Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-26 / 123. szám

«. oldal 1960. május 26, csütörtök A politechnikai oktató a társadalom rokonszenvét élvezi a kiskőrösi járásban A NEB-vizsgálat tanulságai A kiskőrösi járás népi ellen­őrzési bizottsága a közelmúlt­ban vizsgálatot tartott azokban az iskolákban, ahol politechni­kai oktatás folyik. A vizsgálat­ról készült jelentés számos ér­dekes és megszívlelendő problé­mát vet fel. Agrármérnök és mesterember — mint tanár Mint a jelentés megállapítja, a politechnikai oktatás Solt- vadkert kivételével minden is­kolában mezőgazdasági jellegű, s a nevelők a gyerekekkel együtt szívesen vesznek részt a foglalkozásokon. Nem egyseges azonban mindenhol a tanulási körülmény, a tanácsok segítése egyes helyeken előre vitte, má­sutt pedig ennek hiánya akadá­lyozta a politechnikai oktatás célkitűzéséit. Az általános megállapítások után a vizsgálat részletes elem­zése szerint hiányzik a nevelők számára az üzemterv, amelynek elkészítését még annak idején központilag ígérték. Oktatásve­zető nevelőkben hiány nincs, ninden iskolában van »B«-sza- kos általános iskolai tanár, po­litechnikai nyári tanfolyamot végzett mezőgazdasági foglal­kozásokban jártas tanár, illetve mesteremDer, üoltvadkerten pél­dául a gyakorlati foglalkozást vezető tanár egyben agrármér­nök is. A nevelőkön kívül külső segítséget is kapnak az iskolák. Kecelea egy okleveles kertész ajánlotta fel segítségét. Császár­töltésen, Soltvadkerten és Kis­kőrösön pedig a Kiskőrösi Gép­állomás főmérnöké vesz részt a gyakorlati oktatáson. A szülők részéről sehol sem tapasztalt a vizsgálat a politechnikai okta­tással szemben ellenérzéseket, inkább a növekvő rokon- szenv észlelhető. Kecelen fuvar­ral, tőzegkorpával, trágyával se­gítik az oktatást. Császártölté­sen szántással, szerszámnyelek­kel támogatják azt. Műhely és ifjúsági szövetkezet Minden iskolában megvan a gyakorlókért, azok nagysága megíelelő, azonban a gyaivorio- kertek öntözése nincs megoldva a kiskőrösi vásártéri 'iskolában, Soltvadkerten és Kecelen. Az utóbbi helyen csak részben van meg az öntözési lehetőség. A gyakorlókért műveléséhez szük­séges felszerelések általában megvannak, több helyen azon­ban nincsen elegendő szerszám és Csengődön, meg Fülöpszál- láson a műhelygyakorlathoz szükséges munkapadok is hiá­nyoznak, A lányok foglaikozta- tasához szükséges konyhafelsze­relések csupán Soltvadkerten és Kiskőrösön találhatók meg. A foglalkozáshoz szükséges nyers­anyagok beszerzésével általában meg az első évben sok nehéz­ség volt. A tanulók maguk hoz­tak otthonról főzőedényt, fa­anyagot és kézimunka anyagot. Foglalkozik a vizsgálati jegy­zőkönyv a politechnikai okta­táshoz szükséges műhelyekkel, s megállapítja, hogy a Kiskő­rösön épülő új, tizenkét tan­termes iskolában nem biztosí­tották kellőképpen a politechni­kai oktatáshoz szükséges felté­teleket. Ezért a szeptemberben felszabaduló helyeken Kel! majd kialakítani az e célra megfelelő helyiségeket. Nem egységes a politechnikai oktatás pénzgazdálkodása — írja a vizsgálati jegyzőkönyv. A legszükségesebb kiadásokra a községi tanács az ő általa biztosított összegből 500 forintig készpénzt biztosit. A központi összegből azonban csak igény­lés útján kapják meg az isko­lák a felszerelési tárgyakat. Készpénzt azonban nem kap­nak, a vásárlást központilag Intézik. Hiányolja a vizsgáiét, hogy ifjúsági szövetkezet a já­rásban még sehol sem működik, bár ennek megalakítását a Kis­kőrösi Vásártéri Iskolánál terv­be vették, ha megfelelő terüle­tet biztosítanak részükre, A legtöbb iskola azonban nem látja még biztosítva az ifjúsági szövetkezet megalakításának feltételeit. Mi legyen az oktatáson készült eszközökkel? Javasolja végül a népi ellen­őrzési bizottság, hogy — mivel saját vizsgálata inkább techni­kai kérdésekre korlátozódott — a megyei tanács művelődési osz­tálya a politechnikai szakfel­ügyelőkkel végeztessen részle­tes, alapos, elsősorban szakmai térre kiterjedő vizsgálatot, s ennek eredményét a politechni­kai oktatást végző iskolákkal közöljék. Helyes lenne, ha meg­vizsgálnák: a politechnikai ok­tatás során megtermelt, illetve legyártott anyagokat és árukat milyen módon és hol értékesít­hetik. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy ez a legtöbb he­lyen veszendőbe megy. A poli­technikai oktatást vezető ne­velők részéről az a kívánság merült fel, hogy a járási ta­nács költségvetésében biztosított pénzösszeget adják a községek kezelésébe, — az iskola számú­ra. Ez egyszerűbbé tenné a pénzfelhasználást és a beszer­zést. A mostani helyzet ugyan­is arra vezet, hogy az iskolák késve kapják meg az anyago­kat, azokat néha már hasznosí­tani sem tudják. Javaslatot tar­talmaz a népi ellenőrzés vizs­gálati jegyzőkönyve egy poli­technikai iskolák számára létre­hozott anyagellátó szerv létesí­tésére; a tanulók egységes mun­karuhájára, s a kémiai szak­szertárak felszerelésére is. A termelőszövetkezeti tagok művelődéséről tárgyaltak Miskén (Községi tudósítónktól.) Miske termelőszövetkezeti köz­ség kulturális életének fellen­dítéséről tárgyaltak az elmúlt napokban a párt-alapszervezet klubhelyiségében. A megbeszé­lésen jelen voltak Madarász László elvtárs, és Sarok Antal elvtárs, a megyei tanács vb- elnökhelyettesei, Simó Tibor elvtárs, a MÉSZÖV elnökhe­lyettese, továbbá a járási párt- bizottság és a járási tanács vég­rehajtó bizottságnak vezetői, a község társadalmi és gazdasági szerveinek vezetői és a terme­lőszövetkezetek elnökei. Sarok és Madarász elvtársak ismertették a megyei pártbi­zottság és a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának művelő­déspolitikai irányelveit és be­széltek arról, hogy ezt az irány­elveket hogyan tudnák meg­valósítani Miskén. Ezután La­katos László elvtárs ismertette a község kulturális munkater­vét, amelyet a jelenlevők nagy tetszéssel fogadtak. A község kulturális munkatervében első helyen szerepel a termelőszö­vetkezeti tagok művelődésének, A Szódavízillatositó Vállalat termelési ér­tekezletén elsőnek a bőbeszédű, a szavak­kal zsonglőrködő Ka- kuk Béni emelkedett szólásra, — akit az üzemben csak »Felé- ző« Béninek ismertek. A derűlátóbbak egy órányi, a pesszimisták viszont két óra időt jósoltak, míg Béni abbahagyja mondó­ké j át. Most azonban egyiküknek sem lett igaza. — Ma rövid leszek — kezdte Béni. — A jelenlevők felé szeret­ném elmondani, hogy a járás felé és a tsz felé készült anyagok­nak több hiányossága van. Éppen ezért a jelentést készítő bri­gád tagjai felé javas­lom, hogy a járás fe­lé is, meg a tsz felé is egészítsék ki a je­lentést. Nem árulok el titkot az itt egybe­gyűltek felé — foly­tatta —, ha megmon­küldjük el a jelenté­sünket, hanem a já­rási elnökségnek és a tsz elnökének, mert ha csak feléjük küld­jük a papírt, annak nem sok hasznát lát­ják. Kakuk Béni lesújt­va hallgatta Komoly Marci megjegyzéseit. Nem tudta, ébren van-e vagy pedig ál­modik. Csak akkor oc'sudoít fel, amikor az értekezletről haza­tért és a család már aludt. Óvatosan, zaj­talanul nyitotta ki negyedik osztályos kisfia táskáját és megkaparintva a nyeivtankönyvet, mint szomjas föld a nyári esőt, úgy szívta ma­gába a -nak. -nek és a -hoz, -hez, -hoz ra­gokat. — Milyen jó neki...! De mit csi­náljanak azok a >»ie- lézők«, akiknek nincs tízéves gyermekük? Nagy József dóm, hogy a járás felé és a tsz felé kül­dött észrevételeink akkor érnek valamit, ha azok tartalmasán konkrét mondaniva­lókkal kerülnek el a járás felé, vagy a tsz felé. A teremben nyüzs­gés, mocorgás jelezte, hogy az egybegyűltek már türelmetlenek. Kakuk Béni azon­ban tovább folytatta mondókáját. — Nem szerepel a brigád jelentésében, hogy milyen erőfe­szítéseket tettünk az illatosított szódavíz elterjesztése érdeké­ben a lakosság felé, a tömegszervezetek felé és a tsz építkezésén dolgozók felé. Arról sem tesz említést az írás, hogy leveleket küldtünk a főmérnök felé, az agronómus felé, sőt az elnökhe­lyettes felé is, igaz, ezek arra még a mai napig sem válaszol­lak. Komoly Marcinak már a torkában do­bogott a szive. Kipi­rult arccal hallgatta a felszólalást, majd hirtelen felugrott. — Elég ...! Elég volt ebből a fecsegés­ből. Vajon kitől akar választ kapni Kakuk barátunk, ha nem a főmérnöknek, hanem csak a főmérnök felé küldött levelet? Mire jó ez a cikornyás be­széd? Ne kerülgesse a dolgot, mint macs­ka a forró kását! Ha­tározott, őszinte sza­vakból értenek az emberek. Éppen ezért én nem az értekezlet felé teszek megjegy­zéseket, hanem a je­lenlevőkhöz szólok. Javaslom, ne a járás felé és a tsz felé tanulásának biztosítása. Ezen* kívül rendszeres ismeretterjesz­tő előadásokat akarnak tartani és lehetővé teszik azt is, hogy a termelőszövetkezeti tagok megtanulják a munkaegység­számítást. Az értékes megbeszélésen a jelenlevő társadalmi és gazda­sági szervek vezetői szocialista szerződést kötöttek a művelő­dési otthonnal, amelyben meg­határozták, hogy a különböző szervek milyen anyagi segítsé­get tudnak nyújtani a kultiyi rális munka fellendítéséhez. Az előrelátó •— Asszonyom! Szavamra mondom, hogy a férje éppen most ment el! Uaklanov regénye (40.) séges párja pofáját előrenyújt­va, nyakával odadörgólőzött a marjához, a hátához, testével melengette. A mellettük elvo­nuló embereket megpillantva felnyerítettek, nedves szemmel bámutak rájuk. A katonák szót­lanul haladtak el a két állat mellett. S útközben még több­ször akadt szemük elé a hava* pirosra festő vér. Odább szilár. kok vágta, felperzselt íeketi ligetet láttak, — ezt bombázták a németek. A traktor lánctalpa egészen a földig feltúrták a havat. S ebben a feltúrt, füs­tös hóban, e teljesen feldúl* terepen ott állt az út mentés Tonyp. Messziről kicsinek lát szott. Ott várta az üteget. Be licsenko észrevette őt, és az ú» szélén, a sáros földön piszkos köpenyekben üldögélő, frissen bekötözött, s helyenként más átvérzett sebesülteket. Odament hozzá, szinte fékezte magát* nehogy szaladjon. —- Hogy kerülsz ide? Égési idő alatt itt voltál? — kérdezte! dühösen a Tonya miatt átélt ijedtségtől, — Nem sebesültem meg, Szá­sa — mondta bocsánatkérően Tonya; megértette, mit keres Belicsenko, és gyengéden meg- símogatta a kezét, nem voltals egyedül. — Megtudtam, hogy a város déli pereméhez vezényel­tek át benneteket, és arra gon­doltam, hogy itt találkozunk. És itt aztán ez történt... (Folytatjuk* pedig még vadabbul szált a fűrész alól. A lövedék a levegőben rob­bant, a füst szétterült a hó fölött, néhány szilánk az ágyú­hoz csapódott. De akkor már a fa koronája megingott. Alig tudtak félreugrani, a fa nagy reccsenéssel a hóra zuhant, száraz gallyai magasra röppen­tek. A traktor máris nekiló­dult, az ágyú hátsó kereke az alacsony fatönkre ugrott, az ágyútalp sarkantyúi csengve a hóba zuhantak. összeszedték őket. Utolsónak Borogyin sza­ladt a löveg után, a hajladozó fűrésszel. Belicsenko átkísérte a máso­dik löveget. Megpróbáltak, hogy a lövöldözés alatt kitolják a pótkocsit, de a németek, felbő­szülve az elhibázott lövéseken, két üteg tüzét összpontosították az elágazásra. Éjszakáig ott kel­lett hagyni a pótkocsit. Három kilométert haladtak előre, s ekkor megpillantották a bombázás nyomait. Az árok piszkos haván egy döglött ló feküdt, mellette felborult bricska a zenekar tönkre nyo­morított trombitáival. Két má­sik ló az úton állt. Az egyik szilánkot kapott a lágyékába és az orreimpájába. Fénylő vércsík kígyózott a hátsó lábán, orrlyukaiból pedig minden lé­legzetvételnél fröcskölt a véi a hóba, amely már első patái­nál vörösre festődött. A ló egész testében remegett. Egész­lövegparancsnokra. De a német élvonal felé, melynek hallga­tását minden idegszálával érez­te, egyetlen pillantást sem ve­tett. Nazarov, aki az ütegparancs­nok mellett állt, látta, hogy Be­licsenko cigarettát vesz elő la­pos, fényes tárcájából, kemény ujjai közt puhítja, s szemét összehúzva, feszülten néz a távolba, ahol még bombáznak, és rágyújt. Az ütegparancsnok megszidhatná, éppúgy kiabál­hatna rá, mint ahogyan előbb ö kiabált a traktorosra, s ő semmit sem mondhatna, mert alaposan ludas a dologban. Az ütegparancsnok azonban még szemrehányást se tett neki. Ezekben a percekben, amikor a lövést várva mindketten a fűrészt nézték, Nazarov az ifjú­ság minden hevével megszeret­te Belicsenkót A visszaszállingózó tüzérek hirtelen megálltak, füleltek, majd ki hol állt, levágódott a hóba. Borogyin és a másik tü­zér — akik ekkorra már ösz- szeszoktak — odanéztek, majd egymásra pillantottak, lejjebb húzták a tejüket, a iürészpor Ezalatt Borogyin előkotort a ponyva alól egy fűrészt — a gondos Borogyinnak mindig mindene volt — és a fa mellé térdelt. — Fogd meg! — mondta anélkül, hogy bárkihez is szólt volna. Az egyik tüzér sietve belegázolt a hóba. térde alá hajtotta köpenye szárát és meg­fogta a fűrész másik nyelét. A többiek, akik szétszaladtak, most tétován visszasornpolyog- tak. Azok, akik a löveg melleit álltak, a traktoros a vezetőfül­kében, meg azok, akik a fát fűrészelték, a motorzúgástól és a fűrészeléstöl amúgy sem hal­lották volna meg a lövedéket. Ezt tudták jól, és csak a fűré­szelést nézték, s szinte szugge- rálták, hogy gyorsabban hatol­jon be a fába. — Ne szorítsd rá, egyenlete­sebben húzd! — mondta Boro- gyin. A tüzér nagy igyekezettel sze­rette volna tartani az ütemet, de gázálarca minduntalan a hasára csúszott, hátradobta, ilyenkor elvesztette az ütemet és rémült szemmel nézett a „Feleső66 Béni

Next

/
Thumbnails
Contents