községi kultúrház nagytermében. A szebbnél szebb góbiéinak, hímzések és horgolások nagy tetszést aratták a látogatók között.' A szorgalmas éa ügyes női kiállítók között értékes jutalmakat és okleveleket osztottak ki. A kiállítást az első napon több mint ezren nézték meg. (Lőrihcz Györgyné levelező.)

Mezőgazdasági gépészképzö iskola indul Makón

Udvardi Gyula: Szállodaépítés.

A mezőgazdasági szakemberek biztosítása céljából mező- gazdasági gépészképző szakiskola indul a Makói József Attila Iparitanuló Intézetben. Az iskola időtartama három év. A végzett tanulók mezőgazdasági gépész-, traktorvezető oklevelet kapnak. Az iskola elvégzése díjtalan. A tanulók az intézet otthonában nyernek elhelyezést.

Felvételüket kérhetik az iskolára azok a fiatalok, akik az általános iskola nyolc osztályát

befejezték és a 16. életévüket még nem töltötték be. A felvételhez szükséges a lakóhelyhez legközelebb eső gépállomás, állami gazdaság, termelőszövetkezet írásbeli ajánlása és igazolása, hogy a sikeres szakmun. kás vizsga után a tanuló részéi re munkahelyet biztosít. Jelent*' kezni és bővebben érdeklődni az alábbi címen lehet: Munkaügyi Minisztérium 601. számú József Attijla Iparitanuló Intézet, Makó, Sztálin út 2—4.

Sajnos, a kiállítás, mely május elsején, a munka és a_____

nemzetközi proletár szolidaritás TVVWVVVVVVVWVWWVVVVVVVVVVV</VW><VW^WVVS,IW>,WVV^^

ünnepén nyitotta meg kapuit, nem sokkal többet igazolt, mint az előbb elismerően említett szándék helyességét. Előbbre lépést a kifejezőkészség fejlődésében alig mutatott. Egyes művészek esetében bizonyos egy helyben topogást vagy éppen visszafejlődést is jelzett. A zsűri, melyet a Képzőművészeti Szövetség delegált, majdnem kétszer olyan nagy terjedelmű anyagból válogatott, mint ami a közönség elé került.

Kissé elhamarkodottnak tartjuk néhány vonatkozásban a bírálók munkáját. Megítéléseink szerint jobb minőségű müvek maradtak ki a nyilvánosság elé kerülő anyagból, néhány gyengébb kvalitású, vagy éppen formalista elemeket tartalmazó alkotás pedig a múzeum falaira került, így például Goór Imre mereven, síkszerűen komponált, természetellenes kék színeket alkalmazó, felvonulókat ábrázoló kompozíciója.

Legtöbb művel Udvardi Gyula lépett a nyilvánosság elé. Alkotásain az építő ember, a szocializmus teremtő munkájának tisztelete érződik, bár eléggé bágyadt színvilága a témák optimizmusával, derűjével nem harmonizál mindig. Több vásznán erős prespektívikus hibák lelhetők fel. Néhány grafikája azonban rajzkészségé- nek erősödését bizonyítja,

Rajzbeli kiforrottság Goór Imre kiállításon szereplő alkotásai közül sajnos csak grafikáin észlelhető. Néhány vászna !— az egyetlen Kubikusok kivételével — mintha azt mutatná, hogy Goór Imre az egyéniségének leginkább megfelelő kifejezési forma keresése közben ismét zsákutcába került. A századvégi polgári festészet

Nem bízott magában, ezért néhányszor ellenőrizte ujjaival, hogyan vannak beállítva a gyújtólyukak. Aztán a kézigránátokat, egyiket a másik után a csőbe eresztette, és géppisztolyát magához szorítva, lefelé gurult.

Két föld alatti robbanás resz- kettette meg a magaslatot, szikraeső csapódott a magasba. Zűrzavaros lövöldözés kezdődött, a németek ki ugráltak a másik fedezékből, néhány katona lövöldözve elrohant Boga- csov mellett. Biztosan ráakadtak volna, ha nem fekszik olyan közel, de így mindenki elrohant mellette, hogy utolérje a merénylőt.

Bogacsov kisvártatva óvatosan csúszni kezdett, a lövésekből és rakétákból tájékozódott. Minden érzékszerve kitűnően működött, csak fülében érzett egyre erősödő szúnyogzümmögést: sok vért vesztett. A vér egyre folyt a csizmájába, de az élet még mindig makacsul tartotta magát szívós testében.

Reggel felé megfojtott egy álomba szenderült német őrszemet és magához vette okmányait. Bízott benne, hogy átverekszik magát az övéihez. Amikor már jó darabot kúszott, hirtelen eszébe jutott, hogy ottfelejtette géppisztolyát. Visszamászott, és sokáig kereste a havon nehezen engedelmeskedő ujjaival. Már nemigen tudott tájékozódni, emlékezete egyre gyakrabban kihagyott. Egyszer csak, amikor felocsúdott, látta, hogy a hold a szemébe világít. Hasra fordult és a másik irányba kúszott. Amikor újra magához tért, megint csak a szemébe világított a hold. Ekkor azonban már alacsonyan járt, megnőtt, aztán kettévált, most

mint odafent, de a nedvesség és a kőfalak nyirkossága átjárta Ponomarjovot. Képtelen volt eligazodni, éjszaka van-e vagy nappal. Ahogy becsapódott feje fölött a pince ajtaja, sötétség borult rá. Óráját, szokás szerint, elvették. Magas, dagadt német vette el, de mielőtt elvette volna, tenyerére fektet le* és szakértő módján szemúgyre vette: már öreg jószág volt, itt-ott lekopott róla a nikkel, alatta réz sárgállott, de pontosan járt és még sokáig szolgálhatott volna, mint Pono- marjov minden holmija. A németnek nem volt túlságosan ínyére az íóra, de azért mégis elvette, abban a szilárd meggyőződésben, hogy a fogolynak többé már nem lesz rá szüksége. Mindent elvettek tőle, amit csak elvehettek. Csupán párttagsági könyvét nem találták meg, mert inkább a holmijai iránt érdeklődtek. Nadrágja belsf oldalán, a derekánál kis titjkos zseb volt. Most, hogy egyedül maradt, elővette a testétől átmelegedett tagsági könyvet és sok minden eszébe jutott. Visszaemlékezett, hogyan sereglettek, szokás szerint, az egész kerületből, a távoli sztyepi kolhozokból a taggyűlésre. Ba- tárokon, bricskákon, lovon ... Egy egész tábor állt fej-fej mellett, kerék-kerék mellett. Széna- szag és lovak verítéke keveredett friss benzinszaggal. Az emberek csoportokba verődtek a kerületi pártbizottság előtti téren, a fejek fölött dohányfüst terjengett, fojtott hangok moraja hallatszott, a tér egyik vé- gán felröppent egy tréfa, s mint szikra a szélben, átszáll a tér másik oldalára.

U'oiytavosa kövínzcükj

Kokolev őrnagy, a gyorshajtás nagy kedvelője, nekieresztette motorkerékpárját az országúton, s előreszáguldott a németek felé. Integettek neki a lövészárkokból, kiabáltak, de a széltől és a motorzúgástól nem hallotta. Ö is visszaintegetett a gyalogosoknak bőrkesztyüs kezével, valami vidámat is kiáltott nekik, hunyorgott a szemébe vágó széltől és nedves fogai villogtak. Így, ilyen boldogan rohant a halálba. Aztán a gyalogosok látták, nogy a németek hozzárohannak, lecsatol- jáK róla térképtaskáját, az országúton meg ott feküdt a felbukott motorkerékpár, kerekei vadul forogtak.

Sajnálták az őrnagyot, ezt az örökvidám, bátor férfit. Pono- marjov pedig így gondolkozott: mindezt a hetykeség, az ifjú balgaság okozta. A háborúban azzal szórakozik, hogy motorbiciklizik ... A törzsőrmester viszont — ha egy és mással igen, de hetykeséggel semmiképpen sem lehetett gyanúsítani. Inkább túlzottan rendszerető ember hírében állt. És lám, most még a híradósparancsnoknál is csúnyábban, gyalog sétált be a németek karjaiba. És mikor? A háború legvégén!

A pincében korhadt fa és üres boroshordó szaga terjengett: a hordót nyilván azelőtt is itt tárolták. A löld alatt mindenesetre melegebb volt,

már két hold rángatózott, tőle két különböző irányban.

6. fejezet FONOMARJOV TÖRZSŐRMESTER

Ponomarjov törzsőrmester a földpadlón ült, a köves boltív alatt, és gondolkodott. Nem is volt más dolga. Hányadszor gondolt már vissza arra, hogyan mentek előre Dolgovusinnal, s a németek közel engedték őket, bizonyára abban a hiszemben, hogy meg akarják adni magukat. Doigovusin még rá is gyújtott a szélben, a németeknek háttal, s aztán géppuskával lőni kezdtek rajuk. Most utólag jut eszébe, mit kellett votna tenni. Ha abban a pillanatban rájött \folna: bevágni egy gránátot és nyomban utanaugrani a lovész- árokba! A szűk helyen a németek semmit sem tudtak volna csinálni a géppuskájukkal. Itt a fronton az a helyzet, hogy aki először kap észbe, az nyer. Ö észbe kapott, de már későn, Es valahányszor eddig eljutott gondolataiban, felsóhajtott és búsan hintáztatta testét a földön; az emlék túlontúl forrt benne, még túl friss volt.

Két hónappal azelőtt, az előrenyomulás legnagyobb hevesen, olyan eset történt a dandárban, amit később is sokat emlegettek. Még csak puhatol- gatták az első vonalat, amikor xl tzieu mrauosparaaesnoka,