Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-29 / 126. szám

I i960, május 29. vasárnap ,5. oldal Gyártörténeti, munkásmozgalmi kutatások megyénkben A Szakszervezetek Megyei Tanácsa néprajzi és munkás­történeti szakköre gyártörténeti és munkásmozgalmi kutatások­hoz kezdett megyénkben. Negy­venhattagú kutatógárda dolgo­zik a ZIM Kecskeméti Gyár­egységében, ahol a gépgyár tör­ténetét, munkásmozgalmát, az öntödei dolgozókra veszélyes be­tegségek okait és a kulturális igények emelkedését kutatják. A szakkör a gépgyár történeté­nek összeállításával Krajnyák Nándort bízta meg. Ezen a té­ren eddig csak levéltári és egyéb okmányokra támaszkod­hattak, s a kutatás sqrán az Izem dolgozóinak emlékei, vé­leményei alapján állítják majd össze a gépgyár történetét. Héttagú szakkör vizsgálja a ZIM-bcn, dr. Mándoki Antal irányításával, az öntödei mun­kások számára ártalmas beteg­ségek okait. A kutatók vizsgá­latai orvosi szempontból is ér­tékesek lesznek, mert egy idő­ben azonos jellegű vizsgálatokat folytatnak még a Szabadszál­lási Lenin Tsz tagjai között is. A két vizsgálat anyagából von­ják majd le a végső egészség­ügyi és egészségvédelmi követ­keztetéseket. A szabadszállási tsz-tagok között ugyanakkor em­bertani vizsgálatokat folytat dr. Henkey Gyula. A fenti vizsgá­latokon kívül Szabadszálláson és a gépgyárban zenei kutatá­sokra kerül sor. Ádám József és Kálmán Lajos vállalta ezt a munkát. Szóbakerült és már in­tézkedés is történt a ZIM an­nak idején híres dalkörének felújítására. Még nagyobb tervek szerepel­nek a szakkör jövő évi tervé­ben. Ezek szerint a Kecskeméti Cipőgyárban, a Dávodi Kender- fonóban, a Sükösdi Paprika­üzemben folytatnak hasonló vizsgálatokat, s megnézik több helyen a paraszti élet alakulá­sát is. Ilyen mezőgazdasági jel­legű vizsgálat már folyamatban van Szeremlén, és rövidesen Drágszélcn meg Úszódon is ku­tatják majd a földműveléssel foglalkozó emberek életkörül­ményeit. Jobban jár, aki a MÉK-nek adja át áruját — Az első negyedév piaci statisztikája — Érdekesen alakúinak 1960 el­ső negyedévében a MÉK felvá­sárlási árai. Az első három hó­nap átlagában tíz fillérrel volt magasabb a Rózsa és a Gül- baba burgonyafajták átvételi ára, mint az előző év hasonló időszakában, míg a fehér krumplié mindkét negyedévben azonos volt Alacsonyabb árat fizetett azonban a MÉK az al­máért: míg tavaly — az első negyedévben — 6 forint 50 fil­lér volt a legmagasabb felvá­sárlási óra kilogrammonként, addig az idén csak 4 forint 90 fillér, Érdemes megfigyelni a kel­káposzta felvásárlási árát, amely 1959. első negyedében 1,30 és 3,20 forint között moz­gott kilónként. Ebben az év­ben viszont a kelkáposzta leg­magasabb felvásárlási ára már 3 forint 50 fillér volt. Meg kell jegyezni, hogy 1960. első három hónapjában almá­ból és burgonyából nagyobb kereslet jelentkezett, mint ami­lyen készlettel a MÉK rendel­kezett. E két árucikkből ugyan­is roppant nagy mennyiséget értékesítettek szabadpiacon a termelők és szövetkezetek. Így történt, hogy 1960. első negyed­évében a MÉK felvásárlása zöldségből és gyümölcsből Bács megyében 153 vagon volt, holott a múlt év hasonló idő­szakában 161 vagonnal vásárolt fel a központ. Pedig nem jártak volna rosszul az egyéniek sem,' 300 csalsdifiáz-építési OTP-köicsön — előjegyzésijén Üjabb társasház épül Kecs­keméten tizeinkét család részé­re a Simányi utcában. A két­emeletes ház leendő tulajdo­nosai résziére közel egymillió forint kölcsönt bocsátott az OTP. Ezt az összeget 20—22 év alatt kell majd letörleszteni, s az első visszafizetést — az építkezés befejezése után egy évvel — 1962 januárjától kell megkezdeni.: Az OTP megyei központjától kapott tájékoztatás szerint eb­ben az évben körülbelül 300 családi ház-építési kölcsönt je­gyeztek élő, amelynek kifizeté­sére az elkészült munkák ará­nyában kerül sor. A falusi építkezésekre — két­szobás ház esetében — 30—35 ezer, míg a városokban 40—50 ezer forint hitelt ad az OTP. Tervgazdálkodásunk természe­tesen megkívánja és a kölcsön­igénylőknek is saját érdeke, ^VWVWWWúWWWWVWWWyW<A^VWW>íVVVWWWWWVW Bíróság előtt albérlő, adóbevallásnál főbérlő Kilakoltatás előtt öt perccel Tóth Endre 1956 júliusában vette ki albérletként a Marx Károly tér 5. sz. alatti épület egyik szobáját. A háztulajdo­nos halála után az örökösök felmondtak neki, s ő jóhisze­műen tudomásul is vette azt, — kiköltözni azonban feleségével, lakás hiányában nem tudott, A rendőrök tisztelegnek... Így került bíróság elé az ügy. Szabó Gyula, az elsőrendű fel­peres — a ház egyik örököse — előbb a járásbíróságnál, majd a megyei bíróságnál meg is nyerte a pert. Az akkor felde­rített tényállás indokolttá is tette ezt a bírói ítéletet, amely i— arra való hivakozással, hogy Szabó Gyula fia zongoraleckét akar adni, s ehhez szüksége van egy külön szobára; meg arra építve, hogy a házat tatarozni kell, — kötelezte Tóth End- rééket a kiköltözésre. Tóth Endre a bírói ítéletben is megnyugodott, hiszen — gon­dolta -- a háztulajdonos azt tesz házával, amit akar, neki abba beleszólása nincs. Kere­sett is másik albérletet, — de nem talált A lakáskereséssel járó idegeskedés miatt hathóna­pos terhes felesége megbetege­dett, s az a veszély fenyeget még most is, hogy gyermekük elpusztul. Apróhirdetés lövi szét az indokokat A kiköltözködés határideje azonban lejárt, s Szabó Gyula háztulajdonos igénybe akarta venni a hatósági erővel történő kilakoltatást is, amelyet má­jus 25-én délután 2 órára ki is tűztek. A kilakoltatás végre­hajtására már meg is jelentek a rendőrök a városi tanács la­kásügyi előadójánál, amikor olyan tényekre derült fény, amelyek miatt hatályon kívül kellett helyezni a kilakoltatás­ról szóló határozatot. A két rendőr boldogan vette át a lakásügyi előadótól az erről szóló írást, tisztelegtek, s szinte megköszönték, hogy nem kel­lett egy munkástársukat kiten- niök lakásából. Mik voltak e bizonyos — a Tóth Endrééket sértő határozó­tokat felrobbantó = tények? Annak idején a bíróság előtt Tóth Endre nem érezte erköl­csös dolognak, ha a háztulaj­donos dolgait kiteregetné, ezért ügyvédet sem fogadott, ő maga sem védekezett. Mikor azonban Szabó Gyula — sem őt, sem beteg feleségét nem kímélve — a kilakoltatás végrehajtását kérte, felmutatta a Petőfi Né­pének azokat a példányait, me­lyekben Szabóék eladásra hir­dették a Marx téri házat. Tóth Endre elmondta azt is, hogy Szabó Gyula zenetanár-fia hó­napok óta nem tartózkodik Kecskeméten, tehát a zeneok­tatás is csupán ál-indok volt — csakis a bíróság számára ki­eszelve. Mivel a kilakoltatásról szóló bírósági végzés, s ezt megelő­zően a bírói ítélet éppen a zenetanításra, s a tatarozásra épült, — s mivel éppen ezeket az indokokat teszi semmissé, lövi szét a lapunkban annakidején megjelentetett apróhirdetés; meg Szabó Gyula fiának Kecs­keméttől távol tartózkodása, — a bírósági ítélet, vele a kila- koltatási határozatot is bátran mondhatjuk enyhébb esetben is felülvizsgálandónak. Van azonban még más ok is, ami az ügy újravizsgálatát teszi szükségessé. Emlékezhetünk rá: Tóth Endréék albérlőként sze­repeltek a bíróság előtt. A Kecs­keméti Városi Tanács V. B. pénzügyi osztályán meglevő házadóbevallási ívek tanúsága szerint azonban 1957-ben főbér­lőként jelentették be őket, évi 360 forintost!) lakbérrel; 1959- ben pedig már bejelentve sin­csenek! A háztulajdonosok te­hát — ugyanakkor, amikor sa­ját aláírásukkal bizonyítják Tóth Endrééknek a lakáshoz való főbérleti jogviszonyát, — évekre visszamenő adócsalást is követtek el! A perújrafelvétel kilátásai Mindenképpen helye lett vol­na a kilakoltatás felfüggeszté­sének, mert törvényeink szerint nem szenvedhet kilakoltatást az, akivel súlyosan beteg csa­ládtagja él együtt. Helyesen tette a városi tanács, hogy az újabb tények felderítése után hatá- a ki­szinte pillanatok múlva lyon kívül is helyezte lakoltatási végzést. Az ügynek azonban Tóth Endréék javára folytatódni kell, mert nem ad­hatunk jogsegélyt semmiféle törvényellenes cselekedethez, kiváltképpen pedig nem olyan helyzetben, amikor a bírói el­járás folyamán éppen a bírósá­got vezetik félre. Végül pedig — bár ez nem lehet jogi megíté­lés alapja, de annál inkább etikai kérdés —, nem kénysze- ríthetünk kiköltözésre terhes anyát csak azért, hogy a házi­úr kénye-kedve szerint adhassa el a házát! Az ügy apró, de Szabó Gyula eljárása jellemző részleteire ez­úttal nem kívántunk kitérni. Reméljük, nem is lesz rá szük­ség, mivel a perúj raí el vételi eljárás során Tóth Endréék nyugalmat találhatnak — im­már a háztulajdonosok kezeírá- sával szentesített = főbérletük­ben. (—ng.—) hogy az építkezések határidőre befejeződjenek. Mint ismeretes, egy-egy lakó­épület megépítése állami köl­csönből és a kérelmezők saját erőforrásaiból valósulhat meg. Ennek feltételei többek között az építő tulajdonában levő iga­zolt építési anyag és nem utol­só sorban a takarékbetét-könyv­ben elhelyezett összeg. A kö­zelmúltban 10—15 kérelmet kellett visszautasítani saját erő hiányában. Ennek ellenére az OTP igyekszik minden kérel­met teljesíteni. Kölcsönben részesülhetnek a munkások, alkalmazottak és a szellemi foglalkozású szemé­lyeken kívül a termelőszövet­kezeti tagok is, külön meghatá­rozott összeg erejéig. ha almájukat az értékesítő! központnak adják át. A kecs-: keméti piacon például az alma ára januárban 4 forint 30 fil­lér volt kilónként, míg a MÉK — mint már mondottuk — 4 forint 90 fillért fizetett az alma kilójáért. Nem vitás tehát, hogy: jobban kijönnek a termelőszö­vetkezetek és az egyéniek, ha áruikat a MÉK vásárolja fel. A kecskeméti piac 1959. és 1960. évi januári tojásfelhoza­talából érdekes összehasonlítási lehet tenni. Míg az elmúlt év januárjában 100 ezer darab to­jás, addig 1960. első hónapjá­ban már csak 63 ezer darab volt a termelői felhozatal. Aa ár viszont emelkedett. Múlt év januárjában 1 forint 39 fillér, 1960. januárjában pedig 1 fo­rint 68 fillér volt a tojás át­lagos ára. Csökkenés tapasztal­ható a felhozott zöldség meny- nyiségében is. Az 1960. évi ja­nuári felhozatal ugyanis 227 mázsa zöldségfélével volt keve­sebb, az elmúlt év januárjához viszonyítva. Csökkent viszont az élőcsirke ára. Míg 1959. április hónapjá­ban 54 forintért, addig 1960. hasonló időszakában csak 36 forintért kínálták a termelők az élőcsirke kilóját. Ez azzal ma­gyarázható, hogy az idén a szocialista szektor jelentős menyiségű csirkét hozott for­galomba, s így a termélőls kénytelenek voltak csökkenteni árát, hogy értékesíteni tudják élőcsirkéiket, K. A Büszkén szemlélik a Tompái Szabadság Termelőszövetkezet tagjai a legújabb közös szerzeményt: a most vásárolt teher­gépkocsit. A tsz a vételár 25 százalékát saját erőből fizette ki* Lesz mit szállítania a szép masinának ebből a nagy és példá­san gazdálkodó termelőszövetkezetből, j Eg a tanya l A romokat körülálló* izzadtságukat törölgető! emberek közül egy kor­mosarcú munkás vált A sziréna vijjogását követő percben a szalkszentmártoni be­kötőút véaén meeie­ki. Karján az alvadt vér fekete volt a rászál­lott pernyétől. Eipel Károly, az önkéntes tűz­oltók parancsnoka, amikor sebesüléséről érdek-: lődtem, szabályszerű jelentést tett. Amikor ér­tesítették, hogy ég Szimilkó István tanyája, nem akadt olyan tárgy kezeügyében, amivel betörhette volna a sziréna kapcsolójának üve­gét. Nem gondolkodott, az öklével ütötte be az ablakot, s akkor sérült meg a karja. Této­vázásra nem volt idejük, befogták a tartály- kocsi elé a lovakat, s ki ahogy tudott — mo­toron, lovon gyalogosan — siettek az égő tanya felé. Idejében érkeztek, mert megakadályozták) a tűz továbbterjedését. Az emberek még mindig az üszkös romokat szemlélik, amikor Kocsis István hadnagy, a dunavecsei tűzrendészeti alosztály parancsnoka megkezdte a tűzrendészeti nyomozást. Néhányj a tűzre egyáltalán nem vonatkozó kérdést tett fel a gyerekeknek, s a szomszédban lakó kis Julika már mondta is, hogy Szimilkóék négy­éves Miska fia játszott utoljára gyufával az istálló mellett... Már gözölgött az istálló romja, mikorra odaértek a távolabbi földön dolgozó asszo­nyok. Egy kövérkés, pirospozsgás arcú asszony mondta ki mindannyiok helyett a tanulságot; Megint gyermek kezébe került a gyufa. G. G lent a vörösre festett tűzoltóautó. Nem volt idő kérdezősködésre, ezért a szerkesztőség Moszkvicsa a vágtató vörös kocsi nyomába eredt. Valahol tűz van!... Egymás után ma­radtak el a kilométerkövek, az út mellett ta­nyák, míg végre, néhány perces rohanás után a Solti Állami Gazdaság bösztöri üzemegysé­gébe érkeztünk. Rémült asszonyok kezükkel mutatták: »Arra, arra, ott, ahol a füst látszik, ott pusztít a tűz!« A tűzoltóautó a tanya mellé állt, s mire ki­ugrottunk a Moszkvicsból, a dunavecsei tűz­oltók Bodócz Bálint alhadnagy vezetésével a tanya sarkára irányították a tűzoltófecskendő erős vízsugarát. A szárral fedett istálló tetejét öles lángnyelvek nyaldosták, s a tüzet az erős déli szél még egyre jobban szította. Kibírha­tatlan volt a hőség az istálló mellett. Ve­zényszó nélkül két csoportra oszlottak a tűz ellen küzdő emberek. Az állami tűzoltók a lakóépületet igyekeztek elzárni a tűz útja elől, a gazdaság üzemegységének önkéntes tűz­oltói pedig az istállót bontották széjjel..-. — Gigászi küzdelem kezdődött a tűzzel! Az em­berek akarata, s a víz győzött! Az istálló he­lyét néhány perc múlva füstölgő romok mutat­ták, a lakóépület azonban — kivéve tetejének megpörkölődött szélét — sértetlen maradt, nem lett a tűz martaléka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents