Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-10 / 109. szám
4. «Ida? <960. május 10. kedd Harmincnyolc együttes vett részt a bajai felszabadulási szemlén Színpompás, tarka felvonulásnak voltak tanúi a vasárnap délelőtt Baja főutcáin sétálgatok. A felszabadulási kulturális szemle járási bemutatójának részvevői több mint 250, többségében népviseletbe öltözött fiatalabb és idősebb Baja környéki kultúrmunkás hírverésképpen végigvonult a városon zászlók alatt zenekari kísérettel, utána kezdte meg a József Attila Művelődési Ház Dózsa- termében a járási elsőségért folytatott küzdelmet. Igen szép eredményeket ho- aott a verseny. A legjobb kórusok sorába került a sükösdi menyecske kórus, és a felsőszen tiváni művelődési otthon énekkara. A zenekarok közül a vaskúti művelődési ház fúvószenekara, a hercegszántói sokáé tambura-együttes és a garai MEDOSZ esztrád-zenekar bizonyult legjobbnak. A tánccsoportok versengéséből is a hercegszántói sokác- együttes, a bátmonostori leánycsoport került az első helyre. Örvendetes jelenség volt a dá- vodi és az érsekcsanádi együttes fellépése. Népes mezőny alaikult ki a szólisták bemutatóján. Az énekesek közül a legjobb teljesítményt Mihalovics Antal, Pata- ricza Katalin (mindketten fel- söszentivániak). Molnár János (Dávod) és Török Gergely (Vaskút) mutatta. Póth Mihály (Gsávoly) harmonikaszáma, Magyar János (Dávod) zongorajátéka kapta a legtöbb tapsot a hangszerszólisták bemutatóján. A járási szemlét szellemi öttusa zárta be, melyen az egyéni versenyzők közül Lukács Erzsébet (Csávoly) bizonyult a legügyesebbnek. 38 művészeti együttes és csoport mutatta be tudását, felkészültségét az érdekes bemutatón, melyet a húsvét előtti vasárnapon a színjátszók és a szavalok seregszemléje előzött meg. Nyolc szavaló és nyolc színjátszó csoport mérte össze itt erejét. Jellemző és a csoportok politikai érettségét is bizonyítja, hogy főleg felszabadulás utáni életünk témái iránt mutatkozott nagy érdeklődés. Mai életünket ábrázolták a bemutatott jelenetek és színművek. Cs. L, Kevés a fiafa! Elszomorító, hogy a kecskeméti Bartók Béla, valamint a Kodály Kórusban alig van fiatal énekes. Minden dicséret és elismerés megilleti az idősebb dalosokat, de szóvá kell tennem, hogy nem gondolnak az utánpótlásra. Ügy tudom, hogy az üzemi és mezőgazdasági éneklcarokban is igen kevés a fiatalok száma. Feltétlenül változtatni kellene ezen, hiszen a magyar kórusművészetnek régi hagyományai vannak, amit tovább kellene fejleszteni. (Kiss Gellért leveléből.) Kecskeméti lányok Bácsbokodon A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet huszonkét növendéke az idén nyáron kéthetes termelési gyakorlatra Bácsbokodra megy. Az intézet növendékei, amellett, hogy hasznos termelési tevékenységet folytatnak, bekapcsolódnak a termelőszövetkezetek és a község kulturális életének fellendítésébe is. A bácsbokodiak tudják már azt is, hogy a lányok néprajzi kutatómunkát is végeznek. A község dolgozói örömmel várják a kedves vendégeket. Az óvónőképző intézet tanulóinak elhelyezéséről, élelmezéséről az általános iskola gondoskodik. Tettinger Antal levelező Shakei^iecur€: ^Dízkereizt Shakespeare egyik legnépszerűbb vígjátékát, a Víz- keresztet mutatta be a kecskeméti színház. A vígjáték, mely a shakespearei vígjátékok erényeinek, jellegzetességeinek e tipikus összefoglalója, bővérű komédiázásra, szatirikus játékra ad nagyszerű alkalmat és — ha helyesen hangsúlyozott előadást akar formálni és a bonyolultság bogozása közben az alap-mondanivalót nem akarja szem elöl téveszteni. S ehhez nem elegendő néhány friss és lendületes ötlet, az előadás erőteljesebb összefogására, tempójának megfontolt adagolására Olivia Malvoliúval társalog (Göndör Klári és Dobált Lajos). nem utolsó sorban — a ma már művészi fejlődés mércéjeként szolgáló — jó szerepelt megformálására ad módot színészeinknek. Sok szín, a mese felszíne mögött az egységes mondanivaló eresztékeivel egybefoglalt cselekményszál teszi változatossá, lendületessé, gyorsan és természetesen pergővé a Vízkeresztet, amelynek egyik t legfőbb célja, hogy kifigurázza, kinevesse a kényeskedő természetes és egyszerű érzelmeket túlhajtó saját magukat ámító és megcsaló hősöket, elsősorban Orsinot, Oliviát és Malvo- liot, de hogy a kisebbeket említsük, Keszeg Andrást és Tóbiást is, akikben nem egy Shakespeare-darab epizódfigurájának rokonát lehet felismerni. Sok mindent keli tehát figyelembe vennie a rendezőnek, filozófikus. Alakításából hiányzik a renaissance-ember csillo-'' gó szín essége. Az előadás egyik szép teljesítménye Galambos Erzsi hangulatos, könnyed, csupasz!v Viola alakítása. Mária szerepében Demeter Hedvig is idei alaki-1 tásaihak legjobbikát nyújtja. Egyéni szerepfelfogása, harsány jókedve, tökéletes azonosulása a szereppel, magávalra- gadó. Néhány kisebb epizódszerep alakítója is elismerésre^ méltó teljesítményt nyújt. Így” elsősorban Gyulai Antal Antonio szerepében, valamint Fe-t kete Tibor. Perlaki István Se- bastianja hangulatos, jó alakítás. Néhány szót még az elő-' adás; tempójáról, a rendezői munka néhány jellegzetességéről. Lovas Edit egészében derűs, hangulatos, ötletes előadást rendezett. Néhány jelenet azonban túl lassúra és kidolgozatlanná sikerült. Nem vette észre például, milyen érdekesen stilizálttá lehet tenni mozgásaiban Viola és Keszeg András párba« Három vidám fickó, amint éppen Malvoliót figyelik, vajon megtalálja-e a számára odakészített levelet. (Fonyó József, Simon Géza és Fekete Tibor.) Baklanov regénye (27.) És ekkor a magaslatot felfelé rohanó, üvöltöző németek lepték el. A szürke harisnyás láb mögül egy sisak és egy ki- tátott ordítozó száj bukkant fel. Bogacsov a golyószóróhoz tapadt és hosszú sorozatot lőtt ki, mellette Ratner kattogott géppisztolyával. Hirtelen minden elnéptelenedett. Annyi idejük volt, hogy újra töltsék a tárat, amikor hátuk mögött ismét kiáltások harsantak és a magaslat megtelt rohanó németekkel. Bogacsov közéjük vágott egy gránátot, s lehúzódott, várva a robbanást. Jobbra tőle szünet nélkül, de rövid sorozatokkal, hogy töltényeivel takarékoskodjék, lövöldözött az idős gyalogos. Aztán egymás után több robbanás. A közeli gránátrobbanások megsüketítették őket, földgöröngyök hulltak a fejükre. Jobbról már nem hallatszott lövöldözés. Bogacsov tenyerével ütötte be az új korongtárat, s ekkor valami nesz vonta magára a figyelmét. A futóárokban, körültekintve jött egy német, fehér hóköpenyöen, rövid csizmában. Meglátva a híradóst, összerezzent, s ráfogta géppisztolyát. A híradós csak ült tovább, mint addig. A német rászegezte fegyverét, közelebb lépett hozzá, géppisztolyának Csövével meglökte a vállát, mire a híradós lágyan oldalra dőlt. & német átlépett rajta, s ferdén visszapillantott rá. Bogacsov a kiszögelés mögött árnyékban állva, észrevétlenül beletörölte széles tenyerét nadrágja szárába: az első pillanatban, felderítő szokás szerint, élve akarta elfogni a németet. De Ratner gyorsabb volt, s rávetette magát. A szűk árokban, rövidre fogva géppisztolyát, lesújtott a német sisakjára, majd a vasalt fegyveraggyal az arcába csapott, s a földre döntötte. Amikor fölemelte a géppisztolyt, közelről látta a német szemét. Egy pillanatra kitágult, mintha kiáltani akarna. Ratner rálőtt. Se Bogacsov, se Ratner nem látta, hogy ebben a pillanatban az árok fordulójánál, azon a helyen, ahol az öreg gyalogos állt, német sisak emelkedett fel, majd azon nyomban újra lebukott. Hosszú fanyelű kézigránát esett le a közelükben. Űj volt a nyele, friss, még nem fogdosták össze. Az ember nem is gondolta volna, hogy ez azonnal felrobban. Ratner csizmája orrával odébb rúgta. A gránát az árok falához ütődött és visszagurult hozzá. Másodszor is teljes erőből belerúgott. De siettében a nyelét találta el. A gránát egy helyben pörgött, mint a búgó csiga. Mindketten csak bámulták, annyi erejük se volt, hogy elvonják róla a tekintetüket, vagy lehajoljanak érte. A hosszúfanyél, mint az óramutató, az utolsó köröket tette meg. lassan-lassan. még lassabban. Ratner az utolsó pillanatban lehajolt, megragadta, s már hajította is, de a gránát az arca előtt robbant. Ratner hátával a lövészárok falához dűlve lassan leült, s tenyerét szemére szorította. Amikor elvette a kezét, tenyere csupa vér volt, cs arcát is elöntötte a vér. Tapogatózott a földön, ahol ült, kitapogatta maga előtt a falat, s lassan felemelkedett. Nagy nehezen kimászott a lövészárokból, és véráztatta arccal, botladozva elindult a fény felé, a rohanó németek felé. Bogacsovnak sikerült rálőnie az elől álló németre, aki már felemelte géppisztolyát, de ekkor valaki a hátára ugrott, úgyhogy a hátgerince is belerecs- csent, és fojtogatni kezdte. A szűk lövészárokban hörögve, eltorzult arccal verekedtek, érezték egymás forró leheletét. A német Bogacsov karját csavarta, arccal lefelé akarta fordítani, de a karcsú, izmos Bogacsov meghajlott alatta, mint egy acélrugó és megfeszülve, kitépte magát a német szorításából. Lesújtott a németre, azzal, ami a kezeügyébe akadt: egy géppisztoly-tárral. Majd előrántotta revolverét és rálőtt. Amikor feltápászkodott, látta, hogy németek rohannak rá abból az irányból, tunerről holdfény áradt be az árokba; alakjuk feketének tűnt a fénynyel szemben. Ratner már nem volt ott. Még két ízben rájuk tudott lőni, de aztán látta, hogy már képtelen feltartóztatni őket, ő is kiugrott a lövészárokból, és pisztollyal szállt szembe velük. Ekkor egy hirtelen fellobbanó vörös fény megvakí- totla. U'oly tatása kövéutöziki lett volna szükség Lovas Edit részéről. — Es nem utolsó sorban — jobb szereposztásra. Áss egyébként néhol lendületes előadást azonban néhány alapvető szereposztási hiba érdemeinél alacsonyabb szintre helyezte. Elsősorban az Orsinót megszemélyesítő Tamás József szerepeltetése mondható indokolatlannak. Színben és hangulatban egészen mást ad a Shakespeare megálmodta Orsino helyett, nem tud beleilleszkedni szerepe légkörébe. Emellett, sajnos, beszédtónusa sem kifogástalan, többször feleslegesen deklamál — az előadás többi szereplőinek modernebb játékstílusával ellentétes módon. A nem nekivaló szerepben minden tőle telhetőt megtesz a siker érdekében Göndör Klára. Komédiázása derűs, hangulatos, ő valóban érzi az általa megszemélyesített alakkal kapcsolatos szerzői szándékokat és annak művészi eszközökkel kifejezést is tud adni. Dobák Lajos Malvólióján érződött, hogy erősen küzd szerepével. Nagy jelenete, amikor a neki szánt levelet megtalálja, kissé vontatottra sikerült, általában szegényebb az alakítás, mint maga Malvólió figurája. Kissé jelentéktelenebbé vált szerepe a darab szövevényében, mint amilyenné lehetett volna tenni. Érdekes Böfíen Tóbiást vitt színpadra Simon Géza. Tóbi úr vérmes humorát, élet- szeretetét nagyszerű természetességgel érzékelteti. Fonyó József Keszeg Andrása méltó társa Simon Géza alakításának. A figura külső tulajdonságainak érzékeltetésével lép az előtérbe, s végig bírja ötletekkel. Baracsl Ferenc bohóca kissé szárazon ját; Ez a jelenet nehézkes* ügyetlen, mint ahogy nem találja el a megfelelő tempót Malvolio nagyjelenetében sem* Általában jellegzetessége az előadásainknak — de talán az egész magyar színjátszásnak —■ ez a vígjátékoknál különösen indokolatlan lassúság, s gyakran részletekbe való túlzott el- merülés, ami ennek az előadásnak néhány jelenetére hasonlóképpen rányomta bél veViola fiú ruhában (Galambos Erzsi). gét.! Jóval nagyobb tempó általában használt volna a Vízkereszt kecskeméti előadásának. Külön élményt nyújtanak a vendégtervező Csinády István ragyogóan szellemes, a a mesebeli illír hangulathoz kitűnően illő, a cselekménnyel nagyszerűen együtt játszó színpadképei és Schaffer Judit jel- mezpi, melyek finoman stilizáltak, szellemesek. Csáky Lajos
