Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-27 / 124. szám
I960, május 27, péntek 3. oldal Üzemi tanácsaink Addigi működésükkel bebizonyították, hogy az üzemi demokrácia fórumai, ahol a munkások véleményének összegezéseként olyan határozat alakul ki, amely segíti, jobbá teszi a munkát. Erre azért képesek üzemi tanácsaink, mert olyan jogoknak vannak birtokában, amelyek szinte az élet mindén területét felölelik. A döntés, véleményezés és javaslattétel kőéül — főleg a döntési joggal élnek. Ma már természetes, hogy például az évi tervek elfogadásában, módosításában, a műszaki fejlesztési terv kidolgozásában, az üzemi tanács — mondhatni — a legnagyobb segítséget nyújtja. A tanács javasolhatja továbbá azt is, hogy kinek mikor jár védőruha, milyen elvek alapján kerül fei- esztásra a nyereségrészesedés, mit építsenek vagy vásároljanak az öcsi hitelből, a gyárak melyik részét fejlesszék a beruházási keretből, milyen legyen a szervezeti felépítés, a munkarend, az alkalmazotti létszám stb. Ezt a nagy segítséget igénybe véve dolgozik a kecskeméti és kiskunhalasi Baromfi- feldolgozó Vállalat, a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprikaipari Vállalat, a Bányászati Berendezések Gyára, a Bajai Gyapjúszö- (vetgyár és még néhány üzemiünk. Megjegyzés V/WWWWWNATl^/W Segítettek a napnak Bugacon egy hétig világítottak a közvilágítási lámpák az utcákon éjjel és nappal. Ez a nagyfokú hanyagság nemcsak az egyszerű embereknek tűnt feli. ’ rém a tanácsnak és a rei tllv 'nek is. Telefonáltak és sze.lVséé- • is jártak a Dél- B1^°cW Áramszolgáltató Váí*4-fcunfélegyházi üzem- egy^aU^. de az illetékesek semiut sem tettek e pazarlás me {szüntetésére. Az egyszerű emberek megbotránkozva mondom atták egymás között, hogy ez semmiképpen sem jó. Ügy nyilatkoztak, hogy a napfényben világító lámpák áramát fel tehetne használni más, hasznos munkára, vagy az. elpocsékolt áraim előállításának árán beszerez íetne a DÄV kirendeltsége egyl másik automatát, amely végre rendesen dolgozna. A DÄV kiskunfélegyházi üzemegységének vezetője világos nappal égő lámpák fényében megvizsgálhatná, hogy ki a felelős az ilyen nagymérvű hanyagságért és kötelezhetné kártérítésre. Keresztes Benedek levelező Még a tél idején, az átszervezés időszakában ütötte meg a fülem ez a kifejezés. Egy, az új paraszti utat hirdető be- szé t és győzködött egy szélesvállú, kerskarcú, nagybaj szos parasztembert.-j- Józsi bácsi, maga jónevű gazda ebben a határban, és bizonyos, hogy a szövetkezetben még jobb gazda les: . ;.-- Gazda...? — hümmögte az öreg a szót. — Hát hogy a fenébe? Se lo, Be íocsí, meg a föld is bemegy. -.. Gazda lesz bizony — mondja amaz , még inkább, mint eddig. Százszor akkora a föld, hosszú kilométerekre nyúlik el az út mellett. Csak az egyik istálló akkora, hogy lover- sen r’t lehetne rendezni benne. Meg a gépek...! Hát itt lesz csak gazda iga;án... Termelőszövetkezeti gazdal A kifejezés hallatán egy pillanatra meg [hökkent csodálkozással nézett vissza Józsi bácsi beszélgető partnerére, de a szó, hogy termelőszövetkezeti gazda, úgy látszik, nemcsak nekem tetszett, hanem neki is, hiszen egy vizespohárnyi borral koccintás után olyan vigyázó gonddal írta ala a belépési nyilatkozatot, amilyen gonddal legfeljebb .az aranyat méricskélné. T ;rmelűszOTetkezeti gazda. Még n_év_S ajnos azonban, nem mindenütt tevékenykedik így az üzemi tanács. Ennek többek között egyik oka az, hogy néhány igazgató nem veszi szívesen az üzemi tanács munkáját. — Azt mondják: beleavatkoznak a munkánkba, csorbítják az egyszemélyi vezetésből fakadó hatáskörünket. Valószínű, emiatt nem számolt be a tanácsülésnek a Malomipari Egyesülés igazgatója és főkönyvelője. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy egyes üzemi tanácsaink szinte lemondanak hatáskörükről, hogy elkerüljék az igazgatóval szembeni vitát, Az ilven gyakorlat fékezi az üzemek előrehaladását és gátolja az üzemi demokrácia még nagyobb arányú kibontakozását. J obb lenne üzemi tanácsaink munkája, ha a felsőbb szervek nem adnának ki olyan intézkedéseket, utasításokat, amelyek kizárólag üzemi tanácsaink hatáskörébe tartoznak. Javítaná a munkát, ha az eddiginél otthonosabban mozognának a közgazdasági és műszaki kérdésekben a tanácstagok. így hát nem csodálkozhatunk azon, ha üzemi tanácsaink főleg a döntési joggal éltek. Ebben persze felelősség terheli a szakszervezetek megyei bizottságait is. amelyek belenyugodtak ebbe a helytelen munkamódszerbe. Reméljük, hogy az elkövetkezendő időben a megyei szervek segítségével üzemi tanácsaink egyformán élnek mindhárom jogukkal, s az eddiginél jobban képviselik a munkások és az üzemi termelés összeegyeztetett érdekeit, s még jobban szélesítik az üzemi demokráciát. V. K. KÉP SZÖVEG NÉLKÜL | Bugac jövő tervei Á Bugaci Községi Tanács legutóbbi ülésén a község ötéves fejlesztésének tervét tárgyalták meg. Eszerint az elkövetkezendő öt évben óvodát és napközi otthont építenek, közel 400 ezer forintos költséggel. Egy új tanyaközpont jó ivóvíz-ellátására 200 ezer forintot, s egy orvosi rendelő felépítésére 150 ezer forintot irányoztak elő. A kul- túrház bővítésére és felszerelésére az ötéves terv során 367 000 forintot szavazott meg a tanácsülés. A község villanyhálózatának bővítésére 140 ezer. iskola építésére 100 ezer, utak és járdák építésére pedig közel 200 ezer forintot fordít majd a községi tanács. Almási Antalné levelező — Jól teleettük magunkat Sáriéknál. Gyermeknap a Tisza-parton A Tiszakécskei Gépállomás nőbizottsága a Tisza-parton gyermeknapot rendezett. Ilyen gyönyörű ünnepélyt 15 éve nem láttak a kécskeiek.- Az óvodások és az iskolás gyermekek verssel és virággal köszönték meg a gépállomás nőbizottságának ezt a kedves megemlékezést. Szikora Jenőné levelező 1Ü2.3 százalék Az új termelőszövetkezetek létrehozása komoly erőpróba elé állította a Bajai Gépállomást, A június 30-ig tartó tavaszi idényben a gépállomás tervében 22 ezer normálhoíd megművelése szerepelt, azonban a traktorosok odaadó munkája eredményeképpen már május 10-én 102,3 százalékra telje- stíették a tavaszi tervet. A hét brigád versenyében legjobbnak a szeremlei brigád bizonyult, akik ez ideig 135 százalékra teljesítették a tervet. P. J. levelező Zöldár előtt a Duna-mentén Árvízvédelmi gyakorlaton Enyhe fodrozással hömpölyög a folyó; délről hűs páraillatot hoz magával a májusi szél. A napsugár nehezen hatol át a hajnali ködbe burkolt erdőségeken, amelyek a Dunát mindkét oldalon kísérik. Tűzoltók a víznél A dunavecsei part már korán reggel benépesült önkéntes községi tűzoltókkal, hogy gátőrök és műszakiak irányításával tanulják meg az árvíz elleni védekezést. Valósággal zeng az erdő a döngölök csapásaitól; amott ollós karózást, néhány lépésnyire pedig nyúlgátépítést tanulnak a tűzoltók. — Végh István gátőr, aki negyed százada már, hogy »mesterségét« űzi, magyaráz a kezdőknek. — Még emlékezetemben van — mondja később munka közben — az 1941-es áradás, amikor a Petőfi fánál gátátvágással vezettük vissza a vizet. Akkor a telei onzsinórokat is szétszaggatta a megvadult folyam és minden olyan volt, mint a csatatér... Ezen a kornyéken 70 centiméteres vizet tartottunk a nyúlgáttal. így hát jónak látom, ha az önkéntes tűzoltók is megismerkednek a nyúlgát építésével. Kissé távolabb Feidl István műszaki vezető oktatja a 13 tagú brigádot: — Ügy kell lerakni a rózsákét, hogy szorosan fedjék egymást és legyen tartásuk. A karók 50—60 centiméterre kerüljenek a talajba, mert különben könnyen felszakíthatja a víz. — Nem könnyű mesterség ez, meg kell hagyni, de — s felfelé mutat a műszaki vezető — a községet elválasztó szakasz alatt alig egy méterre látható tábla figyelmeztető számunkra: »1950-os jeges árvíz«. Akkor 41 töltésszakadás keletkezett a Duna mentén, s csak hajszálon múlott, hogy Dunavecsén a végső védekezési határon nem jutott át a víz. Nyári gát társadalmi erőből *—i Államunk támogatásával valósulhatott meg ez a mai gyakorlat — folytatja Feidl elvtárs —, amely felkészíti az önkéntes tűzoltókat egy esetleges árvízveszélyre. Mivel itt laknak a folyó menti községekben, lehet majd számítani segítségükre, ha netalán áradás fenyegetné a vidéket. Minthogy a környék mező- gazdasági művelésre alkalmas terület, fontos a nyári gát fenntartása is, amely a véleményeket óvja a pusztító áradástól. Szalkszentmárton Duna menti részén például temérdek kigpar- cella terül el. A földtulajdonosok érdeke is, hogy termelvé- nyeik biztonságban legyenek. Éppen ezért tanácsülés elé ter jesztették az ott gazdálkodó egyéniéit hozzájárulási kivetését, amelyből rendbehozhat,iák a nyári gátat. Körülbelül 25 000 forint jön évenként össze, amivel a gazdák holdanként 20 forinttal hozzájárulnak ennek megvalósításához. Ebből az ősz- szegből aztán jut gátgazolásra is. # A zátonyok ellen Másik igen fontos feladat a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatósághoz tartozó vízterület folyamszabályozása. Erről Színál Sándor csoportvezető főmérnök tájékoztatott, amikor bejártuk az Apostag környéki vizet. — Itt 700 méter a Duna szélessége és nem kis veszélyt rejtenek magukban a zátonyok —• mondja Szinai elvtárs. — Ezért fő feladatunk a zátonyos mederszakasz szabályozása, hogy a hajók számára jól kialakított víziutat biztosítsunk. Ebben az évben 30 ezer köbméter kavicsot kotortak ki a kanyarban, majd az elkövetkező időben újabb ötvenezer köbméter- kavicsot távolítanak el a folyambői. Így a 4—5 kilométeres víziét szabályozására 15 miliió forintot költünk, s a munkát úszókotró fogja elvégezni. Ezzel elérjük, hogy a meder közepe jobban kimélyüljön. A cseh, szovjet, román, bolgár, jugoszláv, meg hazai hajók biztonságos közlekedése végett hajó- út-jelző bóják láthatók kétoldalt, amelyek a veszélyes vizek! határát jelzik. Távolabbról halkan morajló gőzösök szállítják észak felé a sok száz tonna rakományt. A nap lassan lehanyatlik az erdők mögé, s a víz csobogása la mintha csendesedne, »Az óvatosság sosem árt!« — emlékezem a reggel hallottakra. Kohl Antal Keceli színjátszók Császártöltésen Az elmúlt vasárnap a keceli községi színjátszó-csoport nagy sikerrel mutatta be Jókai Móri -A debreceni lunatikus« címűi négyfelvonásos színművét. A községi kultúrházat szinte zsúfolásig megtöltötték a szórakozni vágyó községi dolgozók; A császártöltési művelődési otthon színjátszói az értékes be« mutató ellenszolgáltatásaképpen rövidesen Kecelen vendégszerepelnek. (Angeli Mátyás levelezői TcífnU'észai/eikczeii jegyen is jól mutatna, egyáltalán nem azért, mert valami emberi gyarlóságból származó »rangkórság« tenné szükségessé, hanem elsősorban azért, mert ez a legtalálóbb megjelölés, megnevezés, vagy ha úgy tetszik, megszólítás a szövetkezetbe lépett parasztok számára. Ebben az ügyben azért emelek szót, mert a termelőszövetkezeti gazda elnevezés nagyon nehezen nyer polgárjogot. Hogy ez mennyire így van, arra az egyik bizonyíték az, hogy a bevezetőben említett eset óta egyetlen egyszer sem hallottam, a másik: hogy az alapszabálytól kezdve, a mindennapi szóbeszédig a tag kifejezés használatos. Igaz ugyan, hogy Józsi bácsi és még sokan más tízezrek, tagjai a termelőszövetkezetnek. De elsősorban az igaz, hogy gazdák, hiszen egy adott közösségé a szövetkezet minden vagyona, jövedelme, amelyből végzett munkájuk szerint részesednek. Gazdák, mert döntenek afelett, hogy miből mennyit vessenek, mekkorát uőjjön .aa állatállomány, mennyit jövedelmezzen a közös gazdaság, milyen összeget fordítanak a közös vagyon gyarapítására, hogyan segítik az öregeket és jutalmazzák a kiváló dolgozókat. A termelőszövetkezeti gazda kifejezés bizonyára senkinek sem idegen, legfeljebb újszerű. A gazda szó már régóta törvényesítette magát, legalább azóta, amióta van magántulajdon. Eddig is egyéni gazdának mondtuk azokat, akik egyedül a saját földjükön dolgoztak. Tehát nagyon logikus, hogyha ezek a gazdák a szövetkezetbe léptek és a közösbe adták a maguk vagyonkáját, akkor termelőszövetkezeti gazdává lettek. S tényleg gazda-e? teheti fel a kérdést valaki kétkedő. A felelet nem lehet más, mint az, hogy sokkal inkább, mint valaha. Jóllehet a szónak jogi hatóköre »csak« néhány száz vagy ezer hold föld határáig terjed. De ez önmagában is óriási dolog, hiszen valaha a földdel foglalkozó ember csak rabszolgája, éhen tengődő bérese lehetett ekkora darab földnek. Most ennél összehasonlítatlanul több. Da több azért is, mert nemcsak egyszerűen egy határrésznek, gépeknek, gazdag állatállománynak birtokosa, hanem még inkább birtoklója, a munkásosztály legjobb szövetségeseként, az államhatalomnak is, azzal, hogy a szocializmus talaján áll, hogy a szocializmus pilléreit erősíti, építi naponkénti tetteivel. Még inkább gazda azért is* hogy az egész társadalommal váll- vállvetve azon munkálkodik, hogy befejeződjék hazánkban a szocializmus alapjainak lerakása. így hát nincs semmi különösebb erőlködés vagy szántszándék abban, hogyha javalljuk mindazoknak, akiket illet, hogy a termelőszövetkezeti gazda megjelölés foglalja el jogos helyét magyar nyelvünkben. Ennek nem nyelvhelyességi szempontból van jelentősége — bár abból is —. hanem elsősorban abból, hogy a termelőszövetkezeti útra lépett parasztok a szövetkezetét még inkább magukénak érezve, nagyobb kedvvel, magabiztosabban haladnak azon az úton, amelyet a fejlődés, a gazdálkodás kulturáltsága, a paraszti jólét igénye törvényszerűen jelölt meg számukra. WeltücE Dániel
