Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-24 / 121. szám
4. oldal I960, május 24, kedd HANGVERSENYKALAUZ A debreceni MÁV szimfonikusok Kecskeméten < Á Filharmónia nagyzenekari bérletsorozatának hatodik estiével lezárult Kecskeméten a hangversenyévad. Ezúttal Kodály, Liszt, Csaj- lkovszkij művek kerültek előadásra. Bevezető számként a Gálán tai táncokat — Kodály zenekari kompozícióját hallottuk. A Debreceni MÁV Szimfonikusokat vezénylő fiatal karmesterünk — Sulyok Tamás fegyelmezetten, formákat összefoglalva, határozott, biztos kéz- eel irányította a zenekart. Az indokolt szenvedélyes forte és fortissimo részleteknél, sajnos, az együttes nem reagált a dirigens világos, nyilvánvaló bein téseire. Liszt A-dur zongoraversenyének szólistája, Rados Ferenc tehetséges, kitűnő technikával rendelkező előadóművész, bár érdemben nem tudjuk kellőképpen méltatni, mert kifejezően csak egyes, zenekarmentes szólórészét hallottuk játékának — ízlésről és kiegyensúlyozott technikai készségéről téve tanúságot. A műsorismertetéssel ezúttal nem maradt adós a Filharmónia. Az előadó színvonalasan, közérthető nyelven és ötletesen ismertette a műveket a hallgatóság tetszését megnyerve. Összegezve az eddig hallottaltat és tapasztaltakat, örömmel állapítjuk meg, hogy hangverseny-látogató közönségünk az esztendő folyamán szaporodott és stabilizálódott. A következő évadra tervezett zenei program feltételezhetően foltozza majd az érdeklődést és a hiányosságok kiküszöbölésével Kecskemét zenei kultúr- igénye minden vonatkozásban kielégülhet a színvonalas hangversenyek meghallgatásával. P. E. Diószegi Balázs két képét megvásárolta a Magyar Nemzeti Galéria Pogány ö; Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, legutóbbi kiskunhalasi látogatása alkalmával — amikor a Thorma János kiállítás megnyitására érkezett — műteremlátogatást tett Diószegi Balázs kiskunhalasi festőművésznél. Megelégedéssel nyilatkozott a művész munkájáról és Ígéretet tett, hogy lehetőséget teremt a festőművész budapesti kiállításához. Pogány ö. Gábor, látogatása alkalmával, a Magyar Nemzeti Galériának megvásárolta a művész »Napraforgók« és az »Asz- szony a fa alatt« című képét. Szerkesztői üzenetek: Forgó Ferenc, Petőfiszállás: A gépkocsivezetői tanfolyamról bővebb felvilágosítást kaphat, ha ír a KPM Autóközlekedési Tanintézet Kirendeltségének Kecskemétre. Klászki János, Kiskőrös: Házépítési ügyével kapcsolatban közöljük, hogy levelét eljuttattuk az illetékesekhez. Válaszukat rövidesen megkapja* MOSZKVAI JEGYZETEK Itollával a ni. A Gorkij úton, a Central Szállodában volt a szállásunk. Reggelente innen indultunk el városnézésre. Ezen a reggelen csak egy csábító cél lebegett előttünk: meg kell találnunk a Moszkvai Magyar Rádiót, ahol elhelyezhetjük kéziratainkat. — Kollégámmal úgy határoztunk, hogy autóval tesszük meg az futat. Ahogy kiléptünk a szálloda Vaskos ajtaján, várakozó taxihadra bukkantunk. Volga és Pobjeda autók között válogathattunk, s természetesen a Volgába süppedtünk. A sofőrnek magyarul, oroszul, németül és «*hottentottául« magyaráztuk azt, hogy újságírók vagyunk és szeretnénk eljutni a Rádióba. t— Értem, értem — mondta v. vezető és elindultunk. Alig íiO méter után megállt, s egy Vagy épületre mutatott. Itt a rádió, örültünk nagyon, hogy SO kopejkával megússzuk. de iésőbb szégyeltük is magunkat iöldfülűségünkért. Kiszálltunk, s fiatalos téplekkel iramodtunk a várva- ■rárt nagy ház felé. Tíz méter Jiáromhónapi börtön magánlaksértésért Magánlaksértés! bűnügyet tárgyalt ii clunavecsel járásbíróság dr. Vá- czi büntető tanácsa. Oláh Ferenc S9 éves solti lakosnak bizonyos pénzösszeggel tartozott Puskás Sán- tíorné solti lakos. Oláh Ferenc az egyik estén sötétedés után elment ez asszony lakására, hogy visszakövetelje pénzét, Puskáséknál ekkor már az egész család, a gyermekekkel együtt pihenni tért és a pörgetésre nem nyitották ki az ajtót. Oláh azonban nem távozott és az egyik ablakot öklével beütötte, majd azzal fenyegetőzött, tiogy beveri az összes ablakokat. A megrémült asszony végül kinyitotta a konyha ablakát és azt mondta Oláh Ferencnek, hogy éjiszaka ne zavarja őket. Amikor látta, tiogy nem akar távozni, elmenekült hazulról. Oláh Ferenc csak ezt várta és behatolt a lakásba, majd A bútorokat kezdte rugdosni. Csak késő éjszaka hagyta el a lakást, tunikor érte jött felesége és fia. A járásbíróság megállapította Oláh Ferenc bűnösségét és magánlaksértés bűntette miatt háromhó- papi börtönbüntetésre ítélte, valamint elrendelte ugyancsak magánlaksértésért 1959-ben felfüggesztett Jióromhónapi börtönbüntetésének a Végrehajtását is. A vádlott enyhi- Xdlgbbczett, után megérkeztünk. Kerestük a portást, aki majd eligazít minket az emeletek sokasága között. Nem láttunk mi egy árva lelket sem, aki felvilágosított volna a Moszkvai Magyar Rádió szerkesztőségéről. Az udvaron gyanús, családias kép tárult elénk. Csodálkoztunk a meglepetéstől, hiszen mi egy moszkvai bérház udvarán vagyunk, aminek semmi köze a Rádió épületéhez! Itt legfeljebb valamelyik család megkínálhat egy jó tízóraival, de a kéziratok elhelyezéséről szó sem lehet. Áprilisi tréfát űzött velünk a sofőr? meredtünk kérdőn egymásra. Lógó fejjel kisattyogtunk az utcára. A hatalmas emberáradatban úgy álltunk ott, mint aki elvesztette az édesanyját. Rádió, Rádió ez a bűvös varázsszó motoszkált az agyunkban, s nem tudtuk mitévők legyünk. Merre menjünk? A tehetetlenségtől belefásúl- va eddigi kudarcunkba, hátrafordultam, s gyönyörű műszaki szaküzlet meredt rám. A kirakatban hatalmas, modern rádiók tündököltek. — Géza! — csaptam a homlokomra — megvan! — s kitört belőlem a kacagás. — Nézz oda! — mutattam a kirakatra. Csörgött a szememből a könny, s Géza is kétrét görnyedve fuldoklóit a nevetéstől. — Rá.. .dió... szótagolta, s most már megértettünk mindent. A sofőrnek is megbocsátottunk, s szidtuk egymást, hogy kettőnk közül miért nem beszél legalább egyikünk tökéletesen oroszul. Akkor nem fordult volna velünk elő ez az önhibánkból született, tréfának is beillő félreértés. Jóindulatú gépkocsivezető barátunk azt hitte, hogy mi rádiót akarunk vásárolni, vagy esetleg ahhoz szükséges alkatrészeket. Bizony, bizony! Ua mi tudnánk oroszul, akkor csak ezt a bűvös szót kellett volna kiejtenünk: Stúdió! Bicliczky Sándor Ituklmiov regénye (39.) Árnyékuk a mélyedésbe vetődött, oda, ahol az üteg állt. Aztán feltűntek a gépek is. Valamennyien Borogyin, Nazarov, Belicsenko, a lövegeknél álló katonák, akiknek vállán karabély lógott, a vezetőfülkéből kihajló traktorvezetők, akik olyan maszatosak voltak, akár a fűtők — várakozóan követték tekintetükkel: ledobja vagy nem? A bombázók alacsonyan röpültek, fölöttük pedig mint karcsú darazsak, Messerschmittek húztak el abba az irányba, amerre az üteg útja vezetett. Belicsenko, egy tüzérségi ütegnek, frontméretekben egy kis alegységnek a parancsnoka, természetesen nem ismerhette azokat a taktikai elgondolásokat, amelyeknek értelmében a lövegeit egyik frontszakaszról a másikra kell átdobnia. Azt látta a térképen, hogy az üteg új tüzelőállásai a város déli szélén lesznek. Abból az irányból erős tüzérségi tűz hallatszott, arrafelé röpültek a bombavetők, tehát a németek most ott csaptak le. S éppúgy mint katonái, Belicsenko is érezte, hogy, mindaz, ami ezekben a napokban lejátszódott, csak előkészítés volt. Az ütegre a város déli peremén vár az igazi megpróbáltatás. Megvárta, míg a repülőgépek eltűnnek, aztán intett az élen álló traktoroknak: -Indulás!« A traktor nekilódult, a katonák, karabélyukat fog/a, kettős láncban vonultak a lövegek mögött, s igyekeztek a kerekek taposta nyomban hali! ii. A mögöttes területről bombázás zaja hatolt fülükbe. Túlharsogva a dörgéseket, bombavetők újabb hulláma zúgott el felettük. Belicsenko várt, hogy meglegyen a követési távolság, aztán intett a második traktornak. S a második löveg kezelőszemélyzete is megindult. Mentek az ütközet felé, s a távoli tüzérségi harc dübörgése nyugtalanul visszhangzott szívükben. De azért csak siettek előre, a támadó németek felé, hogy feltartóztassák őket. Sokkal erősebb érzés késztette őket erre, mint a halálfélelem, vagy mint a természetes emberi vágy, hogy minél messzebb leSZOLGÁLJA KI ÖNMAGÁT! Néhány esztendővel ezelőtt jóformán csak lálkozhattunk az új típusú kereskedelmi módjszerek egyikét megtestesítő, úgynevezett önkiszolgáló boltokkalL Ma már azonban falvainkban sem ritka az ilyesmi. Nemrégiben nyílt meg a bácsalmási vegyes önkiszolgáló bolt, ahol a legkülönfélébb konzervektől és élelmiszerektől a felvágottakig és a mindennapos háztartási szükségleteket jelentő mosóporokig, vegyi árukig, mindent meg lehet kapni. A környékbeliek azelőtt a község központjába voltak kénytelenek »zarándokolni«, ha hasonló boltot és árukat kerestek. Most mindez itt van helyben, amint képünkön is látható, a bolt berendezése korszerű, szép, s nem utolsó sorban mindenki az ízlése szerint válogathatja össze a vásárolni valókát. (Pásztor Zoltán felvétele) 12 ezer forint jutalmat kaptak a MÉH-től megyénk úttörői A Pest-, Bács-, Nógrád megyei MÉH Vállalat az év elején megállapodást kötött a három megye területén levő 150 általános iskolával, hogy január 1-től május 31-ig az iskolák tanulói fejenként legalább 5 kg vasat, 1 kiló rongyot és 1 kiló papírhulladékot gyűjtenek és szolgáltatnak be a legközelebbi MÉH-telepnek. A teljesítmény alapján kiszámított jutalomösz- szeg 50 százaléka az iskola tanulóit, 50 százaléka pedig a gyűjtést irányító pedagógust illeti. A megállapodás szerint jutalomban részesül az iskola a végleges elszámolástól függetlenül, ha március 31-ig vállalt kötelezettségének legalább felét teljesítette. Az eddig beérkezett jelentések szerint 75 iskola vállalásának már nem 50 százalékát, hanem csaknem az egészet teljesítette. A 75 iskola mintegy 30 000 tanulója az elmúlt három hónap alatt 4700 mázsa vasat, 160 mázsa színesfémet, 320 mázsa papírt, 330 mázsa rongyot és más hulladékot adott át a MÉH-nek. A Pest-, Bács-, Nógrád megyei MÉH Vállalat a megállapodás értelmében ez is-\ kólák menetközben! jutalmazására 32 ezer forintot fizet ki, ugyanakkor papírszalvétákkal és gyufacimkékkel is jutalmazza a diákokat. Bács-Kiskun megye 30 iskolájának 10 000 diákja 1650 mázsa vasat, 15 mázsa színesfémet, 123 mázsa papírt és 100 mázsa rongyot gyűjtött. A Bács megyei iskoláknak kiutalt jutalom összege csaknem 12 ezer forint. Az iskolák eredményes gyűjtésének nagy része van abban, hogy a vállalat első negyedéves tervét jelentősen túl- . teljesítette. gyenek a robbanó lövedékektől, bombáktól. Az úton már nem volt ott a tank. A traktorok, amelyek eddig a kukoricásban álltak, most a rájuk kapcsolt lő vegekkel kúsztak előre. MögöttüK, a hóbuckákon túl, falként emelkedett egy fekete füstoszlop, s ebben a füstben száguldoztak és köröztek felettük a repülőgépek. Ott, ahol az út az országúiba torkollott, öreg fa állt, vastag szilánkhasogatta ágakkal — kitűnő tájékozódási pont. Itt nyílt terep kezdődött, ezen kellett átcsúszniuk. Nazarov már az útelágazáshoz közeledett, amikor a fa közelében egy jókora lövedék robbant. A tüzérek szétszaladtak a lövegtől, és szétszóródva keresztülvágtak a tarlón. Nyomukban újabb repeszgránát robbant. Ha nem kezdődik meg a lövöldözés, akkor a traktoros nem siet, és nem fordul olyan élesen. Belicsenko messziről látta, hogy meghajlik a fa koronája, a löveg megáll és a traktor kipufogócsövéből kék füst száll felfelé. Rögtön odaszaladt, Nazarov éppen a traktorosra kiabált. Egy időben látták meg az ütegparancsnoko.t. Nazarov hadonászott, és még hangosabban kiabált, a kétségbeesett traktoros pedig, hogy jóvá tegye a dolgot, hirtelen tolatni kezdetű — Állj! — üvöltött Belicsenko, s felemelte a kezét. Még egy pillanat, és a meggörbüli vonórúd eltörik. A traktor, a héttonnás löveg, amelynek kereke beleakadt a fába, az otromba pótkocsi, melynek kereke már belecsúszott az árokba( — tehát az egész szerelvény most a németek látószögébe került. — Kivágni a fát! Lekapcsolni a pótkocsit!; — parancsolta Belicsenko. A pótkocsit lekapcsolták. Dol- govusin bdmászott a pótkocsiba, egy ideig matatott a ponyva alatt, kiszedett néhány apró hóimig bizonyára a saját ingóságait, odaszaladt a második löveghez, s megpróbálta ott elhelyezni. Elzavarták. Belicsenko látta ezt, s most először érezte igazán Ponomarjov törzsőrmester hiányát, ő bizony nem hagyta volna a rábízott anyagot. Most ott ténferegne körülötte, s halkan, elképesztő állhatatossággal beszélne, beszélne, és megint újra kezdené, vagy pedig ott maradna a pótkocsi mellett, hogy megvárja a traktort. A katonák mesélték, hogy egy elszakadt gimnasz- tyorka miatt képes lett volna az embert lassú halálra kárhoztatni. Lám,! mennyire érződik Ponomarjov hiánya, nincs, aki védje az üteg vagyonát. Ö bizony elsősorban nem a magáét mentené, hanem az ütegét, ___(£ oiyuuitett üüveiaeziiii
