Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

A. oldal 2960. májas 29. vasárnap A BAJAI Csillagvizsgáló gya­kori látogatóinak egyike je­gyezte meg: Ennek az épület­nek az a hibája, hogy még nem dőlt össze! Kissé goromba meg­állapítás, de rendkívül szemlé­letesen kommentálja megyénk e fontos tudományos intézmé­nyének helyzetét. Mint jó néhányszor leírtuk már, egy roskadozó épületben Eolytatják a bajai csillagászok tudományos körökben nemzet­közileg elismert munkásságu­kat, s ma már szinte a lehetet­lenség határáig összezsúfolt mű- szer-dzsungelben a nagyobb kü­lönböző munkát gyakran egy időben végző kutatók számára az elmélyült vizsgálódás elemi feltételei sincsenek megadva. Számtalanszor hangoztattuk, hogy ez mennyire egészségtelen. A megoldás kulcsa: egyszerű és kézenfekvő: más, a szükség­leteknek éppúgy megfelelő la­kást kellene kiutalni a csillag­vizsgáló telkén levő, laborató­riumi célra kiválóan alkalmas főépületben lakó családnak, s akkor még inkább szárnyat kapna a tudományos vizsgáló­dás, még többször hallhatnánk hírt kutatóink eredményeiről, a Bajai Csillagvizsgáló munká­járól. Újdonságokban így sincs hi­ány a csillagvizsgáló portáján. BORBAS MIHÁLY, a csillag- vizsgáló vezetője, örömmel mu­tatja azt a levelet, amelyet a Szovjet Tudományos Akadémia csillagászati tanácsa írt a bajai obszervatóriumnak. A. G. Masz- jevics akadémikus köszöni meg a Föld légkörében április 6-án megsemmisült harmadik szovjet szputnyik pályaelemeinek vizs­gálatában, s átvonulásának rendszeres észlelésében részve­vő csillagászoknak a pontos és szorgalmas adatszolgáltatást, s azt a reményét fejezi ki, hogy a jövőben az együttműködés még gyümölcsözőbb lesz, mint eddig. Jó néhány olvasónk számára az is újdonságnak számit, hogy ez a kitűnő intézmény a Bajai Városi Tanács vezetőinek kez­deményezésére, városi kezelés­be került, másfélszázezer fo­rintos évi költségvetéssel ren­delkezik. A kutatók, saját ere gyarapítják a csillagvizsgáló va­gyonát. Ili Márton tudományos kutató elmondotta, hogy a csil­lagvizsgáló keretében működő 113. számú mesterséges holdkö­vető állomás a jövőben jóval alaposabb felkészültséggel és nagyobb pontossággal tud majd végezni a mesterséges holddal összefüggő megfigyeléseket. — AZ EDDIGIEK SORÁN - mondotta 111 Márton — felada­tunkat a speciálisan erre a cél­ra szerkesztett AT—I típusú távcsövekkel végeztük, melye­ket a Szovjetunió bocsátott ren­delkezésünkre. Ezek segítségé­vel minden szputnyik-átvonulás alkalmával mindenik távcsöves megfigyelőnk egy-egy pozíció­mérést tudott végrehajtani. Mi­vel Moszkvából minél több ada­tot várnak — ezt kívánja a tu­domány érdeke —, ezért alkal­manként betanított figyelők se­gítségét kellett igénybe venni. Ók ezt a munkát szívesen vé­gezték ugyan — minden ellen­szolgáltatás nélkül —, de az éj­szaka legkülönbözőbb óráiban — ahogy az átvonulások megkí­vánták, — nem tudtunk rend­szeresen annyi megfigyelőt be­F. Tóth Pál: Gyermekszemek Tisztán csillognál: mint a tó, mit nem zavart meg mozdulás, Világba kitárulkozó kis életük egy vallomás. De nézd, e két szem mily riadt, összehúzza a félelem a forró, déli ég alatt, hol élni, lenni gyötrelem. Hol a gyermek, mint rebbenő kicsiny madárka száll, csapóiig, de gyilkos nagy gép dong elő s minden élő Jajba fog. Hol cseppnyi csak az élelem s hiába csüng a jó anyán, hogy csak egy korty kis tej legyen, holnapra is majd gyűl talán — mert felettük már a nád ropog — óh te viliódzó képzelet, hol afrikai ég ragyog perelj vele — ez nem lehet! Perelj vele, te nagy sereg, tűzfényü, gyémántos virág — gyermekszemek, emberszemek — hogy láthassunk egy új csodát: mind úgy csillogjon, mint a tó, mit nem zavart meg mozdulás, világba kitárulkozó kis életük legyen — vallomás. jükkel, találékonyságukkal is állítani, mint azt szerettük vol­na. Más megoldást kellett ke­resni. Megkezdtük hát az AT—I-es távcső átalakítását. Ezt a munkát fejeztük be az elmúlt héten. Az átalakítás abból áll, hogy a távcsövet fotografikus észle­lésre állítottuk be, ezért a cél­nak megfelelő pontosságú, át­világítható osztott körökkel (fokbeosztás) láttuk el. Az osz­tott körök házilag, fényképe­zéssel készültek. A megfelelő nóniusz fokozza a leolvasás pon­tosságát. — A skálák képe tükrök segítségével egy odasze­relt fényképezőgép objektívjére vetítődik. Észleléskor a mester­séges hold képét kell csupán a látómező középpontjába vin­nünk és a skálát ebben a pil­lanatban lefényképezni. Ezután ismét középre visszük a mes­terséges holdat, amely tudva­levőleg gyorsan halad az ég­bolton és újból fényképezünk. Minden felvétel egy-egy pozí­ciót ad. Ezzel a távcsővel a fenti módszer szerint közepes átvonulás alkalmával körülbe­lül 300 pozíció-mérést tudunk végezni az azelőtti eggyel szem­ben. Nem megvetendő az sem, hogy a mérések pontossága kö­rülbelül tízszerese az eddiginek! Nagy előny az is, hogy az idő­mérést is fényképezőgép szink­ron érintkezője segítségével vé­gezzük (egy kronométerhez csat­lakoztatva), így a megfigyelő­től függő személyi hiba teljesen eltűnik az időmérésből. Remél­jük, hogy a műszer az ezután f elbocsátandó szovjet mestersé­ges holdakon végzendő megfi­gyeléseknél is beváltja majd a hozzáfűzött reményeket, fejezte be tájékoztatóját 111 Marton. NEMRÉG járt a csillagvizs­gálóban dr. Kulin György, a TIT Uránia bemutató csillag­vizsgáló intézet igazgatója és Róika Gedeon, a TIT központi csillagászati osztályának vezető­je. Kilátásba helyezték, hogy lehetővé teszik egy, az eddiginél nagyobb fényerejű, 50 centi­méteres tükrös távcső beszer­zését. Ez újabb tudományos feladatokat hoz majd magával, de biztosak vagyunk benne, hogy a bajai csillagászok ezek­ben is megállják a helyüket. Csáky Lajos Az üteget megállítva, Beli- csenko előre ment a felderítők­kel. Hirtelen paták csattogása közeledett feléjük az ország­úton, s két lovas körvonala bukkant ki a sötétből, — Harmadik üteg? ■—■ Harmadik. — Felismertelek a fehér ko­záksapkádról, ütegparancsnok — a hangján érződött, hogy mosolyog. Arszentyev, az ezred­parancsnok segédtisztje volt. Fürgén leugrott lováról. Odalé­pett Belicsenkóhoz, kezet rázott vele. Kísérője, egy felderítő mozdulatlanul ülve maradt a nyeregben. — Megváltozik a feladatotok. Világítsd csak meg a térképet! Sátorlapot borítottak a fejük­re, és Arszentyev szétterítette a térképet a nyergen. — Most itt foglaltok állást a hasadékon túl. Látod, ahol a kerteket megjelöltük? Ügy! — Balra tőletek nyolcvankettes aknavetők lesznek. Egy üteg. Ég a cigarettád? — Arszentyev cuppogni kezdett keményen összeszorított ajkával, A sátor­lap alatt orrfacsaró izzadság- szag szorult meg. — Már fél órája várunk rátok, egészen át­fagytunk, Itt az útkeresztező­désnél a mi tankunk álL Ki­lőtték. Éppen most akartunk odamenni, hogy megnézzük, de hallottuk, hogy jöttök. Most te­hát, ütegparancsnok tarts te­repszemlét. Arszentyev élvezettel ejtette ki ezt a katonai kifejezést, és lábikráját mozgatva, türelmet­lenül állt egyik lábáról a má­sikra. Gondolatban elképzelte, hogyan végezné el ő maga, ho­gyan lovagolna az üteg előtt távcsővel a kezében. Régi vá­gya: elöl lovagolni. — Négy óra nulla perckor adj jelentést a készenlétről — mondta parancsolóan és lelke­sen. — Rádióösszeköttetés köz­vetlenül az ezredparancsnokkal! Az üteg felderítői eközben körülfogták az ezred felderítő­jét, ő pedig a mindenről tájé­kozott ember fensőbbségével, le sem szállva a nyeregből, sötét­ben körbe mutogatott korbá­csával és magyarázott; Beli- csenko követte tekintetével a korbácsot, s Arszentyev szavá­ba vágva megkérdezte azt, ami foglalkoztatta: — Tehát ezt a tankot nem láttad közelről? A háború elővigyázatosságra nevelte. — Melyiket? A kilőtt tankot kérdezed? — Arszentyev elé­gedetlenül összeráncolta a hom­lokát, mert rájött, hogy Beli- csenko nem figyelt rá. — Nem értem, honnan került ide egy kilőtt tankunk? —foly­tatta Belicsenko harigosan gon­dolkodva. Ekkor a felhők mögül végre előtört a holdsugár, és megcsil­lant az országút burkolatkövén; ferde árnyékok vetődtek a föld­re, a leghosszabb a lovas ár­nyéka volt. Az útkeresztezésnél is megcsillantak a lánctalpak és a tank ágyúi. Hirtelen fel­bőgött a motor, s a kilőtt tank az árnyékba gördült, onnan vil­lant, reccsent az ágyúja — a lövedék az országúton robbant, szilánkjai szétfröccsentek a kö­vezeten. Egy pillanat alatt min­denki az árokban termett. Az ezredfelderítő alatt megbokro­sodott a ló, és a tank felé vitte. De aztán sikerült megfé­keznie és visszalovagolt. A nye­regből leugorva, idegesen el­mosolyodott: — Azt hittük, hogy a miénk. Ott cigarettáztunk mellette... Arszentyev zavartan nézeget­te elszakadt nadrágját. — Honnan a fenéből került ide szögesdrót? Teljesen érthe­tetlen. Azért is vizsgálgatta olyan aprólékosan a nadrágját, mert szégyellt Belicsenko szemébe nézni. Mint ahogyan ilyenkor lenni szokott, senkinek sem volt pán­céltörő gránát a kezeügyében. Vissza akartak futni az üteg­hez, de a tank megeresztett még néhány lövést, visszahát­rált és tovagördült. tfolytatasa következik) Műteremről — műteremre Vasárnaponként kirándulóik százai keresik fel a kecskeméti Műkertet. Az impozáns, emeletes villa, a Képzőművészeti Alap művésztelepe körül kecskemétiek zsibomganak be-bekukucskál' nak a kerítésen, s találgatják, kik élnek itt. Néhány művés® műtermébe vezetjük el ez alkalommal olvasónkat, s megkérdez­zük az itt élő művészektől, mik a terveik, min dolgoznak. Uhrig Zsigmond képeivel legutóbb a VII. magyar képzőmű­vészeti tárlaton találkozhattunk. Hosszas betegség, s a kényszerű hallgatás évei után ismét alkot ez a tehetséges művész. Most ép­pen a Honvédelmi Minisztérium meghívásos pályázatára készül benyújtani új alkotásait, melyek a repülők életét ábrázolják. Hé-* hány vázlat már elkészült, de még hosszabb idő telik el, amíg megérlelődnek a művész lelkében élő elképzelések. Elmondja Uhrig Zsigmond, hogy a kecskeméti repülőtér pa- rancsnoka, tisztjei és legénysége a legnagyobb szeretettel és elő­zékenységgel fogadta, minden lehetőséget megteremtett számára a zavartalan alkotásra. Igen sok barátra is talált a repülősök kö­zött. Biró Anna Kilián Zoltán szoborportréját mintázza. A fiatal szobrász kisplasztikáival a nők képzőművészeti kiállításán szerel pelt legutóbb és Pécsett ugyancsak kisplasztikával vett részt asf ottani tavaszi tárlaton. Alig néhány éve hagyta el a főiskolát -d Borsos Miklós tnítványa volt — és tele van tervekkel. Ebben a műteremben is szobrász dolgozik. Az alkotót nenb tudtuk megörökíteni, mert már költözőben van, elhagyta Kecske­métet, befejezvén nagyméretű kútfiguráját, melynek mását itt mutatjuk be. Kárpáti Anna négy hónapig dolgozott a kecskeméti alkotóház műtermében a balatonalmádi fürdőtelepen elhelye­zendő kútfiguráján. A falon ott a vázlat: a sziklán ülő leányt o szökőkút vízsugarai veszik majd körül. A művésztelep műteremlakásai még nem népesedtek be telj jesen. Most van a „váltás”. Heten már megérkeztek, illetve dol­goznak is, három műterem még üresen áll. Várjuk a jövevénye­ket s szeretnénk velük megismerkedni. Csáky—Pásztor Távcsövek világában

Next

/
Thumbnails
Contents